Előrejelzések szerint 2050-re a hatvanötödik életévüket betöltők száma közel hatvan százalékkal emelkedik majd, ami az életminőség javulásának lesz köszönhető. Ezzel szemben a természetes gyarapodás éves szinten 2005-ben például mindössze 0,4 százalékos volt. A születésszám csökkenésének megállítása érdekében az Unió különféle ösztönző programokat indított. A születési arány javulásának hatásai azonban az annak érdekében megtett lépéseknek köszönhetően is csak évtizedek múlva lesznek érzékelhetők, és sajnos még mindig nem a kívánt mértékben.
A demográfiai problémák alapja
Az európai demográfiai probléma három alappilléren nyugszik. Az első az egészségügyi ellátás és az életminőség javulása, aminek köszönhetően az emberek egészségben megélt életkora folyamatosan nő. A második ok a hatvanévesnél idősebb nemzedék létszámának emelkedése, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy az úgynevezett baby-boom nemzedék az elkövetkezendő évtizedben fogja elérni a nyugdíjkorhatárt. A harmadik probléma pedig a születések tartósan alacsony száma, ami abból fakad, hogy a világháborút követőn születettek jóval kevesebb gyermeket vállaltak, mint szüleik. A társadalom tehát jelentős szerkezeti változásokon megy keresztül, a család struktúrája átalakul, az öregek (65-79 év közöttiek) és az aggok (80 év felettiek) aránya emelkedik, ezzel egy időben pedig csökken a gyerekek, a fiatalkorúak, valamint a munkaképes korúak száma. Mindezek törvényszerűen generációs és társadalmi feszültségekhez vezetnek, amelyekre valamennyi tagállamnak fel kell készülnie.
A demográfiai probléma kezelése
Bevándorlás elősegítése
Az Unió nyugati országai a bevándorlás elősegítésével igyekeztek úrrá lenni demográfiai gondjaikon, ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis számos más, súlyosabb problémát hozott a felszínre, és még a demográfiai válságot sem tudta alapvetően orvosolni.
Jövedelemelvonás
Az elmondottakból megállapítható, hogy Európa gazdaságát, és azon belül is elsősorban a jóléti rendszereket érinti a megnövekedett és a folyamatosan növekvő nyugdíj, illetőleg egészségbiztosítási ellátás iránti igény, amelyet fő szabály szerint az aktív korú munkavállalóktól levont adóknak, járulékoknak kellene fedezniük. Könnyen belátható, hogy az aktív munkavállalók számának csökkenésével és a nyugellátásban részesülők átlagéletkorának emelkedésével a költségvetés egyensúlyának fenntartásához egyre több pénzt kell elvonni a munkavállalóktól elsősorban adók formájában, ami feszültségeket generál a társadalom különböző rétegei között. Ezt a hatást csak fokozza, hogy kitolódik a munkavállalás kezdetének dátuma, azaz a felnövekvő generáció egyre később lép a munkaerőpiacra. Ennek elsődleges oka a felsőfokú végzettséget szerzők arányának jelentős növekedése, és a hosszan elhúzódó tanulmányok.
Nyugdíjasok munkaerőpiacon tartása
Mindezekből következik, hogy az idősebb korosztály munkaerőpiacon tartása, illetőleg az oda történő visszavezetése, vagyis az aktív munkavállalók számának emelése elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek. Az idős korosztály újbóli bevonása a munkaerőpiac bizonyos szegmensébe nélkülözhetetlen az egyensúlyi helyzet felé történő elmozdulás szempontjából. Éppen ezért kapnak egyre kiemelkedőbb szerepet az idős munkavállalók mind nagyobb arányú foglalkoztatásának megvalósítását elősegítő célkitűzések a munkaerő-piaci politikában.
Az Európai Bizottság célkitűzése és annak megvalósítása a gyakorlatban
Az Európai Bizottság határozott célkitűzése, hogy az ötvenéves és annál idősebb korosztály legalább fele a munkaerőpiacon maradjon, vagyis hogy minden második ötvenévesnél idősebb ember munkaviszonyban álljon. A Bizottság olyan intézkedések megtételét sürgeti, amelyek a foglalkoztatás ilyen irányú bővítését úgy segítik elő, hogy mindeközben a kifizetett bérek emelkedésének csapdáit az adó- és ellátási rendszerek megfelelő reformjai ellensúlyozzák. A Bizottság ezzel kapcsolatosan ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára. Eszerint az uniós országok dolgozzanak ki egy aktív öregedési stratégiát, amely eltér a mai korai nyugdíjazási gyakorlatoktól. Ehhez három sarkalatos pontot ajánl a szakemberek figyelmébe. Az első a megfelelő jogi háttér megteremtése a hosszabb ideig tartó foglalkoztatáshoz és munkában maradáshoz, a második biztosítani a feltételeket az élethosszig tartó tanuláshoz, és igyekezzenek abba a munkavállalók minél szélesebb rétegeit bevonni, a harmadik pedig a törvényi garanciákkal kikényszerített munkakörülményeknek és a munka minőségének javítása. A Bizottság ajánlásában teret enged a tagállamok nemzeti elképzeléseinek a cselekvési tervben, de sürgeti az ilyen sajátosságok és az uniós irányelvek összehangolását, valamint koherens stratégia kidolgozását, illetőleg deklarálja az országok állam- és kormányfőinek elkötelezettségét a probléma megoldása iránt.
– A Bizottság, célkitűzéseinek meghatározását követően, nyomban el is indult a dokumentumban foglaltak megvalósítása felé. Legelőször Németország tett lépéseket az elhíresült Rürop-bizottság életre hívásával. A németek azt a stratégiát választották, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszert kizárólag a nyugdíjkorhatár folyamatos emelésével hozzák egyensúlyi helyzetbe. Elemzők szerint azonban önmagában a munkaerőpiacról való végleges visszavonulás időpontjának kitolása nem hozza meg a kívánt eredményt, mert a probléma megoldásához olyan komplex rendszert kell kialakítani, amely szükségképpen érdekeltté teszi a nyugdíjaskorú lakosságot a munkaviszony fenntartásában.
– Európa másik országában, Nagy-Britanniában ezzel szemben egy jóval több eredménnyel kecsegtető módszert alkalmaznak. Az angol szabályozás szerint ugyanis nem a törvényi nyugdíjkorhatárral, hanem fő szabály szerint a munkaszerződésekbe foglaltan állapítják meg kötelező erővel a nyugdíjba vonulás idejét. Az angolok tehát magát a nyugdíjba vonulást kívánják megnehezíteni.
A magyarországi helyzet
A magyar munkavállalók nyugdíjba vonulási szokásai jelentősen eltérnek a nyugat-európaiakétól. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy az alacsonyabb nyugdíjkorhatár ellenére a magyar munkavállalóknak nagyon hosszú a szolgálati idejük (38 év), vagyis jelentős a munkában eltöltött évek száma. Ennek oka, hogy a második világháborút követő tíz-tizenöt évben születettek nagy része igen korán, már 14-18 éves korában a munkaerőpiacra lépett. Ebben a korcsoportban kiugróan magas a munka mellett megszerzett szakképesítések száma.
Ugyanakkor a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a korai nyugdíjba vonulást, amit a felmérések szerint sokan ki is használnak. Emellett szót kell ejteni a magyar lakosság nagyon rossz általános egészségi állapotáról, aminek abból a szempontból van jelentősége, hogy hazánkban meglepően magas a rokkantsági nyugdíjban lévők aránya, ráadásul sok esetben viszonylag elég fiatalon kerül sor a "leszázalékolásra". Ezzel nő a nyugdíjra kifizetendő ellátások összege, és egyúttal csökken az adót fizetők száma. Magyarországon tehát nemcsak a nyugdíjkorhatár emelését és a nyugdíjba vonulás késleltetését kell célul kitűzni a nemzeti stratégiában, hanem nagyon fontos a lakosság általános egészségi állapotának javítása és a megfelelő munkakörülmények munkáltatókkal szembeni kikényszerítése is.
Nyugdíjasok visszatérése a munkaerőpiacra
Hazánkban a nyugdíjasok munkaerőpiacra történő visszatéréséhez a legnagyobb motivációt az anyagiak jelentenék, hiszen a magyar nyugdíjak jelentősen elmaradnak a nyugat-európai országokétól, és az egzisztenciális bizonytalanság elkerülése érdekében sokan lennének hajlandóak idős korukban is elvállalni bizonyos munkákat. Ennek felismerése nyomán a nemzeti stratégiát célszerű lenne úgy kidolgozni, hogy az olyan szakmákban, ahol nem a fizikai erő, hanem a szakmai tapasztalat és a szellemi tőke dominál, segítse elő az állam a nyugdíjas alkalmazását úgy, hogy eközben a fiatalabb generáció lehetőségei ne csökkenjenek.
Jó példa erre egy egyetemi tanár esete. A mai szabályozás értelmében ugyanis az egyetemi tanár, aki hosszú-hosszú éveken át tapasztalatot, tudást szerzett és adott át, miután betöltötte hatvanötödik életévét, nem láthatja el tovább – például – a dékáni, tanszékvezetői feladatokat, függetlenül szellemi állapotától és teljesítőképességétől. Ezzel a társadalom megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy egy jól képzett, tapasztalatokkal rendelkező munkavállaló korábbi minőségében a munkaerőpiacon maradjon, és tudását átadja a felnövekvő generációnak. Mindennek oka pedig pusztán annyi, hogy az érintett betöltötte azt az életkort, amelyet nem egyénspecifikusan, hanem törvény erejénél fogva határoztak meg. Ha ugyanis az érintett mérlegelhetné, hogy a nyugdíjat, vagy pedig a munkaerőpiacon való további ténykedést választja, akkor valószínűsíthető, hogy az esetek többségében az utóbbi mellett döntene, feltéve hogy egészségi állapota jó és munkakörülményei megfelelőek. Ezzel csökkenthető lenne az állami költségvetés kötelezettsége, és nem kellene lemondani az érintettek szakértelméről sem, ráadásul az idősebb generáció sem érezné úgy, hogy egy idő után csak teher a társadalomnak.
A magyarországi helyzet rendezéséhez azonban feltétlenül szükséges a bérek nyugat-európai szintre emelése, mert addig, amíg a nyugdíj egyáltalán nem, vagy csupán öt-tízezer forinttal marad el a munkával megszerezhető munkabértől, addig nem várható el, hogy a nyugdíjas szüneteltesse nyugdíját, és helyette inkább munkát vállaljon.
Nyugdíjas vállalkozók
– Speciális kategóriát alkotnak a nyugdíjas vállalkozók. A saját jogú nyugdíjas, előnyugdíjas, korengedményes nyugdíjban részesülő vagy szolgálati nyugdíját szüneteltető egyéni és társas vállalkozó kiegészítő tevékenységű egyéni vagy társas vállalkozónak minősül.
– 2007. január elsejétől változás következett be az itt fizetendő egyéni járulékokat érintően, ugyanis ettől az időponttól a kiegészítő tevékenységű egyéni és társas vállalkozó tizenhat százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. E járulék mértéke április 1-jétől újra változik, ezúttal csökken, mégpedig kilenc százalékra. A kiegészítő tevékenységet végző vállalkozó járulékalapot képező jövedelme után nyolc és fél százalék mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A járulékalapot képező jövedelem a vizsgált esetben vállalkozói kivét, vagy pedig személyes közreműködésre tekintettel kifizetett juttatás lehet.
A nyugdíj
Mivel témánk szempontjából a nyugdíj kulcsfogalom, célszerű megvizsgálni, hogy az egyes jogszabályok értelmezésében milyen ellátások és járandóságok összefoglaló elnevezéseként használatos ez a kifejezés.
Nyugdíj a személyijövedelemadó-törvényben
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazása szempontjából nyugdíjnak az alábbi járandóságok minősülnek.
Nyugdíjnak minősülő járandóságok
A fogalomkörbe sorolandók a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját és hozzátartozói nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli-segély, továbbá a vonatkozó jogszabályok alapján megállapított korengedményes nyugdíj. Nyugdíjnak minősülnek a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonái részére e címen folyósított járandóságok, ideértve a rokkantsági, baleseti, baleseti rokkantsági, özvegyi, szülői és baleseti hozzátartozói nyugellátásokat is. Nyugdíj továbbá a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjszolgáltatás, valamint a külön jogszabály alapján folyósított nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, illetőleg azzal azonos pótlék. A felsoroltakkal egyező megítélés alá esnek a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások, valamint azok a járandóságok is, amelyekben egyes művészeti tevékenységet folytatók, továbbá ezek hozzátartozói részesülnek. Speciális kategória a bányásznyugdíj, amely azonban lényegét tekintve a fenti ellátásokkal esik egy tekintet alá. Nyugdíjnak minősül a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék. A fenti ellátásokhoz hasonló jogi természetű az egyházi nyugdíjalap terhére kifizetett egyházi nyugdíj, amelyben idős vagy rokkant egyházi személyek, valamint özvegyeik részesülhetnek. Szintén speciális tevékenységhez kapcsolódó és ezért külön alapból finanszírozott nyugdíj természetű nyugellátás az olimpiai járadék, valamint a "Nemzet Sportolója" címmel járó életjáradék. Nyugdíjnak számít a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka. Végül említést érdemel és a nyugdíjjal azonos megítélés alá esik a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint – egyezmény hiányában is – az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel.
Nyugdíj a Tbj-tv.-ben
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.) értelmezésében saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával saját jogú (tehát nem hozzátartozói) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. A saját jogú nyugdíjjal azonos elbírálás alá esik a korengedményes nyugdíj, az előnyugdíj, a bányásznyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított öregségi nyugdíj, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi, felekezeti nyugdíj, a szolgálati nyugdíj, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megállapított rendszeres rokkantsági segély és a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék.
Saját jogú nyugdíjas az is, aki a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményben részes tagállam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.
A nyugdíjat és a nyugdíjasok foglalkoztatását érintő változások a személyi jövedelemadóról szóló törvényben
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2007. január 1-jétől hatályos módosítása értelmében a nyugdíj, mint adóterhet nem viselő járandóság, úgynevezett egyéb jövedelemként beleszámít az összevont adóalapba.
Ugyanez a jogszabály az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása körében rögzíti, hogy az adóévi összevont adóalap részét képező adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének az adótábla szerint kiszámított adója a számított adót csökkenti, vagyis a nyugdíjra eső adót nem kell megfizetni. Azáltal azonban, hogy a nyugdíj az összevont adóalaphoz hozzászámít, könnyen előfordulhat, hogy a magánszemély nyugdíjas foglalkoztatott éppen ezáltal kerül magasabb, harminchat százalékos adókulcs alá, ami számára jelentős tehernövekedést eredményez.
Változó nyugdíjszabályok
A közelmúltban számos jogszabályváltozás ment végbe a nyugdíjakat, nyugdíjasokat, a nyugdíjas munkavállalókat és foglalkoztatóikat érintően.
Saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott járulékfizetése
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Kormányrendeletet egy tavalyi, nevezetesen a 328/2006. (XII. 23.) számú módosította. A változás lényege, hogy a Tbj-tv.-ben említett saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy a nyugellátás megállapításának kezdőnapját követően létesített biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján a számára kifizetett járulékalapot képező jövedelme után fizet természetbeni egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a saját jogú nyugdíjast az említett ellátás megállapításának kezdőnapját megelőzően fennálló jogviszonyában foglalkoztatják tovább.
Járulékalapot képező jövedelem figyelembevétele a járulékfizetési felső határ megállapításánál
Lényeges szabály, hogy amennyiben a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy az őt megillető ellátás megállapításának kezdőnapján vagy azt követően a foglalkoztatójától még az ellátás megállapításának kezdőnapjáig fennálló jogviszonyára tekintettel járulékalapot képező jövedelmet kap, akkor ezt a jövedelmet a Tbj-tv.-ben meghatározott járulékfizetési felső határ megállapításánál úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére az ellátás megállapításának kezdőnapját megelőző napon került volna sor.
A nyugdíjjárulék mértéke
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény értelmében a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott – magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is - nyolc és fél százalék nyugdíjjárulékot fizet. Ezzel összefüggésben került bele a módosított Tbj-tv.-be az a passzus, amely általános érvénnyel mondja ki, hogy a foglalkoztatásban álló saját jogú nyugdíjas, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó 2007. április elsejétől nyolc és fél százalék nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
A nyugdíjemelés tendenciája
A fentiekben ismertetettek 365 nap szolgálati idő után a járulékalapot képező jövedelem havi átlagos összege alapján számítva 0,4 százalékos nyugdíjemelést eredményeznek, vagyis minél hosszabb időt tölt a nyugdíjas foglalkoztatásban, annál jelentősebb mértékben emelkedik a nyugdíja. Ha a nyugdíjas úgy döntött, hogy az idei évtől már fizeti a nyolc és fél százalékos nyugdíjjárulékot, akkor ennek eredményeképpen a jövő évben 0,4 százalékkal emelkedik a nyugdíja.
Közterhek a nyugdíjfolyósítás szüneteltetése esetén
Változatlan szabály, hogy amennyiben a foglalkoztatásban álló saját jogú nyugdíjas nyugdíja folyósítását szünetelteti, akkor a járulékalapot képező jövedelme után számított négyszázalékos egyéni egészségbiztosítási járulék felett a három százalék mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetnie.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott tehát járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott mindemellett pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni.
