Elszámolható üzemanyagárak
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a Magyar Közlöny 154. számában tette közzé a 2007. január 1. és január 31. között alkalmazható üzemanyagárakat.
Ha a magánszemély az üzemanyagot a közleményben szereplő árak szerint számolja el, nem szükséges az üzemanyagról számlát beszerezni.
Ólmozatlan motorbenzinek:
ESZ-95 259 Ft/l
ESZ-98 266 Ft/l
Gázolaj 260 Ft/l
Keverék 277 Ft/l
Az esélyegyenlőségi törvény módosítása
A Magyar Közlöny 149. száma hirdette ki az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról rendelkező 2006. évi CIV. törvényt. A jogszabály számos rendelkezése mellett érinti a munkajogi esélyegyenlőséget is.
A törvény - indokolása szerint – az eddigi gyakorlati alkalmazás során (bírósági ítéletekben és az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában) felmerült kérdésekre kíván pontosabb választ adni. Másfelől a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelv (ún. "faji irányelv") az Európai Bizottság véleményének megfelelő átültetését célozzák a törvényt módosító szabályok.
A faji irányelv teljesebb átvételére szolgál az a szabály, amely kizárja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen és nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson alapuló megsértése esetén alkalmazni lehessen azt az alkotmánybírósági gyakorlatból eredő általános kimentési okot, mely szerint egy magatartás nem minősül diszkriminatívnak, ha az az alapvető jogokkal összefüggésben a szükségességi-arányossági tesztnek, minden egyéb területen pedig az ésszerűségi tesztnek megfelel.
Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület
A törvény szabályozza a háromtagú Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet, amely az esélyegyenlőségi törvény értelmezésével segíti az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. A módosítás hatálybalépése előtt az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet kormányrendelet statuálta, ami veszélyeztette a Testület kormányzattól független, civil jellegét.
Esélyegyenlőségi terv
A munkajogi szabályokat közvetlenül érinti az esélyegyenlőségi tervre vonatkozó szabályozás. A törvény kiegészíti a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény, Mt.) esélyegyenlőségi tervre vonatkozó 70/A §-át egy új (4) bekezdéssel, amely kimondja, hogy az esélyegyenlőségi tervnek rendelkeznie kell a fogyatékos személyek akadálymentes munkahelyi környezet megteremtését biztosító külön intézkedésekről, valamint a munkáltató szervezetén belüli, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárási rendről. Az esélyegyenlőségi terv elfogadása továbbra is csak lehetőség, kivéve az 50 főnél többet foglalkoztató költségvetési szerv, illetve a többségi állami tulajdonban álló jogi személy munkáltatók esetében.
Egyenlő Bánásmód Hatóság
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság hatáskört kap arra, hogy ellenőrizze: az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet. A törvény kibővíti a helyi esélyegyenlőségi programra vonatkozó szabályozás tartalmát azzal, hogy a program fakultatív jellegén továbbra sem változtat.
Egyenlő munkáért egyenlő bért!
A törvény az egyenlő munkáért egyenlő bért elve tekintetében rögzíti, hogy az esélyegyenlőségi törvény rendelkezései – így különösen az eljárási és kimentési szabályok – vonatkoznak az Mt. 142/A §-ában meghatározott egyenlő munkáért egyenlő bért elvét rögzítő előírásra is.
Eljárási szabályok, ellenőrzés
Az eljárási szabályok körében a törvény rögzíti, hogy ha az EBH nem ad helyt a kérelemnek, az ebből eredő költségviselés csak akkor terheli a kérelmezőt, ha az EBH előtt bebizonyosodik, hogy rosszhiszeműen indította az egyenlő bánásmód megsértése miatti eljárást.
Emellett rendelkezik a törvény arról is, milyen szabályokat kell követni, ha az egyenlő bánásmód követelményének ellenőrzésére irányuló, az EBH előtt indult közigazgatási eljárással egyidejűleg azonos tényállás tekintetében személyiségi jogi per vagy munkaügyi bírósági eljárás is indul. Ebben az esetben az EBH az eljárást felfüggeszti, és a bíróság által megállapított tényálláshoz van kötve annak folytatása során.
A törvény továbbá pontosítja a hatóság által kiszabható szankciókra vonatkozó szabályokat.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács törvényi szabályozása
Az OÉT 1988 óta működik különböző elnevezések (Érdekegyeztető Tanács, Országos Munkaügyi tanács) néven. Lapzártánkkor kihirdetésre, pontosabban az Alkotmánybíróság döntésére vár az a törvény, amely a hazai szociális párbeszéd fórumával, feladatával és működési feltételeivel foglalkozik.
Az OÉT egyes hatásköreit eddig is törvények – pl. a Munka Törvénykönyve, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) – rendezték, szervezetéről, összetételéről, illetve hatáskörei összefoglalásáról azonban eddig nem szólt törvény. Az Alkotmánybíróság 40/2005. (X. 19.) AB határozatában ugyanis megállapította: "a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező, államigazgatási típusú, illetőleg államigazgatási feladatot ellátó szerv beszámoltatása, azaz a szerv feletti felügyeleti kontroll gyakorlása közhatalmi hatáskört jelent. Ennélfogva az OÉT-nek a MAT beszámoltatására adott felhatalmazása is közhatalmi jogosítvány." A "formálisan létre sem hozott, jogi legitimációval nem rendelkező szervezet (az OÉT) értelemszerűen nem legitimálhat összetételében tőle függő, ugyancsak közhatalmat gyakorló további szervezeteket sem". "Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével ellentétes alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Országgyűlés (...) nem alkotta meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, mint az országos foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztetés szervezetének létrehozására és működésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket." Az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést, hogy az alkotmányellenes mulasztás megszüntetése érdekében jogalkotási kötelezettségének 2006. március 31-éig tegyen eleget.
A kormányprogramban ez alapján szerepelt az a kitétel, hogy "befejezzük az érdekegyeztetés és a szociális párbeszéd intézményei működésének jogi felülvizsgálatát és szabályozását. Törvényben szabályozzuk az Országos Érdekegyeztető Tanács működését, ezáltal is kifejezve és erősítve az ott születő megállapodások súlyát, jogi legitimációt adva a tanács tagjainak és döntéseinek."
Az OÉT-ben az érdekegyeztetés megújításáról 2002. július 26-án született megállapodás szerint a szociális partnerek és a kormány közös törekvése az érdekegyeztetés rendszerének fejlesztése. Az OÉT-ben helyet foglaló munkavállalói és munkáltatói szervezetek képviselői is szorgalmazták a tripartit párbeszéd intézményrendszeréről szóló törvény megalkotását.
Az országos szintű tripartit párbeszéd 1988 óta elsősorban a részt vevő felek egyezségein nyugodott. Az OÉT alapszabályban vagy ügyrendben rögzítette működését, így szervezeti felépítését, a részt vevő szervezeteket, a jogokat és kötelezettségeket stb.
Összetétel, működés
A törvény szabályozza a fórum összetételének és működésének alapvető kérdéseit (tripartizmus, illetékesség, főbb jogosítványok, részvételi szabályok, a kormány kötelezettségei). Az országos érdekegyeztetésben való részvétel feltétele, hogy az adott országos érdekképviselet kellő súllyal legyen jelen a hazai és a nemzetközi gazdaságban, munkaerőpiacon, illetőleg érdek-képviseleti, szakmai tevékenységben. A részvétel szabályozásával összefüggésben definiálja, mit tekintünk országos munkavállalói és munkáltatói érdek-képviseleti szervezetnek. A törvény felsorolja az OÉT-tagság – országos érdekképviselet súlyával kapcsolatos - feltételei megállapításához szükséges adatokat. Pl. előírja, hány nemzetgazdasági ágban, ágazatban, régióban, megyében kell jelen lenniük, a hozzájuk tartozó munkáltatók hány munkavállalót foglalkoztatnak, illetve hány szakszervezeti tagjuk van; tevékenységük kiterjed-e nemzetközi szintre stb. A megmérettetésre nem csupán a tagfelvételkor, hanem azt követően is rendszeresen sor kerül, biztosítva ezzel az országos érdekegyeztetés e fórumának folyamatos legitimitását. A részvételi feltételeknek való megfelelés igazolási eljárásának lefolytatására a Javaslat egy Országos Részvételt Megállapító Bizottság nevű független tripartit testület létrehozását tartalmazza. A törvény meghatározza az ehhez kapcsolódó adatkezelési felhatalmazást is.
Az OÉT célja
Az OÉT célja: a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, megállapodások kialakítása, az esetleges országos konfliktusok megelőzése, rendezése, valamint információcsere, javaslatok, alternatívák vizsgálata. Ennek érdekében megvitatja a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskört, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló, az adózással, járulékfizetéssel és költségvetéssel összefüggő témaköröket, jogszabálytervezeteket. E kérdések körébe tartoznak: a foglalkoztatáspolitikával, a bérpolitikával, a munkajogi szabályozással, a munkavédelemmel, a munkaügyi ellenőrzéssel, a munkaügyi kapcsolatokkal, az oktatás- és képzéspolitikával, a szociálpolitikával, a társadalombiztosítási befizetésekkel és ellátásokkal, a vállalkozásokat és a munkajövedelmeket terhelő adókkal és járulékokkal, az éves költségvetéssel, a gazdaságpolitikával összefüggő, a munkavállalók és munkáltatók jelentős részét érintő alapvető kérdések.
Megméretés a munkavállalói oldalon
Az OÉT munkavállalói oldalát jelenleg 6, munkáltatói oldalát 9 országos érdek-képviseleti szövetség (konföderáció) alkotja. Ezeknek a törvény hatálybalépését követő fél évben az új szabályok szerint meg kell méretniük magukat. Új tagok is csatlakozhatnak, amennyiben a feltételeknek megfelelnek. Az átmeneti időszak alatt az OÉT jelenlegi tagjai közreműködésével zökkenőmentesen tovább működik.
Az ágazati párbeszéd törvényi keretei
Kihirdetésre vár az ágazati párbeszédbizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény is, amely a hazai autonóm ágazati szociális párbeszéd konszenzusos alapon létező, de eddig törvényi szinten nem szabályozott fórumait, ezek feladatát és működési feltételeit szabályozza.
Az OÉT-ben az érdekegyeztetés megújításáról 2002. július 26-án született megállapodás szerint a szociális partnerek és a kormány közös törekvése az országos és a középszintű érdekegyeztetés rendszerének fejlesztése, hatékonyabb összekapcsolása. Az ágazati szintű szociális párbeszéd a szociális partnerek és a kormány között az ágazati párbeszédbizottságok működési feltételeiről és rendjéről szóló, 2004. szeptember 22-én kötött megállapodáson nyugszik. A tripartit megállapodás az ágazati párbeszédbizottságok működési feltételeit és rendjét a jogi szabályozás megjelenéséig rendezi.
Bizottságok
A törvény fő szabályozási területe az ágazati párbeszédbizottságokra (ÁPB) vonatkozó törvényi szabályozás megfogalmazása, emellett foglalkozik a megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd feltételeivel is. A középszintű szociális párbeszéd elsősorban az ágazati (al- és szakágazati) szintet jelenti. A törvény a független, tripartit Ágazati Részvételt Megállapító Bizottságra (ÁRMB) bízza a részvételi feltételeknek való megfelelés elbírálását. Ehhez szempontokat tartalmaz, az ágazati súly meghatározása érdekében. A szempontoknak való megfelelést ötévente felül kell vizsgálni. A törvény szabályozza az ÁPB létrehozásának alapvető eljárási kereteit, kimondva, hogy az ÁPB létrehozása – nyilvános eljárás keretében – a szervezetek megállapodásán alapul. A törvény garantálja, hogy az ÁPB-hez később is csatlakozhassanak olyan szervezetek, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelnek. Az ÁPB tagjai az ilyen szervezetek csatlakozását nem zárhatják ki.
Az ÁPB maga határozza meg belső működését, döntéshozatali eljárását. Ha azonban erről nem jön létre megállapodás, akkor a döntési jogosultság, illetve a reprezentativitás megállapítása szintén az ÁRMB-re marad. Ehhez a törvény két melléklete határoz meg egy pontrendszert, külön a munkáltatói, külön a munkavállalói érdekképviseletekre. Ezek között olyan kérdések szerepelnek, mint az adott ágazat területén a legutóbbi üzemi tanácsi választásokon elért eredmény, az aktív szakszervezeti tagok létszáma (munkavállalói érdekképviseletek esetén), a munkáltatói érdekképviselet tagjainak száma, a képviselt gazdasági szervezeteknél munkaviszonyban állók létszáma, a képviselt gazdasági szervezetek által megtermelt éves nettó árbevétel (munkáltatói szervezetek esetén), a kollektív szerződéses lefedettség, az Országos Érdekegyeztető Tanács megfelelő oldalán történő részvétel, nemzetközi érdek-képviseleti szövetséghez való tartozás (mindkét oldal esetén).
Az ÁPB-k elsősorban az ágazati kollektív szerződések kötésének fórumai, ez legfontosabb feladatuk. Jelenleg négy ágazatban létezik a munkaügyekért felelős miniszter által kiterjesztett ágazati kollektív szerződés. Ágazati kollektív szerződés kötésére, illetve miniszter általi kiterjesztésére ugyanis jelenleg is lehetőséget biztosít a Munka Törvénykönyve, azonban e lehetőséggel nem élnek hatékonyan a szociális partnerek. Ez pedig hátrányos azon ágazatokban, ahol jelentős a kisebb munkáltatók száma, ahol munkáltatói/helyi szintű kollektív szerződések létrejötte nem jellemző.
A kollektív szerződés kiterjesztése
A törvény átemeli a jelenlegi Mt.-beli, meglehetősen szűkszavú, kiterjesztésre vonatkozó szabályozást, és kiegészíti azt. Meghatározza, hogyan, milyen erőviszonyok jöhetnek létre az ÁPB-ben olyan kollektív szerződéssel, amely a kiterjesztés alapjául szolgálhat (de az aláírókra, illetve az azokhoz tartozó munkáltatókra és az ott dolgozókra kiterjesztés nélkül is közvetlenül érvényesül). A kiterjesztésnél alapelv, hogy csak jogszabállyal nem ellentétes szerződésre, és csak az egyéni munkaviszonyra vonatkozó megállapodást tartalmazó részében terjeszthető ki. A kiterjesztés továbbra is a munkaügyekért felelős miniszter mérlegelési hatáskörében hozott közigazgatási határozattal történik. A határozat meghozatala előtt ki kell kérni az OÉT illetékes bizottságának véleményét, valamint az ágazatért felelős miniszter álláspontját is.
Koordináció
A törvény az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsára (ÁPBT) vonatkozó szabályok meghatározásával biztosítja az ÁPB-k és a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter közötti koordináció lehetőségét. Ez a szervezet az ÁPB-k által választott képviselőkből áll, és háromoldalú, a kormány is részt vesz benne (míg maguk az ÁPB-k csak munkáltatói és munkavállalói oldalból állnak). Az ÁPBT konzultál a kétoldalú autonóm párbeszéd finanszírozásának rendjéről, illetve javaslatot tesz a miniszternek az ÁRMB tagjainak személyére.
Az ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének szabályozott kiépítése és kiegyensúlyozott működése esetén az érintettek – egy-egy ágazat munkaadói és munkavállalói érdek-képviseletei – közösen léphetnek fel az ágazat fejlesztése érdekében, és autonóm módon dönthetnek az ágazatban követendő magatartási szabályok jelentős részéről. Az autonóm ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének működtetése lehetővé teszi a hazai szociális partnerek számára, hogy utat találjanak a hasonló struktúrában működő európai szociális párbeszédintézményekhez, részt vegyenek az európai ágazati párbeszédben saját európai szervezeteiken keresztül, közvetlenül képviseljék és védjék sajátos érdekeiket.
Elektronikus bevallási szabályok
A 32/2006. (XII. 25.) PM-MeHVM együttes rendelet foglalja össze a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének megváltozott szabályait. A rendelet a Magyar Közlöny 2006/162. számában olvasható.
Új Magyarország Fejlesztési Terv támogatási konstrukciói
A Magyar Közlöny 2006/162. számában hirdették ki a 1130/2006. (XII. 25.) Korm. határozatot, amely az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjai keretében 2007. januárban megindítandó támogatási konstrukciókról tartalmaz szabályokat.
A feltételesadó-megállapítás iránti kérelem benyújtásának módja
A feltételesadó-megállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, a díj megfizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit, valamint a döntési eljárást szabályozza a Magyar Közlöny 2006/162. számában megjelent 39/2006. (XII. 25.) PM rendelet.
Szakképzési hozzájárulás elszámolása
A Magyar Közlöny 2006/164. számában hirdették ki a 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendeletet, amely a szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalói részére szervezett képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett költségelszámolásának feltételeiről és az elszámolás szabályairól szól.
Munkaügyi központok illetékessége
Változott a regionális munkaügyi központok illetékessége. Az új beosztást a Magyar Közlöny 2006/165. számában kihirdetett 14/2006. (XII. 28.) SZMM rendelet tartalmazza.
Nyugdíjkorhatár, nyugdíjszámítás
2008. január 1-jétől módosulnak az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárral és a nyugdíjszámítás módjával kapcsolatos szabályok. A 2006. évi CVI. törvény egyebek mellett az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényt is módosítja.
2008. január 1-je után a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult
– az a nő, aki az 57. életévét betöltötte,
– az a férfi, aki a 60. életévét betöltötte, feltéve, hogy legalább 38 év szolgálati időt szerzett, és a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult – ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is – az a személy, aki 33 év szolgálati időt szerzett, és megfelel a törvényben meghatározott egyéb feltételeknek.
A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegét az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként csökkenteni kell
– az elért keresetek, jövedelmek után a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint számított – az elért keresetből, jövedelemből levont – egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá
– a személyi jövedelemadónak a keresetek, jövedelmek előzőek szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével.
Ha a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegének kiszámítása során az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdését kell alkalmazni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell csökkenteni.
A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
Már 2007. január 1-jétől hatályos az a szabály, mely szerint a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, aki
– 2012. december 31-éig 59. életévét betöltötte, és
– legalább 40 év szolgálati időt szerzett, valamint
– a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
2012. december 31-ét követően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az, aki
– 60. életévét betöltötte, és
– legalább 41 év szolgálati időt szerzett, valamint
– a Tbj-tv. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, akinek a 40 év szolgálati időből legfeljebb 3 év hiányzik, és az 59. életévét betöltötte, valamint akinek a 41 év szolgálati időből legfeljebb 4 év hiányzik, és a 60. életévét betöltötte.
Annak a saját jogú nyugellátásban részesülő, illetve a saját jogú nyugellátás szüneteltetését a 83/A-83/B § alapján kérő személynek a nyugellátását, aki 2006. december 31-ét követően a Tbj-tv. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, kérelemre minden megszerzett 365 nap szolgálati idő után a járulékalapot képező kereset, jövedelem havi átlagos – a 13. § (3) bekezdése szerint növelt - összegének 0,4 százalékával meg kell emelni.
Módosult a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet. A változásokat a 328/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazza.
Fejlesztési adókedvezmény, állami támogatások rendje
A fejlesztési adókedvezményről szóló 206/2006. (X. 16.) Korm. rendeletet, valamint az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendeletet módosítja a 315/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet. Az új szabályok a Magyar Közlöny 2006/161. számában találhatók.
Szigorodó munkavédelem
A Magyar Közlöny 2006/160. számában megjelent 2006. évi CXXIX. törvény módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt. (A témával következő számunkban részletesen foglalkozunk.)
