Fordított adózás
Az áfatörvény általános szabálya szerint: az adó megfizetésére a saját nevében értékesítő a kötelezett, a felszámított adót pedig az értékesítő áthárítja a megrendelőre. A megrendelő tehát bruttó összeget fizet az értékesítőnek, és amennyiben adólevonásra jogosult – és a levonás egyéb törvényi feltételei is megvannak –, a rá áthárított adót levonásba is helyezheti. Ha a beszerző adólevonásra nem jogosult, akkor értelemszerűen az áthárított áfát levonni nem tudja.
Ezzel ellentétben a fordított adózás esetén az adót nem a terméket, szolgáltatást értékesítő adóalany számítja föl, hanem a megrendelőnek kell az adót felszámítania, és ő lesz kötelezett az adó megfizetésére is. Mivel azonban adót felszámítani – az értékesítő helyett – kizárólag adóalany tud, ezért a fordított adózás csak belföldi adóalanyok között értelmezhető.
Fontos tehát, hogy amennyiben a megrendelő nem áfaalany személy, szervezet, vagy esetleg adóalany ugyan, de külföldi (belföldön nincs adószáma), akkor – függetlenül attól, hogy esetleg az értékesítés vagy a szolgáltatás az új áfatörvény szerint a fordított adózás körébe esik – a belföldi fordított adózás szóba sem jön, tehát az egyenes adózási módszert kell alkalmazni.
Az adó fizetésére kötelezhető alanyok
A belföldi fordított adózás személyi feltétele tehát, hogy az ügyletben részt vevők egyikének se legyen olyan áfabeli jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Így mindenki számára egyértelmű, hogy akár az értékesítő, akár a beszerző áfafizető adóalany, akkor esetükben szóba jöhet a fordított adózás alkalmazása.
Evaalanyok
Mivel az új áfatörvény kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a belföldi fordított adózás alkalmazásában az evaalanyt is belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyként kell kezelni, ezért ha akár az értékesítői, akár a beszerzői oldalon áll, a fordított adózás rá is vonatkozik. Ez a szabály az evaalanyoknak a pénztárcáját is erősen érinti. Eddig ugyanis, ha az evaalany fordított adózás alá eső értékesítése mondjuk 100 egység plusz 20 százalék áfa volt, akkor ez teljes bevétel volt, amelyből a 25 százalékos eva megfizetése után 90 egység maradt meg (120-30). Most, miután csak a nettó értéket lehet számlázni, ez lesz az evabevétel, amelyből az eva levonása után már csak 75 egység marad (100-25). Ha az eva-alany a vevői oldalon áll, akkor – hasonlóan a normál áfaalanyokhoz – áfa nélküli nettó számlát kap, és erre az ellenértékre saját maga fogja felszámolni a 20 százalékos forgalmi adót. Az így felszámított áfát áfaként az evabevallásban kell majd bevallani, és az evabevallás benyújtására előírt időpontban kell majd megfizetnie.
Alanyi mentesség
Az áfaalanyok közül az alanyi mentes adóalanynak van olyan jogállása, hogy tőle adófizetés nem követelhető, hiszen az új áfatörvény esetében nem rendelkezik külön úgy, hogy a belföldi fordított adózású ügyletek esetében alanyi mentesként is meg kéne fizetni az adót.
Közérdekű, sajátos jellegű tevékenységet végzők
Nem ez a helyzet a közérdekű, illetve sajátos jellegű tevékenységet végzőknél. Az ilyen, kizárólag levonási jog nélküli adómentes tevékenységet végzőknek igénybevevőként ugyanúgy fel kell számítani és meg kell fizetni az áfát, mint az áfaelszámolóknak.
A bevallás gyakoriságát az általános szabályok szerint a megelőző második adóév adóadatai alapján kell megállapítani, és ha ilyen nem volt, akkor negyedévente kell a bevallást teljesíteni. Az adófelszámítási és -fizetési kötelezettséget csak abban az esetben nem kell teljesíteniük, ha a kizárólag adómentes tevékenység mellett választották az alanyi adómentességet is. Csak a teljesség kedvéért kell megemlíteni, hogy a belföldi fordított adózású ügyletekben – azok tárgyi hatálya miatt – nem fordulhat elő kizárólag adómentes tevékenységet végző az értékesítői oldalon.
Nem adóalany magánszemélyek, jogi személyek
A kizárólag adómentes tevékenységet végzőkhöz hasonlóan a nem adóalany magánszemélyek, jogi személyek esetében általuk teljesített fordított adózású ügylet nem értelmezhető, hiszen ha ilyet értékesítenek, akkor áfaalannyá kell válniuk. Azt is említettük, hogy mivel a törvény az adóalanyiságot feltételül szabja, igénybevevőként sem vonatkoznak rájuk ezek a szabályok.
Hasonló a helyzet az építési telket, "új ingatlant" sorozat jelleggel értékesítő, egyébként nem adóalanyokkal is, hiszen ők csupán a meghatározott időn belüli, meghatározott értékesítést követő értékesítésükkel válnak speciális áfaalanyokká.
Fordított adózású ügyletek
Az új áfatörvény 142. §-a tételesen sorolja fel azokat az ügyleteket, amelyek esetében a fordított adózást kell alkalmazni. Ezek:
– építési szerződés alapján történő ingatlanátadás,
– ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatás,
– az eddig felsorolt szolgáltatásokhoz történő munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása,
– egyes hulladéktermékek értékesítése,
– meghatározott ingatlan értékesítése, ha az értékesítő az általános szabályok szerinti adózást választotta,
– az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul,
– a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenséget jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.
Amit ebben a felsorolásban nem találunk, arra nem vonatkoznak a fordított adózási szabályok.
Ingatlanszektor
A fordított adózású ügyletek jó része akkor tartozik ide, ha az ingatlanhoz kapcsolódik. A Pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint ingatlan alatt a Ptk. szerinti ingatlant kell érteni, tehát a földterületet, a felépítményt, valamint ezek alkotórészét. Alkotórésznek az számít, amely az előbbiekkel tartósan oly módon egyesített dolog, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
A földrészletnek az épület, a növényzet és egyéb építmény (kerítés, akna) lehet alkotórésze. A növényzet addig alkotórész, amíg el nem válik a földtől, így a termés a leszedéssel, a fa a kivágással önálló dologgá válik.
Azokat a dolgokat is a föld alkotórészének kell tekinteni, amelyek mint növedékek utólag keletkeznek. Így a földben gyökerező fa a földnek ilyen növedéke, és mindaddig alkotórésznek minősül, amíg a földtől el nem választják. (Le kell szögezni, hogy a mezőgazdasági tevékenység természetszerűleg nem tartozik a fordított adózás hatálya alá.)
Az ingatlanszektorban alkalmazandó fordított adózású ügyletek jellemzően szolgáltatás jellegűek, azonban van két olyan eset, amikor a törvény termékértékesítésről beszél.
Ingatlanértékesítés
Hangsúlyozni kell, hogy termékként csak és kizárólag kész ingatlan vagy földterület eshet a fordított adózás alá. Ez azt is jelenti, hogy az ingatlan létesítéséhez kapcsolódó más termék – mint például tégla, cement stb. – értékesítése esetén nem kell alkalmazni ezt az adózási módot. Az új áfatörvény termékértékesítésként az építési szerződés alapján történő ingatlanátadást, valamint adásvételi szerződés alapján történő olyan ingatlanértékesítést tekint, amely újnak nem minősülő, nem beépítés alatt álló, és építési teleknek nem minősülő ingatlanra vonatkozik.
Ha a felek építési szerződést kötnek, akkor az ennek alapján történő ingatlan, illetve az egyes ingatlanrészek átadásakor az értékesítő adóalanynak nettó számlát kell kiállítani, és az átvevő belföldi adóalany lesz, aki az áfát a kiszámlázott ellenértékre fel fogja számítani.
Az adásvételi szerződés alapján történő ingatlanértékesítés esetén érdemes figyelni az áfa rendszerében az ingatlanok szabályozására. Az új ingatlanra, a beépítés alatt álló ingatlanokra és az építési telkekre a törvény kötelező adóköteles értékesítést ír elő. Új ingatlannak minősül az az ingatlan, amelynek első jogerős rendeltetésszerű használatbavételétől még nem telt el 2 év. Beépítés alatt álló ingatlannak tekintjük azt az ingatlant, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg. Minden más ingatlanértékesítés – legyen az lakó- vagy egyéb ingatlan – főszabályként adólevonásra nem jogosító adómentes ügylet. Ugyanakkor az adóalany az egyébként adómentes körbe eső ingatlanok értékesítésére választhatja az adókötelezettséget is. Ha az adóalany erre az ingatlankörre az adófizetési kötelezettséget választja, akkor ezek adásvételi szerződés alapján történő értékesítése a fordított adózás hatálya alá esik. Fontos viszont, hogy a kötelezően adóköteles értékesítés alá eső új ingatlan, beépítés alatt álló ingatlan és az építési telek adásvételi szerződéssel történő értékesítésekor nem lehet alkalmazni a fordított adózást. Ennek az ingatlancsoportnak az esetében csak akkor fordul elő a fordított adózás, ha a felek építési szerződést kötnek.
Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások
Említettük, hogy a törvény tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyeknél felmerülhet a fordított adózás. A felsorolás kimerítő jellegéből következik, hogy ha egy szolgáltatás tartalmában nem feleltethető meg a felsorolt szolgáltatásoknak, akkor nem alkalmazandó a fordított adózás. Éppen ezért az egyenes adózást kell alkalmazni az ingatlan-bérbeadás, az ingatlanhoz kapcsolódó tervezés, az őrzés-védés vagy a portaszolgálat esetén.
Tény, hogy miután az áfatörvény nem hivatkozik – az uniós szabályok miatt nem hivatkozhat - SZJ-számokra, sokszor nehéz meghatározni az egyes szolgáltatások adójogi megítélését.
Alkotórészekhez kapcsolódó szolgáltatások
A Ptk. ingatlan alkotórészének meghatározásából következik, hogy ingatlan-karbantartásnak, -fenntartásnak minősülnek a kertészeti szolgáltatások, mint a fűnyírás vagy fametszés, ha az az épített környezet karbantartásának, fenntartásának a része. A villanyvezetékek, szerelvények szintén alkotórésznek számítanak, amelyek nem választhatók el az épülettől, ezért a villanyszerelés, vízvezeték-javítás is ingatlanhoz kapcsolódó javítási szolgáltatásnak minősül. Az épületgépészeti szolgáltatások esetében azt kell eldönteni, hogy a szóban forgó gépek, berendezések alkotórészi kapcsolatot képeznek-e az ingatlannal. Ha igen, azaz az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, vagy használhatósága számottevően csökkenne, akkor ezek karbantartása, javítása a fordított adózás alá esik.
Összetett ügyletek
A legtöbb problémát (egyébként is) a komplex vagy összetett ügyletek okozzák. Komplex ügyletről akkor beszélünk, ha a felek között egy teljesítés keretében különféle jellegű, de egymással összekapcsolható tevékenységek teljesülnek. Ilyen esetben jellemzően az ellenértéket is a teljes komplex szolgáltatásra határozzák meg, nem pedig az egyes részelemekre tekintettel történik a fizetés.
Minden egyes ingatlanhoz kapcsolódó összetett ügylet megítélésénél az a rendezőelv, hogy egyedileg kell megvizsgálni az adott ügylet tényleges tartalmát. Abban az esetben, ha elmondható, hogy a komplex szolgáltatás jellegadó eleme a törvényben a fordított adózású ügyletek között van felsorolva, akkor a teljes ügyletre a fordított adózás alkalmazandó. Ha viszont az összetett szolgáltatás egy vagy több meghatározó, jellegadó részeleme nem adózhatna fordítottan, ha önállóan értékesítenék, akkor a teljes komplex szolgáltatásra az egyenes adózás vonatkozik.
Hasonló az eljárás akkor is, ha egy ügylethez termékértékesítés és szolgáltatás is tartozik. Amennyiben az ügyletben a termékértékesítés dominál (pl. az adóalany nyílászárókat értékesít, amelynek kísérő szolgáltatása a beszerzés), akkor nem jöhet szóba a fordított adózás.
Ingatlanhoz kapcsolódó munkaerő-kölcsönzés
A munkaerő-kölcsönzés, kirendelés, illetve személyzet biztosítása akkor adózik fordítottan, ha a kölcsönzés építési szerződés alapján történő ingatlan létrehozásához történik, vagy ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatásokhoz valósul meg. Mivel a Munka Törvénykönyve rendelkezése szerint a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő közötti megállapodásnak tartalmaznia kell az elvégzendő munka jellegét, így ez alapján könnyen eldönthető, hogy az adott kölcsönzés a fordított adózás alá esik vagy sem. Kirendelés esetén ugyanakkor nehezebb meghatározni, hogy a kirendelt munkaerőt milyen tevékenység során alkalmazzák, mert ez egészen más is lehet, mint a munkavállaló eredeti munkaköre. Ugyanakkor mivel a kirendelés alapvető törvényi feltétele a munkáltatók közötti tulajdonosi kapcsolat, így vélhetően nem lesz akadálya annak, hogy az eredeti munkáltató értesüljön arról a körülményről, ha a kirendelt személyt olyan – megváltozott – munkakörben foglalkoztatják, amelynek okán a kirendelés fordítottan adózik.
Hulladékértékesítés
A hulladékkereskedelemben nem új a fordított adózás, az új áfatörvény a 6. számú mellékletében sorolja fel azokat a termékeket, amelyek értékesítése esetén a fordított adózás alkalmazandó. Arra a változásra azonban érdemes odafigyelni, hogy vannak olyan termékek – a fűrészpor, a fahulladék és -maradék, a hasáb, a brikett, a labdacs, a pellet, illetve a használt primer cella, a használt primer elem és a használt elektromos akkumulátor, ezek hulladéka, valamint a kimerült primer cella, kimerült primer elem és kimerült elektromos akkumulátor –, amelyek kikerültek azon termékek köréből, amelyek értékesítése fordítottan adózik.
Zálogjog
Az új áfatörvényben a zálogjog-alapítás feltételes termékértékesítés, amely csak akkor valósul meg, ha az adós nem vagy nem szerződésszerűen teljesít, ezért a hitelező a tartozás fedezetéül szolgáló zálogtárgyat értékesíti, majd a vételárból az őt megillető követelését kielégíti. Abban az esetben, ha a zálogjog érvényesítésére nem vagy nem így kerül sor, akkor a zálogjog alapítása nem termékértékesítés, így (fordítottan) adózni sem kell utána. Tény, hogy az ilyen ügyleteknél is a számlát a zálogkötelezettnek kell kiállítani, és az is tény, hogy számlázási hajlandósága csekély. Ezért érdemes élni az új áfatörvény adta lehetőséggel, és olyan megbízást kötni, amelyben a zálogkötelezett helyett és nevében a zálogjogosult átvállalja a zálogjog alapításáról szóló számla kiállítását.
Felszámolási eljárás
A fordított adózás hatálya alá esik az adóalany vállalkozásában tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító (például csőd) eljárás hatálya alatt áll. Fontos, hogy ilyenkor tárgyi eszköz esetén értékhatártól függetlenül alkalmazandó a fordított adózás, a 100 ezer forintot meghaladó érték csak a tárgyi eszköznek nem minősülő egyéb termékek esetében mérvadó.
Számlázás
A számlát a fordított adózású ügyletek esetében is az értékesítőnek kell kiállítania. A számlán áfát nem lehet áthárítani, ugyanakkor kötelező az igénybe vevő adóalany neve, címe mellett az adószámot is feltüntetni. Ezenkívül a számlán hivatkozni kell, vagy szövegesen is utalni kell, hogy fordított adózás alá eső ügyletről van szó. Ebből a kötelezettségből következik, hogy az igénybe vevő adóalany tulajdonképpen mindig tudja, hogy olyan ügylet szereplője, amikor az adó megfizetésére ő kötelezett. (Ez az igénybevevő szempontjából egyébként a levonási jog nélküli adómentes ingatlanértékesítések esetén kétséges, hiszen a fordított adózás alkalmazhatósága csak akkor merül fel, ha az értékesítő erre választotta az adófizetési kötelezettséget.)
A számla kiállításakor az evaalanynak is így kell eljárnia.
Nyilatkoztatás az adóalany jogállásáról
Az értékesítő szempontjából azonban mindig fontos, hogy milyen jogállású adóalanyról van szó, azaz követelhető-e vevőjétől az áfa megfizetése. Ezért az új áfatörvény lehetővé teszi, hogy a felek nyilatkozatot kérjenek egymástól az áfabeli jogállásukra vonatkozóan. Ez a nyilatkozat egyébként lehet a számla melléklete is. Emellett lehetőség van arra is, hogy az ügylet bármelyik szereplője – érintettségét valószínűsítve – információt kérjen az adóhatóságtól is.
Az adó megfizetésének határideje fordított adózáskor
Az új áfatörvény külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mikor kell az adót megfizetni fordított adózás esetén. A fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy az ellenérték megtérítésekor, vagy a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani, mégpedig a három időpont közül azt kell figyelembe venni, amelyik a leghamarabb következik be.
Előlegfizetés
Az új áfatörvény értelmében a kézhez vett, jóváírt előleg esetén is adófizetési kötelezettség keletkezne úgy, hogy a jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Ezek a szabályok azonban csak abban az esetben értelmezhetőek, ha a teljesítésre kötelezett egyben az adó megfizetésére is kötelezett. Ugyanis a vevőnél kézhez vett, jóváírt előleg nem merülhet fel, hiszen ő fizeti az előleget az eladója felé. Így abban az esetben, ha a fordított adózást kell alkalmazni, akkor az előleg után nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Átmeneti rendelkezések az áfatörvényben
Az új áfatörvény átmeneti rendelkezése szerint abban az esetben, ha az új és a régi áfatörvény ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket 2008-tól kezdve is kizárólagosan a régi áfatörvény rendelkezései alapján kell megállapítani. Ez tehát nem választható, hanem kötelező érvényű szabály. Ettől eltérően, ha az új áfatörvény a régi áfatörvényhez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy a kötelezettségek kevésbé terhesek, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg, akkor az ügyletben érintett felek együttes döntése alapján az új törvény rendelkezéseit lehet alkalmazni, feltéve hogy erről a közös elhatározásról a felek előzetesen és írásban bejelentéssel élnek. Az APEH-hoz a bejelentésnek legkésőbb 2008. február 15-éig be kellett érkezni. (Itt nem a postára adás dátuma, hanem a beérkezés időpontja számít.)
Az átmeneti szabályból az következik, hogy amennyiben 2008. január 1-je előtt a belföldi fordított adózás alá eső ügyletek esetében előlegfizetés vagy részteljesítés történt, akkor a 2008-ban felmerülő adóztatandó elemek is a régi áfatörvény szerint kezelendők, tehát az egyenes adózás szabályai szerint adóznak. Fontos, hogy előlegfizetés, részteljesítés az építési szerződés alapján történő ingatlanátadás, vagy az adásvételi szerződés alapján történő értékesítés esetén jellemzően előforduló, míg az ingatlanhoz kapcsolódó törvényben felsorolt szolgáltatások (fenntartás, karbantartás, takarítás stb.) esetében nem életszerű.
Adólevonás
Főszabályként a beszerző levonási joga abban az időpontban keletkezik, amelyben a fizetendő adót meg kell állapítani, tehát a fizetés és a levonás ugyanabban az elszámolási időszakban történhet. Ha azonban az adózó a fizetendő adó megállapítására vonatkozó adómegállapítási időszakról beadandó bevallás benyújtásának határidejéig nincsen birtokában az adólevonási jog tárgyi feltételeként megjelölt számlának, akkor a levonási jog nem érvényesíthető addig, amíg a számla rendelkezésre nem áll. Az evaalany, miután nem alanya az áfának, természetesen nem élhet levonási joggal.
Ingatlanhoz kapcsolódó levonási jog
Az új áfatörvény – hasonlóan a régihez – a lakóingatlanhoz kapcsolódó adó levonására tilalmat ír elő. A beszerzett lakóingatlant terhelő adó abban az esetben vonható le, amennyiben a beszerzés továbbértékesítési célú volt, feltéve hogy a beszerző egyébként főszabályként adómentesnek minősülő ingatlanokra vonatkozóan áfás adózást választott. Levonható az adó akkor is, ha a lakóingatlant túlnyomórészt bérbeadás során hasznosítják, feltéve itt is, hogy az adóalany az ingatlan-bérbeadásra az általános szabályok szerinti adózást választotta. A szabályok összességéből következik, hogy ha a lakóingatlan beszerzése építési szerződés vagy adásvételi szerződés alapján történik, akkor adólevonásra csak akkor van lehetőség, ha a beszerzés továbbértékesítési célú, vagy túlnyomórészt bérbeadásra hasznosítják. Azt, hogy a beszerzés túlnyomórészt bérbeadási célú, az adózó kialakított nyilvántartásának is alá kell támasztania, amelynek olyannak kell lennie, hogy a valós cél kívülálló számára is megállapítható legyen.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az evaalany – egyébként nem áfaalanyként – az adómentes körbe tartozó ingatlanok (újnak nem minősülő, nem beépítés alatt álló ingatlan, illetve nem építési telek) értékesítésére nem választhatja az általános szabályok szerinti adózást, tehát ha az egyébként adómentes ingatlant evaalany értékesíti, akkor az minden esetben adómentesként kezelendő, így nem eshet fordított adózás alá.
Árak a szerződésben
A fordított adózás különösen érinti a szerződés szerinti fix árakat. Fix áras szerződésről akkor beszélünk, ha a felek között folyamatos jellegű jogviszony van, amely alapján az egyes időszakokra, vagy az egyes értékesítésekre vonatkozóan a szerződésben előre megállapodtak egy meghatározott ellenértékben. Ilyen esetben fontos azt megnézni, hogy a felek nettó vagy bruttó módon állapodtak-e meg.
Amennyiben nettó módon szerepel az ár a szerződésben, akkor az eladó ebben az évben már csak a nettó árra tarthat igényt, hiszen a Ptk. szerint a szerződést csak közös akarattal lehet módosítani. Ha viszont a felek bruttó árban állapodtak meg, azaz a szerződésből nem lehet arra következtetni, hogy az ellenszolgáltatásként megfizetendő összegből az áfa elszámolására is sor kerül, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanyt továbbra is a szerződésben meghatározott, bruttó összeg illeti meg. (Persze a szerződés közös akarattal azért módosítható, különösen arra figyelemmel, hogy a feleknek jóhiszeműen és tisztességesen, kölcsönösen együttműködve kell eljárni, és mivel az áfát eddig is be kellett fizetni a költségvetésbe a bruttó összegből, igazából az értékesítőnek az ellenérték 16,67 százalékkal csökkentett része jár.)
