A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény (kedvezménytörvény) 2002. január 1-jétől hatályos. Azokra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, magukat magyar nemzetiségűnek valló személyekre terjed ki, akik magyar állampolgárságukat nem önkéntes lemondással veszítették el, továbbá nem rendelkeznek állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel. A törvény hatálya kiterjed a szomszédos államban élő magyar nemzetiségű személy együtt élő házastársára és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre akkor is, ha egyébként ők nem magyar nemzetiségűek.
Munkavállalás
Külhoni magyar nemzetiségű személy a Magyar Köztársaság területén csak engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen 3 hónap időtartamra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. (A munkavállalás jogszabályi feltételeinek megteremtésével kapcsolatos kiadásokat, így különösen az ahhoz szükséges iskolai végzettség, a szakképesítés, a munka-egészségügyi alkalmasság előzetes igazolásához szükséges eljárás költségeinek megtérítését az érintettek az erre a célra létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján kérelmezhetik.)
A foglalkoztatásra irányuló jogviszony fogalmát a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI.10.) SzCsM rendelet határozza meg. Idetartozik minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a külföldi természetes személy által a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka (így pl. a munkaviszony, a megbízási, a vállalkozási jellegű jogviszony).
Társadalombiztosítási ellátás és egészségügyi szolgáltatás
A törvény 15. §-a (a munkavállalásról szóló rendelkezések) alapján a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében munkát végző, a törvény hatálya alá tartozó személyek a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járuléknak megfelelő összeget kötelesek fizetni. E befizetés alapján a munkavállaló egészségügyi és nyugdíjellátásra is jogosultságot szerez. (Lehetőség van arra, hogy az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett, szomszédos államokban élő magyar az általa Magyarországon – költségtérítés mellett – igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás költségeit az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján igényelje. Erre azonban csak a szolgáltatás igénybevételét megelőzően kerülhet sor.)
Magyarországon a szomszédos államokban élő magyarok az azonnali egészségügyi ellátásra a kétoldalú szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények rendelkezései szerinti feltételekkel jogosultak.
Járulékfizetés
Amennyiben a törvény hatálya alá tartozó – a Magyar Köztársaság területén naptári évenként 3 hónapot meg nem haladó időtartamban foglalkoztatott – személyek (foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében) a Magyar Köztársaság területén munkát végeznek – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezésének hiányában –, a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járulékoknak megfelelő összeget kötelesek fizetni [kedvezménytörvény 7. § (1) bek.].
Szociálpolitikai egyezmények
Mivel Magyarország a kedvezménytörvény hatálya alá tartozó valamennyi országgal, illetőleg jogelődjeikkel korábban szociálpolitikai egyezményt kötött, az itt foglalkoztatott személyekre az egyezmények előírásait kell alkalmazni. Az egyezményeket az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején kötötték, így azok jellemzően a munkaviszonyra és a kisipari tevékenységre vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket.
Azonos elbánás elve
Egyes egyezmények az állampolgárok tekintetében az azonos elbánás elvét érvényesítik, így értelemszerűen az egyezmény hatálya kiterjed az egyéb jogviszonyban (pl. megbízási jogviszonyban) tevékenységet végző személyekre is. Az azonos elbírálás elve érvényesül a kedvezménytörvénnyel összefüggésben a Szlovákiával, Jugoszláviával (Szlovéniával, Horvátországgal) megkötött egyezménynél, amely szerint minden magyarországi foglalkoztatási forma esetében a társadalombiztosítási jogszabályokat az általános szabályok szerint kell alkalmazni.
Az azonos elbírálás elvénél különleges rendelkezést is találunk. Az egyezmények szerint a dolgozókra annak a szerződő félnek a társadalombiztosítási jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a dolgozó a társadalombiztosítás szempontjából döntő vagy mérvadó foglalkozását (tevékenységét) folytatja. Döntő vagy mérvadó foglalkozás (tevékenység) alatt csak a főfoglalkozást értjük, így nem vonatkoznak a magyar társadalombiztosítási jogszabályok azokra a dolgozókra, akik döntő tevékenységüket nem a Magyar Köztársaság területén végzik. A főfoglalkozásról szóló igazolást az illetékes társadalombiztosítási szerv adja ki.
Az azonos elbírálás elve értelmében a magyar társadalombiztosítási kötelezettség kiterjed az említett állampolgárok magyarországi foglalkoztatására (munkaviszony, megbízási jogviszony stb.).
Területi elv
Területi elven alapul a szovjet-magyar (Ukrajna) és a román-magyar szociálpolitikai egyezmény. A területi elv alkalmazásánál a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó, az egyezmény hatálya alá tartozó államok állampolgárait. Az egyezmények tárgyi hatálya az összes társadalombiztosítási ellátásra, ugyanakkor a személyi hatálya csak a munkaviszonyban állókra terjed ki.
Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség
A kedvezménytörvény hatálya alá tartozó személyek foglalkoztatása esetén a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) rendelkezései szerint jön létre.
Biztosítási kötelezettség
Amennyiben a kedvezménytörvény hatálya alá tartozó személyt – akár rész-, vagy akár teljes munkaidőben – munkaviszonyban foglalkoztatják, a biztosítási kötelezettség automatikusan létrejön, ami azt jelenti, hogy a járulékalapot képező jövedelem után a társadalombiztosítási járulékot meg kell fizetni, a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot le kell vonni, valamint tételes egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni.
A jugoszláv-magyar és a csehszlovák-magyar egyezmények lehetővé teszik a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban való foglalkoztatást is. Ilyen foglalkoztatásnál a biztosítási kötelezettség akkor jön létre, ha a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban a kedvezménytörvény hatálya alá tartozó személy díjazás ellenében személyesen végez munkát, és az e tevékenységből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (2002. február 1-jétől 15 000 forintot), illetve naptári napokra annak harmincadrészét (napi 500 forintot).
Amennyiben a biztosítási kötelezettség létrejött, a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni.
A járulékok bevallása
A Tbj. végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) kormányrendelet 15. §-a szerint az említett biztosítottak után a járulékbevallásban mind a foglalkoztató, mind a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulékot elkülönítetten kell feltüntetni. A foglalkoztató által fizetett nyugdíj-biztosítási és a biztosítottól levont nyugdíjjárulékot az általános szabályok szerint kell bevallani.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 61. §-a (1) bekezdésének megfelelően a kifizetőnek a tételes egészségügyi hozzájárulást a vele jogviszonyban (pl. munkaviszony, megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony) álló természetes személy után kell megfizetnie, természetesen a kedvezménytörvény alapján foglalkoztatottak után is. A nem biztosított foglalkoztatottak jövedelme után százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást nem kell fizetni.
