A társasági határozatok bírósági felülvizsgálata
Mely jogvédelmi eszköz áll a társaság tagjai rendelkezésére, ha valamely döntésüknél kisebbségben maradnak?
Tovább él – egyik lehetőségként – a gazdasági társasági határozatok bírósági (választott bírósági) felülvizsgálatára vonatkozó szabályozás, amely a kisebb szövegezési pontosításoktól eltekintve, lényegében megfelel az 1997. évi Gt. bevált szabályozásnak.
Ennek alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 45-46. §-ai kimondják: a társaság legfőbb szervének határozatait, illetve a tagok a társaság bármely szervének döntéseit (pl. a részvényesek az rt. igazgatóságának egyes határozatait) a bíróság előtt megtámadhatják. Ez a jogosultság a legfőbb szerv határozata esetén a vezető tisztségviselőket és a felügyelőbizottsági tagokat is megilleti.
Határidő
A társaság működőképessége megkívánja, hogy valamely társasági döntés jogszerűtlensége miatti bizonytalan helyzet minél rövidebb ideig álljon fenn. E tény is szükségessé tette az új Gt.-nek a szubjektív és objektív határidőkre vonatkozó – az 1997. évi Gt.-vel egyező – differenciált szabályozását, mely szerint az új törvény objektív határidőre vonatkozó rendelkezésként szabja meg, hogy a határozat meghozatalától számított kilencven napon túl a határozatot egyáltalán nem lehet megtámadni. Ezen belül a szubjektív elévülési határidő, az érintett tudomásszerzésétől számított 30 nap, amelyen belül megtámadható a határozat.
Keresetindítás
A keresetindítás jogát továbbra sem gyakorolhatja – a Ptk. 210. §-ában foglalt akarathibákat (tévedés, a megtévesztés, jogellenes fenyegetés) leszámítva – az, aki a kifogásolt döntést maga is megszavazta.
Továbbra is fennmaradt az 1997-es szabály: A keresetindításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a döntést a bíróság kérelemre maga is megváltoztathatja.
Mivel a pert a társaság ellen kell megindítani, amelynek törvényes képviselője a vezető tisztségviselő, így a törvénynek rendelkeznie kellett a társaság képviseletéről olyan esetekre nézve, ha a pert a vezető tisztségviselő indítja.
Ha a határozat felülvizsgálatát a társaság vezető tisztségviselője kérte, és a társaságnak nincs más vezető tisztségviselője, aki a perben képviselőként eljárhatna, akkor
– ha a társaságnál működik felügyelőbizottság, akkor az általa kijelölt felügyelőbizottsági tag képviseli a társaságot,
– ha pedig nincs felügyelőbizottság, vagy valamennyi tagja felperesként perben áll, a társaság képviseletét a bíróság által kijelölt ügygondnoknak kell ellátnia.
A perben a "rendes" polgári bíróság jár el, és nem a cégbíróság, egyúttal a per az új Gt. 10. §-ában foglaltak alapján választott bíróság elé vihető.
Bírósági döntés
A bíróság a határozat jogszerűsége tárgyában dönt, így amennyiben megállapítja a jogszerűtlenséget, a határozatot hatályon kívül helyezi, ellenkező esetben a keresetet elutasítja. Más bírói döntésre nincs lehetőség, és az ítélet hatálya – a társaság többalanyú kötelem jellegére tekintettel - szükségképp mindazon tagjaira is kiterjed, akik nem álltak perben.
A tag kizárása
A tag kizárására, illetve a legfőbb szerv által hozott kizárási határozat bírósági (választott bírósági) megtámadására vonatkozó hatályos szabályozást az új törvény lényegében változatlan tartalommal tartja fenn.
Változatlanul, alapvető rendelkezésként él tovább az 1997-es Gt. szabálya, hogy a gazdasági társaság tagjának kizárására csak a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kerülhet sor abban az esetben, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné, tehát továbbra sem elenyésző mértékű sérelemről van szó.
Értelemszerűen nem változtat az új Gt. az 1997. évi szabályozáson, amely szerint nem indítható kizárási kereset a részvényes ellen, a kétszemélyes gazdasági társaságból továbbra sincs kizárás, és a stratégiai többséggel, tehát a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkező tagot sem lehet kizárás útján eltávolítani a társaságból.
Az új Gt. szerint a társaság legfőbb szerve változatlanul csak a kizárásra irányuló perindításról dönthet (amennyiben a keresetindítás jogalapja fennáll), mégpedig háromnegyedes többséggel.
Határidők
Már az 1997-es szabályozásnál jelentős érdek szólt amellett, hogy a kizárási perekre nézve a törvény számos gyorsító jellegű eljárási szabályt tartalmazzon:
– Az 1997-es Gt.-hez hasonlóan, amennyiben a gazdasági társaság a szavazatok háromnegyedes többségével dönt a perindításról, a keresetet a határozat meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni.
– Ám a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per továbbra nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat.
– A bíróságnak soron kívül kell eljárnia, a tárgyalást a keresetlevél bírósághoz való érkezésétől, illetve a választott bírósági tanács megalakulásától számított 15. napra kell kitűzni.
Kizárási per
A kizárási per szabályai az 1997-es Gt.-hez képest lényegében nem változtak, azonban az új Gt. 48. §-ának (4) bekezdése azonban a korábbinál részletesebben szabályozza a tagsági jogok felfüggesztésének speciális esetére vonatkozó rendelkezéseket:
A tagsági jogok felfüggesztése
Amennyiben a bíróság az érintett tag tagsági jogait felfüggeszti, a felfüggesztés időtartama alatt a társasági szerződés nem módosulhat, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem. A jogerős ítélet ellen pedig felülvizsgálat és perújítás nem kezdeményezhető.
Új szabályként lép életbe a törvény 48. §-ának (4) bekezdésének azon rendelkezése, mely kimondja, hogy ha az alperes tagsági jogait az eljárás során felfüggesztik, egyrészt a felfüggesztés a tagnak az adózott eredmény felosztása során a reá eső részhez való jogát nem érinti, másrészt a felfüggesztés időtartama alatt keletkezett tartozásokért a tag korlátlan felelőssége nem áll fenn.
A felfüggesztést elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a bíróság azonban az ilyen tartalmú végzést kérelemre maga is megváltoztathatja.
A kisebbség védelme
A kollektív kisebbségi jogok tartalmi köre az új Gt.-ben – kisebb pontosításoktól eltekintve – változatlanul fennmaradt, ám az erre irányadó rendelkezéseket az új tv. X. fejezetében helyezték el.
Bár a kisebbségi jogok gyakorlását érdemben nem érinti, fontos változás az 1997-es szabályozáshoz képest, hogy az új törvény a 10 százalék helyett – összhangban az Európa-szerte megfigyelhető szabályozási tendenciával – már a szavazati jogok 5 százalékával rendelkező tagoknak is biztosítja a védelmet.
Kollektív kisebbségi jogok
Kollektív kisebbségi jogok változatlanul a következők:
– a legfőbb szerv összehívásának kezdeményezése,
– a könyvvizsgálói vizsgálat elrendelése,
– követelésérvényesítés a társaság vezető tisztségviselői, illetve felügyelőbizottsági tagjai, könyvvizsgálója ellen.
Változatlan szabályként él tovább, hogy amennyiben az ilyen tárgyú indítványoknak a társaság ügyvezetése nem tesz eleget, a cégbíróság ad segítséget a jogérvényesítéshez.
A Gt. egyben rendezi a kisebbségi jogok érvényesítésével összefüggő költségek viselésének rendjét is.
Hitelezővédelem
Felelősségátvitel
Az 1997-es Gt.-ben megjelenő, a kft.-re vonatkozó, a tag korlátozott felelősségét feloldó felelősségátviteli szabály lényegében nem változott, változatlanul kivételes jogintézménynek minősül az új Gt. hitelezővédelemre vonatkozó fejezetében.
Alapvetően az ún. vállalatkiürítés meggátlásáról van szó, amikor a társaság ügyeiben meghatározó befolyással rendelkező tagok a társaság szerveinek döntése folytán a társasági vagyont saját, illetve harmadik személy javára úgy csökkentik, hogy a társaság kötelezettségeit a hitelezők irányában nem tudja teljesíteni.
Ennek megfelelően a kft. és az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki a korlátozott felelősségével visszaélt. Ezzel összefüggésben továbbél az 1997-es Gt. szabálya, hogy a kft. és az rt. azon tagjai, részvényesei, akik saját korlátolt felelőségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
Az új Gt. 50. §-ának (2) bekezdése továbbra is példálódzó jelleggel sorolja fel azon eseteket, amikor a felelősségátviteli szabály alkalmazható:
– ha a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezik,
– ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása mellett tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személy részére nem lesz képes teljesíteni.
E felsorolás kiegészül a 13. § (4) bekezdésére való hivatkozással, tehát azzal az esettel, amikor valamelyik tag nem pénzbeli hozzájárulását a szolgáltatáskori értéket meghaladó értéken számolják el. Az új Gt. egyúttal a felelősségátvitelt kifejezetten kiterjeszti a betéti társaság kültagjaira is.
Átalakulás vagy megszűnés
Érthető módon a hitelezővédelmi rendelkezések körében kapott helyett az új Gt. 51. §-a, amely a kötelező átalakulás esetét foglalja magába, az 1997-es szabályozást tükrözve. Ennek alapján lényegében két teljes üzleti év és három hónap türelmi idő áll a társaság tagjai rendelkezésére, hogy a kft. és az rt. esetében előírt kötelező törzs(alap)tőkeminimumot biztosítani tudják. Ha ez a határidő eltelik, hatvan napon belül kell a társaságnak olyan döntést hoznia, hogy vagy megszűnik, vagy olyan társasági formát választ, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amellyel a gazdasági társaság rendelkezik.
Természetesen a gazdasági társaság ilyen esetben átalakulás helyett a jogutód nélküli megszűnést is választhatja. Kétségtelen, alapvetően a hitelezők számára lehet annak jelentősége, hogy a gazdasági társaság reálisan meghatározott jegyzett tőkével, illetve a tagok mögöttes felelősségével folytassa tevékenységét.
Ha a gazdasági társaság nem tesz eleget a törvényben foglalt előírásoknak, a cégbíróság a Ctv.-ben szabályozott törvényességi felügyeleti jogkörében ezt kikényszerítheti, végső soron a céget megszűntnek nyilváníthatja. (Ctv. 72. §)
Befolyásszerzés
A befolyásszerzésre vonatkozó törvényi előírások rendeltetése az is, hogy a céltársaság kisebbségi helyzetben lévő tagjait (részvényeseit) megvédje egy kontrollálhatatlan módon kialakult veszélyhelyzetben, valamint, hogy a jogegyenlőség követelménye szerint valamennyi részvényes számára biztosítsa a felvásárlás extraprofitjából való részesedés lehetőségét.
A másik oldalon viszont a céltársaság, illetve ellenőrzött társaság hitelezője számára jelent üzleti kockázatot, ha a tulajdont szerző személy befolyásszerzése által képessé válik a társaság tevékenységének irányítására, a stratégiai döntések meghozatalára.
A társaság érdemi ellenőrzésére, irányítására módot adó befolyásszerzésnek, felvásárlásnak a tőkepiacon működő nyilvános részvénytársaságok esetében van valódi jelentősége. Nem véletlen, hogy az ezzel összefüggő szabályok nem a társasági törvény, hanem a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) találhatók.
Ezzel összefüggésben már az Gt. kidolgozása során úgy foglaltak állást, hogy a zártkörűen működő céltársaságokban végbemenő tagváltozás, az üzletrész (részvény) átruházása egy kft.-ben (zrt.-ben) nem igényel sajátos kisebbségvédelmi, hitelezővédelmi előírást, hisz garanciális szempontból elégségesnek tekinthetők a társasági részesedés elidegenítésének feltételei (az elővásárlási jog érvényesítésének lehetősége vagy a részvény elidegenítésének az rt. igazgatósága jóváhagyásához kötése).
Mindenesetre az új Gt. szabályozási koncepciója alapján a társaság tagjainak (részvényeseinek) tulajdonosi autonómiáját elegendő akkor korlátozni, ha a befolyásszerzés mértéke alkalmassá teszi a tagot a minősített többséget igénylő kérdések eldöntésére is. Az új Gt. 52. §-ának (1) bekezdése alapján minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban – közvetlenül vagy közvetve – a szavazatok legalább 75 százalékával rendelkezik. Ettől eltér az 1997. évi Gt. rendelkezés, amely a jelentős (25 százalék) és a többségi (50 százalék) befolyás megszerzéséhez is jogkövetkezményt társít. A szavazatok többségének megszerzéséről a cégjegyzékből tájékozódhatnak a gazdasági forgalom szereplői. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B §-ának (3) bekezdése szerint kell megállapítani.
Minősített többséget biztosító befolyásszerzés
Eltérően az 1997-es szabályozástól, az új törvény a minősített többséget biztosító befolyásszerzés esetére mindenekelőtt azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részesedésszerző – s nem az ellenőrzött társaság – a tulajdonosi szerkezetben végbement változás tényét köteles 15 napon belül a cégbíróságnak bejelenteni. A minősített befolyásszerzés tényét ugyanis a cégjegyzékben regisztrálják, és ezt követően hivatalból közzéteszik a Cégközlönyben.
Az új törvény a bejelentési kötelezettség teljesítésének késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetére nem helyez kilátásba "speciális" szankciót, a cégbíróság a minősített befolyásszerzővel vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben az általános jelleggel irányadó törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.
Az új Gt. 53. §-ának (1) bekezdése módot ad az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) számára, hogy eladási jogot gyakorolva társasági jogviszonyát megszüntesse.
Az új Gt. – egyezően az 1997 évi Gt.-nek a jogbizonytalanságot kiküszöbölő szabályozási koncepciójával – a befolyás létrejöttétől számított 60 napon belül ad csak lehetőséget az eladási opció gyakorlására. Fontos eltérés azonban az 1997. évi Gt. előírásaitól, hogy kisebbségi helyzetben lévő részvényesek eladási jogát a törvényhozó kógens szabályként határozza meg, kimondva, hogy a társaság tagjai (részvényesei) az eladási jogot egyhangú határozattal a gazdasági társaság társasági szerződésében (alapszabályában) kizárhatják.
Kétségtelen, amennyiben az ilyen tartalmú rendelkezést a társasági szerződésben rögzítik, valamennyi, később taggá (részvényessé) váló személy mérlegelheti az ebből fakadó kockázatot.
Az új törvénnyel összhangban a módosított csődtörvény 63. §-a biztosítja, hogy a minősített befolyásszerző korlátlan felelősségét lehessen megállapítani az ellenőrzött társaság tartozásaiért, ha a perben bizonyítást nyer, hogy a tulajdonosi jogait visszaélésszerűen gyakorolta. Ezzel összefüggésben az új törvény támaszkodik az elmúlt évek bírósági esetjogára, továbbra is az "ún. tartósan hátrányos üzletpolitika" érvényesítésének tulajdonít jogi jelentőséget.
A "tartósan hátrányos üzletpolitika" bíróság általi megállapítását illetően számos bírósági határozat született, ezzel összefüggésben az LB egy határozatában elvi éllel mutat rá: az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyása folytán kell a felszámolási eljáráshoz vezető veszteségnek keletkeznie. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, akkor nem áll fenn konszernjogi felelősség. (EBH 2004.1038)
Mindenesetre az új Gt. garanciális szabályként rögzíti, hogy ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a cégbíróság a minősített befolyásszerzőt biztosíték adására kötelezheti, illetve vele szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.
Ha pedig a hitelezőknek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét, akkor az illető a társaság minden olyan kötelezettségéért felel, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi.
