Bár a munkaadók és szakmai szervezeteik számára az ősz - az Országos Érdekegyeztető Tanácsban zajló bértárgyalások miatt – évről évre nehéz időszak, az idei különösképpen annak ígérkezik. Ennek oka, hogy a megszorító csomag nyári közzététele után immár a törvényerőre emelt intézkedésekkel kell szembesülniük, ezek tükrében alakítva működési – sok esetben túlélési – stratégiájukat.
A munkáltatói érdekképviseletek – túljutva a bejelentés utáni első meglepetésen – mindenekelőtt azt próbálták felmérni, hogy valójában mit is jelentenek a megszorítások. Nos, megállapításuk szerint egyfelől baj van a csomag "méretével" – ugyanis az idei 350, illetve a jövőre és 2008-ra tervezett 1000-1000 milliárd forintos hiánymérséklés túlzott terheket ró a cégekre –, másfelől baj van a csomag filozófiájával. Ez utóbbival azért, mert a törvénymódosítások szeptember elsejei, év közben történő hatálybalépése jogbizonytalanságot okoz; kiszámíthatatlanságot, hektikus viszonyokat teremtve a gazdálkodók körében. S mindez nem tesz jót a befektetői bizalom erősödésének sem.
A csomag legfájdalmasabb következménye azonban mégiscsak a foglalkoztatás bővítésének veszélyeztetése. A munkaadók szerint az élőmunka drágítása - megfejelve a cégek egyéb közterheinek növelésével – nemcsak versenyképességüket rontja, hanem visszaveti a foglalkoztatást is. Ismét meglendülhet a munkanélküliség és szűkülhet a járulékfizetők köre. Mindeközben pedig nem körvonalazódnak azok a tervek és nem látszanak azok az eszközök, amelyek hatékonyan szolgálnák a járulékfizetést kikerülők visszaszorítását, sőt: a csomag együttes hatására a szürkegazdaság további terjedése sem kizárt.
Mindez joggal kelt aggályokat akkor, amikor az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarország küszködik az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátával. Ehhez – a strukturális okokon kívül – az is hozzájárulhat, hogy a munkaügyi tárca nem érvényesít távlatos és stratégiai látásmódot az egymásra épülő és egymást kiegészítő foglalkoztatási projektek megalkotásakor. A régi-új programokra egyrészt kevés a pénz, másrészt nem látszik, hogy a "megszólítottak", azaz a potenciális munkavállalók tömegesen vállalkoznának a nekik szánt programokra. Ehhez sem az érintettek, sem az őket foglalkoztató munkáltatók nem kapnak kellő hátszelet, azaz megfelelő ösztönzést.
Talán nem véletlen, hogy mindezen tapasztalatok alapján a munkaügyi kormányzat színesíteni akarja a foglalkoztatásbővítés palettáját. Mások mellett az atipikus formák szélesítését is tervezi, amelyben még bőven van tartalék.
