20 találat a megadott gyermek gondozása miatti fizetés nélküli szabadság tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]meghatározott, besorolás szerinti illetményt kell megállapítani. Számára újra személyi illetményt legkorábban akkor lehet megállapítani, ha az alátámasztható a kivételes szintű minősítéssel, ennek hiányában kivételes szintű teljesítményértékeléssel.A Kttv. 133. §-a (10) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az alapilletmény (3)-(5) bekezdés szerinti megemelésére a tárgyévet megelőző év minősítése, teljesítményértékelése hiányában - a (11) bekezdésben foglaltak szerinti teljesítményértékelés alapján - is lehetőség van a gyermek gondozása céljából biztosított fizetés nélküli szabadság leteltét követően, ha a köztisztviselő a fizetés nélküli szabadságot közvetlenül megelőzően emelt összegű alapilletménnyel és érvényes minősítéssel, teljesítményértékeléssel rendelkezett. A hivatkozott Kttv. 133. §-ának (11) bekezdése szerint az alapilletmény (10) bekezdés szerinti megemelésére a köztisztviselő soron kívüli, a gyermek gondozása céljából biztosított fizetés nélküli szabadság leteltét követő legalább 45, legfeljebb 60 napon belüli teljesítményértékelésének elvégzése esetén van lehetőség.Figyelemmel arra, hogy a személyi illetményre csak a kiváló munkavégzésű köztisztviselők jogosultak, míg a pozitív irányú alapilletmény-eltérítésnél nincs ilyen szigorú előírás, de ott is fontos a jó teljesítmény, megítélésünk szerint az a tény, hogy a köztisztviselő részére a fizetés nélküli szabadságot közvetlenül megelőzően személyi illetmény volt megállapítva, értelmezhető úgy, hogy a jegyző a fizetés nélküli szabadságot közvetlenül megelőzően emelt összegű alapilletménnyel rendelkezett. Amennyiben a másik feltétel is fennáll, mely szerint a köztisztviselő a fizetés nélküli szabadságot közvetlenül megelőzően érvényes minősítéssel, teljesítményértékeléssel is rendelkezett, a Kttv. 255. §-a alapján megállapított besorolás szerinti illetménye a Kttv. 133. §-ának[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló esetén a távollét megszűnését követően a munkáltatónak kötelező ajánlatot tenni a munkavállaló számára a munkabér módosítására. Ennek során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére a munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó (Mt. 59. §). Ez a bérrendezés az első lépés a visszavételnél, akkor is, ha valamilyen okból a tényleges további foglalkoztatásra nem kerül sor.Ha a távollét tartama alatt megszűnt a munkavállalót foglalkoztató telephely, az a munkáltató működésével összefüggő okból történő felmondás indokául szolgálhat [Mt. 66. § (2) bek.]. Ebben az esetben a munkavállalót végkielégítés is megilletheti (Mt. 77. §). Az indokolásban érdemes hivatkozni arra is, hogy a munkáltató felajánlotta a munkaszerződés módosítását a munkahely vonatkozásában, ám azt a munkavállaló elutasította. Természetesen felajánlható a közös megegyezés is. Ebben az esetben a megszüntetés valamennyi feltételéről szabadon állapodhatnak meg (pl. azonnali hatállyal szűnik meg a jogviszony, vagy egy ideig még fennáll,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti [Kttv. 102. § (3) bek.].A fent ismertetett szabályok alapján lehet megállapítani, hány munkanap pótszabadságra jogosult a jegyző. Amíg egy gyermeke volt, addig két munkanap pótszabadság járt neki, az első gyermek születésének az évében először. A második gyermek születésének évétől, tehát 2018. évtől kezdve a jegyző négy munkanap pótszabadságra vált jogosulttá. Ha pedig az egyik gyermek a Kttv. értelmében fogyatékos gyermeknek minősül, akkor ez két munkanappal emeli meg a pótszabadság mértékét az érintett gyermek születésének az évétől. A jegyző a részére járó szabadságra a gyermekek születésével, illetve gondozásával kapcsolatos távolléte miatt időarányosan válik jogosulttá, figyelemmel arra, hogy a szabadság - általános szabály szerint - a munkában töltött idő alapján jár [Kttv. 100. § (1) bek.]. Szabadság jár azonban - egyebek mellett - a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának időtartamára is [Kttv. 100. § (2) bek.].A gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság kétféle lehet: a jegyző a gyermeke harmadik életéve betöltéséig - a gyermek gondozása céljából - fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni [Kttv. 111. § (1) bek.]. Másrészt a tartósan beteg, illetve[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]kérdésben szereplő is - könnyen elképzelhető, hogy olyan időszakokra is szükségessé válik a szabadság megváltása, amelyek a korábbi Mt. hatálya alá esnek. Ilyenkor okszerűen merül fel a kérdés: ezekre az időszakokra melyik törvény szabályai szerint köteles a munkáltató kiszámolni a szabadságmegváltás összegét: a korábbi vagy a hatályos Mt.-t vegye alapul?Ebben a kérdésben az Mth. rendelkezései adnak eligazítást. Az Mth. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az Mt. rendelkezéseit általános szabály szerint a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a 2012. július 1-je előtt keletkezett munkaviszonyok esetén is az Mt. rendelkezései lesznek irányadóak. Mindezek alapján a hatályos Mt. szabályait kell alkalmazni a kérdésben említett esetben is, függetlenül attól, hogy a korábbi Mt. bizonyos távollétek időszakát (pl. a gyermek gondozása[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]133. § (2) bek.]. Tehát, a munkavállaló bármikor dönthet úgy, hogy a fizetés nélküli szabadságot még a gyermeke hároméves kora előtt megszakítja, és visszatér a munkába. Ennek első lépése valóban az, hogy a korábbi évekre járó, de eddig ki nem adott szabadságait igénybe veszi, amelyre a visszatérését követő 60 napon belül kell sort keríteni [Mt. 123. § (3) bek.]. Akkor is így kell eljárni, ha várhatóan a munkavállaló a fizetett szabadság igénybevétele után újra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, keresőképtelenség vagy egy másik fizetés nélküli szabadság jogcímén.A kérdés szerint a munkavállaló úgy jelenti be a visszatérési szándékát, hogy már várandós a második gyermekével, és előre jelzi, elképzelhető, ténylegesen nem fog tudni dolgozni, egészségügyi okokból. Fontos, hogy a fizetett szabadságot kiadni csak akkor lehet, ha a[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]születésének évétől: erre a pótszabadságra tehát 2018-tól jogosult [Mt. 118. § (1) bek. b) pont]. Mindezek alapján a munkavállalónak 2018-ban összesen 27 munkanap szabadság járt. 2019-ben a 27 munkanap időarányos része, számításaink szerint kb. hét munkanap szabadság járt részére.A kérdés megemlíti, hogy a 45 napos felmondási idő - amelynek hossza az Mt. 69. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállaló ötéves munkaviszonyára tekintettel helyesen került meghatározásra - 2019. október 26-án kezdődött, és december 9-én járt le. Ezzel összefüggésben úgy tűnik, a felmondási idő lejártának - és egyúttal a munkaviszony megszűnésének - az időpontja tévesen került meghatározásra. Ha ugyanis a 45 napos felmondási idő október 26-án, a kiadott szabadság lejártát követő napon vette kezdetét, mivel azt naptári napban (és nem munkanapokban) kell számítani, az már november 29-én lejárt. Így valójában ez az időpont a munkaviszony utolsó napja is. Ebből következően szinte bizonyos, hogy a december 9-ig járó munkanapokra számfejtett járandóság (amelynek összegét értelemszerűen nem tudjuk ellenőrizni) nem helyesen került meghatározásra, hiszen a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjat csak november 29-ig kellett volna fizetniük. A távolléti díj számítására irányadó rendelkezések pontosan meghatározzák, hogy ezen időszakra azt miképpen kell kiszámítani. Adatok hiányában pontosan nem tudjuk megmondani, hogy mennyi is lenne az irányadó távolléti díj. Érdemes megjegyezni, hogy havibér esetén a távolléti díj "alapbérrészének" meghatározásakor a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek., 148. § (1) bek. a) pont, 149. § (1) bek.].Ha a munkáltató a munkavállalót a felmondási idő teljes tartamára mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól, erre az időre távolléti díj jár. Egyfelől távolléti díj jár a kötelező felmentési időre is, másfelől a munkáltató egyoldalú döntése alapján történő munkavégzés alóli mentesítés idejére is. Amint azt fentebb írtuk, ha a munkavállaló e jogcímeken mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, ezen időszakok is jogszerző időnek számítanak a szabadságra való jogosultság szempontjából, azaz növelik a 2019-re járó szabadság tartamát. Mivel a felmondási idő felére nem lettek volna kötelesek mentesíteni a munkavégzés alól a munkavállalót, ha maradt még ki nem adott szabadság, azt a felmondási idő kötelező felmentési idővel nem érintett részében is kiadhatták volna. A kérdés szerint 2018. és 2019. évben 22 + 2 + 5, azaz összesen 29 munkanap szabadság került kiadásra. Úgy tűnik, hogy a 2018-ra járó 27 és a 2019-re járó hét (azaz összesen 34) munkanapból öt munkanap kiadására nem került sor a munkaviszony megszűnéséig. Megjegyzendő, a felmondási idő nem hosszabbítható meg a kiadott vagy kiadandó szabadsággal. Így, ha a munkaviszony megszűnésének időpontjában volt olyan szabadságrész, amit ezt megelőzően nem adtak ki, azt Önök kötelesek pénzben megváltani (Mt. 125. §).A kérdésből[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]hatvan napon belül [Mt. 123. § (3) bek.]. Természetesen, ha időközben megszűnik a jogosultság, akkor csak az addig terjedő időre (időarányosan) kell megadni a szabadságot. A pótszabadságra való jogosultság igazolására fel lehet hívni a munkavállalót, nem kötelező igényét csupán egy nyilatkozat alapján elfogadni. Az Mt. szerint a pótszabadság a munkavállalónak a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek után jár a 16. életévig [Mt. 294. § (1) bek. c) pont, 118. § (1)-(3) bek.].A családtámogatási szabályok szerint a saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek az, aki a szülővel életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki [Cst. 4. § k) pont]. E tekintetben szülőnek minősül a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a szülővel együtt élő élettárs, ha az ellátással érintett gyermekkel életvitelszerűen együtt él, és a szülővel élettársként legalább egy éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]helyzetben. Nem kizárt viszont az sem, hogy a felek megegyezzenek abban, hogy a munkavállaló a jövőben szintén fizetés nélküli szabadságot kapjon, noha ez értelemszerűen ugyancsak a munkáltató mérlegelésétől függ.A végkielégítés számításánál az Mt. értelmében általában nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivévea) a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §), valamintb) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 132. §) három hónapot meg nem haladótartamát [Mt. 77. § (2) bek.].Az Mt. fentebb idézett szabálya valóban nem említi privilegizált esetként a 130. §-a alapján járó fizetés nélküli szabadságot, ezért álláspontunk szerint a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a gyermek hároméves kora utáni időszakot figyelmen kívül kell hagyni. A felmondási idő számításánál ugyanakkor az Mt. kifejezetten utal a 128. és 130. §-ra is [Mt. 65. § (3) bek. c) pont], ezért a fizetés nélküli szabadságnak nem csupán a gyermek hároméves, hanem tízéves koráig terjedő időszakát is tekintetbe kell venni, feltéve, hogy a munkavállaló számára a gyermek tizedik életéve betöltéséig gyermekgondozási segélyt, illetve gyermekgondozást segítő ellátást folyósítanak, illetve folyósítottak ez idő alatt.A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges azt megítélni, hogy a munkáltatónak van-e jogszerű lehetősége arra, hogy a munkavállaló munkaviszonyát a vázolt helyzetben megszüntesse. Az bizonyosan állítható, hogy a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntethetik, bár ehhez konszenzus szükséges [Mt. 64. § (1) bek. a) pont]. Az Mt. 78. §-a szerinti azonnali hatályú felmondásnak nagy valószínűséggel nem állnak fel az alkalmazási feltételei, a munkáltatói felmondás tekintetében pedig azért nem lehetséges állást foglalni, mert bár feltételezhető, hogy a munkaviszony[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó (Mt. 59. §). Mint olvasható, a bérkorrekciót a távollét megszűnését követően, nyomban el kell végezni - ajánlatot téve a béremelésre. Nem helyes tehát az a gyakorlat, hogy a munkáltató először kiadja a távollét ideje alatt felhalmozódott fizetett szabadságot (még a távollét előtti utolsó bérrel számolva), és csak ez után tesz ajánlatot a béremelésre a munkavállalójának az időközbeni bérfejlesztésekre tekintettel. Így már a szabadság idejére járó távolléti díjat is a magasabb, megemelt bérrel kell kiszámítani. Ha a távollét azért ér véget, mert a munkaviszony megszűnik (megszüntetik),[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]irányadó szabályozásra [Mt. 77. § (2) bek. a) pont]. E rendelkezések értelmében a végkielégítésnél - és ebből következően a felmondási idő számításánál is - általános szabály szerint ugyan nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, ám ez alól kivétel - egyebek mellett - a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli[…] részlet vége a válaszból.