171 találat a megadott rendkívüli munkavégzés tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]teljesített munkaidőként kell figyelembe vennie (mintha dolgozott volna e napokon a munkavállaló, az aznapra érvényes beosztása szerint). Ez a számítás eredményezhet olyan helyzetet, hogy a távollét idejére érvényes beosztás miatt a munkaidőkeret zárásakor túlóra képződik. Például, a munkavállaló a munkaidőkeret utolsó hetén napi 12 órára van beosztva, ám ezt az időszakot szabadságon tölti. Ilyenkor is 5×12 óra kerül be a munkaidő-elszámolásba, 60 óra veendő figyelembe a munkaidőkeretben teljesített munkaidőként. Ha ezzel a munkáltató már túllépi a munkaszerződés szerinti napi munkaidő alapján megállapított, beosztható óraszámot, akkor munkaidőkereten felüli túlóraként kell kifizetni a többletidőt (Mt. 156. §).Ez a szabály minden távollétre alkalmazandó (pl. fizetett vagy fizetés nélküli szabadság, betegszabadság, állásidő, igazolatlan távollét). A szabadság és a betegszabadság esetén ugyanakkor a törvény megengedi a munkanapos elszámolást is, a munkáltató választása szerint. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [Mt. 124. § (2) és (4) bek., 126. § (4) bek.]. Ilyenkor minden egyes (beteg)szabadságon töltött nap egy munkanap[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]amiben megállapította, hogy a munkáltató kifejezett munkaidő-beosztást nem közölt a közalkalmazottakkal (jogviszonyukra a kérdéses esetben az Mt. rendelkezései irányadóak), azonban kimondta azt is, a közlés hiányának nincs az Mt. által meghatározott szankciója - vagyis nem kell alkalmazni az Mt. idézett, rendkívüli munkaidőre és állásidőre vonatkozó szabályait -, mivel a munkáltatónál alkalmazott jelenléti ívek és egyéb dokumentumok alapján az alkalmazottak kétséget kizáróan megállapíthatták a munkaidő-beosztás szabályait, és megtudhatták azt, hogy a következő időszakban melyik napokon kell munkát végezniük (EBH2019. M. 6.). Ezt az elvet a bíróságok ítélkezési gyakorlata el is kezdte alkalmazni.A hivatkozott döntést azonban nemrég az Alkotmánybíróság - bár más okokból - alaptörvény-ellenesnek találta, és megsemmisítette [12/2020. (VI. 22.) AB határozat], így elképzelhető, hogy felülvizsgálatra kerül az érintett ítélkezési elv is. A munkáltató egyébként a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 96 órával korábban módosíthatja[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkavégzésre nem kerül sor [Mt. 144. § (1) bek.]. A munkavállalóval csak a készenléti időre ellátandó feladatokra akkor lehetne egy további jogviszonyt (megbízási szerződés megkötése) létrehozni, ha az ellátandó feladat más, mint amit a rendes munkaidejében végez. Ha valójában döntően ugyanaz a tevékenység, akkor a munkaügyi hatóság jogsértőnek tekintheti az azonos felek között fennálló, párhuzamos munkavégzésre irányuló jogviszonyokat, amelyek célja csak a munkaidőszabályok betartásának kikerülése.Megoldás lehet, ha a munkavállalónak a rendes munkaidőn kívüli munkavégzést egyszerűen rendkívüli munkaidőként rendelik el. Ilyenkor is figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkaidő - túlórával együtt - nem haladhatja meg a napi 12, a heti 48 órát (munkaidőkeret esetén a heti mérték átlagosan számít). Évente pedig összesen legfeljebb 250 óra túlóra rendelhető el (egyéni megállapodással ez 400 órára emelhető) [Mt. 99. § (2) és (7) bek., 109. §]. Ezek azonban jóval tágabb korlátok, mint amit a készenlétre a törvény megenged. A rendes munkaidején kívül elrendelt órákra a munkavállalót az alapbéren[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkáltató teljesíti a munkaidő beosztására vonatkozó kötelezettségét [Mt. 97. § (1) bek.], akkor a munkaszerződés szerinti mértéket köteles beosztani, munkaidőkeretben is. Amennyiben ezt nem teszi meg, a be nem osztott munkaidő a munkaidőkeret zárásakor állásidőként [Mt. 146. § (1) bek.] fog minősülni.A munkaidőkeretben tehát van lehetőség arra, hogy a munkáltató egy adott időszakra kevesebb, majd egy másikra több munkaidőt osszon be, ezáltal elkerülve a rendkívüli munkaidőt. Ennek ugyanakkor feltétele munkaidőkeretben is, hogy a munkaidő-beosztást a törvényi határidőben, azaz egy hétre előre, legalább 168 (kivételesen annak módosításakor 96) órával megelőzően, írásban közölje. Amennyiben ennek a közlési szabálynak nem tesz eleget, úgy annak jogkövetkezménye, hogy az utolsó munkaidő-beosztás lesz irányadó [Mt. 97. § (4)-(5) bek.]. Ha pedig a munkáltató az így meghatározott, érvényes beosztás szerinti munkaidőtől eltérő időben foglalkoztatja a munkavállalót, az rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 107. § a) pont], és az annak megfelelő - a rendes munkabéren felüli - alapbér és bérpótlék jár a tartamára (Mt. 143. §). Ez együtt járhat az állásidővel is - például, ha a munkáltató hétfőn 9:00-16:30 közötti időre akarta beosztani a munkavállaló rendes munkaidejét, szemben az előző heti 10:00-17:30 közötti beosztással, de az új[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]eső rendes munkaidőt ossza be a munkáltató egyenlőtlenül (egyenlőtlen mértékben az egyes munkanapokra vagy hétvégére is), és elkerülje az azzal egyébként együtt járó rendkívüli munkavégzést. Ebből következően, ha a munkáltató a munkaidőt jogszerűen - az Mt. 97. §-ának (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott előzetes közléssel - osztotta be hétvégére, az nem minősül rendkívüli munkaidőnek (túlórának), és így arra annak pótlékai (Mt. 143. §) sem illetik meg a munkavállalót. Ekkor a hétvégén teljesített munkaidő a munkaidőkeret elszámolásában is figyelembevételre kerül, azaz bekerül a "balanszba".Ha viszont a hétvégi munkavégzés eleve rendkívüli munkaidőben valósult meg, ez a munkaidő nem módosítja a "balanszot" (mivel az csak a rendes munkaidő elszámolására[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]napi pihenőideje le nem telt. Ha emiatt másnap nem kezdheti el a munkáját a beosztás szerinti munkaidő kezdetén, ez nem érinti a munkabér iránti igényét, azaz a kiesett időre (amíg le nem telik a napi pihenőidő) az alapbére illeti meg, valamint - ha egyébként jogosult - az egyes bérpótlékok is [állásidő, Mt. 146. § (1) bek. és 147. §, MK 17.]. A kérdés szerinti eset sajátossága, hogy Ön pénteken 16.30-tól hétfőn 08.00-ig készenlétet teljesít, és tényleges munkavégzésre éppen úgy kerül sor, hogy a pénteki munka befejezése és a hétfői munkakezdés között egyetlenegyszer sincs meg a 11 óra egybefüggő napi pihenőidő. Ilyenkor valóban az a helyes eljárás, hogy az utolsó munkavégzés befejezésével (ez itt hétfő 08.00) indul[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […](2) bek.]. Ha tehát az utasítás jogszabályba ütközik, úgy az utasítás megtagadásért a munkavállalót nem érheti szankció. Az Mt. tételesen meghatározza, mely esetekben rendelhető el rendes munkaidőben történő munkavégzés munkaszüneti napon. Idetartozik, ha ez külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges [Mt. 102. § (2) bek., 101. § (1) bek. g) pont]. Így kérdésük alapján a külföldre történő szolgáltatásnyújtás esetén az ügyfélszolgálatban dolgozó munkavállaló szabályosan beosztható munkaszüneti napi munkavégzésre. Ezt az utasítást a munkavállaló nem tagadhatja meg. A kérdéses esetben annak sincs akadálya, hogy a munkavállalót munkaszüneti napon[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]érintett naptári év között. Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban is biztosítani kell a munkavállaló számára a törvényben előírt minimális heti pihenőidőt. Ez egyrészt beosztható heti két pihenőnapként, azzal, hogy e napok egyenlőtlenül is biztosíthatók (pl. a munkavállaló az egyik héten csak egy, a következő héten három pihenőnapban részesül) [Mt. 105. § (1) bek.]. A munkáltató azonban a heti pihenőnapok helyett hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidőt is biztosíthat [Mt. 106. § (1) bek.]. Míg a két heti pihenőnapnak nem kell egymást követő napokra esni, a 48 órás pihenőidőnek egybefüggőnek kell lennie. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ez az egybefüggő heti pihenőidő is beosztható egyenlőtlenül, azzal, hogy a munkavállalónak minden héten legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magában foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt kell biztosítani, és a keret átlagában meg kell legyen a legalább 48 órás heti pihenőidő [Mt. 106. § (3) bek.].Ha a keret zárásakor megállapítható, hogy a munkavállaló nem részesült a fentiek szerinti minimális heti pihenőnapban vagy pihenőidőben, úgy a hiányzó mértéket heti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett rendkívüli munkaidőként kell elszámolni. Ennek magyarázata, hogy a munkáltató nem tekinthet el a kötelező pihenőidők[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaidőt a teljesítése után már nem lehet "kiegyenlíteni" azzal, hogy később a munkáltató arányosan kevesebb órát oszt be.A rendkívüli munkaidő másik típusa a munkaidőkereten felüli munkavégzés. A munkáltató ekkor a munkaidőkeret tartama alatt eleve több órát oszt be a munkavállalónak, mint amennyit a munkaszerződés alapján lehetne. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani, azzal, hogy ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bek.]. Például, egy 1 hónapos munkaidőkeretben az általános munkarend szerint 21 munkanap (hétköznap) van, ebből a napi 8 órás teljes munkaidőt feltételezve a beosztható óraszám 168 óra. Az így megállapított óraszám feletti munkaidőt kell munkaidőkereten felüli túlóraként elszámolni, amit természetesen mindig csak az aktuális munkaidőkeret lejártakor lehet megtenni.A két különböző típusú rendkívüli munkaidőt azonban nem szabad összekeverni. Elképzelhető, hogy a munkavállaló egy adott hónapban a beosztásától eltérően is dolgozik, ám ez a beosztás a fenti képlet alapján meghatározott beosztható óraszámnál csak kevesebb munkaidőt tartalmazott. Az előző példánkban a munkavállaló az adott hónapban 168 órára lenne beosztható, de a munkáltató csak 165 órát oszt be neki. Ám az eredetileg 165 órára beosztott munkavállalónak - valamikor a hónap folyamán - további 3 órát kellett beosztásától eltérően dolgoznia. Ez a 3 óra beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, amelyet az adott hónapban el is kell számolni. Ez független attól, hogy az adott hónapra egyébként az összesen beosztható órát felhasználta-e a munkáltató. Ráadásul ebben az esetben a munkavállalónak állásideje is keletkezett [Mt. 146. §[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]Végül, a felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december 31. napjáig kell kiadni [Mt. 143. § (4)-(7) bek.]. Ezek a szabályok arra épülnek, hogy a munkavállaló előbb teljesíti a pihenőnapi túlórát, és utóbb kap ezért egy kompenzáló pihenőnapot. A kérdés szerinti esetben ez a sorrend fordított. Ilyen esetben nem beszélhetünk rendkívüli munkavégzésről, hanem állásidőről és rendkívüli munkavégzésről is szó van. Ez attól függ, hogy a munkáltató mikor közli a változtatást. A törvény szerint ugyanis a munkaidő-beosztást legalább 168 órával korábban, egy hét vonatkozásában kell közölni. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja [Mt. 96. § (4)-(5) bek.]. Tehát, ha a munkáltató augusztus 10-ére a fenti határidők alapján még nem volt köteles munkaidő-beosztást adni - illetve azt még megváltoztathatja -, akkor minden további nélkül beoszthat e napra pihenőnapot, augusztus 19-re pedig munkanapot. Mivel ebben az esetben nincs szó a munkaidő-beosztástól való eltérésről, nem merül fel rendkívüli munkaidő sem.Ha viszont a munkáltató már osztott be munkaidőt augusztus 10-re, és ezt a fenti határidők letelte után[…] részlet vége a válaszból.