A hagyományos munkaközvetítés mellett napjainkban teret nyert a munkaerő-kölcsönzés. A munkáltatók ez utóbbi formát szezonális munkák, időlegesen kieső munkatársak pótlása, "túlvállalás", létszámstop vagy akár takarékossági okok miatt is preferálják. Míg 2002-ben 210 cég foglalkozott kölcsönzéssel, 2006-ban 710. A kölcsönzött munkavállalók száma pedig 2006-ban három és félszer volt több, mint 2002-ben – derül ki az ELTE munkajogi tanszékének legfrissebb elemzéséből.
Jogszabályi korrekciók
Az utóbbi évek jogszabályváltozásai egyre hatékonyabb munkaügyi ellenőrzést tettek lehetővé, arra ösztönözve a kölcsönbe adó, illetve kölcsönbe vevő vállalkozásokat, hogy eredeti céljuk szerint alkalmazzák e foglalkoztatási formát – hangzott el nemrégiben a témában rendezett szakmai tanácskozáson.
A szabályozás tisztázza például, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő egyaránt tekinthető foglalkoztatónak, de a munkaszerződést előbbinek kell megkötnie a munkavállalóval. A kölcsönzés lényege, hogy a dolgozóval a munkaerő-bérléssel foglalkozó cég köt munkaszerződést, amelyben vállalja az alkalmazott foglalkoztatását egy másik cégnél. A munkaviszony létrejöttével és megszűnésével kapcsolatos munkáltatói jogokat a bérbeadó gyakorolja, viszont a munkavégzéssel kapcsolatos egyéb pontokban (például a foglalkoztatás menete, munkaidő stb.) a bérlő céggel megosztottan képviseli a munkáltatói jogokat.
A munkaügyi felügyelőknek lehetőségük van arra, hogy ne csak a színlelt vállalkozói szerződéseket minősítsék át munkaszerződéssé – ha a körülmények egyértelműen munkavégzést bizonyítanak –, hasonló jogosultságuk van a kölcsönzés tekintetében is, ha az adott munkavállalók kölcsönzése névleges.
A kölcsönzést kizárólag regisztrált cégek végezhetik jogszerűen, s csak olyan munkavállalók esetében, akikkel munkaszerződést kötöttek, illetve foglalkoztatásukat hivatalosan bejelentették. Csak e feltételekkel jogszerű e forma. A szabályok azonban kijátszhatók úgy is, hogy a munkaerő átengedését a cégek közötti vállalkozói szerződéssel leplezik.
A legtöbb probléma a munkaerő-kölcsönzés és a vállalkozás elhatárolása során merül fel. A megállapodás tárgya vállalkozási szerződés esetén valamilyen szolgáltatással elért eredmény létrehozása; munkaerő-kölcsönzésnél a szerződés teljesítése a munkavállaló átengedésével megvalósul. Míg vállalkozási szerződés alapján a vállalkozót eredményfüggő díjazás illeti meg, munkaerő-kölcsönzéskor az alkalmazottak teljesítménye nem befolyásolja a kölcsönzési díjat.
Ugyanakkor létezik úgynevezett vállalkozási szerződéssel vegyes munkaerő-kölcsönzés is. Ez olyan konstrukció, ahol a kölcsönvevő nemcsak a munkaerőigénye kielégítéséhez, hanem a kölcsönzött dolgozó irányításához kapcsolódó feladatokat is kihelyezi.
Munkajogászok a kölcsönzés több neuralgikus pontjára hívják fel a figyelmet. Például alkalmi munkavállalói könyvvel nem lehet kölcsönzöttként dolgozni, illetve e formában nem lehet érvényesíteni a raktári felelősséget. Kényes kérdés a cafeteria is, hiszen ha a munkáltató csak a törzsgárdának szánja e juttatást, akkor a kölcsönzöttek kimaradnak. Ez akkor lenne indokolt, ha átmenetileg alkalmaznák őket, csakhogy a gyakorlat – jellemzően – nem ezt mutatja.
Ugyanakkor a külföldi székhelyű kölcsönző cégekkel való együttműködés is kockázatos, mivel a magyar munkaügyi ellenőrző szervek nem tudják vizsgálni, hogy a külföldi szolgáltató az adott ország jogszabályai szerint nyilván van-e tartva, illetve az alkalmazott be van-e jelentve, ekképpen – egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során – a magyarországi székhelyű kölcsönbe vevő céget vonhatják felelősségre.
Bővülés várható
A lakosság számát és a gazdaság fejlettségét is figyelembe véve, egy, a hazaihoz hasonló nyugati országban 20-30-szorta nagyobb a kölcsönzés piaca, mint a magyar. Reális elképzelés tehát, hogy a következő öt évben többszörösére emelkedjék az e konstrukciót alkalmazó cégek száma.
Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon és Szlovéniában a munkaerő-közvetítő cégek 2004-ben összesen 410 millió eurós forgalmat produkáltak, ami Nyugat-Európához viszonyítva szerény. A jövőt tekintve viszont hatalmas bővülési lehetőségek előtt áll a kelet-európai piac, derül ki az Interconnection Consulting Csoport aktuális tanulmányából.
Az elemzés szerint a forgalom bővülése az évi 30 százalékot is elérheti az egyes országokban. Annyi bizonyos, hogy 2003 és 2004 között országonként 5 és 31,3 százalék közötti, összességében 18,3 százalékos növekedés következett be Kelet-Európában, s 2005-ben is 19,1 százalék fölötti az érték. Az egyes országok azonban különböző mértékű fejlődést mutatnak.
2004-ben a korábbi 15 EU-tagországban a teljes foglalkoztatás körülbelül 1,5 százalékát tette ki a kölcsönzés, beleértve mintegy 2,5-3 millió kölcsönzött teljes munkaidős foglalkoztatottat és összesen több mint 7 millió munkavállalót, akiket körülbelül 20 ezer cég alkalmazott. A szektor éves forgalma meghaladta a 75 milliárd eurót.
Az újonnan csatlakozott EU-tagállamokban – már ahol az adatok rendelkezésre állnak – a kölcsönzés szintje 0,5 és 1,4 százalék között mozog. Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában 0,5, Magyarországon 1,4 százalék. A helyzet a Cseh Köztársaságban a legrosszabb, ahol a növekedési mutatók az egyjegyű tartományban maradtak. Ennek egyik oka a hanyatló konjunktúra, ami közvetlen hatással van a kölcsönzési piacra. A másik tényező az új törvényekben keresendő, azok ugyanis megdrágítják a munkaerő-közvetítést.
Stabil hazai piac
Szlovákia teljesen más képet mutat, mivel ott magas növekedési mutatók csalogatják az új befektetőket. A piac azonban összességében meglehetősen kicsi, s annak 55,3 százalékát öt cég uralja.
Magyarországon, ahol 2004-ben 112 millió euró forgalom bonyolódott ezen a piacon, stabil a helyzet, és figyelemreméltóan sok a tisztán belföldi cég. A jelek szerint a magyar nagyvállalatok már hozzászoktak az új munkamodellhez.
A legnagyobb munkaerőpiaccal Lengyelország rendelkezik, s a múlt évben rekord méretű növekedést produkált. Az összes európai ország közül Szlovénia esete azonban teljesen egyedi. Mint az összes korábbi keleti blokkhoz tartozó országban, ott is állami monopólium volt a munkaerő-közvetítés, egy kivétellel: diákokat mindig lehetett privát cégeken (legtöbbször egyetemi szervezeteken) keresztül kiközvetíteni. A hagyomány miatt Szlovéniában még ma is nagy szerepet játszik a diákmunka. A legtöbb cég tanulókra specializálja magát, ami nem tesz túl jót a munkaerő-kölcsönzés imázsának.
A magyar piacon napjainkban mintegy 700 munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég működik, ezek közül azonban csak húsz-harminc vállalkozás rendelkezik komoly szakmai hátérrel, érdemi referenciával, s ezek azok, amelyek szigorúan betartják a törvényeket és az előírásokat. Mindez nem mondható el valamennyi munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó társaságról.
A magánközvetítők fajlagos mutatói
2006-ban összesen 636 161 álláskereső kereste fel az országban működő 743 magánközvetítőt. Egy szolgáltató átlagosan 856 fővel foglalkozott. Kiemelkedően magas volt ez a szám Győr-Moson-Sopron megyében (7681 fő) és Budapesten (1005 fő). A legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár-Bereg (23 fő) és Nógrád (25 fő) megyében volt.
Az egy szolgáltatóra jutó sikeres közvetítések számát vizsgálva megállapítható, hogy egy-egy átlagosan 39 sikeres közvetítést végzett. Ez a fajlagos mutató a legjobb Borsod-Abaúj-Zemplén (118), Baranya (91), Bács-Kiskun (85) és Somogy (84) megyében. Az országos átlagtól messze elmaradt Hajdú-Bihar (7), Nógrád (9), Vas (10) és Heves (11) megye.
A 100 munkát kereső személyre jutó sikeres közvetítések száma átlagosan 4,6. Nemek és állománycsoportok szerint vizsgálva ez az arány a legmagasabb a segédmunkások (20) esetében. Nemek szerint vizsgálva mind a férfi (17), mind a női (25) segédmunkások körében jóval az átlag felett volt a 100 munkát kereső személyre jutó sikeres közvetítések száma. Ezen állománycsoporton belül a munkaviszonnyal rendelkező álláskeresők körében a sikeres közvetítések száma 23 volt, a munkaviszonnyal nem rendelkezőknél pedig közel 15.
"Belépő" a munkapiacra
A tapasztalatok azt mutatják, hogy több városban és térségben – Székesfehérvárott, Tatabányán, Győrben, Komáromban – nincs elegendő képzett munkaerő, ezért a szükséges létszámot csak távolabbi vidékekről, a hagyományostól eltérő toborzási módszerekkel lehet feltölteni.
Ebben segítenek a kölcsönző cégek, hiszen a hagyományos HR-részlegek ezt nem tudják megoldani. Újabb problémát jelent, hogy a munkaerőigények tömegesen, de ciklikusan jelentkeznek, ezért sokszor nagyon rövid idő alatt kell több száz embert elhelyezni. A kölcsönzők a nagy munkanélküliségtől szenvedő területekről toborozzák és szállítják munkahelyükre a dolgozókat, s megfelelő ellátásában is részesítik őket.
Az állományban lévő, illetve a kölcsönzött alkalmazottak között azonban több szabály is különbséget tesz. Például más és más előírások vonatkoznak a felmondási időre. E különbségek azonban kisebbek, mint az előnyök, amelyek a munkaerő-kölcsönzésből származnak.
Egyes statisztikák szerint tavaly 66 ezer dolgozóval kötöttek kölcsönzési szerződést, s körülbelül százezer alkalmazottat kölcsönöztek feketén. A kölcsönzött munkavállalók 8 százaléka fizikai munkaköröket, 16 százalékuk szellemieket látott el.
A kölcsönzéssel az idényjellegű munkákhoz könnyen, rugalmasan lehet munkaerőt találni, s jelentősen csökkennek a kölcsönbe vevő cég HR-terhei, mivel csak a munkaszervezéssel, illetve ezek adminisztrációjával kell foglalkozniuk. Emellett a kölcsönzés egyfajta belépőt jelent a munkaerőpiacra, hiszen az atipikus foglalkoztatás után munkaviszonyba vehetik a dolgozókat.
A szakértők szerint hátrányos, hogy e munkamodellben nem érvényesülnek a felmondási tilalmak, a rendkívüli felmondás, a munkaviszony megszüntetésénél pedig nem jár végkielégítés.
EURES: több, mint egymillió ajánlat
Az EURES, az Európai Unió hivatalos munkaerő-közvetítő rendszere mindazok számára – munkaadók, munkavállalók - szolgáltatást nyújt, akik szeretnék kihasználni a személyek szabad áramlásának elve által nyújtott lehetőségeket.
Az EURES hálózatában Európa-szerte jelenleg több mint 700 EURES-tanácsadó dolgozik, akik napi kapcsolatban állnak az álláskeresőkkel és a munkáltatókkal egész Európában.
Az EURES 1993-ban jött létre, az Európai Bizottság, az Európai Gazdasági Térség (EU-tagállamok és Norvégia, Izland, Liechtenstein) országaiban működő állami foglalkoztatási szolgálatok és más partnerszervezetek közötti együttműködési hálózatként. Svájc is részt vesz az EURES együttműködésben.
A hálózat szolgáltatásai: állásajánlatok 29 európai országban, az érdeklődő jelentkezők önéletrajzai, tájékoztatás a külföldi élet- és munkakörülményekről.
A rendszerben február végén több mint egymillió állásajánlat, 311 ezer önéletrajz és több mint 13 ezer regisztrált munkaadót lehetett fellelni.
Outsourcing partner
Sok anyagi és adminisztrációs tehertől szabadulhat meg a megbízó, ha a főtevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó, de a cég működéséhez elengedhetetlen feladatokat outsourcing partnerre bízza.
A munkáltatói kötelezettségek vagy a kampányjellegű projekteknél felmerülő beruházási költségek – amelyek a fix kiadásokat jelentősen emelhetik – például kiszervezéssel lefaraghatók. Egy ilyen lépésnek azonban lehetnek más indokai is, például ha a munkáltató az erőforrásait szeretné egy tevékenységre összpontosítani. Nagyobb vállalatoknál szempont lehet az is, hogy a statisztikai létszámot ne a saját alkalmazásban álló munkavállalók adják, vagy hogy a bérkiadások ne bérköltségként, hanem teljes egészében elszámolható tételként jelenjenek meg.
Mérettől és árbevételtől függetlenül a kis- és középvállalkozásoknál (kkv-k) is bármikor felmerülhet – a költségcsökkentés vagy a hatékonyságnövelés érdekében – a kiszervezés igénye, arról nem is beszélve, hogy ekkor a megbízó mentesül a felvétellel, az elbocsátással és az alkalmazással kapcsolatos teendőktől is.
Versenyben a legjobbakért
Az egyik legnagyobb magyar kölcsönző cég, a Prohome cégcsoport tíz éve van jelen a piacon, ez idő alatt negyvenszeresére növelte árbevételét, amit nagyban köszönhet a Pro-Humán Munkaerő Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-jének, amely mintegy 45 százalékkal járult hozzá a 3,5 milliárdos teljes árbevételhez. Mindezt 1500 fő alkalmazásával és 600-800 fő kölcsönzésével érte el, bizonyítva ezzel, hogy kizárólag magyar tőkével is lehet nagyobb szeletet kivágni a kölcsönzés piacából.
A nemzetközi cégek munkapiaci versenye a fogyasztókért, a megrendelőkért, a legjobbakért folytatott küzdelemben nyilvánul meg. Ezért a humánerőforrás-gazdálkodás mára a vállalkozások hatékonyságnövelésének központi kérdésévé vált. A nagy cégek a munkaerő utánpótlását a leggyakrabban külső erőforrások bevonásával végzik. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen esetekben, mely munkakörökre érdemes kölcsönözni a munkaerőt, s mikor érdemes közvetítőt bevonni az együttműködésbe, már megoszlanak a vélemények.
Ahhoz, hogy a kis- és középvállalatok is képesek legyenek a hatékony humánerőforrás-gazdálkodásra, jól kell ismerniük, hogy milyen megoldások állnak rendelkezésükre.
Lényeges: ha együttműködő partnert keres a cég, akkor a munkaerő megszerzésének módjában a funkcionalitás szempontjának, nem pedig az alkalmazási formának (azaz hogy kölcsönözzük-e a munkaerőt, vagy magunk alkalmazzuk, mert ez csupán technikai kérdés) kell érvényesülnie.
Határozatlan időre
A jogi keretek finomítása folyamatos; a tavaly áprilistól életbe lépő új szabályozás a piaci szereplők esélyegyenlőségét erősíti.
Az utóbbi években világossá vált, hogy a munkaerő-gazdálkodás világszerte az üzletvitel egyik legérzékenyebb területe, s bizonyos helyzetekben a kölcsönmunkaerő alkalmazása jelenti az ideális megoldást. S a cégek nemcsak a fizikai munkásokat keresik; a diplomás, nyelveket jól beszélő alkalmazottak iránt is egyre nagyobb az igény - mondja Gárdus Zsuzsa, a heti átlagban több ezer főt kölcsönző Adecco ügyvezetője. Szerinte a piac jó irányba tart, az általuk kölcsönzöttek mintegy fele határozatlan vagy 1-2 éves szerződéssel rendelkezik. Tehát sokan jutnak határozatlan idejű, azaz csak komoly indokkal és következményekkel felbontható munkaviszonyhoz.
Magyarországon a kölcsönzés az utóbbi egy-két évben lódult meg, bár még jóval elmarad a fejlett uniós országok átlagától, ahol a dolgozók 2-6 százalékát foglalkoztatják e formában.
A CIETT (International Confederation of Temporary Work Businesses) nemrégiben készült felmérése szerint a kölcsönzés sok esetben vezet hosszú távú alkalmazáshoz: az érintettek 43 százaléka egy éven belül állandó státusba kerül, legalábbis a fejlett országokban.
Jelenleg a teljes hazai munkavállalók egy százaléka, 40-50 ezer ember dolgozik e formában. Nálunk jellemzően szakképzetlen munkásokat keresnek, elsősorban az elektronikai, illetve a feldolgozóiparban, de újabban az egészségügyben is. A közép- és felsőfokú végzettségűek aránya mindössze 15 százalékot tesz ki.
Fékező háttér
Itthon azonban még mindig előítéletek és – az érintettek szerint – nem eléggé piacbarát jogi keretek fékezik a kedvezően alakuló folyamatokat.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) kölcsönmunkára vonatkozó előírásainak tavalyi szigorítása számos gyakorlati problémát megoldott, a piac szereplőiben azonban maradt hiányérzet. Továbbra is kifogásolják, hogy a szakmai szervezetek gyakorlatilag kívülállóként, jó esetben informálisan vesznek részt a törvényalkotásban.
A szaktárca a munkaerő-kölcsönzés létjogosultságát nem vitatja – a cégek rugalmas gazdálkodását, illetve az álláskeresők és a pályakezdők munkapiaci integrálását várja –, ugyanakkor nem tartaná célravezetőnek, ha e forma felváltaná a klasszikus munkaviszonyt. Ha egy munkahelyen ugyanazt a munkát eltérő módon foglalkoztatott munkavállaló végezheti, akkor bizonyos munkavállalói jogok érvényesülése – például a felmondási tilalom – abszolút "fakultatívvá" válik.
A törvény megtiltja a kölcsönzést, ha a két cég között bármilyen – akár közvetett – tulajdonosi átfedés van, s az elbocsátott alkalmazottat sem lehet hat hónapon belül "visszakölcsönözni".
Adózási feltételek
A munkaerő-kölcsönzés esetében az alábbi adózási feltételeknek kell eleget tenni:
– a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettségek a kölcsönbeadót terhelik;
– a kölcsönbeadó munkaerő-kölcsönzési szolgáltatást számláz – munkabérrel és járulékaival – a kölcsönvevő felé. A számlázott - általános forgalmi adó nélküli – összeget a kölcsönvevő árbevételként mutatja ki. A kölcsönvevő a számlázott összeget, mint igénybe vett szolgáltatást, költségeként számolja el;
– szemben a munkajogviszonyban végzett tevékenységgel – amely nem minősül az áfatörvény hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységnek –, a munkaerő-kölcsönzés az áfatörvény hatálya alá tartozó szolgáltatás, amelynek teljesítési helyét a kölcsönvevő székhelye határozza meg.
A munkaerő-kölcsönzés intézménye gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kölcsönvevő a munkaviszonyos foglalkoztatás összes adózási és járulékfizetési kötelezettségeit átterheli a kölcsönbeadóra. Az átterhelésre a kölcsönvevő a törvénynek megfelelő szerződések és eljárások alkalmazása mellett jogosult.
Egyenlő bánásmód
A kölcsönvevő kérésére a kölcsönző vállalkozásnak hitelt érdemlően kell bizonyítania, hogy megfelel minden kritériumnak, s még az alkalmazott munkába állása előtt be kell jelentenie az illetőt (az igazoló okirat másolatát pedig el kell juttatnia a kölcsönvevőnek, hogy az meggyőződhessen a teljes bejelentett bérről).
Aki hat hónapnál hosszabb időt tölt el kölcsönmunkásként egyazon munkahelyen, a cég saját alkalmazottaival azonos bérjuttatásokra jogosult, mind a személyi alapbér, mind a törvény szerinti bérpótlékok, valamint az ügyeleti és a készenléti díj tekintetében.
Határozatlan időre kötött kölcsönzési szerződés alapján egy év folyamatos foglalkoztatás után minden más jogcímen fizetett bér és juttatás vonatkozásában is egyenlő bánásmódban kell részesíteni a kölcsönzött munkavállalót.
Visszamenőleg két évre kell vizsgálni a munkavégzés körülményeit, ami azt jelenti, hogy hat hónap munkavégzés ugyanannál a cégnél egy személy esetében részletekben is összejöhet. Ugyanakkor a helyzetet tovább "fűszerezi", hogy az érintett nem feltétlenül ugyanazon társaság közvetítésével került az őt foglalkoztató vállalathoz. A kölcsönző cég erről általában csak a munkavállalótól szerezhet tudomást, aki nem biztos, hogy megfelelő felvilágosítást tud adni. A törvény előírja, hogy a kölcsönbeadó kérésére a munkavállaló köteles nyilatkozni arról, hogy az elmúlt évben hol és mennyit dolgozott kölcsönzöttként.
Kölcsönzés az Unióban
Az EU-ban a munkaerő-kölcsönzés bővülő munkáltatási forma, s egyre nagyobb az ideiglenes munka jelentősége. A kölcsönzési ágazatban megjelenő új tendenciákkal párhuzamosan szinte mindegyik uniós tagállamban nő a kölcsönzött munkavállalók száma, illetve a teljes aktív népességen belüli részarányuk. Ezt a növekedést az Európa-szerte tapasztalható magas állástalanság és a szakképzett munkavállalók hiánya fényében kell szemlélni, mely tényezők mindegyike a nagyobb rugalmasságra és a foglalkoztatás alternatív formáinak szükségességére hívja fel a figyelmet.
A kölcsönző cégek az európai munkaerőpiacon fontos szerepet játszanak különböző szempontokból:
– a munkanélküliség és a munka világa, valamint az oktatás és a munka között megteremtik az átmenetet;
– segítenek a különböző munkaszerződések közötti átmenetben: a kölcsönzött munkavállalók könnyebben jutnak határozott, illetve határozatlan idejű szerződésekhez.
Tevékenységek értéke
Annak mérése, hogy a kölcsönzöttek tevékenységének értéke azonos-e az évtizedekig egy helyen dolgozóéval (hacsak nem futószalagról van szó), összetett dolog.
Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a kölcsönvevőnek saját munkatársai körében is alkalmaznia kell, tehát ezt a kötelezettséget nem a kölcsönzéssel kapcsolatos szabály keletkeztette, hanem csak kiterjesztette. Az említett módosítás előírja, hogy a fizetési adatokról a kölcsönvevőnek tájékoztatnia kell a kölcsönbeadót, továbbá bizonyos juttatásokat a kölcsönvevő is kifizethet, így adókedvezményt is érvényesíthet.
A törvény fél év folyamatos munkáig nem írja elő az egyenlő bánásmód alkalmazását, tehát az átmeneti többletfeladatok, az eseti megrendelések rugalmas teljesítéséhez méltányos foglalkoztatási lehetőséget teremt.
Az érintett cégek szerint a "csiszolt" szabályozás számos ponton nagyobb biztonságot nyújt a munkavállalónak és a kölcsönbeadónak is. Ami az egyenlő munkáért egyenlő bért követelményét illeti, az ehhez szükséges információkat nem mindig adták ki a foglalkoztatók, emiatt viszont a munkáltató, azaz a bérbeadó számíthatott bírságra.
Most kötelező a tájékoztatás, s ez mindenképpen segíti a tisztánlátást.
De piacidegen, hogy nem lehet alkalmi munkavállalói kiskönyvvel kölcsönözni, márpedig az alkalmi munkásokat nem valószínű, hogy a kölcsönző vállalkozás állományba veszi.
"Bérelt" diplomások
Bár leginkább szakmunkásokat kölcsönöznek a hazai vállalatok, egyre gyakoribb, hogy folyamatmérnököt, logisztikust, programozót, marketingest is "bérelnek". Szakértők állítják, a hivatalos munkaerő-kölcsönzéssel tovább növelhető a foglalkoztatás, s legalizálhatók a színlelt szerződések is.
A kölcsönzöttek több mint egyharmada szakmunkás, a diplomások aránya öt százalék körüli. Felsőfokú végzettségűeket leginkább a pénzügyi cégek kölcsönöznek. Az elszámolás sem órabérben, hanem havonta történik; jövedelmük bruttó 200 ezer forinttól indul, de a 7-800 ezer forintot is elérheti. A leggyakoribb a call centeres munkaerő ideiglenes alkalmazása. A kölcsönzés célszerű lehet:
– állandó/időszakos munkaerőigény kielégítésére;
– (rövid határidő miatt) saját humánerőforrással nem toborozható munkaerő megszerzésére;
– (nagy létszám adminisztrációs igénye miatt) saját humánerőforrással nem alkalmazható munkaerő megszerzése esetében;
– standard munkakörökre (azaz olyan esetekben, amikor hasonló munkakör más vállalkozásoknál is létezik. Például lakatos, villanyszerelő, esetleg titkárnő, bérszámfejtő esetében is).
Szakmák és bérek
A foglalkoztatottakon belül 1,4 százalék a kölcsönmunkások aránya. A kölcsönvevők száma meghaladja az ezerhétszázat, köztük közel nyolcszáz feldolgozóipari cég.
A kölcsönvett betanított munkás 330-450, a szakmunkás 450-700, a marketingasszisztens 800-1200, a számviteli munkatárs (például pénzügyes vagy könyvelő) 1000-1500 forintot keres nappali bruttó órabérként. A vállalatok az alapórabér 1,7-2-szeres szorzóval növelt nettó összegét fizetik a kölcsönzőnek.
Bár a közterheken kölcsönzéssel sem tudnak spórolni a vállalatok, ez az atipikus forma mégis alkalmas a színlelt szerződések legalizálására. Ilyenkor a kölcsönző alkalmazza a dolgozót; táppénzt, szabadságot, illetve a munkaviszonnyal járó összes jogosultságot garantálva számára. A kölcsönvevők nem a járulékokon, hanem az adminisztráción, a toborzáson, a kiválasztáson tudnak költséget megtakarítani.
A kölcsönző cégek többségénél bevett szokás volt, hogy néhány dolgozót bejelentenek, a többség után azonban nem fizették a járulékokat. Az igénybe vevő vállalatok általában az alapórabérek 1,6-2,0-szeresét fizetik a kölcsönzőnek. Az összeg a dolgozó munkabérét és munkavállalói járulékait, az adókat, esetleg az utazástérítést tartalmazza. Sokszor azért sem firtatják a kölcsönzések legális voltát, mert egy-egy nagyvállalat éppen ehhez kötötte jelenlétét az adott régióban; ily módon kívánta olcsón megoldani munkaerőigényét.
Ha a kölcsönző cégek a bruttó bérek összegének 1,4-szeresénél kevesebbért is elvállalják a megbízást, akkor valószínű, hogy nem legálisan fogják foglalkoztatni az embereket. Ebben az esetben ugyanis már nem lenne haszon az üzleten.
A szolgáltatók szerint a jelenlegi helyzetben a kölcsönvevőknek több választásuk van: a már régóta kölcsönmunkásként dolgozók esetében tudomásul veszik a megemelkedett kölcsönzési költségeket és fizetnek – ami egy több száz kölcsönmunkást foglalkoztató cégnél több tízmillió forintra rúghat havonta -; az újonnan felvett kölcsönmunkásaikat hathavonta lecserélik, vagy pedig nem kölcsönöznek.
Munkavállalók – Szlovákiából
Suhajda Attila, a Magyar Outsourcing Szövetség (HOA) elnöke tud olyan szolgáltató cégről, amelyik a jogszabályok módosítása miatt kényszerül állások megszüntetésére.
Egy munkakölcsönző vezetője szerint elképzelhető, hogy a megnövekedő költségek miatt egyes cégek inkább bevállalják a feketemunkát. Annál is inkább, mert a jelenlegi bírságolási gyakorlat szerinti néhány millió forintos alkalmankénti büntetésekkel még így is rentábilisak maradhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a törvény által körbeírt "a tulajdonosi körben lévő bármilyen átfedés" meglehetősen nehezen értelmezhető – például a bíróság előtt.
Az északi megyékben nem ritka, hogy Szlovákiából hozott emberekkel dolgoztatnak. Ekkor a cég tulajdonosának nem kell mást tennie, mint odakint alapítani egy kölcsönző kft.-t. A dolgozóknak továbbra is minimálbért fizet, s Szlovákiában adózik. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a legkisebb kereset utáni többletet "kiküldetési díjként" fizetik ki az alkalmazottaknak, ami a szlovák törvények szerint adómentes.
Többen azt látják problematikusnak, hogy hat hónap után ugyanazok a jogok illetik meg a kölcsönmunkást, mint a régi dolgozót. Ezen munkáltatóknál a kölcsönmunkások eddig ugyanazt a bért kapták, mint az állandó dolgozók, a különbség az egyéb juttatásokban volt. Ezeket a szakszervezet és a cégvezetés közötti megállapodás határozta meg. A régi és az új dolgozók között komoly feszültségforrás lehet, hogy a kölcsönmunkásoknak is meg kell adni a pluszjuttatásokat.
A természetbeni kedvezményeket immár a kölcsönvevő adja az ideiglenes munkaerőnek, eltérően a korábbi gyakorlattól, mely szerint a kölcsönbeadó továbbszámlázta a természetbeni juttatás értékét (például étkezési jegy, helyi közlekedési bérlet stb.) a kölcsönbevevőnek.
További probléma lehet, hogy a bérbe vevő cégeknek a meglévő, adott munkakörben tevékenykedő munkavállalóik béradatait a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek felé nyilvánossá kell tenni. Utóbbiak így túlzott betekintést nyernek a bérbe vevő cégek jövedelemadataiba.
Előnyök és hátrányok
Noha a legújabb jogszabály-módosításoknak köszönhetően a kölcsönzés kezd megfelelni eredeti rendeltetésének (gyors és rugalmas munkaerőpótlás), e konstrukció még mindig leginkább a munkáltatóknak kedvez. A munkavállalók számára nagy hátrányt jelent például, hogy elesnek a munkáltatói hitelektől vagy a bérlő cégeknél szokásos egyéb juttatásoktól.
Ahogy egy kölcsönző cég vezetője látja: a munkakölcsönzésnek nem feltétlenül a bérköltségek megtakarítása a legfőbb előnye. A kölcsönző cégeknek kifizetett összeg ugyanis - szerinte – általában 10-15 százalékkal drágább, mint amit a munkáltatónak az állandó dolgozók után kellene fizetni.
A kölcsönmunkások alkalmazása azért éri meg, mert a cég megmenekül a drága adminisztrációtól, miközben rendkívül gyors az alkalmazás és a felmondás, sokszor nem kell HR-, illetve bér- és munkaügyi osztályt működtetni.
Számos multinacionális vállalatnál, banknál az anyaországban létszámstopot rendeltek el, így az itteni vezetőknek sem engedélyezik, hogy a bérkeret terhére további alkalmazottakat vegyenek fel. Ezért kölcsönmunkásokat foglalkoztatnak, ugyanakkor a költségek a vállalat egyéb kereteit terhelik.
Belföldi székhely
A törvény szerint a munkaerő bérbeadója csak olyan belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági, illetve közhasznú társaság vagy szövetkezet lehet, amely megfelel a törvényi és jogszabályi feltételeknek és szerepel az illetékes munkaügyi központ nyilvántartásában.
A kölcsönbeadó nem lehet olyan társaság, amely nem Magyarország területén működik. Ennek oka adózási és munkajogi, illetve a munkavállalók munkaviszonyra épülő jogának és bérbiztonságának erősítését, valamint a fiktív munkáltatók kiszűrését szolgálja.
Az viszont elképzelhető, hogy Magyarországon bejegyzett, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég nem magyar állampolgárságú munkavállalók bérlésével foglalkozzon. Ekkor ugyanis a magyar jogszabályok alkalmazandók mind a munkavállaló és a bérbeadó, mind pedig a bérbeadó és a bérbevevő viszonyában.
Ha a munkavégzés külföldön történik, akkor a munkavégzés helye szerinti ország vonatkozó jogszabályai az irányadóak azzal, hogy a kiutazást csak akkor lehet megkezdeni, ha a munkavégzés helyén irányadó jog szerinti engedélyek beszerzése megtörtént.
Az Európai Unióban a munkavállalók kölcsönzését rendelet szabályozza: az EU területén kikölcsönzött munkavállaló az őt kiküldő ország joghatósága alatt marad, tehát ott lesz biztosított, illetve ugyanúgy megilleti a teljes körű szociális ellátás.
Magán-munkaközvetítés
A magán-munkaközvetítés minden, a munkaügyi központ hatáskörén kívüli végzett olyan tevékenység, amely segíti, hogy az állást keresők és kínálók egymásra találjanak. Idetartozik a magyar állampolgárok külföldre és a külföldiek Magyarországra történő közvetítése is.
Magán-munkaközvetítői tevékenység tárgya lehet valamennyi foglalkoztatásra irányuló jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya természetes személy által ellenérték (díjazás) fejében végzett munka (például közalkalmazotti, köztisztviselői, bedolgozói jogviszony, megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony is).
A magánközvetítő feladata, hogy tájékoztassa az álláskeresőt a felajánlott munkakör főbb sajátosságairól, különösen a foglalkoztatáshoz szükséges képzettségről, gyakorlati időről, a foglalkoztatás helyéről, idejéről, az irányadó munkarendről, a munkaidő-beosztásról, a várható kereseti lehetőségről.
Külföldi munkavállalás esetén a tájékoztatásnak – írásban – ki kell terjednie a fogadó ország jogszabályaira – különösen a foglalkoztatással, a külföldiek munkavállalásával, az idegenrendészettel kapcsolatos szabályokra – is. A tájékoztatás elmulasztásával vagy a téves tájékoztatással a szolgáltató a munkát keresőnek okozott kárért felelősséggel tartozik.
Ha közvetítőn keresztül keresünk külföldi elhelyezkedési lehetőséget, nem árt az elővigyázatosság. Bár a hazai jogszabályok tiltják, hogy külföldi munkaközvetítésért pénzt számoljon fel bárki is, több olyan cég is akad, amely különböző jogcímeken ellenszolgáltatást kér például az Angliában munkát keresőktől, jóllehet ez alól elvileg csak az "adminisztrációs díj" jelenthet kivételt. Ez például a közvetítő postaköltségeit fedezi. A szaktárca jogásza szerint ez legfeljebb ezer forint lehet, miközben némely cégek akár 80-100 ezer forintot is elkérnek a közreműködésért.
A magán-munkaközvetítést rendelet szabályozza. Hatálya kiterjed a bel- és külföldi munkákra, beleértve az au-pair tevékenységet.
Nyilvántartás, ellenőrzés
A közvetítő köteles hirdetményében feltüntetni nyilvántartási számát, így annak alapján bárki ellenőrizheti az illetékes munkaügyi központnál vagy a foglalkoztatási hivatalnál, hogy a cég jogosult-e a szolgáltatásra. A nyilvántartásba vételről szóló határozatot a cégnek jól látható helyen kell kifüggesztenie hivatali helyiségében.
Vadász György, a Magyar Iparszövetség társelnöke elégedetlen a közvetítőkkel. Azt mondja: sem az igényeket nem mérik föl, sem igazi figyelmet nem szentelnek az álláskeresőkre. Bár elvégzik az előírás szerinti közvetítést, kiadnak néhány címet, de ennél többre sokszor nemigen futja. Nem érdeklődnek, néznek utána, valójában kit, hová küldtek.
Az Állami Foglalkoztatási Hivatal illetékesei szerint viszont ilyen panaszokkal nem találkoztak, jóllehet, ha bárkinek gondja van a szolgáltatókkal, a hivatalhoz nyugodtan fordulhat. Nincs tudomásuk ilyen gondokról, de aki biztosan tudni akarja, kiben bízhat meg és hová forduljon, ha közvetítőre van szüksége, valamennyi regionális központban, vagy a hivatalban is megtalálja a legálisan működő, regisztrált cégek listáját, címét és telefonszámát – mondták a hivatal főigazgatóságán.
Bővülő piac
A legutolsó gyűjtés szerint, 2006. december 31-én 743 magánközvetítő céget tartottak nyilván az országban, ami közel 13 százalékkal magasabb, mint az azt megelőző évben. A legtöbb új közvetítő Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megyékben létesült, ugyanakkor a legtöbb Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szűnt meg.
A 2000-2006. éveket vizsgálva a sikeres közvetítések száma 2001-2002-ben 37 százalékkal emelkedett, majd 2002-2004-ben csökkent, először 35, utóbb 24 százalékkal. 2005-ben jelentős (65 százalékos) növekedésre került sor, ezt követően ismét csökkenésre, majd tavaly szintén, hét százalékkal.
A legnagyobb zsugorodás a fizikai, ezen belül is a betanított munkások körében következett be, itt drasztikusan csökkent az eredményes közvetítések száma. A 30 év alatti segédmunkás férfiak esetében több mint másfélszeresére, ugyanezen korcsoportban a segédmunkás nők körében közel ötszörösére növekedett a sikeres közvetítések száma.
A szellemi foglalkozásúaknál ugyanebben a korcsoportban 63 százalékos javulás, míg a többi korosztálynál stagnálás, illetve kisebb növekedés volt tapasztalható. A 30-49 és az 50 év feletti férfi szellemi foglalkozású munkát keresők körében a sikeres közvetítések száma csökkent, ugyanakkor a 30 év alattiaknál közel 80 százalékkal nőtt. Nők esetében a szellemi foglalkozásúaknál minden korcsoportban növekedést lehetett tapasztalni: a 30 év alattiaknál közel 51, az 50 év felettieknél mintegy 30 százaléknyit.
A legtöbb sikeres közvetítés a feldolgozóiparban, valamint a sport-, kulturális és egyéb szolgáltatási ágakban volt.
A korábbi években az adatszolgáltatás nem terjedt ki a külföldi állampolgárok magyarországi, a magán-munkaközvetítők által végzett közvetítésére. Bár összehasonlító adatok nincsenek, de a legutolsóból megállapítható, hogy az összes belföldi sikeres közvetítések mintegy nyolc százalékát teszik ki. Ugyanakkor két ágazatban (vendéglátás, szállítás, posta, távközlés) arra is van példa, hogy külföldi állampolgárt külföldre közvetíttek sikeresen.
A belföldi eredményes közvetítések munkaviszonyra vagy megbízási jogviszonyra irányultak. Az összes belföldre történt sikeres közvetítések döntő többsége, 89 százaléka munkaviszonyt érintett. Az elhelyezkedők mintegy harmada a feldolgozóiparban, 12 százaléka a kereskedelemben és közel ötöde a sport-, kulturális és egyéb szolgáltató ágban talált munkát.
2006-ban külföldre 2626 álláskeresőt közvetítettek a magánközvetítők, ami hét százalékkal kevesebb, mint korábban. A sikeres akciók háromnegyed része az uniós tagállamokba (Egyesült Királyság 848, Németország 342) irányult; döntően fizikai állományúakat érintően. Az Európán kívüli országokba (USA, Mexikó) irányuló eredményes közvetítések aránya mintegy 25 százalék volt.
Elsőként terjedt ki az adatfelvétel a külföldi állampolgárok magyarországi közvetítésére. 2006-ban 2074 külhoni állampolgárt közvetítettek, a legtöbbet a feldolgozóipar (979 fő), a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás (400 fő), valamint a szállítás, posta, távközlés (222 fő) ágazatokba.
Az EU-tagállamok közül Szlovákiából, a többi európai ország közül a volt Jugoszlávia (útlevélbejegyzés alapján), illetve Ukrajna területéről érkeztek a legtöbben. A külföldi állampolgárokat szinte valamennyi nemzetgazdasági ágba közvetítették.
Online technika
Szakértők szerint a jövőben további fellendülés előtt áll az internetes állásközvetítés piaca. A világhálón azonban jelenleg is rengeteg munkalehetőséget kínálnak.
A megfelelő munkahely felkutatása azonban meglehetősen időigényes elfoglaltság, így az álláskereséshez mindenképpen célszerű a szélessávú internet-hozzáférést választani.
Az online munkaközvetítés a világháló egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, amely alapvetően négy szegmensre bontható. Az interneten keresztül kereshetünk munkát az online újságok és portálok álláskereső rovataiban, a tanácsadók és a munkaerő-piaci közvetítők internetes szolgáltatásai között, az álláskeresésre szakosodott tartalomszolgáltatók oldalain, valamint a különféle cégek honlapjainak karrierlehetőséggel foglalkozó rovataiban.
Napjaink jelenségeit elemezve szakemberek megállapítják: az utóbbi időben változott a szellemi és a fizikai munkaköröket meghirdetők és keresők "mozgása" is. Míg korábban a munkáltatók a szellemi foglalkozásúakat és a magasan képzett szakembereket keresték, napjainkban a kevésbé kvalifikált munkakörök is felkerülnek a világhálóra.
Az online lehetőség a munkaadók és az álláskeresők számára egyaránt előnyös: mindenekelőtt gyorsasága, olcsósága és hatékonysága miatt.
K. J. V.
