Munkaügyi tárgyú törvénymódosítások
Március 26-án fogadta el az Országgyűlés a különféle munkaügyi rendelkezéseket érintő, az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényt. Az április 1-jén hatályba lépő rendelkezések lapzártánkkor még nem jelentek meg a Magyar Közlönyben.
A szabadság kiadása
Az Alkotmánybíróság 2007. március 31-ével megsemmisítette a Munka Törvénykönyve 134. §-a (3) bekezdésének a) pontját, amely szerint "a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-ig adja ki, ha az esedékesség éve eltelt".
Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a megsemmisített rendelkezés nem felelt meg a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményeinek. E követelmények lényege, hogy alkotmányos alapjog – jelen esetben a munkavállalók pihenéshez való joga – csak megfelelő indokból és csak az indok súlyával arányos mértékben korlátozható jogszabály által. E rendelkezés kapcsán azonban – az Alkotmánybíróság érvelése szerint - nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozása elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezt önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a korlátozás szempontjait nem tartalmazó rendelkezés nem alkalmas alátámasztani. Az Alkotmánybíróság tehát nem a kivételesen fontos gazdasági érdeket kifogásolta, hanem azt, hogy annak tartalma nem kellően meghatározott a törvényben, továbbá azt, hogy a teljes éves szabadságnak a következő év végéig történő átvitele nem arányos ezzel az indokkal.
Milyen okból vihető át a szabadság a következő évre?
A törvénynek pontosabban kell definiálnia, mi az a kivételesen fontos gazdasági érdek, ami esetén lehetőség nyílik, hogy a munkáltató átvigye a szabadság kiadását a következő évre. A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülmény egy, a munkáltató gazdálkodási körében felmerülő ok (pl. egy állandó üzleti partnertől érkező rövid határidős, fontos megrendelés az év végén; két azonos munkakörű munkavállaló közül az egyik megbetegedése stb.). Ennek az oknak a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy azt a munkáltató a várható munkamennyiséget és a rendelkezésre álló létszámot számításba véve más munkarend alkalmazásával stb. nem védheti ki. Így pl. a kereskedelemben nem adhat alapot a szabadság következő évre való átvitelére a karácsonyi ünnepek előtti "hajrá". Ezzel a munkáltatónak számolnia kell, a munkavállalók szabadságát úgy kell az év során kiadnia, hogy decemberre lehetőleg ne maradjon felhalmozódott szabadság.
A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet emellett még a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében. Vagyis a vis maior esetét is beemeli a törvény a szabadság átvitelének esetkörébe.
Ezzel a lehetőséggel a munkáltatónak rendeltetésszerűen kell élnie (ez bármely munkáltatói, munkavállalói jogra igaz). A rendeltetésszerűség vonatkozásában a törvény tartalmaz egy speciális értelmező szabályt a szabadság kiadásával kapcsolatosan. E szerint a rendes szabadságnak az esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot – a működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett, illetve gazdasági érdeke sérelme nélkül – kiadhatta volna. Egy gyakorlati példával illusztrálva ez azt jelenti, hogy ha pl. novemberben tűzeset történt, és ennek következményeit már elhárították, erre nem lehet a decemberi ünnepek között hivatkozni a szabadság kiadásának eltolása érdekében.
Mennyi szabadság vihető át, és meddig?
Az arányosság követelményének felel meg az új szabályozás akkor, amikor a következő évre való átvitelt a teljes szabadság helyett csak a rendes szabadság (az alapszabadság és a pótszabadságok összegének) egynegyedére teszi lehetővé.
Tekintve, hogy a tárgyévet követően kiadható szabadság mértéke csökken, nem indokolt a korábbi, meglehetősen hosszú kiadási határidő fenntartása sem. A törvény alapján június 30. helyett március 31-éig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31. helyett június 30-áig lehet meghosszabbítani a kiadás határidejét. A kollektív szerződéses eltérés lehetőségét arra tekintettel indokolt továbbra is fenntartani, mivel ilyen tartalmú szabályozás a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozóknak több mint felét jelenleg is érinti mind a vállalkozási, mind a közszférában. Az új szabályok szerint – még kollektív szerződéses megállapodás esetén is – az év második felében tehát már az esedékesség évére járó szabadság kiadásáról kell a munkáltatónak gondoskodnia.
Itt említendő a 2007-es évre vonatkozó átmeneti szabály. 2007-ben jogszerűen még szeptember 30-ig ki lehet adni a felhalmozódott szabadságokat, ezzel lehetőség van "tabula rasá"-t csinálni a munkáltatóknál (vélelmezhetően a 2008-as munkaügyi ellenőrzések egyik kiemelt tárgyköre lesz a szabályszerű szabadságkiadás vizsgálata).
A szabadság elévülése
Sem az alkotmánybírósági határozat, sem a most elfogadott törvénymódosítás nem eredményezi azt, hogy bárkinek is "elveszne a szabadsága". A szabadság kiadásának kötelezettsége a munkáltatót terheli, tehát nem a munkavállaló mulaszt akkor, ha a kiadásra a tárgyévet követően kerül sor, a kiadást az elévülési időn belül akár bíróság előtt is követelheti. Ehhez kapcsolódóan a törvény megfogalmaz egy, az elévülésére vonatkozó általános szabályokhoz képest speciális rendelkezést, amely egyértelművé teszi, hogy a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig. Ha tehát a munkáltató a szabadságot a törvény előírta határidőben való kiadási kötelezettségének nem tesz eleget, az nem eredményezi a szabadság elvesztését. Másfelől, a szabadság pénzbeni megváltásával kapcsolatos igény érvényesítésére a munkaviszony megszűnésétől – a megváltás esedékességétől – számított három éven belül van lehetőség. Ez utóbbi rendelkezés lényegében megfelel az Mt. szabályaiból ma is levezethető értelmezésnek.
Három nap "szabadon felhasználható" szabadság
Végül, az országos munkavállalói érdekképviseletek javaslatait tükrözi az a módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a rendelkezésébe tartozó, alapszabadság egynegyedének megfelelő szabadság terhére három napot ne 15 napos előzetes bejelentési kötelezettség mellett, hanem – ha valamilyen méltánylást érdemlő ok, pl. családi, egészségügyi, a munkavállaló valamely tulajdonát érintő, sürgős intézkedést igénylő esemény merül fel - azonnali bejelentés mellett vegyen igénybe. A szabály szerint, ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot – legfeljebb három alkalommal – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles. (A jogintézmény némileg emlékeztet a "három nap igazolás nélküli betegszabadság" 1990-es években hatályban volt szabályaira).
A munkabér átutalása
A munkabért – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni, azonban ez nem zárja ki, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja.
Az új szabály ennek kapcsán kimondja, hogy a munkabér vagy meghatározott részének bankszámlára történő átutalása a munkavállaló részére költségtöbbletet nem okozhat. Ezzel egyértelművé teszi, hogy a munkavállalót nem érheti anyagi hátrány amiatt, hogy a munkabérét átutalással és nem készpénzben kapja meg. Ez a kérdés nem függhet a felek megállapodásától.
Munkaerő-kölcsönzés
A munkajogi szabályok módosítással érintett másik területe a munkaerő-kölcsönzés.
AM könyvvel nem lehet kölcsönözni
A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi ítéletében kimondta, hogy nem zárja ki a törvényi szabályozás azt, hogy AM könyvvel kössenek munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyt. Ehhez képest az új rendelkezések megtiltják egymás mellett az alkalmi munkavállalást és a munkaerő-kölcsönzést.
Kétségtelen, hogy mindkettő egy, a klasszikus munkaviszonyhoz képest könnyített szabályok szerinti, rugalmasabb, a munkavállaló számára alacsonyabb védelmi szintet jelentő foglalkoztatási forma, melyek eredeti rendeltetése eltér egymástól. Az alkalmi munkavállalás rövid időtartamú, elsősorban kismunkáltatók eseti foglalkoztatási igényeinek a kielégítésére szolgál, a munkaerő-kölcsönzés viszont egyfajta vállalkozási tevékenységként nagyobb munkáltatók időszakos munkaerő-igényeinek szervezett kielégítését célozza.
Ugyanakkor ezzel lényegében sok munkaerő-kölcsönző cég által használt konstrukció – az AM könyvhöz kapcsolódó járulékkedvezmények igénybevétele révén olcsó kölcsönzési szolgáltatás lehetősége – szűnik meg.
A kapcsolódó átmeneti rendelkezés szerint ezek az új szabályok – a kölcsönzésnek a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodásban foglaltak szerinti befejezésének időpontjáig, de legkésőbb 2007. december 31-éig – nem érintik annak az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalónak az AM könyvvel létesített munkaviszonyát, akinek a kölcsönbeadásáról a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó e törvény hatálybalépését megelőzően megállapodott.
Természetbeni juttatások és munkabérek
A kölcsönzéssel együtt járó jelenség, amely a munkáltatói pozíció megkettőződéséből adódik, hogy a bérfizetésre általában köteles kölcsönbeadó és a tényleges termelést folytató kölcsönvevő helyzete eltér a természetbeni munkabér és juttatások adására való képesség tekintetében. A kölcsönvevő gyakran saját termékét, szolgáltatását bocsátja kedvezményesen a munkavállaló rendelkezésére e két jogcímen, erre azonban a kölcsönbeadónak nincs lehetősége, illetve ugyanannak a terméknek, szolgáltatásnak a beszerzése számára aránytalan nehézségekbe ütközik, illetve költségekkel jár. Hasonló helyzet áll elő olyan, a munkavállalókat megillető szociális juttatások körébe tartozó szolgáltatások megvásárlása esetén (pl. egészségügyi szolgáltatás), amelyekre a munkáltató a saját munkavállalói javára köt külső közreműködővel szerződést. Ugyanakkor a kölcsönzött munkavállaló egyenlő bánásmódra, bérre való joga ezen okok miatt nem csorbulhat.
A jövőben a törvény szerint ezért a kölcsönvevő is nyújthatja közvetlenül a munkavállalónak a természetbeni juttatásokat és munkabért, ekkor a kapcsolódó munkáltatói adókedvezmények is őt, nem pedig a kölcsönbeadót illetik.
Az egyenlő bérre való jog érvényesülését szolgáló kisebb módosítások
A díjazás terén az egyenlő bánásmód érvényesüléséhez a törvény kiegészíti a kölcsönvevő tájékoztatási kötelezettségét a saját munkavállalóival kapcsolatos egyes béradatokkal. A módosítás értelmében a kölcsönvevő köteles megadni a kölcsönbeadónak a kölcsönzött munkavállalóval egyenlő értékű munkát végző munkavállalók azon béradatait, amelyek az egyenlő bánásmód érvényesítéséhez szükségesek.
A törvény kimondja, hogy ha a munkaviszony időtartama – amiatt, hogy azt szerződéskötés hiányában nem határozták meg a szerződésben – nem állapítható meg, akkor a szerződést határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni.
Figyelemmel arra, hogy a munka díjazásánál alkalmazott egyenlő bánásmód feltétele a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés, a törvény megállapítja, hogy a munkából történő távollétek mely időtartamát kell beleszámítani ebbe az időszakba, mely távollétek nem érintik a munkavégzés folyamatosságát. A folyamatosságnak ekkor természetszerű feltétele, hogy a munkaviszony szünetelését követően a munkavállaló annál a kölcsönvevőnél dolgozzon tovább, amelynél a szünetelés, a távollét igénybevétele megkezdődött.
Az egyenlő bánásmód szabályainak pontos alkalmazását segíti a törvény annak kimondásával is, hogy a munkavállaló is írásbeli nyilatkozat tételére hívható fel abban a kérdésben, hogy két éven belül mely kölcsönvevőnél, milyen időtartamban végzett munkát.
A kölcsönzött munkavállaló bejelentése, leltárfelelősségének kizárása
Tekintettel arra, hogy az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás (EMMA) helyébe 2007. január 1-jétől az állami adóhatóság által vezetett nyilvántartás lépett, a kölcsönvevő felhívására a kölcsönbeadó által annak igazolása, hogy a munkavállalót bejelentette, a jövőben nem az EMMA által kiadott igazolással, hanem az adóhatósághoz tett bejelentése másolatával történhet.
A kölcsönzésre a módosítás szerint nem lehet alkalmazni a leltárfelelősség szabályait, hiszen a leltár-felelősségi megállapodást ebben az esetben a kölcsönvevőnek kellene megkötnie az ilyen bizalmi jellegű munkakört (pl. raktáros) ellátó munkatárssal. A leltárfelelősséget viszont nem a kölcsönvevő, hanem a kölcsönbeadó érvényesíthetné vele szemben. Emellett a bizalmi jellegű munkakörök esetében nem jellemző, hogy azokat az átmeneti foglalkoztatási gondok megoldására létrejött, időszakos munkaerő-kölcsönzéses foglalkoztatással látnák el.
Munkaerő-kölcsönzés a postai szolgáltatás területén
A törvény pontosítja a postai szolgáltatás, illetve a postai szolgáltatásnak nem minősülő saját kézbesítés postatörvényben foglalt definícióját.
A módosítás célja - elvileg – nem a postai monopólium fenntartása, hanem a szabályozatlan helyzet orvoslása. A jelenleg hatályos postatörvény ugyanis nem rendelkezik a saját kézbesítésről, tehát joghézag áll fenn. Ugyanakkor a módosítás megakadályozza a monopólium fennállása alatt, hogy más szolgáltatók saját kézbesítés fedőnév alatt munkaerő-kölcsönzési tevékenységet folytassanak, illetve hogy munkaerő-kölcsönzés alkalmazásával a sűrűn lakott területeken az egyetemes postai szolgáltató helyett végezzenek kézbesítési tevékenységet, míg a sokkal nagyobb költséget jelentő, ritkán lakott területekre történő kézbesítési közszolgáltatást "meghagyják" a Magyar Postának.
A változtatások indoka a postai szolgáltatás és az ahhoz külsőleg hasonló tevékenységek egyértelmű elhatárolása, annak tisztázása, hogy nem saját kézbesítés, hanem postai szolgáltatás valamely, a polgári jog körébe tartozó szerződés vagy munkaerő-kölcsönzés alapján történő közreműködő igénybevétele.
A postatörvény által használt fogalmak tisztázásának célja az is, hogy állami felügyelet alá kerüljenek azok a szervezetek, amelyek jelenleg – a kellően tisztázott szabályozás hiányában – állami kontroll nélkül postai szolgáltatást nyújtanak. Másodlagos célja a módosításnak, hogy közvetve olyan hatást váltson ki, mely az egyetemes postai szolgáltató (a Magyar Posta) számára a postatörvényben fenntartott szolgáltatások nyújtásához fűződő jogai érvényesülését biztosítja.
A saját kézbesítés körébe tartozó küldeménytovábbítási formák taxatív felsorolása, illetve mindennek a postai szolgáltatástól való egyértelmű elkülönítése azon az eddig is alkalmazott jogértelmezésen alapul, hogy ezek a küldeménytovábbítási módozatok nélkülözik az ellenszolgáltatást, illetve az ezekben a jogviszonyokban értelmezett ellenszolgáltatás nem a küldemények továbbításához köthető. A módosítás a saját kézbesítéstől elhatárolja a polgári jogi jogviszonyok keretében igénybe vett személyekkel történő küldeménytovábbítást. Ha egy, a feladótól és a címzettől különböző, önálló harmadik személy vagy szervezet kizárólag egy feladó részére végzi a postai küldemények kézbesítését, ez a postai szolgáltatás az eddigiekkel ellentétben már nem a hatóság által kibocsátott szolgáltatási engedély birtokában, hanem egyszerűbb, a hatósághoz történt formális bejelentést (regisztrációt) követően ellátható.
A postatörvényhez kapcsolódó átmeneti szabály rendelkezik arról, hogy a postai szolgáltatásnak minősülő, polgári jogi szerződés vagy munkaerő-kölcsönzés alapján történő tevékenységet folytató személy a tevékenységét a hírközlési hatóságnak bejelentse.
Szigorodó munkaügyi ellenőrzés
A törvénymódosítási csomag harmadik nagyobb részét a munkaügyi ellenőrzési szabályok képezik.
A jogsértő munkáltató személyének vélelmezése
A fiktív munkáltatók kiszűrésére törvényi vélelem bevezetésére kerül sor a munkaügyi ellenőrzések során, különösen az építőiparban gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozó ténylegesen nem található, a cég felkutatására tett hatósági intézkedések pedig nem vezetnek eredményre, a megadott címen pl. üres telek található, vagy a tulajdonos utolérhetetlen külföldi személy. Az ellenőrzés helyszínén jelen lévő munkavállalók pedig még az őket alkalmazó cég nevét sem tudják megmondani.
A közigazgatási szolgáltatás és eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapján az eljáró hatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, ami azt jelenti, hogy minden, hatáskörébe tartozó lehetőséget igénybe kell vennie ahhoz, hogy a tényleges foglalkoztató kilétét megállapítsa.
A munkaügyi hatóság a munkaviszony minősítésekor többek között azt vizsgálja, hogy a munkavégzés kinek az érdekében áll. Ha más nem állapítható meg, a munkavégzés területén a tevékenységet irányító vállalkozás (fővállalkozó) érdeke egyértelműen fennáll. A tevékenységet irányító vállalkozásnak tudnia kell, hogy a területén milyen vállalkozás melyik munkafolyamatot végzi. Ez munkavédelmi koordinatív felelősségéből is adódik, és ennek tényét az építési naplóban is rögzítenie kell. A fővállalkozói felelősséget a polgári jogi szabályok is alátámasztják: a vállalkozó a munka elvégzéséhez alvállalkozót is igénybe vehet, azonban az alvállalkozó tevékenységéért felelősséggel tartozik.
A vélelmezett foglalkoztatónak érdekében áll, hogy a tényleges foglalkoztató személyének megállapításához segítséget nyújtson, és a rá terhes törvényi vélelmet megdöntse (akár a közigazgatási, akár az esetleges bírósági eljárás során).
A törvény előírja azt is, hogy csak a vélelem jogerőssé válását követően szabható ki szankció az ily módon megállapított foglalkoztatóval szemben a fekete munkavégzésen kívüli - tehát a munkaszerződés írásba foglalásával, a munkavállaló bejelentésével összefüggő előírások megsértésén túli – egyéb jogsértések tekintetében. A vélelem célja ugyanis elsősorban a feketemunka visszaszorítása; másfelől feketemunka esetén a további, a jogszerű foglalkoztatáshoz kapcsolódó kisebb súlyú jogsértések elkövetése értelemszerűen szintén megtörténik, azonban az ezek miatti külön, járulékos bírságolás méltánytalan lenne.
Az ágazati bér ellenőrzése
A törvény előírja, hogy – a miniszteri határozattal kvázi jogszabályi rangra emelt – ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben meghatározott ágazati bér ellenőrzése iránt is hivatalból jár el a munkaügyi felügyelő.
Munkaügyi és szabálysértési bírság egymás mellett
A személyes felelősség növelése érdekében a törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a felügyelő egymás mellett a munkáltatót terhelő munkaügyi bírságot, illetve, ha a szabályszegés egyben valamely szabálysértési tényállást is megvalósít, az azért felelős természetes személlyel szembeni szabálysértési bírságot is kiszabjon. (Ha a munkáltató természetes személy – egyéni vállalkozó, magánszemély –, akkor a kettős bírságolás méltánytalan volna, ezért esetükben csak az objektív alapú munkaügyi bírság kiszabására kerülhet sor.)
Az új jogszabály a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításához is kapcsol átmeneti rendelkezést, kimondva, hogy a módosított ellenőrzési szabályok csak a törvény hatálybalépését követően elkövetett jogsértés esetén alkalmazhatók.
Szabályozottabb bérgarancia-támogatási rendszer
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosítása a következő elemekből áll.
Négyhavi helyett öt- plusz kéthavi támogatás
A bérgarancia-támogatást a törvény a KSH által közzétett, két évvel korábbi nemzetgazdasági átlagkereset szorzatában állapítja meg. Eddig - munkavállalónként – a nemzetgazdasági átlagkereset négyszereséig, mostantól ötszöröséig terjedő igényt nyújthat be a felszámoló a Munkaerő-piaci Alaphoz, ha a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni a bérigényeket.
A visszaélések csökkentése érdekében a törvény emellett azt is kimondja, hogy az ötszörös mértéket nem időbeli korlát nélkül, hanem egy felszámolási eljárás alatt lehet igénybe venni, de – elhúzódó felszámolás esetén, mérlegelési jogkörben – még további kéthavi átlagkeresetnek megfelelő támogatás is nyújtható. Ettől azt várja a jogalkotó, hogy a felszámoló csak azokat a munkavállalókat tartja alkalmazásban, akik a felszámolási feladatok ellátásában vagy a reorganizáció beindításában ténylegesen munkát végeznek, a többiek munkaviszonyát - juttatásaik kifizetése mellett – megszünteti; felelősebb eljárásra serkentjük tehát a felszámolókat.
A további kéthavi támogatást nem kötelező megigényelni, illetve nyújtani sem. A támogatás feltétele, hogy a felszámolási eljárás a kérelem benyújtásakor már legalább egy éve folyamatban legyen. A további támogatás megállapítására mérlegelési jogkörben az állami foglalkoztatási szerv (a regionális munkaügyi központ igazgatója) jogosult; a mérlegelés célja, hogy csak indokolt esetben kerüljön sor a támogatásra. Nem indokolt a támogatás, ha arra azért van szükség, mert a felszámoló az indokoltnál tovább, feleslegesen tartotta fenn a munkát már nem végző munkavállalók jogviszonyát (ezt bizonyítja, ha a munkavállalók munkavégzés nélkül állásidőn voltak a kérelem benyújtását megelőzően). A hatóság azt is mérlegeli, hogy a támogatástól várható-e a felszámolási eljárás mielőbbi lezárulása, a támogatás e szempontból is indokolt-e.
A támogatott munkavállalói kör szélesebbé tétele
A támogatás mértékének emelése és feltételeinek pontosítása mellett szélesebbé válik a támogatható munkavállalók köre is, azokkal a munkavállalókkal, akik a felszámolás lezárultáig, a munkáltató jogutód nélküli megszűnéséig jogviszonyban állnak, pl. mert felmondási védelem miatt nem küldhetők el (kismamák stb.).
Munkavállalók által indított felszámolási eljárás
A bérköveteléssel fellépő munkavállalók könnyebben megindíthatják a felszámolási eljárást munkáltatójuk ellen a tárgyi illetékfeljegyzési jog révén. Az illetékfeljegyzési jog azt jelenti, hogy a felszámolási eljárás megindítását kezdeményező félnek az eljárás megindításával egyidejűleg nem kell megfizetnie az illetéket, az illeték lerovására a bíróság döntése alapján utólag kerül sor.
A kapcsolódó átmeneti szabály szerint a fenti rendelkezéseket a hatálybalépéskor folyamatban lévő felszámolási eljárásoknál abban az esetben kell alkalmazni, ha a felszámoló a munkabéreknek a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia-alaprészéből történő megelőlegezése érdekében még nem nyújtott be kérelmet. Ha kérelem benyújtására sor került, a felszámolási eljárás lezárultáig az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos szabályokat kell alkalmazni.
Foglalkoztatás elősegítése
A Magyar Közlöny 36-os számában jelent meg a 2007. évi XIV. törvény, amely július 1-jei hatállyal módosítja a 2004. évi CXXIII. törvényt.
START kártya
A START kártya kiváltására az jogosult, aki
– a huszonötödik életévét, felsőfokú végzettség esetén a harmincadik életévét még nem töltötte be, és
– tanulmányait befejezte vagy megszakította, és
– a tanulmányainak befejezését követően első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt, és e jogviszony létesítését megelőzően megbízási szerződés, vállalkozási szerződés alapján vagy egyéni vállalkozóként sem végzett munkát.
A foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmény a munkaadót abban az esetben illeti meg, ha a pályakezdő a munkába lépést megelőző napon rendelkezik START kártyával vagy azt helyettesítő igazolással.
START PLUSZ kártya
Az érvényes START PLUSZ kártyával rendelkező személy foglalkoztatása után a munkaadót a következők szerint illeti meg a járulékkedvezmény:
– mentes a tételes egészségügyi hozzájárulás alól,
– a munkaadói járulék és a huszonkilenc százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tizenöt százalékának, második évében huszonöt százalékának megfelelő fizetési kötelezettség terheli.
A munkaadó a kedvezményt legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér kétszeresének megfelelő járulékalap erejéig érvényesítheti. Ha a munkavállaló munkabére a kötelező legkisebb munkabér kétszeresét meghaladja, az azt meghaladó összeg tekintetében az általános járulékfizetési szabályokat kell alkalmazni.
A munkaadó abban az esetben jogosult a kedvezményre, ha a foglalkoztatás időtartama a harminc napot meghaladja, és a munkaidő legalább a napi négy órát eléri.
Ha a START PLUSZ kártya érvényességének időtartama két évnél rövidebb, az érvényességi időtartam első tizenkét hónapjára a kedvezőbb járulékfizetési lehetőséget kell alkalmazni.
A munkaadó által befizetett összeget az állami adóhatóság a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék és a társadalombiztosítási járulék tényleges összegének egymáshoz viszonyított aránya alapján számolja el a Munkaerő-piaci Alap, a Nyugdíj-biztosítási Alap, illetve az Egészségbiztosítási Alap javára.
A járulékkedvezmény figyelembevétele nélkül a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulás, munkaadói járulék, illetve társadalombiztosítási járulék együttes összege és a járulékkedvezmény figyelembevételével megfizetett összeg közötti különbözetet meg kell téríteni az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíj-biztosítási Alap számára. A különbözet fedezetét a Munkaerő-piaci Alap költségvetése, valamint az Európai Szociális Alap forrásai biztosítják.
START EXTRA kártya
Az érvényes START EXTRA kártyával rendelkező személy foglalkoztatása esetén a munkaadót a következők szerint illeti meg járulékkedvezmény:
A munkaadót a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól mentesség illeti meg.
A foglalkoztatás első évében a munkaadó mentesül a munkaadói járulék, valamint a huszonkilenc százalékos társadalombiztosítási járulék megfizetése alól. A munkaadót a START EXTRA kártya tulajdonosa foglalkoztatásának második évében a munkaadói járulék, valamint a huszonkilenc százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér tizenöt százalékának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terheli.
A munkaadót a foglalkoztatás időtartamára a START EXTRA kártya érvényességi idején belül illeti meg a kedvezmény abban az esetben is, ha a foglalkoztatás időtartama azt meghaladja.
A START EXTRA kártyával rendelkező személy foglalkoztatásához kapcsolódó járulékkedvezmény érvényesítésére, a járulékkülönbözet megtérítésére, valamint a munkáltató által befizetett járulékok elszámolására a START PLUSZ kártyánál írtakat megfelelően alkalmazni kell.
Átmeneti szabályok
A módosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő, a gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás, valamint ápolási díj folyósításának megszűnését követő kedvezményes foglalkoztatásra a kilenc hónapos foglalkoztatás megvalósulásáig a foglalkoztatás megkezdésének időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a három hónapos továbbfoglalkoztatási kötelezettség időtartamára az új szabályok szerinti kedvezmény érvényesíthető.
Elszámolható üzemanyagárak
Az APEH a Magyar Közlöny 32. számában tette közzé a 2007. április 1. és április 30. között alkalmazható üzemanyagárakat. Ha a személyijövedelemadó-törvény hatálya alá tartozó magánszemély az üzemanyagköltséget a közleményben szereplő árak szerint számolja el, nem szükséges az üzemanyagról számlát beszereznie.
ESZ-95 ólmozatlan motorbenzin 259 Ft/l
ESZ-98 ólmozatlan motorbenzin 69 Ft/l
Gázolaj 250 Ft/l
Keverék 279 Ft/l
