A cégtelefon juttatójának meghatározása
A kifizető tulajdonában, használatában lévő telefon, illetve a közvetített szolgáltatásként vásárolt telefonhasználat miatt minden kifizetőnek keletkezik adókötelezettsége, függetlenül attól, hogy milyen cégformában működik, illetve milyen adótörvény hatálya alatt teljesíti adókötelezettségét. Ezért az adókötelezettség vonatkozik minden intézményre, cégre, egyszemélyes társaságra, nonprofit szervezetre csakúgy, mint az egyszerűsített vállalkozói adózás alatt álló egyéni és társas vállalkozóra.
Az egyéni vállalkozónak a saját telefonhasználata miatt adóznia nem kell, de ha másnak - alkalmazottnak, más közreműködő személynek – lehetővé teszi az általa fizetett telefon használatát, akkor már adókötelezettség terheli őt is. Éppen ezért, ha az egyéni vállalkozó által fizetett telefon használatára az egyéni vállalkozó mellett más magánszemély is jogosult, az adókötelezettség megállapításához olyan nyilvántartást kell vezetni, amely az adó alapjának megállapítására és ellenőrzésére alkalmas. Erre megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy valótlanságát.
Adóköteles szolgáltatás
A személyijövedelemadó-törvény és az áfatörvény a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11. és 64.20.12.), a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13.) és az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitelt (SZJ 64.20.16-ból) tekinti adókötelesnek. Az adókötelezettség a kifizető tulajdonában álló, vagy általa fenntartott telefonok után keletkezik. Főszabályként a szolgáltatótól kapott számlából kell kiindulni, amelyből néhány tétel figyelmen kívül hagyható. Nem szolgál adóalapul a számlaértéknek az a része, amelyet a kifizető közvetített szolgáltatásként továbbszámláz más kifizetőknek. Ugyancsak nem adóznak azok a korlátozott hívásirányú telefonok, amelyekről kizárólag segélyhívó számok vagy meghatározott – üzleti, hivatali – partnerszámok érhetők el. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség a beérkező telefonhívások fogadására használt ingyenes vagy kedvezményes hívást biztosító telefonok után, ha kimenő hívás nem kezdeményezhető rajtuk.
Az adózó rész megállapítása
Az adókötelezettség a magánszemély magáncélú használatának a szolgáltatás értékéből meg nem térített részére keletkezik. Ha a tényleges magáncélú használat nem állapítható meg, akkor a juttató választhatja, hogy a telefonszolgáltatás 20 százalékát számítja adóköteles bevételnek.
A szabályok értelmezéséből a következő lehetőségek körvonalazódnak:
– a kifizető tételes elkülönítéssel – hívásnapló, részletező számla – megállapítja a magánszemélyek magáncélú használatát, és ezt bevételnek tekintve fizet adót a természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályokkal;
– a kifizető tételes elkülönítéssel – hívásnapló, részletező számla – megállapítja a magánszemélyek magáncélú használatát, és ezt a magánszemélyekkel megtérítteti. Ekkor nincs olyan magáncélú használat, amelynek értékét a magánszemély nem térítette meg, és a kifizetőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége;
– a kifizető tételes elkülönítés hiányában a telefonszolgáltatás 20 százalékát tekinti adóköteles bevételnek, és ez után a természetbeni juttatásra vonatkozó szabályok szerinti közterheket megfizeti;
– a kifizető tételes elkülönítés hiányában a telefonszolgáltatás 20 százalékát tekinti adóköteles bevételnek, és ezt a magánszeméllyel megtérítteti. Ekkor – a PM értelmezése szerint – nincs olyan magáncélú használat, amelynek értékét a magánszemély nem térítette meg.
Az adóalap
A kifizetőnek nemcsak a forgalommal arányos kiadások után keletkezik adófizetési kötelezettsége, hanem a forgalomtól független kiadások után is adót kell fizetnie, vagy meg kell téríttetnie a magánszeméllyel olyan arányban, amilyen arányban a forgalomarányos kiadás magáncélú. Az adóalapot mindig a szolgáltatás áfával növelt értéke alapján kell meghatározni.
Ha például a telefonszámlából az előfizetési díj áfával 5 ezer forint, és a beszélgetések után 10 ezer forintot kell fizetni, akkor 15 ezer forint 20 százaléka után kell adót fizetni, vagy a magánszemélynek ennyit kell megtérítenie. Tételes elkülönítés esetén, ha a magáncélú beszélgetés ezer forint, ami a beszélgetések díjának 10 százaléka, akkor az előfizetési díj 10 százaléka, azaz 500 forint is adóalap, vagy a magánszemély által megtérítendő rész lesz.
Ha a telefonszolgáltató alapdíj ellenében korlátlan híváslehetőséget biztosít, magáncélú hívások miatti forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés választása esetén adókötelezettség sem keletkezik.
Az adófizetés időpontja
Cégtelefon utáni adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e a magánszeméllyel, vagy sem. Ez az időpont értelemszerűen a telefonszolgáltató által megküldött számla ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe, attól függetlenül, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Ha például a március 25. és április 25. közötti időszakot felölelő számla fizetési esedékessége május 15., akkor – ha a magánhasználatot a kifizető nem térítteti meg – az adót június 12-éig kell bevallani és megfizetni.
Amennyiben a telefon magáncélú használatának ellenértékét a kifizető megtérítteti, nem kell a közterheket megfizetni akkor sem, ha elszámolási okok miatt az adófizetés esedékességének időpontjáig az elszámolás még nem történt meg.
A magáncélú használat megállapításának módja
A magáncélú használat tételes megállapításakor olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből az adó alapja megállapítható, és ellenőrzésre alkalmas. Lehetséges, de nem elégséges, ha belső szabályzatban rögzítik a céges telefon magáncélú használatának tilalmát. Emellett azonban olyan nyilvántartást is kell vezetni, amely a telefonszolgáltató által számlázott díjjal egybevethető, és ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát.
A magáncélú, illetve üzleti célú használat tételes kimutatására alkalmas lehet a hívásnapló vezetése, amelyben a felhasználók feltüntetik a hívott számot, a hívott fél nevét és a beszélgetés okát. Megfelelő lehet, ha az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolása alapján a "házi telefonközpont" híváslistáját vetik össze a részletező számlával. Mindkét esetben a magánszemélyek választása, közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak számít, amelyet ellenkező bizonyításig az APEH-nak el kell fogadnia.
Cégtelefon és az eva
Említettük, hogy a cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető, ha számlával, továbbszámlázással érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések is kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terhelik. A kötelezettség minden intézményre, cégre, így az evaalany kifizetőkre is kiterjed. Az evaalany egyéni vállalkozóra csak kifizetői minőségében terjed ki a kötelezettség, azaz akkor, ha a tevékenységében – akár más cég, intézmény stb. nevében – közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot engedélyez.
A személyijövedelemadó-kötelezettséget tehát az nem befolyásolja, hogy a juttató kifizető egyébként a magáncélra is használt telefonköltséggel csökkentheti-e az adóalapját, vagy sem. Az sem érinti a kötelezettség teljesítését, hogy az egyszerűsített nyilvántartást vezető evaalanynak egyébként nem kéne a telefonszolgáltatásról szóló számlákat megőriznie. Az evatörvény egyértelműen kimondja, hogy az evaalanyt is terheli minden olyan adófizetési és nyilvántartási kötelezettség, amelyet egyébként más kifizetőknek e minőségükben teljesíteni kell.
Amikor az evás nem fizet a telefonhasználat után
Mikor nem kell az evásnak a telefonhasználat után adóznia? A cégtelefon adókötelezettségére vonatkozó szabályokból az következik, hogy csak abban az esetben nem kell az evaalany kifizetőnek a cégtelefon utáni adófizetési kötelezettséget teljesítenie, ha:
– a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti, vagy
– nincs a cég nevén telefon-előfizetés, közvetített szolgáltatásként nem vesz ilyet igénybe, a cég érdekében használt telefonok a magánszemélyek tulajdonában vannak.
Az evás vállalkozó is választhat, hogy vagy a tételesen kimutatott magánhasználatot térítteti meg a magánszeméllyel, vagy a számlaérték 20 százalékát. Az első eset értelemszerűen nagyobb adminisztrációval jár, nem kerülhető el a részletező számla igénylése, valamint például hívásnapló vezetése. Ebben az esetben ajánlott mindemellett a magáncélú telefonhasználat megtéríttetését szabályzatban is rögzíteni. Ha a kifizető a törvényi vélelemmel összhangban a számlaérték 20 százalékát tekinti magáncélú használatnak, akkor elegendő a telefonszámlákat az elévülési időn belül megőrizni. Fontos, hogy a magáncélú telefonhasználat megtéríttetése esetén számlát kell kiállítani a magánszemélyek részére, a megtérített összeg pedig evás bevételnek számít.
Abban az esetben, ha az evaalany tulajdonában és használatában nincs telefon, saját nevében nem vesz igénybe telefonszolgáltatást, akkor nem jöhet szóba térítés nélküli juttatás biztosítása sem. Ilyen esetben tulajdonképpen hátrány nem éri a vállalkozót, hiszen a cégtelefon költségét amúgy sem érvényesítheti az adóalapnál.
Áfaszabályok
Ha a kifizető a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti a magánszeméllyel, akkor közvetített szolgáltatást nyújt, és azt bizonylattal kell kísérnie. Tételesen megállapított magáncélú használat esetén a szolgáltatást nettó értéken kell továbbszámlázni, és arra a 20 százalék áfát felszámítani. Ha az szja-törvény szerinti vélelmezett magáncélú hányadot számlázzák tovább, akkor a bruttó számlaértékből kell a vélelmezett magáncélú hányadot továbbszámlázni, és úgy kell tekinteni, hogy ez az összeg tartalmazza az áfát is.
A telefonszámlában felszámított áfa levonási tilalmának alkalmazásakor abból kell kiindulni, hogy az áfatörvény nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás esetében sem, de ha tényszerűen magánhasználat következik be, és az nem térül meg, akkor a magáncélú használatra eső áfa nem vonható le. Csak az adóalanyisághoz és azon kívüli célra beszerzett termék és szolgáltatás áfájának elkülönítése után jön szóba a további arányosítás, azaz az adóköteles és a tárgyi mentes beszerzések elkülönítése, majd ez után kell a tételes levonási tiltást figyelembe venni.
A szabályok értelmezésével az alábbi esetek fordulhatnak elő:
– a kifizető kimutatása szerint nincs magáncélú használat, ekkor a cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százaléka vonható le,
– a kifizető kimutatása szerint van magáncélú használat, de azt nem vagy részlegesen térítteti meg a magánszeméllyel. Ekkor a meg nem térített magánhasználatra jutó áfával csökkenteni kell a teljes előzetesen felszámított áfát,
– ha a továbbszámlázott érték eléri vagy meghaladja a számla teljes összegének 30 százalékát, az előzetesen felszámított áfa teljes egészében levonható,
– a továbbszámlázott áfaérték nem éri el a számla teljes összegének 30 százalékát, akkor a különbözet 70 százaléka vonható le,
– a kifizető kimutatása szerint van magáncélú használat, de annak teljes értékét továbbszámlázza a kifizető, és
– a továbbszámlázott összeg nem haladja meg a számlaérték 30 százalékát.
A cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százaléka vonható le, ha
– a továbbszámlázott összeg meghaladja a számlaérték 30 százalékát, ekkor a cégtelefon előzetesen felszámított áfája teljes egészében levonható,
– a kifizető magánhasználatot nem állapít meg, hanem az szja-törvény szerinti vélelmezett magáncélú használatot alkalmazza,
– adóköteles természetbeni juttatásnak tekinti, és megfizeti a közterheket. Mivel a magánhasználat nem bizonyított, a számlában felszámított előzetes áfának a 70 százaléka vonható le. Természetesen a számlaérték áfáját csökkenteni kell azzal a magánhasználatra jutó áfával, amelyet egy revízió tételes ellenőrzéssel bizonyít,
– kiszámlázza a magánszemély részére a számlaérték 20 százalékát. Mivel a továbbszámlázott érték nem haladja meg a számlaérték 30 százalékát, és a magánhasználat nem bizonyított, a számlában felszámított előzetes áfának a 70 százaléka vonható le. De ha egyébként a kifizető más kifizetőnek a számlaérték legalább 10 százalékát továbbközvetíti, akkor - miután a magánszemélynek és a másik kifizetőnek továbbszámlázott számlaérték összesen eléri a 30 százalékot –, az előzetes áfa teljes egészében levonható.
Egyéb közterhek cégtelefon után
Ha a kifizető adózik a cégtelefon után, akkor – ha a magánhasználó magánszeméllyel biztosítási jogviszonyban van – a személyi jövedelemadóval növelt adóalap után 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot is kell fizetni.
Amennyiben a magáncélú telefonhasználat nem biztosítási jogviszony keretében történik, a kifizetőt a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke után az szja mellett 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.
A magáncélú telefonhasználat értéke a 3 százalék munkaadói járuléknak is alapja, ha a magánhasználó a juttató munkavállalója.
Számviteli szabályok
Ha a kifizető a cégtelefon magánhasználatát nem térítteti meg, akkor a juttatás a le nem vonható áfával együtt, mint természetbeni juttatás, az azt terhelő személyi jövedelemadóval személyi jellegű egyéb kifizetésként számolandó el, a számlaérték fennmaradó része pedig – a le nem vonható áfával – igénybe vett szolgáltatásnak számít. A magánhasználat után megfizetett tb-járulékot, egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot – az általános szabályok szerint – bérjárulékként kell a könyvvitelben szerepeltetni.
A közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni akkor, ha a továbbszámlázás megfelel a számviteli előírásoknak. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemélynek továbbszámlázandó összeget a le nem vonható áfával együtt az áruk között, közvetített szolgáltatásként kell kimutatni, a számlaérték fennmaradó részét a le nem vonható áfával pedig igénybe vett szolgáltatásként. A magánszemélynek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás – áruk között kimutatott – értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott közvetített szolgáltatásként kell kivezetni. Amennyiben a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn, akkor a teljes számlaértéket a le nem vonható áfával együtt igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.
A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy – ha a magánszemély hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással, a követelés egyidejű beszámításával is történhet.
