Az időszakos foglalkoztatásnak (temporary work) számos formája létezik. Legrégebbi formája az alkalmi munka, amely általánosnak tekinthető, különösen az olyan, alacsony képzettséget igénylő ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az építőipar. Egyre ismertebb a határozott időtartamú munkaszerződés alapján történő foglalkoztatás, gyakran szellemi munkakörökben, illetve a rendszeres szezonális alkalmazás. A legtöbb országban az elmúlt évtizedben a munkaerő-kölcsönzés az időszakos foglalkoztatás legújabb és igen gyorsan terjedő formája – összekapcsolva a munkaerőt kínáló céget az erre a szolgáltatásra igényt tartó vállalkozással.
Az "EU15" és Norvégia
Elterjedtség és növekedés
A munkaerő-kölcsönzés jelenlegi helyzete számos mutató alapján értékelhető: a munkaerő-kölcsönzésben részt vevő munkavállalók abszolút és relatív száma, a működő cégek száma és a munkaerő-kölcsönzés gazdasági jelentősége. A számok azt mutatják, hogy ez a szektor relatív értelemben kicsi, a legtöbb esetben a foglalkoztatottak 1-2 százalékát fedi le. Ez azonban 2,5-3 millió (teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal egyenértékű) munkavállalót jelent, akiket mintegy 20 000 cég foglalkoztat, egy olyan szegmensben, amelynek az éves forgalma nagyjából 75 milliárd eurót tesz ki a vizsgált 16 országban.
Ahol a számok rendelkezésre állnak, ott azt láthatjuk, hogy ezt a foglalkoztatási formát legkevésbé Dániában, Finnországban és Olaszországban veszik igénybe, azokban az államokban, ahol a munkaerő-kölcsönzést először csak 1997-ben engedélyezték. Görögországban, ahol a szükséges jogi kereteket 2001-ben teremtették meg, a munkaerő-kölcsönzésnek csak marginális szerepe van, mindössze a vállalkozások 0,3 százaléka élt vele. Hellászban a munkaerő-kölcsönzés 2004-ben lett népszerűbb, az Athéni Olimpiai Játékok ideje alatt, de még túl korai megmondani, hogy ez a fellendülés csupán átmeneti volt-e. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban a legelterjedtebb a munkaerő-kölcsönzés. Luxembourg is érdekes, itt földrajzi okok miatt a munkaerő-kölcsönzés céljából dolgozó munkavállalók 80 százaléka a határok mellett élő ingázó, aki nem Luxembourgban lakik. 2001-ben Luxembourgban a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak 70 százaléka francia, 8 százaléka belga volt, és csupán 2,8 százaléka volt luxembourgi állampolgár.
A munkaerő-kölcsönzés szinte mindegyik országban gyorsan elterjedt, különösen az 1990-es évek közepétől az évtized végéig. Portugáliában 1997-2000 között a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak számában 50 százalékos fejlődés figyelhető meg. Ausztriában 1996-ban 593 ügynökség 14 548 munkavállalót közvetített 4190 kölcsönvevő cégnek. 2004-re – nyolcévi folyamatos növekedést követően – az ügynökségek és a munkavállalók száma majdnem megháromszorozódott, és a kölcsönvevő cégek száma 14 341-re nőtt. Azon gazdasági szektorok között, amelyek jelenleg egyre gyorsabban növekvő mértékben veszik igénybe a munkaerő-kölcsönzést, ott találjuk a fém- és elektronikai ipart, 2003-2004-ben jelentős, 32 és 27 százalékos növekedéssel.
A többi, 2000 óta növekedést produkáló ország egyike Írország, ahol a mintegy 5 százalékos éves GDP-növekedés 2002 és 2003 között hozzájárult a munkaerő-kölcsönzés 68 százalékos növekedéséhez; Finnország, ahol a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak száma 2001 és 2004 között megduplázódott; és Luxembourg, ahol a munkaerő-kölcsönzésben részt vevő munkavállalók száma szintén majdnem megduplázódott 1998-2003 között. Természetesen számos esetben a növekedésnek ez a jelentős aránya nem jelenti egyúttal a gazdaság egészében való nagyobb jelenlétet. Dániában például azoknak a munkavállalóknak a száma, akiket elsődlegesen munkaerő-kölcsönzés céljából alkalmaznak, 1999-2004 között 60 százalékkal nőtt, ez azonban csupán 0,1 százalékot jelentett a foglalkoztatottak teljes számához képest.
Számos államban az 1990-es évek második felében bekövetkezett gyors növekedés az évtized végére lelassult. Németországban például 1994-ben 138 451 személyt foglalkoztattak munkaerő-kölcsönzés céljából, amely szám 2000-re 339 022-re nőtt. A növekedési ráta ezt követően lecsökkent, így az ebben a formában foglalkoztatottak száma a 400 000-t érte el 2004-ben. Belgiumban a munkaerő-kölcsönzésben részt vevő munkavállalók aránya állandó maradt, a 2000-ben mért 2,09 százalékról 2004-re 2,15 százalékra nőtt. Az Egyesült Királyságban a munkaerő-piaci felmérések mindössze 4 százalékos növekedést mutattak 2000 és 2004 között, az ugyanebben az időszakban mért, mintegy 4 százalékos GDP növekedési ráta ellenére. Franciaországban a munkaerő-kölcsönzés átlagos növekedése a foglalkoztatásban éves szinten kevéssel haladta meg a 2 százalékot 1999 és 2004 között, bár a csúcsév 2000 volt, amikor az építőiparban 9,6 százalékos, más ipari szektorokban 16,6 százalékos, a szolgáltatási szektorban 23,2 százalékos volt a növekedés. Hollandiában a munkaerő-kölcsönzés céljából történő foglalkoztatás 3,8 százalékkal nőtt 2000-ben, azonban a növekedési ráta azóta lelassult, és 2,5 százalékra csökkent 2004-ben. A kölcsönzés terjeszkedése Olaszországban is az évtized végén volt a legjelentősebb – az egyik munkáltatói szervezet a tagok üzleti részesedésének a megduplázódását jelentette 1999-ben, 42 százalékos növekedést 2001-ben és relatíve alacsony, 15 százalékos növekedést 2002-ben. Ez a trend a jelentések szerint megmaradt 2006-ig, és folytatódását bizonyos gazdasági tényezők jelenlétével magyarázzák. Ez a ciklikus hatás Norvégiában is részben adott volt, itt a munkaerő-kölcsönzésben részt vevő munkavállalók száma 2001-ben volt a legmagasabb, és abszolút értelemben mintegy 15 százalékkal csökkent az elmúlt két évben, bár az ezzel foglalkozó ügynökségek száma folyamatosan növekedett, egy 2001-ben végrehajtott deregulációnak köszönhetően.
|
A munkaerő-kölcsönzés céljából történő foglalkoztatás, vállalatok és forgalom az EU15-ben és Norvégiában |
|||||
|
Ország |
Munkavállalók száma |
Aránya a teljes munkaerőhöz képest (%) |
Vállalatok száma |
Fióküzletek száma |
Forgalom (millió ) |
|
Ausztria (AT) |
44 125 |
1,4 |
380 |
1 424 |
– |
|
Belgium (BE) |
75 131 |
2,2 |
127 |
1 013 |
3 089 |
|
Németország (DE) |
399 789 |
1,2 |
4526 |
7 153 |
– |
|
Dánia (DK) |
6 341 |
0,3 |
– |
645 |
440 |
|
Görögország (EL) |
3 503 |
– |
– |
– |
– |
|
Spanyolország (ES) |
150 000 |
0,8 |
341 |
1953 |
2 450 |
|
Finnország (FI) |
14 000 |
0,6 |
– |
400 |
– |
|
Franciaország (FR) |
569 314 |
2,1 |
1000 |
6 299 |
18 400 |
|
Írország (IE) |
25 000 |
– |
366 |
– |
1 300 |
|
Olaszország (IT) |
153 000 |
0,6 |
75 |
2 400 |
4 000 |
|
Luxembourg (LU) |
7 135 |
1,6 |
40 |
– |
150 |
|
Hollandia (NL) |
157 000 |
2,5 |
1250 |
4 200 |
6 500 |
|
Norvégia (NO) |
22 784 |
1,0 |
– |
632 |
654 |
|
Portugália (PT) |
45 000 |
0,9 |
247 |
– |
650 |
|
Svédország (SE) |
35 000 |
1,0 |
550 |
– |
929 |
|
Egyesült |
(a) 600 000 |
(a) 2,6 |
6500 |
10 000 |
34 693 |
|
Királyság (UK) |
(b) 1 434 000 |
(b) 5,1 |
|
|
|
|
A táblázat használatához megjegyezzük: a munkavállalók számának és a teljes munkaerőhöz viszonyított arányának közvetlen összehasonlítása nehézségekbe ütközik, mivel számos adat abszolút értékre utalhat, holott a nemzeti EIRO-irodák és a munkáltatói érdekképviseletek 11 ország esetében kifejezetten hangsúlyozták, hogy a foglalkoztatási adatokat a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra értik. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a munkavállaló kizárólag, elsődlegesen vagy egyéb módon áll munkaviszonyban a kölcsönbeadóval. a, b: két forrás kétféle adatot szolgáltatott. |
|||||
Foglalkoztatási jellemzők
Összességében 12 ország tudta meghatározni a kölcsönvevők ágazati megoszlását. Ezek az országok három csoportra oszthatók:
– azok, ahol a munkaerő-kölcsönzés leginkább a feldolgozóiparban jelent meg (Ausztria, Franciaország, Hollandia és Portugália);
– azok, ahol a kölcsönzés előfordulása valószínűbb a szolgáltatószektorban (Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság – ez utóbbiban legalábbis a hivatalos munkaerő-felmérések [Labour Force Survey, LFS] szerint); és
– azok, ahol az ágazati megoszlás többé-kevésbé vegyes (Belgium, Dánia, Finnország, Olaszország és Hollandia). Olaszország esetében a közelmúltban a kereskedelemben bekövetkezett gyors növekedés miatt a munkaerő-kölcsönzés nagysága ebben az ágazatban meghaladta a fémiparét, amely a munkaerő-kölcsönzés hagyományos területének számított.
A munkaerő-kölcsönzést foglalkozási és képzettségi jellemzők alapján is vizsgálták. Annak ellenére, hogy ezen adatok alapján az áttekintő értékelés és összehasonlítás lehetőségei korlátozottak, annyi látható, hogy a munkaerő-kölcsönzés legjelentősebb mértékben a szolgáltatószektor és a feldolgozóipar által nyújtott, alacsony képzettséget igénylő munkakörök esetében jelenik meg. Ugyancsak ez a trend irányadó az irodai és az adminisztratív munkakörökben. Számos országban azonban jelentős mértékben foglalkoztatnak munkaerő-kölcsönzés keretében képzett műszaki és mérnök szakembereket is, például Franciaországban, Németországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban. Alkalmazzák ezt a foglalkoztatási formát a közszférában és más szaktudást igénylő területeken is – például Dániában és az Egyesült Királyságban. A felsőfokú tanulmányok folytatása összekapcsolható a diákok munkaerő-kölcsönzésben való részvételével néhány országban, bár kifejezetten a diákok részvételére vonatkozóan csak kevés adat áll rendelkezésre.
|
A kölcsönzés megoszlása foglalkozási ágak szerint, EU11 és Norvégia |
|
|
Ország |
Foglalkozási és képzettségi jellemzők |
|
AT |
83 százalék fizikai munkakör, 17 százalék szellemi munkakör. Általában alacsony képzettség, háromból két munkavállaló alacsony képzettségű munkakörökben munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott |
|
BE |
63 százalék fizikai munkakör; 37 százalék szellemi munkakör. 15 százalék alacsony képzettségi szint, 53 százalék átlagos, 28 százalék felsőfokú képzettségű |
|
DE |
32 százalék alacsony képzettséget igénylő munkakörben, további követelmény nélkül. 18 százalék fémiparban vagy gépiparban, 7 százalék villanyszerelő, 9,5 százalék adminisztratív/irodai munkakör |
|
DK |
31 százalék előállítás, raktározás, sofőrök; 31 százalék egészségügy (ennek az egynegyede nővér); 28 százalék adminisztratív munkakör; 5 százalék vendéglátás; 2 százalék kereskedelem, hirdetés; 3 százalék egyéb |
|
EL |
36 százalék irodai alkalmazott (20 százalék férfi, 51 százalék nő); 8 százalék értékesítési alkalmazott (2 százalék férfi, 12 százalék nő); 6 százalék call center alkalmazott (5 százalék férfi, 7 százalék nő); 13 százalék áruházi vezető vagy alkalmazott (21 százalék férfi, 6 százalék nő); 4 százalék alacsony képzettségű munkavállaló (9 százalék férfi, 0,1 százalék nő) |
|
ES |
64 százalék alacsony képzettségű munkavállaló; 14 százalék vendéglátásban, személyi szolgáltatások, védelem és értékesítési alkalmazott; 10 százalék irodai alkalmazott; 8 százalék üzemvezető és gépkezelő; 3 százalék szakmunkás és képzett munkavállaló a feldolgozóiparban, az építőiparban és a bányászatban, kivéve az üzemvezetőket és gépkezelőket; 69 százalék alapfokú vagy alacsony képzettség; 16 százalék középfokú vagy hasonló szintű tanulmányok; 6 százalék egyetemi vagy főiskolai végzettség; 9,5 százalék vett részt szakképzésben |
|
FR |
44 százalék alacsony végzettségű fizikai munkás; 36 százalék szakmunkás; 13 százalék irodai munkakör; 6 százalék vegyes munkakör; 1,6 százalék menedzseri |
|
IT |
23 százalék szakmunkás; 21 százalék általános munkás; 9 százalék adminisztratív; 7 százalék értékesítési vagy pénztári alkalmazott |
|
NL |
32 százalék alapfokú köziskolai vagy általános iskolai végzettség; 48 százalék középfokú középiskolai végzettség; 19 százalék felsőfokú középiskolai vagy magasabb tudományos végzettség |
|
NO |
40 százalék egyetemi szintű végzettség. Hagyományosan az irodai munkakörök dominálnak (szigorú szabályozás 2000 előtt); a jelentések szerint még mindig kevésbé általános a fizikai munkakörökben. Közelmúltbeli elterjedés az egészségügyben és az építőiparban (a dereguláció előtt tilos volt, l. Harmadik fejezet) |
|
PT |
45 százalék képzettséget nem igénylő munkakör (28 százalék építőipar, feldolgozóipar, bányászat, szállítás; 17 százalék szolgáltatások és kereskedelem); 13 százalék adminisztratív munkakör; 4-6 százalék asszisztens; értékesítési alkalmazott; fémipari munkás; műszaki alkalmazott |
|
UK |
26 százalék titkársági vagy irodai munkakör; 10 százalék menedzseri munkakör; 8,5 százalék pénzügyek; 7 százalék IT; 7 százalék vendéglátás; 11 százalék műszaki és mérnöki munkakör, 2,5 százalék fizikai munkakör |
|
Megjegyzés: Nincs adat Finnországból, Írországból, Luxembourgból és Svédországból. |
|
A kölcsönzés időtartama
A munkaerő-kölcsönzés időtartama meghatározó jelentőségű a szabályozására vonatkozó EU-javaslatok szempontjából. Az alábbiakban olvasható egyes időtartamok azért is érdekesek lehetnek, mert Magyarországon sok munkáltató - például több nemzetközi cég – saját alkalmazottak felvétele helyett határozatlan időre kölcsönbe vett munkavállalókat is foglalkoztat.
A kölcsönzés időtartamát vizsgálva, az országok két csoportra oszthatók: azok, ahol a munkaerő-kölcsönzést elsősorban viszonylag rövid időtartamú munkavégzés céljából veszik igénybe, és azok, ahol jelentős az aránya a hosszú időtartamú munkaerő-kölcsönzésnek. A legrövidebb a kölcsönzés időtartama Franciaországban 9,5 napos átlaggal; Spanyolországban, ahol a szerződések közel egyharmada egy hétnél rövidebb időszakra szól; Finnországban (a szolgáltatási szektor 19 napos átlaggal) és Norvégiában, ahol az átlagos időtartam 145 óra (vagy megközelítőleg négy hagyományos munkahét), Luxembourg átlaga alig valamivel haladja meg az egy hónapot. Olaszországban a szerződések többségének időtartama egy hónapnál rövidebb, Németországban jelentős része a szerződéseknek (15 százalék) csupán néhány napra szól, és a szerződések többségét is kevesebb mint három hónapra kötik.
Az államok másik csoportja a szerződések időtartamát tekintve nagyobb szóródást mutat, mind a hosszú, mind a rövid távú munkaerő-kölcsönzés jelentős arányával. Idetartozik Írország, ahol a szerződések egyötöde egy hónapnál rövidebb időre szól, de hasonló az aránya azoknak a megállapodásoknak is, amelyeket több mint öt hónapos munkára kötnek. Belgiumban a kölcsönzések egyharmada három hónapnál rövidebb ideig tart, de közel egynegyede hosszabb mint hat hónap, és egytizedének az időtartama meghaladja az egy évet is. Portugáliában, ahol az átlagos időtartam négy hónap, valószínűleg hasonlóképpen alakul a helyzet. Hasonlóképpen Hollandiában, ahol az átlag 113 nap (mintegy 5 hónap), jelentős a hosszú időtartamú szerződések aránya. Természetesen az Egyesült Királyságban is ez a helyzet. Ugyan a szerződések több mint egyharmada három hónapnál rövidebb időre szól, egyötöde viszont hat hónap és egy év közötti időtartamra, és egynegyedét egy évre vagy hosszabb időre kötik meg. A leghosszabb időtartamra kötött szerződések Ausztriában találhatóak, ahol a szellemi munkakörökben a szerződéseknek majdnem a fele egy évre vagy hosszabb időre szól. A fizikai munkakörök esetében nagyobb a szóródás, annak ellenére, hogy a szerződések egynegyedét hat hónapnál, 15 százalékát egy évnél hosszabb időtartamra kötik.
Demográfiai megoszlás
A legtöbb országban a nemek szerinti megoszlás többé-kevésbé kiegyensúlyozott, de van néhány állam (Ausztria, Dánia, Franciaország, Luxembourg), ahol a férfiak aránya jóval nagyobb. A nemek szerinti megoszlásról adatot szolgáltató államok kétharmadában a kölcsönzésre szerződtetett munkavállalók többsége férfi, és a fennmaradó egyharmadban sem teljes az egyensúly. Ez részben a kölcsönzéssel érintett foglalkozások miatt alakult így. Például a munkaerő-kölcsönzésben részt vevő munkavállalók túlnyomó többsége férfi Ausztriában és Franciaországban, ahol a kölcsönzés sokkal inkább jellemző a feldolgozóiparra és az építőiparra, mint a szolgáltatási szektorra. Úgy tűnik azonban, hogy a kölcsönzöttek nagy részét még ott is a férfiak teszik ki, ahol a szolgáltatási ágazat a domináns. Ebben szerepet játszhat a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak viszonylag alacsony átlagéletkora, ugyanis a fiatalok fel tudják használni a munkaerő-kölcsönzést arra, hogy kipróbálják a munkaerőpiacot, belépve a munka világába, vagy, amíg tanulmányaikat folytatják, kiegészítsék bevételeiket. Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban a munkavállalók majdnem fele 25 évnél fiatalabb, máshol pedig ez a szám a munkavállalóknak kb. egyharmada. Más országokban (pl. Franciaország, Németország, Portugália és az Egyesült Királyság) nagyobb az aránya az idősebb munkavállalóknak.
Új és leendő tagállamok
A legtöbb új tagállamban és a két csatlakozó államban korlátozottan állnak rendelkezésre, mivel a munkaerő-kölcsönzés ezekben az államokban gyerekcipőben jár, és sok esetben csak a közelmúltban lépett hatályba a jogi szabályozás. Ez Csehországban a legjellemzőbb, ahol a munkaerő-kölcsönzés jogi alapját csak 2004 októberében fogadták el. Itt az első adatgyűjtést 2006-ra tervezik, amelynek eredménye 2007-ben áll majd rendelkezésre. Nincsenek még elérhető hivatalos statisztikák Észtországban, ahol a legtöbb munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökség 2004-ben jött létre, az első sem sokkal korábban, 2002-ben alakult meg. Jelenleg 12 működő ügynökség van, viszont több mint 180 cégnek van engedélye munkaerő közvetítésre. Az Észt Munkáltatók Konföderációja (Estonian Employers' Confederation) 2005-re tervezett szisztematikus adatgyűjtést. Ehhez hasonlóan Bulgária és Litvánia (ahol csak egy nagy cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel nemzeti szinten) egyáltalán nem, Ciprus pedig csak az időszakos foglalkoztatás egészére vonatkozóan tud adatot szolgáltatni. A hivatalos statisztika hiánya Máltán a munkaerő-kölcsönzés igen alacsony arányának a következménye: a munkaerőpiacon mindösszesen öt kölcsönbe adó működik, főleg irodai és könyvelői munkakörök esetében, egy-egy munkaközvetítéssel foglalkozó ügynökség szélesebb tevékenységének a részeként. Amint az alábbiakban láthatjuk, Magyarországon más a helyzet, 2001 óta a Munka Törvénykönyve önálló fejezetben rendezi a kölcsönzés feltételeit, jogszabály alapján [118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet] rendszeres adatszolgáltatás működik, és 2005-ig erős tempóban nőtt a kölcsönbe adók és a kölcsönzésre szerződtetett munkavállalók száma.
Romániában a munkaerő-kölcsönzés keretében való közvetítés elméletileg 2004 szeptemberében vált lehetővé, de az engedélyezési eljárást csak 2005 áprilisában véglegesítették. Ennek következtében hivatalos adatok még nincsenek. A munkaügyi minisztérium a jelentések szerint gyors növekedést vár, nem utolsósorban annak eredményeként, hogy a munkavállalókat az illegálisból folyamatosan bevonják a legális gazdaságba. Az Adecco – egy jelentős munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökség – által készített tanulmány becslése szerint az elkövetkezendő két évben 20 000 munkavállaló írhat alá legalább egy munkaerő-kölcsönzés céljából kötött szerződést, amely a foglalkoztatottak teljes létszámának a 0,2-0,3 százaléka. Másutt várhatóan az adatok rövidesen rendelkezésre állnak majd. Szlovéniában, ahol a kölcsönzésre vonatkozó szabályozás 2003. január 1-jével lépett hatályba, 2004-ben 3695 munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatott munkavállaló volt, az összes munkavállalónak majdnem a 0,5 százaléka; 69 ügynökség rendelkezett általános engedéllyel foglalkoztatással összefüggő szolgáltatások nyújtására. 76 ügynökség a diákmunka közvetítésére rendelkezett engedéllyel. Hasonlóan gyors növekedést jelentettek Lengyelországból, ahol a munkáltatói szervezetek mintegy 9 százalékos növekedést mértek a munkaerő-kölcsönzés keretében munkavégzésre átengedett munkavállalók számában a legutóbbi évben, amely 40 százalékos növekedését jelent az önálló ágazatnak tekintett kölcsönzésben. Míg az ország egyetlen ügynöksége 1994-ben csak 21 munkavállalót helyezett el kölcsönvevőknél, jelenleg (2005. június) a lengyel gazdasági és munkaügyi minisztérium jelentése szerint több tucat ügynökség mintegy 167 644 munkavállalót foglalkoztat, amely a lengyel népesség gazdaságilag aktív részének a 0,4 százaléka.
Két nemzeti EIRO-iroda szakértői tudtak részletesebb adatokat szolgáltatni.
|
a kölcsönzés ágazati megoszlása az EU11-ben és Norvégiában |
|
|
Ország |
Ágazat |
|
AT |
48 százalék feldolgozóipar; 32 százalék kézművesipar, kereskedelem és szolgáltatás; 6 százalék szállítás/telekommunikáció; 5 százalék kereskedelem; 0,7 százalék bank/biztosítás |
|
BE |
45 százalék feldolgozóipar; 43 százalék szolgáltatás; 5 százalék építőipar; 4 százalék mezőgazdaság stb.; 3 százalék gáz, elektromosság, víz |
|
DK |
35 százalék feldolgozóipar; 12 százalék magánszolgáltatás; 14 százalék a magánszektor más területei; 37 százalék közszféra; 2 százalék privát háztartások és más |
|
ES |
59 százalék szolgáltatás (17 százalék hotel/vendéglátás; 6 százalék nagy- és kiskereskedelem); 33 százalék feldolgozóipar (8 százalék élelmiszer, ital, dohánytermék); 6 százalék mezőgazdaság stb.; 2 százalék építőipar |
|
FI |
A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak az építőiparban dolgozók 5 százalékát, és a feldolgozóiparban és a szolgáltatószektorban dolgozók 2 százalékát adják |
|
FR |
A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak az építőiparban dolgozók 8 százalékát, az iparban dolgozók 7 százalékát és a szolgáltatószektorban dolgozók 1,5 százalékát adják. A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottaknak majdnem a fele (47,9 százalék) dolgozik a feldolgozóiparban, 32,1 százaléka a szolgáltatószektorban és 19,3 százaléka az építőiparban dolgozik |
|
IT |
A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottaknak majdnem a felét a fémiparban foglalkoztatják, jelentőségében már felzárkózott a szolgáltatószektor, különösen a kereskedelem |
|
NL |
31 százalék feldolgozóipar, 9 százalék kormányzati szervek és oktatás; 18 százalék kereskedelem, vendéglátás; 13 százalék szolgáltatószektor; 12 százalék szállítás; 10 százalék egészségügy; 3 százalék építőipar; 2 százalék ICT; 1 százalék mezőgazdaság; 1 százalék egyéb |
|
NO |
A munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak 38 százalékát a magánszektor és 20 százalékát a közszféra foglalkoztatja. |
|
PT |
40 százalék feldolgozóipar; 13 százalék kereskedelem; 12 százalék szolgáltatószektor; 9 százalék vendéglátás; 9 százalék szállítás/kommunikáció; 8 százalék építőipar |
|
SE |
74 százalék szolgáltatószektor; 22 százalék feldolgozóipar; 4 százalék egészségügy |
|
UK |
A hivatalos munkaerő-felmérés szerint: 86 százalék szolgáltatószektor (ez magában foglalja: 43 százalék kormányzati szervek, oktatás, egészségügy; 17 százalék "distribution", vendéglátás; 13 százalék bankszektor; pénzügyek, biztosítás); 9 százalék feldolgozóipar). Munkáltatói szervezetek: 18 százalék irodai/titkársági munka; 11 százalék IT; 2 százalék könyvelés/pénzügyek; 14 százalék műszaki/mérnöki munkakör; 3 százalék vendéglátás; 7 százalék oktatás; 9 százalék egészségügy; 3 százalék autóvezetők; 23 százalék egyéb fizikai munkakör; 10 százalék egyéb |
|
Megjegyzés: Nincs adat Németországból, Görögországból, Írországból és Luxembourgból. |
|
Munkaerő-kölcsönzés Magyarországon és Szlovákiában
Az adatok legteljesebb körét Magyarország adta, mivel a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését a fentebb említett kormányrendelet teszi kötelezővé. Ehhez hasonlóan, a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok Szlovákiában is előírják statisztikai adatok gyűjtését a vállalati éves jelentések alapján.
Ügynökségek
Magyarország: 282 regisztrált ügynökség 2002 végén; 339 2003-ban; 505 2004-ben; 575 2005-ben.
Szlovákia: 74 engedélyt szerzett ügynökség 2004-ben, de csak 31 volt aktív (ebből 20 volt Pozsonyban, az összes munkavállaló 87 százalékát innen kölcsönözték).
Munkavállalók
Magyarország: 2004-ben 52 684 munkavállalóval kötöttek szerződést (az elmúlt két évben 30 és 35 százalékos növekedés). Ezek a munkavállalók a teljes foglalkoztatott népesség 1,35 százalékát teszik ki. Valamivel több, mint a munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatottak fele (52,2 százalék) férfi, és hasonló az aránya a 21 és 35 év közöttieknek (21 százalék 36-45 év közötti és 14 százalék 46-55 év közötti). Egyes információk szerint 2005-ben a kölcsönzöttek száma 2005-ben kb. 70 és 80 ezer fő között volt.
Szlovákia: 10 828 munkavállalót közvetítettek ki, ez megközelítőleg a foglalkoztatottak 0,5 százaléka a gazdaságban.
A kölcsönvevők ágazati és foglalkozások szerinti megoszlása
Magyarország: A munkaerő-kölcsönzést legnagyobb mértékben a feldolgozóipar vette igénybe (58 százalék). A többi jelentős szektor: sport, kulturális és más szolgáltatások (14 százalék), fuvarozás, posta és telekommunikáció (8 százalék), kereskedelem (7 százalék) és építőipar (5 százalék). A munkaerő-kölcsönzés céljából alkalmazott munkavállalók túlnyomó többsége (89 százalék) fizikai munkát végez, ennek csupán 22 százaléka szakmunkás (58 százalék középfokú, 10 százalék alapfokú képzettséggel rendelkezik). Legtöbbjük alacsony iskolai végzettségű. Szellemi munkakörben leginkább pénzügyi és egészségügyi intézmények vették igénybe a munkaerő-kölcsönzést.
Szlovákia: A munkaerő-kölcsönzés céljából alkalmazott munkavállalókat leginkább az iparban foglalkoztatták. Ezek a munkavállalók a feldolgozóiparban az ott foglalkoztatottak mintegy 1,5 százalékát teszik ki. A legjelentősebb szektorok az elektronikai ipar (3599 kiközvetített munkavállaló), gépipar (2156), autóipar (2136), logisztika (1427) és mezőgazdaság (540).
A kölcsönzés időtartama
Magyarország: 2004-ben 52 684 munkavállalót 65 029 alkalommal vettek kölcsönbe. A munkavállalók 40 százalékának határozott idejű szerződése van, átlagosan 60 napos időtartammal. Ezek egyharmadának egy évben csak egy szerződése van. A fennmaradó 60 százalékot határozatlan idejű szerződés alapján foglalkoztatják, a kölcsönzés átlagosan 108 napig tart.
Szlovákia: Nincsenek részletes adatok a kölcsönzés időtartamára vonatkozóan, de az kitűnik, hogy a munkavállalók 79,6 százalékát 6 hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják.
|
A munkavégzésre történő átengedés időtartama, EU15 és Norvégia |
|
|
Ország |
Foglalkozási és képzettségi jellemzők |
|
AT |
1 hónapnál rövidebb: fizikai munkakör 26 százalék, szellemi munkakör: 10 százalék; 1-3 hónap: fizikai munkakör 27 százalék, szellemi munkakör: 14 százalék; 3-6 hónap: fizikai munkakör 19 százalék, szellemi munkakör: 14 százalék; 6-12 hónap: fizikai munkakör 13 százalék, szellemi munkakör: 18 százalék; 12 hónapnál hosszabb: fizikai munkakör 15 százalék, szellemi munkakör: 44 százalék |
|
BE |
1 hónapnál rövidebb: 34 százalék; 1-2 hónap: 10 százalék; 2-4 hónap: 20 százalék; 4-6 hónap: 11 százalék; 6-12 hónap: 16 százalék; 1 évnél hosszabb: 9 százalék |
|
DE |
1 hétnél rövidebb: 15 százalék; 1 hétnél hosszabb, 3 hónapnál rövidebb: 46 százalék; 3 hónapnál hosszabb: 39 százalék; |
|
ES |
1-5 nap: 30 százalék; 6-15 nap: 12 százalék; 16 nap-1 hónap: 8 százalék; 1-3 hónap: 6 százalék; 3 hónap-1 év: 1 százalék; Határozatlan: 42 százalék |
|
FI |
Szolgáltatószektor: átlagosan 19 nap; Irodai munka: átlagosan 180 nap; ipar: átlagosan 97 nap |
|
FR |
Átlagosan: 1,9 hét (9,5 nap) |
|
IE |
1 hónapnál rövidebb: 21 százalék; 1 hónapnál hosszabb, 2 hónapnál rövidebb: 17 százalék; 2 hónapnál hosszabb, 3 hónapnál rövidebb: 13 százalék; 3 hónapnál hosszabb, 4 hónapnál rövidebb: 26 százalék; 4 hónapnál hosszabb, 5 hónapnál rövidebb: 4 százalék; 5 hónapnál hosszabb, 10 hónapnál rövidebb: 9 százalék; 10 hónap vagy annál hosszabb: 9 százalék |
|
IT |
Munkáltatói szervezet (1) szerint - átlag: 56 nap; 56 százalék 1 hónap vagy hosszabb; Munkáltatói szervezet (2) szerint – átlagosan 216 óra, 83 százalék 3 hónap vagy hosszabb |
|
LU |
Átlag: 27,6 nap |
|
NL |
A kölcsönzés átlagos időtartama: 113 nap; Évente a kölcsönzés összesített átlaga: 149 nap |
|
NO |
Átlag: 145 óra |
|
PT |
Munkáltatói szervezet szerint: átlag 3-4 hónap; Foglalkoztatási Hivatal: átlagosan 4,4 hónap |
|
UK |
3 hónapnál rövidebb: 36 százalék; 3-6 hónap: 21 százalék; 6-12 hónap: 20 százalék; 1 évnél hosszabb: 25 százalék |
|
Megjegyzés: Fontos megkülönböztetni a kölcsönzés időtartamát, amelyre vonatkozóan jóval több adat áll rendelkezésre, és a munkaerő-kölcsönzésre kötött munkaszerződések időtartamát. Például Németországban a kölcsönzés időtartamát szembe kell állítani a munkaerő-kölcsönzés céljából kötött, határozatlan időre kötött szerződésekkel. (Nincs adat: Dánia, Görögország, Svédország, Spanyolország). |
|
