Alanyi jog a munkavállaló számára
A Munka Törvénykönyve (Mt.) az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak alanyi jogon biztosít a tanulmányok folytatásához szabadidőt. Sokan ezt a szabályt idejétmúltnak tartják, állítólag egy cégnél úgy sztrájkoltak, hogy a többség beiratkozott egy főiskola nappali tagozatára – ráadásul olyan szakra, amelynek munkakörükhöz semmi köze nem volt.
Mértékek
A kedvezmény mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg. Ezen túlmenően a munkáltató vizsgánként – ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként –, a vizsga napját is beszámítva, négy nap szabadidőt köteles adni. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül. A diploma (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles kiadni [Mt. 115. § (1)–(4) bekezdés]. Az említett tanulmányi munkaidő-kedvezmények időtartamára a törvény szerint díjazás nem jár. Amennyiben a munkavállaló általános iskolai tanulmányokat folytat, a munkaidő-kedvezmény alatt a munkából távol töltött időre távolléti díj illeti meg (Mt. 116. §). A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidő-kedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja [Mt. 115. § (5) bekezdés].
Az Mt. vizsgánként négy munkanap szabadidőt juttat az iskolai rendszerű képzésben tanuló munkavállalónak. Vizsgának az Mt. 115. §-ának (3) bekezdése alapján az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül. E törvényi szabály alapján az oktatási intézmény állapítja meg, hogy a számonkérések közül hányat kell vizsgának tekinteni, a munkáltató az erre járó szabadidő mértékét nem korlátozhatja, köteles az oktatási intézmény által megállapított vizsgaszámot tudomásul venni. A tanulmányi munkaidő-kedvezmény mértékét a vizsgák száma határozza meg, az Mt. azt nem tanévenként vagy szemeszterenként állapítja meg.
Igazolás és a szabadidő kiadása
Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak járó munkaidő-kedvezményt – az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és a szakmai gyakorlat időtartamára vonatkozó igazolás alapján – annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a munkavállaló a tanulmányait folytatni tudja, a foglalkoztatás kezdetére a tanulmányok helyére beérkezhessen, és azon részt vehessen. A vizsgánként, vizsgatárgyanként négy munkanap szabadidőt, valamint a diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez biztosított tíz munkanap szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles kiadni.
Díjazás
Az iskolai rendszerű képzésben való részvétel esetén az Mt.-ben biztosított tanulmányi munkaidő-kedvezmény időtartamára díjazás nem jár, a felek a távol töltött időre tanulmányi szerződésben állapíthatnak meg díjazást. Az Mt. alapján a díjazás nélküli, fizetetlen tanulmányi munkaidő-kedvezmény igénybevétele miatt kieső munkaidőt utóbb a munkáltató egyoldalú utasításával nem dolgoztathatja le a munkavállalóval. Mindebben azonban a munkáltató és a munkavállaló megállapodhat.
Egy per tanulsága
Az Mt.-nek közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó szabálya az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló (közalkalmazott) részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt akkor is biztosítja, ha nem köt tanulmányi szerződést, illetőleg a tanulmányok elvégzésére nem a munkáltató kötelezte. A felperest, aki az alperesnél röntgenasszisztensként áll alkalmazásban, felvették egy főiskolára. A levelező tagozaton folytatott tanulmányaihoz szabadidőt kért, amit az alperes munkáltató csak részben teljesített. Emiatt az Mt. 115. §-ának megfelelő szabadidő biztosítása iránt keresetet indított a felperes munkavállaló az alperes ellen. A felperest a képzés igazolt napjaira, valamint a vizsgákra való felkészüléshez szabadidő illette meg. A szabadidő mértékének és kiadásának időpontját az Mt. 115. § (2)–(4) és (6) bekezdése határozza meg. Ebből a jogosultságból azonban nem következik, ha az alperes jogellenesen eljárva a szabadidőt nem biztosította, s emiatt felperes a rendes szabadságát volt kénytelen igénybe venni, hogy az eleve nem fizetett szabadidőt meg kellene váltani. A felperes olyan mértékű szabadidő kiadására tarthat igényt, mint amennyit a pihenésre szolgáló rendes szabadságból a tanuláshoz igénybe vett, de erre az időre sem illetmény, sem távolléti díj nem jár.
Ajánlás a fizetett tanulmányi szabadságról
Az NMSZ a fizetett tanulmányi szabadságról Ajánlást is elfogadott. Az 1974-ben kiadott 148. számú Ajánlás rendelkezései részben megismétlik a 140. számú Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény szabályait, ezen túlmenően rendelkezések találhatók a fizetett tanulmányi szabadsággal kapcsolatos tagállami politika kialakításával és az alkalmazás módszereivel, valamint a szabadság biztosításának feltételeivel kapcsolatban. Az Ajánlás kimondja: a fizetett tanulmányi szabadságnak nem az a rendeltetése, hogy helyettesítse a fiatalok megfelelő oktatását és képzését, és hogy a tanulmányi szabadság a permanens oktatásnak és képzésnek csak egy eszköze. A szociális partnerség fontosságát is elismerve az Ajánlás előírja a hatóságok, a munkaadók és munkavállalók szervezetei, az oktatással vagy szakképzéssel foglalkozó intézmények bevonását a fizetett tanulmányi szabadság előmozdítását szolgáló politika kidolgozásába és alkalmazásába. Ennek a politikának céljaival összehangolt tervek alapján intézkedéseket kell megvalósítani, például annak érdekében, hogy megismerjék a munkavállalók azon oktatási és szakképzési igényeit, amelyeket a fizetett tanulmányi szabadság révén ki lehetne elégíteni, teljes mértékben kihasználják a létező oktatási és szakképzési eszközöket, ösztönözzék a munkavállalókat a rendelkezésükre álló oktatási és képzési eszközök jobb kihasználására, továbbá ösztönözzék a munkaadókat arra, hogy adjanak a munkavállalóknak fizetett tanulmányi szabadságot.
A munkavállalók által teljesítendő feltételeket a fizetett tanulmányi szabadság igénybevétele tekintetében úgy kell megállapítani, hogy azok figyelembe vegyék a meglévő oktatási és képzési programokat, a munkavállalók és szervezeteik szükségleteit, az üzemek és a közösség érdekeit. A felelősség a fizetett tanulmányi szabadság jelöltjeinek szakszervezeti oktatás céljaira történő kiválasztásáért az érintett munkavállalók szervezeteire kell, hogy háruljon. Abban az esetben, ha a munkavállaló rendelkezik a fizetett tanulmányi szabadság feltételeivel, az, hogy azt milyen módon veszi igénybe, megállapodás tárgyát képezi részben az üzem vagy a munkaadók szervezete, részben a munkavállalók szervezete között úgy, hogy megőrizzék az érintett üzem jó munkamenetét. Abban az esetben, ha maguk a szakszervezetek szervezik a szakszervezeti oktatás programjait, ezekre hárul a felelősség a programok kidolgozásáért, jóváhagyásáért és végrehajtásáért.
Az Ajánlás rendelkezik a tanulmányi szabadság időtartamára járó díjazásról. A munkavállalóknak a fizetett tanulmányi szabadság alatt folyósított pénzügyi juttatásoknak fenn kell tartaniuk jövedelmük szintjét bérük továbbfolyósítása révén, vagy az ezt kompenzáló segély folyósításával. A pénzügyi juttatások megállapítása során figyelembe kell venni minden jelentősebb pótlólagos költséget, amely az oktatásból vagy a képzésből adódik.
Nem iskolai rendszerű képzés, a képzésben való részvétel elrendelése
A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak munkaidő-kedvezmény, illetve tanulmányi szabadság kizárólag akkor jár, ha azt kollektív szerződés elrendeli, illetőleg a munkavállaló és munkáltatója egy esetleges tanulmányi szerződésben így állapodnak meg.
Az általános szabály alól kivétel, ha a munkáltató kötelezi a munkavállalót a képzésben részvételre, ekkor a munkáltatónak meg kell fizetnie a tanulmányok folytatásával kapcsolatban felmerült valamennyi költséget, így a kieső, a távolléti időre járó bért is. Amennyiben a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkájának elvégzése mellett vesz részt a munkáltató utasítására valamely képzésben rendes munkaidejének letelte után, akkor a képzés időtartama rendkívüli munkavégzésnek tekintendő. A képzésben való részvétel idejére a munkavállalót ugyanúgy illeti meg munkabére, mintha munkaviszonya alapján munkát végezne. Ha a munkáltató munkavállalóját tanfolyam elvégzésére kötelezi, a tanfolyami vizsga esetén a munkavállalónak olyan mennyiségű szabadidő jár, amely a vizsga sikeres letételéhez az összes körülmény figyelembevételével szükséges. Mindez mentesítést jelent a munkavégzési kötelezettség alól, de a díjazás tekintetében - azonosan a képzésben, tanfolyamon eltöltött idővel – munkavégzésnek minősül. Amennyiben a munkavállaló a képzésen való részvétellel, a vizsga letételével a munkáltató utasítását teljesíti, a képzés (vizsga) idejére díjazás jár, akár a beosztás szerinti munkaidőre esik, akár nem.
Képzés szakszervezeti keretek között
Tanulmányi munkaidő-kedvezménynek tekintendő – figyelemmel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 140. számú Egyezményében és a 148. számú Ajánlásában foglaltakra – a szakszervezet tagjai részére – a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára - a munkáltató által biztosítandó rendkívüli fizetett szabadság.
Szakszervezeti képzés - szabadság a taglétszám alapján
Minden tíz, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után évente egy munkanap a szabadság mértéke. A szabadság igénybe vehető mértékét a szakszervezet állapítja meg. A szabadság igénybevétele előtt a munkáltatót legalább harminc nappal értesíteni kell [Mt. 25. § (4) bekezdés]. A törvény általános szabálya alapján a szakszervezet állapítja meg taglétszáma szerint a rendkívüli szabadság mértékét – az előzetes tájékoztatási kötelezettség betartása mellett –, a szabadság igénybevételét. Mindez azonban nem érinti a munkáltató azon jogát, hogy ellenőrizze, a szakszervezet helytállóan állapította-e meg a rendkívüli fizetett szabadság mértékét. Az Mt. nem rendelkezik arról, hogy a szakszervezeti taglétszám év közbeni változása érinti-e a rendkívüli fizetett szabadság mértékét. A munkajogi szakirodalom szerint – mivel a jogosultság egy évre szól – a tárgyév első napjának adatai szerint kell a rendkívüli fizetett szabadság mértékét kiszámítani.
A szabadság kiadása
A képzés, továbbképzés céljára szolgáló szabadság kiadására az Mt.-nek a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A képzésben részt vevő személynek a kieső időre ugyanúgy jár díjazás, mintha rendes szabadságát venné igénybe. Kivételt jelent a szabadság kiadására vonatkozó szabályok betartása alól, hogy - akadályoztatásra történő hivatkozással – a rendkívüli fizetett szabadság a tárgyévet követően már nem vehető igénybe, mivel a szabadság felhasználásáról, a jogosultak kijelöléséről a szakszervezet határoz. Ebből következően a munkáltató nem élhet azzal a lehetőségével sem, hogy a szabadságot kivételesen fontos érdekből megszakítja. Rendkívüli fizetett szabadság biztosításánál a munkáltató nem vizsgálhatja, hogy az érintett munkavállaló szakszervezeti tag-e vagy sem.
Egyezmény a fizetett tanulmányi szabadságról
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 140. számú Egyezménye rendelkezik a fizetett tanulmányi szabadságról. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet az Egyezményt 1974-ben fogadta el. A Preambulum a megalkotás meghatározó szempontjaként ismeri el, hogy a tudományos és műszaki fejlődés következtében folytonos oktatásra és képzésre van igény. A gazdasági és társadalmi viszonyok változása megfelelő intézkedéseket igényel az oktatás és képzés céljait szolgáló szabadság vonatkozásában annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni az új társadalmi, gazdasági, technológiai és kulturális rend követelményeinek, igényeinek és célkitűzéseinek. A fizetett tanulmányi szabadságot eszköznek kell tekinteni a munkavállalók reális igényeinek kielégítése terén.
Az Egyezmény fizetett tanulmányi szabadságnak a munkavállaló részére oktatási célokra, meghatározott időszakra, a munkaidő alatt megfelelő pénzügyi juttatások mellett engedélyezett szabadságot tekinti. A tagállamok kötelesek olyan politikát megfogalmazni és alkalmazni, amely arra irányul, hogy az ország szokásainak és feltételeinek megfelelő módszerekkel előmozdítsák a fizetett tanulmányi szabadságokat, különösen bármely szintű képzésre, általános, szociális és állampolgári, továbbá szakszervezeti oktatásra. A tagállami politikának arra kell irányulnia, hogy elősegítse a szakma vagy a funkció gyakorlásához szükséges képzettség megszerzését, továbbfejlesztését és adaptálását, valamint az előmenetelt és a munkahely biztonságát a tudományos és műszaki fejlődés és a gazdasági szerkezeti változások adta feltételek mellett. Elő kell segítenie továbbá a munkavállalók és képviselőik részvételét az üzem és a közösség életében, a munkavállalók emberi, szociális és kulturális előmenetelét, továbbá a munkavállalóknak koruk követelményeihez történő alkalmazkodását.
A fizetett tanulmányi szabadság kiadására az Egyezmény az egyes országok gyakorlatának megfelelő módon biztosít megvalósítási lehetőséget, így minderre megfelelőek az országos törvények, a kollektív szerződések vagy döntőbírósági határozatok. Az Egyezmény negatívdiszkrimináció-ellenes rendelkezése, hogy a fizetett tanulmányi szabadság nem tagadható meg a munkavállalóktól fajuk, bőrük színe, nemük, vallásuk, politikai véleményük, nemzetük, társadalmi hovatartozásuk alapján. Szükség esetén a fizetett tanulmányi szabadság vonatkozásában speciális intézkedéseket kell foganatosítani, így amennyiben a munkavállalók speciális kategóriáinak nehézségük van az általános kedvezmények igénybevételében (kis üzemekben, mezőgazdasági és az elszigetelt zónákban lakók, több műszakban dolgozók, vagy családi "terhekkel megterhelt" munkavállalók esetében). Különös intézkedések foganatosíthatók, ha az üzemek speciális kategóriájának – például a kis üzemeknek, idényjellegű üzemeknek – nehézségük van az általános szabályozás alkalmazásában oly módon, hogy az ezekben az üzemekben dolgozók ne legyenek kirekesztve a fizetett tanulmányi szabadság kedvezményeiből. A munkavállalókra érvényes jogosultsági feltételek a fizetett tanulmányi szabadság igénybevétele tekintetében eltérhetnek aszerint, hogy a szabadságot képzésre, minden szinten, általános, illetve szociális vagy állampolgári, illetve szakszervezeti oktatásra kívánják igénybe venni. A fizetett tanulmányi szabadságra való jogosultság egy olyan valóságos szolgálati időtartamhoz kötendő, amely szükséges a társadalombiztosítási és más, a munkaviszonyból eredő jogosultságok megszerzéséhez, úgy, ahogy azt az országos törvényhozás, a kollektív szerződések, a döntőbírósági határozatok, vagy az ország gyakorlata előírja.
Az Egyezményt az 1976. évi 13. tvr. hirdette ki Magyarországon.
