Az új struktúra a gazdaság érdekeit szolgálja
A kormányprogramban kiemelt figyelmet kapott a szakképzés foglalkoztatáspolitikával összehangolt irányítása – mondta Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szakállamtitkára. A deformált képzési struktúrát a gazdaság szereplőinek fokozott bevonásával, igényeik figyelembevételével, a keresletvezéreltség elve alapján szükséges átalakítani. Ennek eredményeként – az elaprózott intézményrendszer átalakításával – az új szerkezetű szakképzés lehetővé teszi a résztvevők számára a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképesítés megszerzését és a sikeres elhelyezkedést.
A szak- és felnőttképzési reformjavaslatokban fő elemként a szakképző intézmények és a fenntartói döntések integrációja, ezen belül a térségi integrált szakképző központok (TISZK) új koncepciója, a pályaválasztás, a pályaorientáció és a pályakövetés rendszerének – a közoktatási törvénnyel összehangolt - kialakítása, továbbá a szakmai vizsgák ellenőrzésének komplex rendszere szerepelt. A fenntartói döntések integrációjának eredményeként 2010-ig várhatóan a jelenleg csaknem 1400 szakképző intézményt fenntartó 740 önkormányzati és nem önkormányzati szervezet száma 75-80-ra csökken.
A szakképzés-fejlesztési stratégia (2005-2013) végrehajtásához szükséges intézkedéseket tartalmazó 1057/2005. (V. 31.) kormányhatározat kiemelt figyelmet fordít a szakképzés minőségének fejlesztésére, a felhasználók igényeihez jobban igazodó struktúra kialakítására. Költséghatékonyabb szakképzőintézmény-rendszer jön létre, amelynek folyamatos fejlesztését a 2008 végéig bevezetendő pályakövetési rendszer támogatja.
– Továbbfejlesztjük a képzőintézménytől független vizsgarendszert is – tette hozzá a szakállamtitkár. – Ez a szak- és a felnőttképzés összehangolt fejlesztésének koncepciója alapján történik; a törvénymódosítással létrehoztuk a törvényi hátteret a vizsgák ellenőrzésének komplex rendszeréhez. A bemeneti kompetencia szerepének megerősítésével a jelenleg általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, munkaképes, mintegy 970 ezer felnőtt számára válik lehetségessé a szakképesítés megszerzése. A törvénymódosítással megteremtettük a tanárok, szakoktatók, valamint a gazdálkodó szervezetekben gyakorlati képzéssel foglalkozó oktatók szakmai és módszertani továbbképzéséhez a pénzügyi feltételek egy részét is.
A TISZK-ek törvényi szabályozásának átalakításával létrejön egy olyan intézményfenntartói és intézményi hálózat, amelynek feladatellátása regionális szinten koordinált és vezérelt. A szakképzés szervezésének fenntartói szintű együttműködése a szakképzésben jelenleg érintett, mintegy 98 000 tanuló 75-80 százalékának koordinált szakmai oktatásához teremti meg a szervezeti keretet.
A régiók szakképzési kapacitásainak koordinációját a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) végzik, a szakképzés-fejlesztési források elosztásában meghatározó szereppel bővítve. A regionális munkaerő-piaci igények hatékony érvényesítése érdekében megváltozik az RFKB-k összetétele, a gazdaság szereplőinek részvétele nő, s létrejön a társelnöki funkció, amelyet a gazdasági kamarák képviselője lát el.
A TISZK-ek kialakításának ösztönzése érdekében a szakképzési hozzájárulási törvény szabályai is módosultak. A támogatási rendszerben – a speciális és készségfejlesztő szakiskolák, valamint a felsőfokú szakképzést és gyakorlatigényes alapképzést folytató felsőoktatási intézmények kivételével - csak a TISZK-ek jutnak fejlesztési forrásokhoz (ideértve a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészét is). Továbbá az eddig intézmény részére nyújtott fejlesztési támogatást – az előbbiek kivételével – a TISZK részére nyújtandó támogatás váltja fel, célhoz kötött felhasználási kötelezettséggel. A szabályozás átalakításával, az 1500 fős minimális tanulólétszám előírásával lehetővé válik, hogy a TISZK-ek a regionális szakképzési igények alapján végezzék tevékenységüket.
Bővülő jogosítványok a munkapiac szereplőinek
A legutóbbi törvénymódosítások fő célja a keresletvezérelt és regionálisan koordinált szakképzési rendszer megvalósítása. A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény egyik legjelentősebb változása ebből a szempontból, hogy a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokban (RFKB) a gazdaság képviselete és jogosítványa is bővülni fog – értékelte a változásokat Csányi Lászlóné, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) szakképzési igazgatója. A tagok között több mint 50 százalékban vesznek részt a munkaadók, a munkavállalók és a gazdasági kamarák képviselői. A társelnököt is a kamara adja. A testületnek a korábbi javaslattételi jog helyett több területen döntési joga lesz. Például meghatározhatják, hogy az új, legalább 1500 tanulóval rendelkező szakképzési szervezési társulásokban vagy társaságokban a szakképzés milyen irányokban és milyen beiskolázási aránnyal történjék; a képzési alaprészből nyújtott támogatás milyen célokra és milyen intézményekhez kerüljön; javaslatot tehetnek a hiányszakmákra stb.
A kamarák és a gazdasági érdekképviseletek közreműködése is bővül: meghatározott szakképesítéseknél a kamara kéri fel a vizsgaelnököket, s a gazdasági érdekképviseletek delegálhatják a vizsgabizottsági tagokat.
A jogszabályi módosítások részben ösztönzőek, ugyanakkor a kereslet-kínálat összehangolását is szolgálják a hiányszakmák esetén a gazdálkodókat és a tanulókat érintő változások. A tanulószerződéssel a cégeknél gyakorlatot folytató tanulóknak adható ösztöndíj 20 százalékkal több lehet. A gazdálkodóknak is kedvezőbb elszámolási lehetőséget ad a jogszabály e tanulók gyakorlati oktatása esetén.
A munkaadók szerepvállalását hivatott ösztönözni, hogy gazdasági érdekképviseleteik pályázhatnak az MPA képzési alaprészből nyújtandó támogatásokra a szakképzés fejlesztése érdekében végzett programok megvalósításához, vagy a vizsgáztatásban vállalt feladatok végrehajtásához. A tanulók gyakorlati képzését vállaló gazdálkodókat terhelő költségek egyre nagyobb része, a saját dolgozó képzésére fordított összeg nagyobb hányada (kisvállalkozásoknál 60 százaléka) számolható el a kötelezettség terhére. A nagyobb szerepkör ugyanakkor nagyobb felelősséget is ró a munkaadókra, rajtuk múlik, mennyire lesznek partnerek az RFKB-ban, s hogy benyújtják-e valós igényeiket a képzések megszervezése érdekében.
A korrekciók jó irányba mutatnak
A munkavállalók régóta szorgalmazzák, hogy a szakképzést rendbe kell tenni. A szakképzés a rendszerváltozás nagy vesztese; a korábban jól működő iskolai és gyakorlati szakképzés szétzilálódott, s ez vezetett a mai szakemberhiányhoz. Korszerű szakismeretekre, jó gyakorlati tudást adó képzésre van szükség – hangsúlyozta Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke. A mostani jogszabály-változtatások jó irányba mutatnak, ilyen például a modulrendszerű képzés és a megfelelő intézményi struktúra hozzárendelése (TISZK-modell). Ami még bizonytalan: miként működik majd az a finanszírozási rendszer, amely a pályázati lehetőséget a fenntartókhoz (többnyire amúgy is forráshiányos önkormányzatokhoz) köti, s nem az iskolákhoz.
A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) jog- és feladatkörének kibővítését szintén támogatják a szakszervezetek, mivel megfelelő szerepet kap a munkavállalói oldal – mondta az elnök. A cél az, hogy a finanszírozási és az ellenőrzési döntések minél közelebb legyenek a valódi felhasználóhoz, a régiókban megfelelő információval rendelkezők döntsenek, az igények és a képzések összhangban legyenek, s ennek megfelelően tudják meghatározni a decentralizált alapok hatékony felhasználását. Azt is üdvözlik, hogy a vállalkozásoknál zajló szakképzés/továbbképzés szabályai egyszerűbbé váltak, s hogy a kis- és közepes vállalkozások nagyobb arányban tarthatják maguknál az erre szolgáló forrásokat – a munkaadók és a munkavállalók érdekei ebben egybeesnek. A szakképzés ugyanis – a versenyképesség szempontjából – stratégiai kérdés mindkét oldal számára.
A képzési adókedvezményeket ugyanakkor indokolt lenne visszaállítani; a munka melletti tanulás kedvezményeit ki kellene terjeszteni abban az esetben is, ha a képzés nem feltétlenül a munkaadó érdeke. Az egyéni tanulás ugyanis a munkavállaló versenyképességét szolgálja, s így mindannyiunkét. Lehetséges, hogy ehhez a Munka Törvénykönyvének módosítására lenne szükség – vélekedett Pataky Péter. A saját dolgozók képzésének támogatása szintén jó irányba visz, de lehetne még javítani. Ebben a szakszervezeteknek is van feladatuk: a kollektív szerződéseket ebből a szempontból is át kellene tekinteni, hiszen ezeknek nemcsak a bérekről, hanem a továbbképzésről is szólniuk kell.
