Új modell a szakmát tanulókért

A hazai szakképzés történelmileg legnagyobb változásaként jellemezte Farkas Péter, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) szakértője a most elindult folyamatokat. S hogy miért, azt "Gazdasági igények, szakképzés, demográfia" című tanulmányában összegezte. Ezek lényege (a kormányzati intézkedéscsomag részeként) a szakképzés regionális tervezése, irányítása, az új OKJ bevezetése.

Szakmai gyakorlat

A közelmúltban több fórumon megfogalmazódott, hogy a szakképzés – elsősorban a középfokú – egyre kevésbé képes megfelelni a gazdaság igényeinek. Míg valaha egy jó mesterség elsajátítása és gyakorlása teljes életpályát jelentett, 2004-ben a 18-19 éves fiatalok körülbelül 126 500 fős korosztályának kevesebb, mint 20 százaléka (25 260 fő) szerzett szakiskolában, nappali oktatásban szakmai végzettséget. Gimnáziumban és szakközépiskolában 76 669-en (60,6 százalék) érettségiztek; míg a szakközépiskola érettségi utáni évfolyamain 27 132-en kaptak szakmai végzettséget a nappali oktatásban, s további 9 ezren a felnőttképzésben. Felsőfokú szakképzettséget e korosztály 3,17 százaléka szerzett.

A megfelelő életkorúaknak így mintegy 18 százaléka szakiskolát végzett (további 2 százalék a második szakképesítést is megszerezte), 60,6 százaléka érettségizett, s csaknem 22 százaléka szakképzetlen maradt. Az érettségizettek 21,5 százaléka szakközépiskolában nappali tagozaton, 7 százaléka felnőttképzésben szerzett szakképesítést.

Mindent egybevetve ez nem látszik kevésnek, ám figyelembe kell venni, hogy a hazai OKJ-s szakmák képzése rövidebb idejű, mint az Unió legtöbb tagállamában (ott 3-4 éves, nálunk 12-24 hónapos, és alig kéttucatnyi a három éves szakképesítések száma). Különösen szembetűnő nálunk a gyakorlat minimális aránya és annak többnyire alacsony színvonala (2006 őszétől nyílt lehetőség a 9.-10. évfolyamon a szakiskolai gyakorlati alapképzés normatív támogatására).

Vesztes a szakoktatás

A kamarák és a munkaadói szervezetek régi panasza, hogy a tömegessé vált felsőfokú képzés elszívja a tehetségesebb diákokat a szakképzéstől (bár az így megszerzett diplomák használhatósága kérdéses), és a szakképzésnek csak a "maradék" jut.

A szakközépiskolában végzettek jó része is a felsőoktatásban tanul tovább, s nem hasznosítja eredeti végzettségét. (Az idei felvételik adatai is azt igazolják, hogy az állami felsőfokú szakképzés eredeti keretszámait az első körben nem sikerült kitölteni). A jövőben – az egyre kisebb létszámú korosztályok esetében is - várható, hogy a szakiskolákban a korosztályok maximum 20 százaléka szerez végzettséget, a szakközépiskolák post-secondary évfolyamain további 25-28 százalék. Ezek szerint az adott évjáratok 35-40 százaléka lép középfokú végzettséggel a munkaerőpiacra. 25 százalékuk szakképzetlen marad, a többiek pedig a felsőoktatásba áramlanak.

Az Európai Unió gyakorlata nem egységes, így nehéz az összehasonlítás. A szomszédos Ausztriában például 9 osztályos az alapképzés, ebből egy év a politechnikai vagy egyéb továbbképző iskola (4+4+1). A tanulóknak 15 éves korukban kell eldönteniük, hogy a szakmai (duális) vagy az iskolai képzést választják.

Magyarország 1990 környékén tagolt szakiskolai rendszerrel, sok képzési hellyel lépett a piacgazdaságba, ám azóta széthullottak az akkori nagyüzemek, velük együtt megszűntek a gyakorlati képzőhelyek, presztízsét vesztette, és a gyakorlati igényektől jócskán távol került a szakképzés, megőrizve a rendkívül szétaprózott iskolai struktúrát. Az uniós csatlakozáshoz közeledve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hazai szakképzési és foglalkoztatási szerkezet tovább nem tartható, s mindezt súlyosbította az a felismerés, hogy a társadalom nálunk is elöregedőben van.

 

Versenyképességi programok

Farkas Péter tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy bár a mai Magyarországon – európai mércével mérve – rendkívül alacsony a foglalkoztatási ráta, s magas az inaktívak aránya, 8-10 éven belül megváltozik a munkaerőpiac kínálata. Nyugdíjba vonul az 1949-57 között született népes korosztály, s helyükbe belépnek az 1990-es évek utolsó harmadában született, 100 ezer fő alatti (94-95 ezres) évjáratok. Ha ők képzetlenek maradnak, vagy képzettségük nem felel meg a piaci igényeknek, csak bevándorlással pótolható a hiányzó munkaerő.

Elérhető és elérendő az a cél, hogy az adott évjáratok 30 százaléka szerezzen szakiskolai (szakmunkás-) végzettséget. Ennek feltétele, hogy átalakítsák a mai 9.-10. osztályos programokat (a 10. osztályban a szakképzésbe beszámítható, igényes alapképzés folyjék), és – az uniós mintáknak megfelelően – mérlegelni lenne célszerű az iskolarendszerben az OKJ-s szakmák képzési idejének három évre történő bővítését, illetve a szakmunkásképzés átjárhatóságának régen követelt megvalósítását, hogy ezen oktatási forma ne legyen zsákutca.

Az európai példák egyértelműek: a szakiskola után mesterképzés, technikusképzés vagy érettségire való felkészítés, végül akár a főiskola következhet. A további teendő a szakképzetlen fiatalok képzésbe vonása (ez ma a 16-26 évesek körében 300 ezer főt jelent), valamint a szakképzett felnőttek továbbképzése. Olyan, hosszú távú versenyképességi koncepciót kell kidolgozni, hogy a munkaerőpiac a munkaerő számára is vonzó legyen – teszi hozzá a kutató, utalva Nagy-Britannia példájára, ahol az országos szakképzési stratégiát régiókra bontva valósítják meg, s a regionális tervezés szorosan kapcsolódik az országos célokhoz, tartalmazva az ehhez szükséges fejlesztéseket is.

Minőségi képzés

Abban többnyire mindenki egyetért, hogy a hatékonyság kulcsa a képzettség. A foglalkoztatási ráta növelése szükségszerű (az uniós elvárás a mai 57 helyett 70 százalék), ám ennek másik oldala a munkaerő foglalkoztathatósága, versenyképessége (a fiatal és a felnőtt szakképzettek arányának növelése, a képzés minőségének javítása), ami a lisszaboni célokban is megfogalmazódik.

Az Európai Bizottság szakképzésre vonatkozó (1990-1992 között kiadott) memorandumai a fejlesztés irányait három célban határozták meg. Az első a szakképzésbe történő egyre több befektetést, a második a képzés minőségének javítását, a harmadik a képesítések összehasonlításának lehetővé tételét szorgalmazta. Olyan szakmai alapképesítések megszerzése a cél, amelyekkel a fiatalok be tudnak illeszkedni a munkaerőpiacra, képesítéseiket külföldön is elismerik, és megalapozzák az egész életen átívelő tanulást.

A lisszaboni célok megvalósításának feltétele az oktatási és képzési rendszerek fejlesztése és megújítása, ehhez pedig az Unió anyagi támogatására, a tagországok közötti együttműködés ösztönzésére van szükség.

Az általános és középiskolai képzésben részt vevők száma a 2006/2007-es tanévben
	Nappali képzés	Felnőttképzés	Összesen
Általános iskola	825 097	2 319	827 416
Szakiskola (speciálissal együtt)	128 488	4 778	133 266
Gimnázium	200 096	45 921	246 017
Szakközépiskola	243 074	44 806	287 880
Forrás: KSH

Törvénymódosítási csomag

Ezt felismerve (s érezve a gazdasági kamarák, valamint a munkaadók egyre erősödő "nyomását") a magyar kormány is lépéskényszerbe került, és folyamatosan módosítja – a munkaerőpiac követelményeihez igazodva – a közoktatással, a szakképzéssel és a felsőoktatással kapcsolatos törvényeket.

Legutóbb 2006 őszén történtek (kisebb, nem reformértékű) változások, majd az Országgyűlés ez év június 25-én fogadta el egyszerre három – a szakképzési, a szakképzési hozzájárulási és a felnőttképzési – törvény módosítását (2007. évi CII. törvény "a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról" címmel; megjelent a Magyar Közlöny 2007/92. számában). Az előterjesztő Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) célja a munkaerőpiac (a képzési kínálat és a munkaerő-piaci igény) összehangolása, a keresletvezérelt szakképzés megteremtése, s az ennek megfelelő szabályozórendszer kialakítása – fogalmazott Mátyus Mihály, az SZMM felnőttképzési és szakképzési főosztályának vezetője az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) júliusban tartott közös munkaértekezletén.

A szaktárca és a kamara Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézete (GVI) 2006 októberében-novemberében több mint hatezer vállalkozást (köztük 3000 kis- és közepes méretűt) érintő felmérése szerint a megkérdezettek 2006-ban 32, 2007-ben 33 ezer fős munkahelybővítést tudnának elképzelni (ez a közszféra tervezett leépítései mellett nemzetgazdasági szinten 20-25 ezer új munkahelyet jelentene), ha lenne elég szakképzett munkaerő.

A cégek 9 százaléka azonban azt jelezte, hogy tartós munkaerőhiánnyal küszködik, elsősorban a feldolgozóiparban, a pénzügyi szolgáltatásokban és az építőiparban (12, 16, 11 százalék). A hiány elsősorban a 250 főnél nagyobb létszámot foglalkoztatókra jellemző: 21 százalékuk jelezte, hogy aktuális munkaerő-keresletüket nem vagy nehezen tudják a rendelkezésre álló kínálatból kielégíteni (ez főleg a dinamikusabb, külföldi tulajdonú, döntően exportra termelő vállalatokra jellemző).

A megkérdezettek válaszai alapján a versenyszektorban a munkaerőhiánnyal küszködő cégek statisztikai állományi létszámuk 7 százalékában határozták meg a hiány mértékét, ez összesen 18 ezer körüli, tartósan betöltetlen munkahelynek felel meg. A legnagyobb hiányt az építőipar jelezte, ahol 18 százalékkal bővülhetne a foglalkoztatás, míg a feldolgozóiparban az átlag körüli 6,4 százalékkal. A kereslet több mint fele szakképzett fizikai dolgozókra, 18 százaléka felsőfokú végzettségűekre, 32 százaléka pedig szakképzetlenekre irányul. Vagyis csak a hiány megszüntetése 7 százalékkal emelhetné a foglalkoztatási rátát, amely így - a felmérésben szereplő cégek adatai szerint – akár megközelíthetné a mai uniós átlagot – hangsúlyozta Mátyus Mihály.

 

Új TISZK-modell

A szakképzés helyzete azonban nem túl biztató. Az intézményrendszer szétaprózott: ma mintegy 1300 intézmény működik, kétszer annyi, mint a rendszerváltáskor; a gyerekek száma pedig évről évre csökken.

Az egy-egy intézményben tanulók átlagos létszáma 190, a csak szakképző évfolyamoknál pedig mindössze 89. Ezért is volt szükség a törvénymódosításra, amely több lépcsőben (2007. szeptember 1-je és 2009. január 1-je között) lép hatályba. Az intézményrendszer teljes megváltoztatása még ennél is több időt vesz igénybe: a törvény hatálybalépése előtt létrehozott térségi integrált szakképző központokat (TISZK) 2010. január 1-jéig kell átalakítani.

Mátyus Mihály főosztályvezető elmondta: az új jogszabály teljesen átfogalmazta az úgynevezett TISZK-modellt. A cél az, hogy minél több szakképzés ilyen intézmény keretei között történjék, ám ez gyűjtőfogalommá, modellváltozatok összességévé vált. Öt alapmodellt dolgoztak ki (ebből négyet a közoktatási törvény szabályoz), ezek mindegyike az intézményfenntartói döntések koordinációját és integrációját célozza a feladatok megosztása és közös ellátása mellett – vagyis nem az intézmények összevonásáról vagy megszüntetéséről van szó.

Az első változat szerint szakképzés-szervezési társulást lehet létrehozni (ez elsősorban az önkormányzati fenntartók számára ajánlott); a nem önkormányzati fenntartók viszont nonprofit gazdasági társaságot szervezhetnek a közös feladatok ellátására. E két forma egymással is megállapodhat – ebben a kistérségek is részt vehetnek –, s az ilyen társulásba a teljes fenntartói jogosítvány is bevihető. A harmadik lehetőség az intézmények összevonása, tagintézmények működtetése egy nagy intézmény égisze alatt (ez lett volna a régi TISZK alapja, vagyis a holland modell). A negyedik az úgynevezett fővárosi modell: az alapozó és a szakképzési évfolyamok intézmények közötti szétválasztása. Az ötödik változat lehetővé teszi, hogy önkormányzati és nem önkormányzati fenntartó, felsőoktatási intézmény és gyakorlati képzést végző gazdasági szervezet szakképzési társaságot (kiemelten közhasznú, nonprofit szerveződést) hozzon létre – ezek és mindezek kombinációi megfelelnek az új TISZK-modellnek.

Támogatási feltételek

A támogatások feltétele viszont a jövőben az lesz, hogy valamelyik formát létre kell hozni, mert csak a TISZK fogadhatja be a hazai szakképzési és az uniós fejlesztési forrásokat (kivéve a speciális és készségfejlesztő iskolákat, illetve a felsőfokú szakképzést, szakmai gyakorlati képzést folytató felsőfokú intézményeket).

További feltétel, hogy a szakképzésben részt vevő tanulók létszámának el kell érnie az 1500-at (kivéve a fent felsoroltakat), így a mai 600-700-as fenntartói kör 200 alá szűkülhet. A lényeg az, hogy az érintettek együttműködésre kényszerülnek majd, csak így juthatnak hozzá a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészéből származó (központi és decentralizált), illetve az Európai Unió forrásaiból eredő, továbbá a hozzájárulásra kötelezettektől származó fejlesztési pénzösszegekhez. (Az új támogatási rendszer 2008. szeptember 1-jén lép hatályba.)

A közös feladatellátás egyben azt is jelenti majd, hogy az adott fenntartó, illetve fenntartói kör elfogadja a gazdaság igényét (amelyet a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok határoznak meg), tehát megvalósulhat a keresletvezéreltség a szakképzésben.

Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészének bevételei és kiadásai 2001-2006 (Mft)
Bevétel/Kiadás	2001. év		2002. év		2003. év		2004. év		2005. év		2006. év
	összeg	db	összeg	db	összeg	db	összeg	db	összeg	db	összeg	db
Bevételek	16 050		18 605		20 773		23 951		28 456		32 339
Kiadások összesen:	15 983		18 553		15 297		15 930		14 710		19 080
– visszaigénylések, alapképzés támogatással együtt	1 742		2 378		3 074		3 928		4 912		6 238
- decentralizált támogatás	2 541	669	4 147	1008	2 829	620	2 897	619	4 132	846	4 451	759
– központi támogatások programonként	11 341	38	11 695	42	8 784	30	8 154	27	4 240	20	7 028	21
– egyéb kifizetések	359		333		610		951		1 426		1 363
EU-társfinanszírozás							1 273		2 016		2 660
Felnőttképzés támogatása (eredeti elői.)					5 285		4 537		5 284		5 250

Képzési bizottságok

A törvénymódosítás fontos eleme, hogy 2008. január 1-jétől megváltozik a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) összetétele és feladatköre is – hívta fel a figyelmet Mátyus Mihály. (E bizottságok 2003-ban alakultak, s megbízatásuk 2007 végén jár le.)

A testületekben 50 százalék feletti arányban kapnak helyet a gazdasági élet szereplői. Nevezetesen: az OÉT tagjai (9 munkaadói, 6 munkavállalói); két kamarai (MKIK, agrárkamarai) tag; a szakképzésért felelős SZMM, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) egy-egy képviselője; továbbá a Regionális Fejlesztési Tanács, a Regionális Munkaügyi Tanács, az Oktatási Hivatal egy-egy delegáltja, végül pedig a szakképzést folytató intézmények fenntartóinak 3 képviselője.

Az RFKB-k határozzák majd meg a régióban szükséges szakképzés irányait és a beiskolázás arányait, döntenek a hiányszakmákról, s az iskolafenntartóknak ehhez kell igazítaniuk szakképzési kínálatukat. Az RFKB dönt a Munkaerő-piaci Alap decentralizált alaprészének pályáztatási prioritásairól és a pályázaton nyertesekről is (eddig csak javaslatot tettek, a döntést a szakminiszter hozta meg), vagyis a források további decentralizálása történik.

Az intézmények tehát csak közös feladatellátás és a gazdaság igényeinek elfogadása esetén juthatnak pénzügyi forrásokhoz. Ez pedig nem kevés: csak 2006-ban az MPA képzési alaprész terhére és a hozzájárulásra kötelezettektől összesen mintegy 23 milliárd forintnyi fejlesztési támogatást fogadtak be az iskolák, ehhez járultak hozzá az uniós források. 2007-2013 között a TÁMOP és a TIOP pályázataiból mintegy 60 milliárd, összességében pedig a hét év alatt 230-235 milliárd forintra számíthatnak. A normatív támogatás azoknak az intézményeknek is jár majd, amelyek mégsem lépnek be a közös feladatellátásba. Gazdasági szervezet is adhat számukra támogatást, de ezt hozzájárulási kötelezettségük terhére költségként nem vonhatják le.

A szakképzési törvény módosítása – az intézményi változásokon kívül – tartalmazza a komplex vizsgaellenőrzés rendszerének előírásait (a szakmai ellenőrzés eddig nem volt jogszabályi keretbe foglalva), megteremti a moduláris kompetenciaalapú képzés szabályozásának koherens alapjait, emellett több kisebb szakmai módosítást is tartalmaz – tette hozzá a főosztályvezető. Ilyen például, hogy iskolai rendszerben a szakképzésre előkészítő évfolyamon végzettek részszakképesítésre is felvehetők lesznek. Ez azért fontos, mert a 9. osztályt el nem végzett fiatal felkészítő évfolyamon vehet részt, majd a szakképzési évfolyamon folytathatja tanulmányait.

Új Országos Képzési Jegyzék

Az új szakképzési rendszer egyes elemei egymásra épülnek; a tartalomszabályozás előkészítésében meghatározó szerepet vállalt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) – mondta Nagy László főigazgató.

Valóban komoly változások történtek, ilyen például a modularitás, a kompetenciaalapú vizsgakövetelmények kidolgozása, a hozzáférés megkönnyítése, a képzések egymásra épülése (részszakképesítés, ráépülő szakképesítés). A régi Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) 807 szakképesítés szerepelt, s az egyes szakmák tartalmi összefüggései nem voltak feltárva. Az új OKJ a szakmákat tartalmilag pontosan kezeli, a rokonszakmák esetén egyes vizsgarészek alól felmentést ad, s ez segíti a munkavállalók mobilitását is.

A munkát 2004 októberében kezdték el, s 2006 végére fejezték be, kidolgozva az új OKJ szerinti 420 szakképesítés vizsgakövetelményét, amelyek közül csaknem 200 már rendeletben megjelent. A munkába több mint 10 ezer, a gazdaságban tevékenykedő szakértőt vontak be. A létrejött új rendszer teljesen egyedülálló. Bár az Unió több országában működik moduláris rendszer vagy egységes tananyag, ám ezek nem ölelik fel az állam által elismert szakképesítések egészét.

Az NSZFI újabb törekvése – az Unió-szerte elfogadható Europass bizonyítványkiegészítő bevezetése után – az Európai Képzési Kerethez igazodó kreditrendszer kidolgozása. Szintén a közeljövő feladata a pályakövetési rendszer kialakítása (ez 2009 elejére várható), amelynek tervezetét már elkészítették. Ennek lényege, hogy pontosan ismerjék: egy-egy régióban a szakképzettséget szerzett fiatalok hány százaléka helyezkedett el a szakmájában. Az intézetnek két éve felhatalmazása van arra, hogy a szakmai vizsgákról az adatokat a vizsgaszervezőktől összegyűjtse. A pályakövetés rendszere fontos információkat ad majd az RFKB-knak a képzési arányok, irányok meghatározásában.

Iskolaválasztás Ausztriában
Választás (%)	Szakmunkásképzés	Szakközépiskola	Magasabb szakközépiskola	Általánosan képző iskola
		(2-4 év)	(5 év)
Fiúk	48,0	9,8	27,3	14,9
Lányok	29,3	15,6	32,9	22,2
Forrás: Barbara Wilsberger társadalomkutató, 2006. Forrás: NSZFI

Minőségbiztosítás

A magas színvonalú szakképzés feltétele a minőségbiztosítási rendszer (CQAF), amelynek immár 10 éves múltja van az iskolarendszerű szakképzésben – tette hozzá a főigazgató. Ami új, hogy egységes keretbe illesztik, s ez lehetővé teszi az intézmények összehasonlítását. A szakiskolai fejlesztési program már elindult, pályázat útján előbb 90, majd újabb 70 szakiskola jutott be. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv során a szak- és a felnőttképzés teljes egészét szeretnék bevonni ebbe a rendszerbe.

A szakképzés "rendszerváltása" folyamatos, a régi OKJ kimenő, az új pedig feljövő rendszerben érvényes – hívta fel a munkaadók figyelmét a már említett IPOSZ-MKIK munkaértekezleten Módláné Görgényi Ildikó, az NSZFI főigazgató-helyettese. Ez annyit jelent, hogy a vizsgáztatásoknál egyelőre kétféle jogszabály érvényes: a régi, 26/2001-es OM-rendelet, s az új, 20/2007-es SZMM-rendelet a vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről.

Az új OKJ-rendelet mellékleteként egyébként megjelent a hiányszakmák listája is, amely fontos információkat tartalmaz mind a szülők és a diákok, mind a képzőhelyek számára, tekintettel arra, hogy ezek képzéséhez kiegészítő normatívák, támogatások vehetők igénybe. (Érdemes felfigyelni arra, hogy a hegesztő, az ácsállványozó, a géplakatos, a gépi forgácsoló és a kőműves szinte minden régióban hiányzik.)

A kamarák és a gazdasági érdekképviseletek évek óta szorgalmazzák, hogy kapjanak nagyobb beleszólást a szakképzésbe, s ennek első eredményei már körvonalazódnak.

Kamarai megállapodás

A legfőbb változás, hogy lényegében újra egy kézbe került a szakképzés, s 2006. december 8-án együttműködési keretmegállapodást írt alá az SZMM és az MKIK. Ez 2007. február 14-én konkrét közigazgatási megállapodás formáját öltötte a szakképzési feladatok átadásáról, ezt pedig újabb megállapodások követték a kamara és a gazdasági érdekképviseletek között a munkamegosztásról, a feladatok átadásának rendjéről – összegezte az eddig történteket Parragh László, az MKIK elnöke az időközben leköszönt Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterrel tartott közös sajtótájékoztatóján, június végén.

A megállapodás lényege, hogy az RFKB-kben a kamarák társelnöki funkciót kapnak, s a már korábban átvett 16 szakmában 2007. április 1-je után a területi kamarák delegálják a vizsgaelnököket, míg a tagokat a gazdasági érdekképviseletek jelölhetik. Ebben mind a hét, az OÉT-ben képviselt (nem agrár) gazdasági érdekképviselettel megállapodtak – fejtette ki Szilágyi János, az MKIK oktatási és képzési igazgatója.

Az együttműködés elősegítésére Országos Szakképzési Együttműködési Bizottságot (OSZEB) hoztak létre, amelyben régiónként valamennyi területi kamara és érdekképviselet részt vesz. E testületnek területi bizottságai is működnek, és a munkamegosztás kérdéseiről döntenek. A feladatokat öt érdekképviselet között osztották meg (IPOSZ, KISOSZ, OKISZ, MGYOSZ, VOSZ), s április 1-je óta 700 vizsgaelnököt, továbbá 700 tagot delegáltak, valamint – a 16 szakmán felül – 8000 vizsgára küldtek kamarai tagot.

Kevesebb intézmény

A szaktárcával történt megállapodás értelmében a kamarák újabb 11, döntően hiányszakmákhoz tartozó gép-, fémipari és a kereskedőszakma szakmai és vizsgakövetelmény-rendszerének gondozását kapták meg, továbbá az előző 16 szakmában a területi kamarák szervezhetik és bonyolíthatják le a Szakma Kiváló Tanulója versenyt.

Szintén a megállapodás része, hogy a területi kamarák – a regionális munkaügyi központokkal együttműködve – ellenőrizzék a felnőttképzésben a gyakorlati képzést az OKJ-s szakmákban. Az iskolai gyakorlati képzésben 2007. április 1-jétől teljes körűvé vált a képzőhelyek akkreditációja, amiről a területi kamarák tanúsítványt adnak ki minden, gyakorlati képzést végző gazdálkodó szervezet számára. A kamarák célja, hogy 2012-ig a szakképzés a 10. évfolyamon is elindítható legyen, s az adott korosztály 30 százaléka szerezzen szakiskolai végzettséget a jelenlegi 20 helyett.

Mindezt kevesebb intézménnyel kell megoldani. A mai helyzet a "tékozló koldusoké": sok intézmény működik, kevés pénzzel, amelyek az új TISZK-modellhez csatlakozva a csúcstechnológiák oktatását is képesek lesznek megoldani – magyarázta Szilágyi János igazgató. Mindehhez a szakképzési alapból 1,132 milliárd forintra számíthatnak (pályázat útján). Ebből fedezik a ma már 37 ezer tanulószerződés teljes infrastruktúráját, működtetését, a több mint 5000 képzőhely ellenőrzését, valamint akkreditálását. Továbbá évi 12 ezer tanuló szintvizsgáztatását, a vizsgaelnökök és a tagok delegálását, a 16 szakmában regionális és országos szinten megszervezendő, a Szakma Kiváló Tanulója versenyt, mintegy ezer gyakorlati oktató továbbképzését, a 16+11 szakma vizsgakövetelményeinek felülvizsgálatát, a feladatbank korszerűsítését, illetve a mesterszakmák uniós egyenértékűségének megteremtését és összehasonlító elemzését.

Az érdekképviseletek a feladatok ellátására 60 millió forintot kapnak, továbbá támogatják két kutatás elvégzését a GVI-nél; az egyik a fiatal pályakezdők sorsának alakulását vizsgálja majd 2000 gazdasági szervezetnél, a másik pedig a szokásos konjunktúraelemzést végzi 3000 cég bevonásával.

A képzés ösztönzése

A szaktárca ösztönözni kívánja, hogy a gazdálkodó szervezetek minél érdekeltebbek legyenek a szak- és továbbképzésben – mondta lapunknak Székely Judit, az SZMM szakállamtitkára.

A szakképzési hozzájárulási törvény (Szht.) ezért úgy rendelkezik, hogy a mikro- és kisvállalkozások saját munkavállalóik képzésére nagyobb részt (60 százalékot) fordíthatnak a szakképzési hozzájárulásból (a többiek csak 33 százalékot). Bővült az elszámolható költségek köre: a tanulószerződéses fiatalok gyakorlati képzésével és költségeinek elszámolásával összefüggő (eddig sok esetben a képzés akadályának tartott) adminisztrációs költségekre évente elszámolható összeg maximum 15 ezer forint tanulónként, de vállalkozásonként a kötelező minimálbér éves összegét nem haladhatja meg. Az anyagköltségekre a minimálbér éves összegének 20-40 százalékát lehet elszámolni, a tanulói juttatás kötelező minimuma pedig 15-ről 20 százalékra nőtt, míg maximuma 50 százalék, hiányszakma esetén +20 százalék.

A legkisebb vállalkozók legnagyobb érdekképviseletének, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) nemzetközi és oktatási igazgatója, Solti Gábor úgy véli: fontos változások történtek a szakképzés intézményrendszerében (TISZK), ám a működés mechanizmusa még kérdéses. Mivel ilyen szerveződések még nincsenek, nem lehet tudni, hogy a gazdaság szereplői miként érvényesíthetik elképzeléseiket. Az a tény, hogy 1500 fő alatti képzőhelyek nem működhetnek, integrációs kényszert jelent, ám néhány kisebb, de fontos szakma máris jelezte, hogy náluk 700-800 fő a maximum.

Jó irányú változás, hogy a TISZK-ek mögött áll majd egy intézőbizottság vagy testület, amelyben a gazdaság szereplői rész vesznek, de még nem lehet tudni, vajon a munkaadói és a munkavállalói szervezetek képviselőinek érdekei egybeesnek-e majd. Egyelőre az is gondot okoz, hogy az egész rendszer regionálisan szervezett, ám az érdekképviseletek többsége ma még megyei szinten működik.

Egyértelműen kedvező változás, hogy a Szakképzési Alap forrásaira most már alanyi jogon is pályázhatnak az érdekképviseletek, ám abban egyelőre nem látszik előrelépés, hogy a 9.-10. osztályból a szakképzés és ne a középiskolák irányába mozduljanak a fiatalok, a fejkvótarendszer ugyanis ez utóbbi felé tereli a tanulókat, a gyakorlati órák száma pedig esetenként még csökkenhet is. Vagyis: történt előrelépés, jó felé, ám ezt a finanszírozásnak is követnie kellene.

Sok múlik a meghozandó végrehajtási rendeleteken, illetve a gyors, határozott korrekciókon, a tanulószerződésekkel kapcsolatos – még mindig túlzott – adminisztráció csökkentésén. Az IPOSZ a 16-ból 7 szakmában delegál vizsgabizottsági tagokat április 1-je óta, s az eddigi tapasztalatok alapján úgy véli, lenne még mit javítani a kamara ISZIIR információs rendszerén, illetve jó lenne mielőbb bővíteni a szakértői adatbázist, amelybe várják a jelentkezőket.