A kormány Új egyensúly programjának közzétételével hosszú, forró nyárra számíthatunk: beindult a közéleti nagyüzem: a júniusi bejelentés óta szakértői fórumok sokasága taglalja a tervezetet. A szociális partnerek számára üzenetértékű lehet, hogy a miniszterelnök az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ülésén hozta nyilvánosságra az intézkedéscsomagot; ez a gesztus azt jelzi, hogy a kabinet eltökélt a társadalmi párbeszéd fenntartásában.
A program debütálása után sorjáznak a vélemények. Természetesen a szociális partnerek is értékelnek, ők azonban – érdekképviselőként – a tényekre és a számokra kíváncsiak; arra, hogy a kormányzati lépések miként befolyásolják a jövedelemtulajdonosok – a munkáltatók és a munkavállalók – helyzetét, illetve az intézkedések hozadéka miként rajzolja át az egyéni és a közösségi jövőterveket. Mostanra, az OÉT ülésein kibontakozó szakmai viták után, immár az érdekképviseletek számára is körvonalazódik, hogy valójában mit is hoz a csomag.
A munkaadói szervezetek első és legfontosabb megállapítása, hogy az új kormány programja köszönő viszonyban sincs az egyensúlyjavítást szolgáló megszorító csomaggal. Ez utóbbi ugyanis – a büdzsé bevételeinek növelése céljából – ismét a munkaadókat és a munkavállalókat terheli, miközben hiányoznak a strukturális reform hosszú távú lépései. Azt a munkaadók is elfogadják, hogy az állami eladósodás megfékezéséhez elkerülhetetlenek a megszorító lépések, ám attól tartanak, hogy a gyorsan kierőltetett konszolidáció után a tényleges reformok elmaradnak. Ettől pedig óva intenek, hiszen a nagy elosztórendszerek strukturális átalakítása nélkül csillapíthatatlan marad a büdzsé éhsége. Viszont a "fogyókúrát" – áfa- és evaemelés, szolidaritási adó, elvárt társasági adó stb. – igencsak megsínylik a hazai kis- és közepes vállalkozások. S ha a terhek tetemes része ismét csak rájuk hárul, akkor a versenyképesség megy veszendőbe, amely a gazdaság és a foglalkoztatás motorja lehet.
A megszorító csomag vitája kapcsán a munkaadók azt is nyomatékosították, hogy a kormány és a szociális partnerek között csak akkor lehet kiegyensúlyozott a viszony, ha korrekt tárgyalások keretében zajlanak az egyeztetések, s a megállapodásokat betartják a felek. A bizalomerősítést semmiképpen sem szolgálja, ha az OÉT korábbi egyezségeit – például a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetését, illetve az adó- és járulékcsökkentést érintő megállapodásokat – a kormány felmondja; ez nemcsak árnyékot vet a szociális párbeszédre és gyengíti az intézmény súlyát, de a tervezett programok és intézkedések hitelességét is megkérdőjelezi.
