Szabadságmegváltás vezető állású munkavállaló esetén
A Munka Törvénykönyve 136. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A szabadság elévülése
A munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadság mértékének megállapításánál szóba jön a tárgyévi, valamint a korábbi évekre vonatkozó elmaradt (ki nem adott) szabadság. A ki nem adott szabadság esetén az Mt. elévülésre vonatkozó szabályai is alkalmazandók. Az elévülési idő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló szabadságra való igényét állami kényszerrel, bíróság előtt érvényesítheti (ha azonban a munkáltató elévült kötelezettséget teljesít, azt utóbb nem követelheti vissza). A munkajogi elévülési idő általában három év. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet. Ha a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni az igényét, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
A szabadság kiadása
A vezető állású munkavállaló maga határozza meg a munkaidejének beosztását, ebből következően pihenőideje (szabadsága) igénybevételének időpontját is. Ebben az esetben tehát nem érvényesül az Mt. 134. §-ának (1) bekezdésében szereplő előírás, amely szerint a szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. Ebben az esetben nem a munkáltató kötelezettsége a szabadság kiadása, hanem – eltérően az általános szabálytól – a munkavállalóé a szabadság kivétele. Ezt nem befolyásolja pl. az a munkaszerződéses előírás sem, mely szerint a vezető állású munkavállaló köteles előzetesen a munkáltató számára bejelenteni az 5 munkanapot meghaladó szabadság igénybevételét. Ez csupán az együttműködési kötelezettségből fakadó tájékoztatási kötelezettséget fogalmazza meg.
A bírósági joggyakorlatban a szabadság kiadásával kapcsolatosan született legfelsőbb bírósági határozatok több jogalkalmazási kérdésre rávilágítanak. Így pl. a BH 2001. 244. számú jogesetben a bíróság kimondja, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a ki nem adott időarányos szabadságot pénzben kell megváltani. A munkavállaló a ki nem adott szabadság kiadását a tárgyév utolsó napjától számított elévülési időben követelheti. A BH 1999. 476. számú jogesetben hozott döntés szerint ha a vezető állású munkavállaló – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg a munkaidő-beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét, önmagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással a vezető munkakört betöltő dolgozó nem tarthat igényt szabadságának megváltására a munkaviszony fennállása alatt. Ha a vezető állású munkavállaló önállóan dönt a munkaideje és a pihenőideje beosztásáról, felhasználásáról, nem a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a jogszabálynak megfelelő mértékben adta ki a szabadságot, hanem a vezetőnek a szabadság kivételének esetleges akadályát.
Amennyiben nem vezettek szabadság-nyilvántartást, a vezető állású munkavállalónak kell bizonyítania, hogy a szabadság igénybevételében akadályoztatva volt (BH 1999. 476. számú jogeset).
Mikor köteles a munkáltató prémiumot, illetve jutalmat fizetni?
A prémiumra vonatkozóan az Mt. kifejezett előírást nem tartalmaz. A bírói joggyakorlatban azonban a prémium egy előre meghatározott teljesítmény produkálása esetén járó juttatási forma, amelyet a munkavállalónak a munkaviszony a keretében vagy arra tekintettel kell teljesítenie ahhoz, hogy arra jogot szerezzen. A prémium ennek megfelelően munkabérnek minősül (BH 1995. 377., BH 1997. 50. számú jogesetek).
A prémiumfeladat kitűzésére, illetve a prémium fizetésére a munkáltató előre a munkaszerződésben vállalhat kötelezettséget. Ebben az esetben utóbb nem hivatkozhat a konkrét prémiumfeladat kitűzésének elmaradására annak érdekében, hogy prémiumot ne kelljen fizetnie (BH 1997. 553. és 1997. 316, BH 2002. 158., BH. 2003. 90. számú jogesetek), továbbá nem vonhatja vissza a már kitűzött prémiumfeladatot, ha annak teljesítését a munkavállaló már megkezdte (BH. 1996. 342. számú jogeset).
A prémium munkaszerződésbeli rögzítésekor egyébként lehetőség van arra is, hogy a munkáltató erre további feltételt állapítson meg, pl. a gazdálkodási eredményétől tegye azt függővé.
A prémiumfeltétel teljesítésének megállapításakor figyelembe veendő a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata, mely szerint a prémiumfeladat részbeni teljesítése esetén nem illeti meg prémium (teljesítésarányosan sem) a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűzéskor erre nézve kifejezetten rendelkezett (BH 2000. 125. számú jogeset).
Jutalomra vállalt munkáltatói kötelezettség
Az Mt. a jutalomra vonatkozóan kifejezett szabályozást nem tartalmaz. A jutalom az elvégzett munka utólagos értékelése alapján a munkavállaló részére fizetett összeg. Az erről szóló döntés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Ajutalom ezért nem kikényszeríthető, nem lehet munkaügyi vitát indítani olyan jutalom kifizetése iránt, amelynek megadását vagy megtagadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el (BH. 1977. 407. számú jogeset). Munkaügyi per csak pl. az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy eljárási szabálysértés miatt indítható.
Azonban ha a munkáltató a döntést meghozta, és kötelezettséget vállalt a munkavállalóval szemben a meghatározott összegű jutalom megfizetésére, a kötelezettség teljesítéséért munkajogilag már felelősnek minősül.
Távolléti díj
A munkavállaló részére távolléti díj jár arra az időre, amíg azért mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, mert
– állampolgári kötelezettségét teljesíti,
– közeli hozzátartozója meghalt,
– kötelező orvosi vizsgálaton (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) vesz részt,
– vért ad.
Távolléti díj jár továbbá
– a munkaszüneti nap (január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.) miatt kiesett időre;
– a szabadság időtartamára;
–a szoptatási munkaidő-kedvezmény idejére.
Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, az e napon, illetve a húsvétvasárnapon és a pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Itt jegyezzük meg, hogy ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól, az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás. Amennyiben a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre, vagyis az állásidőre nem távolléti díjat, hanem a személyi alapbért kell fizetni a dolgozónak.
A távolléti díj összege
Ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótléka, valamint a a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár.
A távolléti díj számítása
Rendszeres bérpótlék
A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetőleg a munkaszerződésben rögzített azon bérpótlékok értendők, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik.
Műszakpótlék
A távolléti díj számításánál műszakpótlékként a munkavállaló
– két műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 7,5 százalékát,
– két műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén, ha az éjszakai műszak aránya a heti, illetőleg havi munkaidőkeret 30 százalékát meghaladja, valamint három műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 15 százalékát,
– megszakítás nélküli munkarendben történő foglalkoztatása esetén személyi alapbére 20 százalékát
kell figyelembe venni.
Kiegészítő pótlék
Ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint ötven óra – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzést teljesített, távolléti díja megállapításánál rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlékot kell figyelembe venni. A kiegészítő pótlék mértéke, ha az irányadó időszakban a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt rendkívüli munkavégzés száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér három százaléka. Száz vagy ennél több óra rendkívüli munkavégzésnél a személyi alapbér öt százalékának megfelelő pótlék jár.
(A rendkívüli munkavégzés időtartamának megállapításakor a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkavégzés mértékét figyelmen kívül kell hagyni. Ha a munkaviszony a tárgyévet megelőző évben létesült, az óraszámhatárokat arányosan kell figyelembe venni.)
Távolléti díj havi időbérnél
Havi időbér esetén
– az egy napra jutó távolléti díj mértéke az egy hónapra megállapított távolléti díj és a tárgyhó munkanapjai számának hányadosa;
– az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.
Kivételt képez ez alól, ha a távolléti díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén részesülne.
Távolléti díj órabérnél
Órabéres dolgozónál az egy napra fizetendő távolléti díj az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.
Távolléti díj teljesítménybérnél
Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a munkavállaló távolléte idején érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének – ha ez kisebb, mint a tárgyév január 1-jei személyi alapbér, akkor ez utóbbinak – a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni. Ez a szabály nem érvényesül abban az esetben, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kisebb.
Tárgyévi teljesítménytényező
A munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjét a tárgyév január 1-jével, illetve az első távollétidíj-számítás alkalmával rögzíteni kell.
A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének – ideértve az időbér és a teljesítménybér összekapcsolásán alapuló bér időbér részét, továbbá a garantált bért is – és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.
Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött, a tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távollétidíj-fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.
Átlagkereset
Ha a munkaviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni (kivéve ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult). Ahatározott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonya rendkívüli felmondás nélkül is megszüntethető, a munkavállalót azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti.
Ugyanez a helyzet akkor is, amikor az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egészét vagy egy részét a közalkalmazottak jogállásáról vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató számára adják át. Ha a munkavállaló az átvevő munkáltatónál történő további foglalkoztatásához nem járul hozzá, az átadó munkáltató köteles a munkavállaló számára határozott idejű jogviszony esetén a már említett összegű átlagkeresetet fizetni.
A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. Amunkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.
Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg jogszerű rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is.
Jogellenes munkáltatói munkaviszony-megszüntetés esetén, ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi. A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg, ezenkívül a felmentési időre járó átlagkeresete is megilleti.
Ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkáltató legfeljebb hathavi átlagkeresetet köteles előre megfizetni.
A kölcsönbeadó által közölt felmondás esetén – a felek eltérő írásbeli megállapodása hiányában – a felmondási idő tartama alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A felmentési időre a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.
Az átlagkereset mértéke
Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. Az átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.
Az átlagkereset számítása
Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak.
Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedévre, negyedév hiányában az utolsó naptári hónapra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.
Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső időarányos részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.
Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.
Osztószám
Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával.
Havi átlagkereset
Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egyhavi átlagkereseten a munkavállaló egynapi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő.
Napi átlagkereset
Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.
