Keresés eredménye

Részlet a válaszból: […]tekintetében be kell számítani a szakképző intézmény jogelődjében közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt is. Fontos kiemelni, hogy az előző, a két törvényi szabály közül a kedvezőbb norma alkalmazására vonatkozó előírást érintően az Szkt. nem fogalmaz meg eltérő különös szabályt, azt tehát az Önnek történő felmondás esetén irányadónak kell tekinteni.Ez a felmondási idő tekintetében azt jelenti, hogy az Mt. 69. § (1)-(3) bekezdései szerint a felmondási idő 30 nap, amely a munkáltató felmondása esetén a munkáltatónál munkaviszonyban töltött 3 év után öt nappal, és legfeljebb 20 év után 60 nappal meghosszabbodik [lásd részletesen a 69. § (2) bekezdését!]. A munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időbe a Kjt. alapján be kell számítani a szakképző intézménynél közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt is. A felek az előzőekben ismertetettnél hosszabb, de legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak.Ezt a szabályt összehasonlítva a Kjt. felmentési időre vonatkozó 33. §-ában foglaltakkal, az a következőket mondja ki: a felmentési idő legalább 60 nap, de a 8 hónapot nem haladhatja meg (kivéve, ha a felmentés oka nem egészségügyi okkal összefüggő alkalmatlanság), mely a közalkalmazotti és munkaviszonyban töltött idő alapján 5 év után 1 hónappal; és végül 30 év után 6 hónappal hosszabbodik meg [lásd részletesen a Kjt. 33. §-ának (2) bekezdését!].A kérdés arra irányult, hogyan kell eljárni akkor, ha a közalkalmazotti jogviszonyként elismert idő 1991-től folyamatos. Ha ezen azt érti, hogy az azóta eltelt 29 évet a jelenlegi munkáltatójánál töltötte el, akkor azt a fenti szabályok alkalmazásánál be kell számítani, azaz Önt a Kjt. alapján 7 hónapos (és nem az Mt. szerinti 90 napos) felmondási idő illeti meg, ha munkáltatója 2020. július 1-jét követően felmondja a munkaviszonyát. Ami a végkielégítést illeti, az Mt. 77. §-a szerint munkáltatói felmondás esetén a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállalót a munkaviszonya - amelybe be kell számítani a szakképző intézménynél, valamint jogelődjénél közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt is - hossza alapján legalább 3 év esetén 1 havi, és végül legalább 25 év esetén 6 havi távolléti díj összege illeti meg végkielégítésként [lásd részletesen az Mt. 77. §-ának (3) bekezdését!].A munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belüli munkáltatói felmondás esetén ezek a mértékek emelkednek, az a)-b) pontokban meghatározott mértéke 1 havi, a c)-d) pontokban meghatározott mértéke 2 havi, az e)-f) pontokban meghatározott mértéke 3 havi távolléti díj összegével. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem számítható be a jogosító időbe az az (egybefüggően legalább 30 napot meghaladó)[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]leírtakból, hogy az Önök felmondása valóban jogszerű volt-e, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a munkavállaló - ha a munkáltatói felmondás jogszerűségét vitatja - a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek érvényesítése iránt nyújthat be keresetet a bíróságon, ezzel orvosolva a jogsértést. A munkáltatói intézkedés jogszerűségét vagy jogellenességét a bíróság hivatott megítélni a jogellenes megszüntetéssel kapcsolatos jogkövetkezmények érvényesítése iránti eljárásban. Általában véve nem tekinthető a munkáltató felmondása - mint megszüntetést eredményező jognyilatkozat - lényeges kötelezettségszegésnek [Mt. 78. §[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]keresőképtelenség tartamára naptári évenként általános szabály szerint tizenöt munkanap betegszabadság jár [Mt. 126. § (1) bek.]. Ha éppen a felmondási ideje alatt betegedne meg és válna keresőképtelenné, hangsúlyozandó: e tekintetben a felmondási idő nem különbözik a munkaviszony többi szakaszától, így megtörténhet a felmondási idő alatti keresőképtelen
A kérdésre adott teljes válasz megjelenítéséhez válasszon a jobb oldali lehetőségek közül,
az Így olvashatja a teljes választ...
...ha előfizetőnk jelentkezzen be felhasználónevének és jelszavának megadásával
illetve
...ha látogató elküldjük e-mailen önnek a választ, ekkor munkhelyi e-mail címének megadásával indíthatja el a folyamatot*
* ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]§-ának (2) bekezdése értelmében a lemondási idő egységesen valamennyi közalkalmazott tekintetében két hónap, és nem függ attól, hogy Ön mennyi ideje dolgozik a munkáltatónál. Így egyáltalán nincs relevanciája annak, hogy adott esetben már tíz éve dolgozik a munkáltatónál. Megjegyezzük, a munkáltató felmentése esetén lenne a Kjt. szerint a felmentési idő hatvan nap plusz két hónap, azaz nagyjából négy hónap, de értelemszerűen nem erről van szó jelen esetben [Kjt. 33. § (2) bek. b) pont]. Mindezekből következik az is, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nem kötelezheti Önt jogszerűen arra, hogy amennyiben lemondással szünteti meg a jogviszonyát, négy hónapos legyen a lemondási ideje.Ha a munkáltatói jogkör gyakorlójával írásban közli a lemondását, a közalkalmazotti jogviszonya ezt követően a két hónapos lemondási idő leteltével minden további nélkül megszűnik, ezt a munkáltató nem akadályozhatja meg, jogszerűen semmit sem tehet ez ellen.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]rávezetett. Szóban a munkavállaló tájékoztatást kapott arról, hogy a mentesítéssel érintett idő egy részére az időarányosan járó szabadsága kiadására kerül sor, míg a másik része tekintetében felmentik a munkavégzés alól. Ezt a megoldást a munkavállaló elfogadta. Mivel a munkavállalónak a jelen esetben nincs alanyi joga a felmondási idő alatti mentesítésre, az kizárólag a munkáltató intézkedése miatt lehetséges. A munkáltató pedig megválaszthatja a mentesítés formáját. A kérdésben foglalt esetben ez részben a szabadság felmondási idő alatti kiadásával valósult meg, amelyet a munkavállaló elfogadott. A fentiekből eredően a munkavállaló nem támaszthat olyan igényt, hogy az időarányosan járó szabadságát a felmondási okiratra írt időszakon túl vegye igénybe, mivel a felek közötti megállapodás része volt, hogy a mentesített időszak egy része alatt szabadság[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]irányadó szabályozásra [Mt. 77. § (2) bek. a) pont]. E rendelkezések értelmében a végkielégítésnél - és ebből következően a felmondási idő számításánál is - általános szabály szerint ugyan nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, ám ez alól kivétel - egyebek mellett - a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik [Mt. 68. § (1) bek.]. A kérdésből arra következtetünk, hogy Ön, miután nem jelölte meg a felmondási idő kezdetét egy ennél későbbi időpontban, a felmondási idő a felmondás közlését követő napon már elkezdődött. Függetlenül attól, hogy Ön a felmondását a keresőképtelen betegsége (táppénzes állománya) idején közölte a munkáltatójával. A felmondási idő ebből következően már a keresőképtelen betegsége idején elkezdődött, és annak időtartama alatt is folyamatosan telik. Ezért a munkáltató nem kérheti[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]nélküli szabadságot engedélyezett, ennek tartama alatt Ön indokolás nélkül megszüntetheti a határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással, ezt nem akadályozza az Mt. értelmében sem tilalom, sem egyéb "felmondási" korlátozás. A munkaviszony ebben az esetben az Önre irányadó felmondási idő elteltével fog megszűnni, ha azonban ez teljes egészében a munkáltató által engedélyezett fizetés
A kérdésre adott teljes válasz megjelenítéséhez válasszon a jobb oldali lehetőségek közül,
az Így olvashatja a teljes választ...
...ha előfizetőnk jelentkezzen be felhasználónevének és jelszavának megadásával
illetve
...ha látogató elküldjük e-mailen önnek a választ, ekkor munkhelyi e-mail címének megadásával indíthatja el a folyamatot*
* ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak abban az esetben szüntethető meg, ha az az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek is megfelel. Azaz, ha a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ha a felmondás indoka a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lenne, a felmondás előfeltétele: a munkáltatónál a munkavállaló munkaszerződés szerinti munkahelyén vagy ennek hiányában a szokásos munkahelyén nincs az általa betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (4)-(6) bek.].A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik [Mt. 68. § (1) bek.], a felmondásban azonban a munkáltató egy ennél későbbi időpontot is megjelölhet a felmondási idő kezdeteként. Értelemszerűen a felmondás napját vagy egy, a felmondás közlését megelőző napot azonban jogszerűen nem lehet megjelölni. A munkáltató kötelessége kiadni a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, illetve az azt megelőzően évben (években) "felhalmozott" szabadságot. Erre abban az esetben is köteles, ha ezt a munkavállaló nem kéri. Miután a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni a szabadságot a tárgyévben, az Mt. előírja, hogy az ok - jelen esetben a fizetés nélküli szabadság - megszűnésétől számított hatvan napon belül kell ezt pótolni [Mt. 123. § (3) bek.]. Az már más kérdés, hogy - a fentiekkel összhangban - ebben az esetben (akár a felhalmozódott szabadság kiadása alatt is) fel lehet mondani a munkavállalónak.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell [Mt. 122. § (4) bek.].Ugyanakkor általános szabály szerint sem a szabadság kiadására, sem a munkavégzés alóli felmentésre nem köteles a munkáltató, azaz, ha a munkavállaló kéri a szabadságának kiadását, a kiadásról szóló döntés elsődlegesen a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Ez alól kivétel az Mt. által évente meghatározott hét munkanap, amelyet legalább 15 napos bejelentési határidő megtartása mellett - a munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a munkáltató [Mt. 122. § (2) bek.]. Ez utóbbira is igaz azonban, hogy amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár. Ebben az esetben a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít (Mt. 121. §).A fentiekre tekintettel megtehetik azt is, hogy nem adják ki a munkavállaló számára a szabadságot, és egyúttal mentesítik a munkavégzési kötelezettsége alól. Az Önök szempontjából viszont ennek semmi értelme, sőt, saját érdekükkel ellentétes, hiszen a munkaviszony megszűnésével kötelesek kifizetni[…] részlet vége a válaszból.