A hazai gazdasági érdekképviseletek a rendszerváltás óta hangoztatják, hogy a munkaerőpiac drasztikus átalakuláson megy át, ami új feladatokat jelöl ki a szakképzés számára is. A magyar gazdaság versenyképességének ugyanis a magasan képzett, rugalmas munkaerő a kulcsa. Felkészült szakembereket azonban csak a fejlett, jól finanszírozott és jól szervezett oktatási rendszer képes kibocsátani.
Átrendeződő munkapiac
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) már 2001-ben elfogadott egy négy évre szóló középtávú programot Nemzeti Szakképzés-fejlesztési Kezdeményezés címen, azonban 2005-ben újabb, 2005-2013-ra vonatkozó stratégiát fogalmazott meg. Ennek kidolgozásakor abból indultak ki, hogy a munkaerőpiac átrendeződött. Nevezetesen, a foglalkoztatók elvárásai differenciáltabbá váltak, megnőtt az igény a magas képzettségű szellemi és fizikai dolgozók, illetve a mobil, betanítható munkaerő iránt, ugyanakkor egyes szakmák teljesen leértékelődtek, míg mások presztízse nőtt.
A piac nyomása egyre inkább abba az irányba hat, hogy a szakemberek mind jobban alkalmazkodjanak a változó feltételekhez. Ugyanakkor elengedhetetlen a korszerű szakmai felkészültség, kiegészülve az informatikai ismeretekkel és a nyelvtudással. Ezek együttesen immár a foglalkoztathatóság feltételeivé váltak.
Az MKIK szerint a magyar szakképzési rendszer rugalmatlanságát jelzi, hogy miközben az állástalanság magas, 80-100 ezer szakmunkás hiányzik a gazdaságból. A kamara előrejelzése szerint, ha az oktatás nem válik piacorientáltabbá, a szakmunkáshiány 2012-re elérheti a 300 ezret.
Képzési hajlandóság
Az MKIK értékelése szerint a korábbi középtávú tervben megfogalmazott célok közül sok teljesült, az elmúlt négy évben jelentős lépések történtek a szakképzésben. Ide sorolható, hogy a tanulószerződés intézményrendszere általánossá vált; e tekintetben javult a gazdálkodó szervezetek érdekeltsége. Ezt szolgálja például az átalánydíjas elszámolási rendszer, amely szerint a minimálbér 20 százalékáig elszámolhatóvá váltak az anyagköltségek, rendeződött a gyakorlati oktatók bére. Miként jelentős lépés az is, hogy a tanulószerződések után járó adóalap-csökkentés összege a duplájára nőtt. A tanulószerződéssel rendelkezőknek a szakképzési alap terhére elszámolható juttatásai a minimálbér 30 százalékáról 50 százalékára emelkedtek. A kamara szerint a gazdálkodó szervezetek képzési hajlandóságát javítja, hogy bővült a szakképzési alap terhére a saját dolgozók részére elszámolható költségek aránya.
A jogszabályi változások eredményeképpen a gazdasági kamaráknak a szakképzéssel kapcsolatos feladatai is bővültek, a gazdasági önkormányzatok törvényi felhatalmazást kaptak arra, hogy részt vegyenek a szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozásában, illetve a gyakorlati szintvizsgák rendszerének bevezetésében. Ugyanakkor előnyösen változott a kamarai szakképzési feladatok ellátásának finanszírozása is, mivel bevezették az Országos Szakképzési Tanács támogatásával az éves feladatokra lebontott tanulószerződések számára vetített normatív finanszírozási rendszert.
Az elmúlt időszak áttörést hozott a gazdasági érdekképviseletek együttműködésében is a szakképzés területén, ekképpen megalakulhatott az Országos Szakképzési Együttműködési Bizottság, valamint ennek területi szervezetei.
Az iskolák érdekei
Az MKIK helyzetértékelése szerint az elmúlt négy év kevés volt ahhoz, hogy az iskolák is felismerjék saját érdekeiket a korszerű szakképzési struktúra kialakításában, amiért csak részben okolhatók.
Az intézmények rövid távon mindenképpen abban érdekeltek, hogy saját kapacitásaik alapján indítsanak képzéseket, s ez nemritkán eltér a régiójuk igényeitől. Hozzá kell tenni, hogy az iskolákat eddig a finanszírozási gyakorlat sem ösztönözte ennek megváltoztatására. Ma még mindig számos helyen folyik szakképzés úgy, hogy nagy eséllyel megjósolható: az onnan kikerülők jó részének a munkanélküliséggel kell szembenézni.
A kamara ennek okát részint abban látja, hogy nem működik egzakt gazdasági prognózis és jelzőrendszer, továbbá a pénzhiánnyal küszködő iskolák – a normatív finanszírozás miatt – a tanulói létszám növelésében érdekeltek, miközben a rendszer nem támogatja a képzés minőségének javítását. Ezt a kontraproduktív finanszírozást súlyosbítja a szétaprózott intézményi szerkezet.
A szakképzés súlyát a magyar közoktatásban jól szemlélteti, hogy jelenleg egy korosztály 66,5 százaléka vesz részt a szakképzésben. Az utóbbi 15 évben ez az arány fokozatosan csökkent, korábban még elérte a 76,1 százalékot. Míg 2004-ben a középfokú oktatásban megközelítőleg 240 ezer tanuló vett részt, az előrejelzések szerint a 14-18 éves korosztály tagjainak száma a következő években stagnál, illetve csökken. Ezért arra kell számítani, hogy a szakképzésben sem lesz létszámbővülés. Ez arra irányítja a figyelmet, hogy a létszámhoz képest túl sok a képzési hely.
Ez különösen azért probléma, mert az elmúlt időszakban a szakképzésben struktúraváltás is bekövetkezett, s az iskolák a létszám növelése érdekében a divatszakmák felé fordultak. Az utóbbi években drasztikusan megnőtt a jelentkezők érdeklődése a kereskedelmi és szolgáltató szakmák iránt, s az intézmények megpróbálták ezt az igényt kielégíteni – főként e kapacitásaikat fejlesztve. Lankadt viszont az érdeklődés a termelő szakmák, ezen belül az ipari, gépipari szakképesítések iránt, ami azzal járt, hogy itt a fejlesztések háttérbe szorultak, a tanműhelyek leépültek, korszerűtlenekké váltak. Sajnálatosan a divatigények sincsenek teljes összhangban a munkaerő-piaci kereslettel.
Az MKIK szerint a szakképzés költséghatékonyságának eddig egyik fő akadálya volt az Országos Képzési Jegyzék, mivel nem szintezett megfelelően, nem szervezte a szakmákat egymásra épülő modulrendszerré, ami a rugalmasságot és a piackövetést szavatolhatja. A modulrendszer lényege, hogy – a munkaerőpiac mozgása szerint - lehetővé teszi a képzés különböző szintjein a ki-be lépést. Ennek megteremtéséhez azonban az is szükséges, hogy a képzések tartalma igazodjék a gazdaság igényeihez, a szakmai és vizsgakövetelményeket folyamatosan frissítsék, illetve aktualizálják és felülvizsgálják.
Mivel a magyar gazdaság egyik sajátossága, hogy egyidejűleg létezik egymás mellett a hagyományos kézműves és a modern technika, ezért a munkaadók eltérő igényekkel lépnek fel az oktatási intézményekkel szemben. Az MKIK-hoz beérkezett jelzések alapján egyesek rövidnek, mások túl kevésnek tartják a hagyományosan 3 éves szakképzési időt. Az MKIK szakértői szerint a modernizálódó magyar gazdaság megalapozott, ám könnyen át- és továbbképezhető tudással rendelkező munkaerőre tart igényt, amit egy olyan szisztémával lehet kielégíteni, amely az alapszakmák és részszakképesítések rendszerére épül.
A munkaadók kritizálják az oktatás tematikáját is, túlzónak tartják a közismereti tárgyak súlyát, ugyanakkor a szakmai elméleti oktatással sem elégedettek. Az MKIK szerint a szakképzés tartalmi korszerűsítése már folyik, ennek hatása azonban csak évek múlva lesz érzékelhető.
Külföldön is hiányzik a szakképzett munkaerő
A Manpower állásközvetítő nemrégiben közzétett felmérése szerint a svájci vállalatok közel fele nem talál megfelelően szakképzett munkaerőt, s a helyzet a következő években valószínűleg tovább romlik. A 751 megkérdezett vállalat 48 százaléka szerint elsősorban a termelésben, illetve az építőiparban kevés a szakember – például asztalos, kőműves, hegesztő –, de hiány van mérnökökből, könyvelőkből is. A tíz legkeresettebb szakma között van a kertész, az ápoló, a vendéglátó-ipari alkalmazott és az informatikus.
A Manpower 23 országban 33 ezer vállalatot kérdezett meg, s kiderült, hogy a cégek 40 százaléka küszködik szakembergondokkal, vagyis Svájcban rosszabb a helyzet, mint a vizsgált országok átlaga.
A felmérés szerint a szakképzett munkaerő hiánya Mexikóban a legégetőbb, ahol az arány 78 százalék. Kanadában 66, Németországban 53 százalék. Franciaországban a cégeknek csak 30, Olaszországban 32 százaléka nem talál szakképzett munkatársakat a betöltendő helyekre. A Manpower szerint a megoldás a szakmunkások társadalmi elismertségének növelése, a külföldiek munkavállalásának támogatása, a szakképzés valóságos piaci igényekhez való igazítása lenne.
Svájcban a tavaly szeptemberi népszavazás eredményeként az új tagállamokra is kiterjed a munkaerő szabad áramlásáról szóló megállapodás, amelyet korábban az Európai Unió és Svájc kötött. Ez azt jelenti, hogy Svájc az idei évtől fokozatosan növekvő kontingenseket fog nyitni az Európai Unió új tagországai számára, 2011-től pedig megszűnnek a jelenleg érvényes korlátozások.
Iskolai tanműhelyek
A hazai szakképzés leggyengébb pontja – mindent megelőzve – a korszerű gyakorlati ismeretek alacsony színvonala, amit az iskolai tanműhelyekben folyó képzés sajnos nem tud szavatolni. Noha az ideális az lenne, hogy a diákok minél nagyobb számban a gazdálkodó szervezeteknél töltsék a gyakorlatot, ennek ellenére az iskolai tanműhelyek dominanciája az elmúlt 15 évben 15-ről 50 százalékra nőtt. S eközben a magánvállalkozóknál a nem csoportos gyakorlati képzésben részt vevő tanulók aránya az elmúlt évek során 30 százalékról 10 százalékponttal csökkent.
A kamara szerint a munkaerő-piaci orientáltságú szakképzés irányába tett jó lépés a tanulószerződés intézményrendszerének kiszélesítése, amelynek fő erénye, hogy a tanulók értékteremtő munka során szereznek szakmai tapasztalatokat, s a munka világával is megismerkednek. Nem elhanyagolható a szerződések társadalompolitikai szerepe sem, mivel általuk jelenleg mintegy 21 ezer, döntően hátrányos helyzetű tanuló bekerül a foglalkoztatási és társadalombiztosítási rendszerbe.
Az MKIK a szakképzési stratégiájában rövid és hosszú távú célokat is megfogalmaz. Mielőbb megoldhatónak tartja a szakképzés regionális irányításának megszervezését, a moduláris rendszer kiépítését, a tanulószerződés intézményrendszerének általánossá tételét, valamint a második szakma megszerzésének ingyenessé tételét. Hosszú távon valósítható meg viszont a széttagolt, pazarló forrásfelhasználást megvalósító iskolarendszer integrációja, valamint a független szakmai vizsgáztatási rendszer kiépítése.
Európa lemaradt az oktatási versenyben
Az OECD március közepén nyilvánosságra hozott jelentése szerint Európa vesztésre áll az oktatási, szakképzési versenyben Amerikával, Kínával és Indiával szemben. Mivel az oktatás, képzés színvonala döntő tényező a gazdasági versenyképességben, ezért az európai oktatási rendszereket rugalmasabbá, hatékonyabbá kell tenni.
A tanulmány alapján nemcsak az Egyesült Államok és Japán konkurenciája gyakorol nyomást Európára, de olyan felemelkedő nagyhatalmak is, mint India és Kína. Ezen államok jelenleg kisebb költséggel is magasabb szakképzettséget nyújtanak munkavállalóinak, mint Európa. A tanulmány szerint minta lehet Európa számára Dél-Korea, amelynek oktatási rendszere – nemzetközi összehasonlításban – hátul kullogott a hatvanas években, jelenleg azonban harmadik az OECD rangsorában az egyetemi végzettségű fiatal felnőttek számát tekintve.
A nagy európai gazdaságok többsége – köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország – épphogy csak tartja korábbi helyét, Németország pedig lényegesen hátrébb csúszott korábbi pozíciójához képest. Az OECD megállapítja: a francia és a német oktatási rendszernek nemcsak az a hibája, hogy közepes gazdasági hatékonyságú, de az is, hogy szociálisan igazságtalan, mert a szegények adójából szubvencionálja a gazdagok tanulási lehetőségeit. A tanulmány szerint hasonló állapotok uralkodnak több más európai országban is. Európa lemaradásának legfőbb oka azonban az, hogy a képzés minden szintjén kevesebb pénzt fektetnek be az oktatásba, mint a fő versenytársak.
Az USA ötven százalékkal többet költ egy-egy hallgató felsőfokú képzésére, mint az európai országok átlagosan. Ennek költségét az Egyesült Államokban egyrészt a jómódú hallgatók tandíjaiból, másrészt a magánszektor adományaiból teremtik elő. Ezzel szemben az európai államok nem engedik meg egyetemeiknek, hogy tandíjat számítsanak fel a hallgatóknak, de nem is látják el ezen intézményeket a szükséges költségvetési támogatással.
A jelentés a helyzet javítására azt ajánlja, hogy tegyék változatosabbá Európában az iskolarendszert, tegyék felelőssé eredményeikért az oktatási intézményeket. Javasolja továbbá a jelentés készítője, hogy a közszféra mellett a magántőke nagyobb mértékben vegyen részt a felsőoktatás finanszírozásában.
Az európai oktatási-képzési állapotokról kialakult képet a finn példa teszi kissé derűsebbé a jelentés szerint. Finnország ugyanis gyökeresen átalakította oktatási rendszerét, felelőssé tette az eredményekért az oktatási intézményeket. A reform olyan sikeresnek bizonyult, hogy a finn diákok az OECD által indított Nemzetközi Diákértékelési Program rangsorának élére kerültek - áll az OECD jelentésében.
Elkészült az új OKJ
Az idei év elején elkészült új Országos Képzési Jegyzék (OKJ), amely kompetencia alapú és moduláris szerkezetben az eddigi 807 szakmával szemben 416 szakképesítést tartalmaz. Magyar Bálint oktatási miniszterként az új OKJ bemutatásakor azt hangsúlyozta, hogy az új jegyzék elősegíti a szakképzések közötti átjárhatóságot, ezért az oktatási rendszer sokkal gyorsabb ütemben tudja követni a gazdaságban bekövetkező változásokat.
Az OKJ 1993-ban alakult ki és jelent meg először jogszabályként, összefogva a korábbi több különálló szakmajegyzékben szereplő, az állam által elismert szakképesítéseket. Külön jegyzékben szerepeltek azok, amelyeket szakközépiskolában, és külön, amelyeket szakmunkásképző iskolákban lehetett megszerezni. Külön ágazati jegyzéke volt emellett minden minisztériumnak. Az 1993-ban több mint 10 szakmai jegyzékből összeállított képzési jegyzék mára elavult, s nem felelt meg az átjárhatóság és átláthatóság követelményeinek.
A fejlesztési program megtervezése egy évig tartott, ennek során kialakultak a mérföldkövei. Az új OKJ-ben szereplő szakképesítések száma 400, a részszakképesítéseké 440. A program ráépülő szakképesítéseket is tartalmaz.
Munkakörök elemzése
A fejlesztés során a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) felhasználta az Ifjúsági Szakképzés Korszerűsítése világbanki program, a Szakiskolai Fejlesztési Program, valamint az MKIK eredményeit. A fő cél a gazdaságban meglévő munkakörökhöz szükséges szakmák oktatása, valamint az egész életen átívelő tanulás lehetőségének elősegítése. Ugyancsak fontos az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők szakképzésbe való belépésének lehetővé tétele, illetve a korábban megszerzett szakképesítések esetében az erre ráépülő képzettség megszerzése.
A fejlesztési folyamat első lépéseként az OKJ-vel kapcsolatba hozható 480 foglalkozást/munkakört elemezték. Meghatározták a foglalkozás gyakorlásához, a munkakör ellátásához szükséges feladatokat, tevékenységeket, személyiségjegyeket. A foglalkozás/munkakör elemzések eredményeit több gyakorló szakemberrel véleményeztették, majd az eredményeket elektronikusan feldolgozták. Az egyes foglalkozások és munkakörök elemzése az elmúlt években 10 ezer szakértő bevonásával zajlott.
Az elemzett – 42 csoportba sorolt – foglalkozásokat átfogó tartalmi jellemzőik alapján összehasonlították. Ugyanakkor elemezték a hatályos OKJ szakképesítési követelményeiben meghatározott kompetenciák munkaerő-piaci igényének megalapozottságát is. Az NSZI több mint száz intézménnyel, szervezettel, kamarával, gazdálkodó szervezettel működött együtt a munka során. 2004 novemberében harminctagú Tanácsadó Testület alakult a szakképesítésekért felelős minisztériumok, a gazdasági kamarák, a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek, a szakképző intézmények fenntartói, valamint a szakképző intézmények képviselőinek részvételével.
Átjárható rendszer
A képzési jegyzék átalakítása során prioritásnak tekintették, hogy a munkakörökhöz "előteremtsék" a szükséges szakképesítéseket, illetve az alapfokú végzettséggel nem rendelkezők számára lehetővé tegyék a szakmatanulást. Emellett lehetőség nyílik arra is, hogy aki korábban sajátította el a mesterséget – erre alapozva -, újabb szakképesítést szerezzen.
Az a fiatal, aki az adott mesterség követelményeinek teljesítésére nem képes, vagy nem akarja valamilyen okból, saját döntése alapján részszakképesítést is szerezhet. Például, aki masszőrnek tanul, kiléphet akár gyógy- vagy sportmasszőri végzettséggel is a rendszerből. A jegyzék 440 részszakképesítést tartalmaz.
A modulrendszert 2006 végére kell kialakítani. Lényege, hogy ha valaki elsajátított egy szakmát, kisebb átképzéssel egy rokon szakmából is szerezhet bizonyítványt. Egy-egy szakma 6-8 követelménymodulból fog állni, s az egy szakmacsoportba tartozó mesterségeknél 3-4 modul is közös lehet. Így a szakmaváltoztatásnál a továbbképzés során csak az új modulokból szükséges vizsgázni. Ez gyorsabb, idő- és költségtakarékosabb, a munkaerőpiac igényeihez jobban igazodó szakképzést tesz lehetővé.
A tervek szerint 2006 végéig elkészülnek az új OKJ-ben szereplő szakmai és vizsgakövetelmények, valamint az iskolai rendszerben oktatható mintegy 21 szakmacsoporthoz tartozó szakmák tantervei.
Tervezhető életpálya
Az oktatási tárca honlapján olvasható ismertetés szerint a kidolgozott OKJ-struktúra megkönnyíti az eligazodást a középfokú szakképzés rendszerében, lehetővé téve, hogy a fiatal olyan szakképesítést válasszon, amely megalapozza az egész életen át tartó tanulást.
A korábbi lineáris, elszigetelt szakképesítéseket tartalmazó OKJ-lista mátrixba rendeződött: egy sorában az egymáshoz tartozó, egymással kapcsolatban álló, egymáshoz való viszonyukat is bemutató szakképesítések szerepelnek. Az új OKJ készítése során 17 szakmacsoportban 150 ezer tananyagelemet digitalizáltak az elmúlt időszakban. E célra csaknem hárommilliárd forint áll rendelkezésre. A HEFOP 5,3 milliárd forintos – Unió által támogatott – keretösszegéből az OKJ-ra 2,4 milliárd forint fordítható.
Az új OKJ előnyeiről Baskiné Lipka Gabriella, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke elmondta: a munkaerőpiacot rugalmasan kiszolgálja, lehetőséget teremt rövidebb idő alatt az olcsóbb átképzésre, s tervezhetőbbé válik az életpálya. Az új rendszer a kompetenciák közé beemeli a viselkedési kompetenciákat, tehát a diákoknak nemcsak elméleti és gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük, hanem a szakma viselkedési normáinak is meg kell felelniük.
Az oktatási tárca az OKJ átalakításának várható eredményei közé sorolja, hogy a jelenleg foglalkoztatott mintegy 28000, alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező személy bekapcsolódhat a szakképzésbe, ezáltal munkaerő-piaci pozíciója javulhat. Az aktív korú népességből (7 350 000 fő) a szakmai végzettséggel nem rendelkező, mintegy másfél millió ember részére pedig lehetőség nyílik az igényeik szerinti képzésben való részvételre, így segítve, hogy előnyösen változzék munkaerő-piaci helyzetük.
Ingyenes szakképzési program
Nagy érdeklődés kíséri a "Lépj egyet előre" ingyenes szakképzési programot, amelyre februári indulása óta mintegy tízezren jelentkeztek. A projekt célja, hogy elsősorban a szakképesítéssel nem rendelkezők ingyenes képzésben részesüljenek, s ezzel lehetőségük nyíljék az elhelyezkedésre. A programra 3,9 milliárd forintot szánt a kormányzat, ez a pénz mintegy 12 ezer szakképzetlen ember oktatására lesz elegendő. A programot 75 százalékos európai uniós forrás támogatja.
A jelentkezők 14 százaléka kerülhet ki azok közül, akik általános iskolát sem végeztek, 56 százalékuk általános iskolát végzett, 21 százalék lehet érettségizett, és mintegy 9 százalékos arányt képviselhetnek azok, akik nem piacképes szakmával rendelkeznek. Egy-egy személy több képzésre is jelentkezhet.
Az egyes megyék eltérő létszámú ingyenes képzésre kapnak lehetőséget. Budapest 1400, Pest megye 1200 személyt vonhat be az oktatásba, míg Vas, Zala mindössze 300 jelentkezőt fogadhat. A megyékben felmérést végeztek a munkaadók igényei alapján, s ennek alapján állították össze a szakmák listáját. A támogatásokat az ilyen képzésekhez nyerhetik el a képzőintézetek. Személyenként átlagosan 200 ezer forintos képzési költséggel kalkulálnak az intézmények. Mintegy 1 milliárd forint jut majd arra, hogy a képzésben részt vevők egyszeri, a minimálbérnek megfelelő ösztöndíjat kapjanak.
Az első jelentkezések nem igazodtak teljesen a kiírás céljaihoz, mivel a mintegy tízezer tanulni vágyó 40 százaléka olyan személy, akinek már van valamilyen végzettsége. A másik probléma, hogy a képző intézmények olyan jelentkezéseket is beküldtek, amelyek nem szerepelnek a munkaerő-piaci igények alapján felmért, támogatható szakmák között. A várakozásokhoz képest kevés a leghátrányosabb helyzetű, a nyolc általánost sem végzettek jelentkezési aránya, számuk az április közepi adat szerint 115 volt csupán. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ezek az emberek tájékozatlanok a képzési lehetőségekről.
Április közepéig a hivatal a jelentkezésekből 1700-at bírált el; a pályázati feltételek alapján mintegy 50 százalékukkal köthető szerződés. Eddig már 700 szerződést kötöttek meg. A jelentkezők leginkább a könnyűgép-kezelői, a személy- és vagyonőri, a számítástechnikai képzések iránt érdeklődtek, de sokan jelentkeztek eladó, sőt dajka képesítés megszerzésére is.
Fogyatkozó versenyelőny
Gyakorta hallani, hogy a magyar gazdaság előnye Európa piacán a magasan képzett munkaerő. Ma azonban minden jel arra utal, hogy a vélt vagy valós versenyelőny - ha nem kerül sor a szakképzési rendszer átalakítására – hamarosan el fog veszni. Olyan korszerű oktatási rendszerre van tehát szükség, amely képes kielégíteni a gazdaság, a munkaerőpiac igényeit, s tartalmában és struktúrájában is alkalmas arra, hogy a benne részt vevők alkalmazható és életpályájuk során folyamatosan bővíthető, egymásra építhető ismereteket kapjanak, ezáltal piacképesek maradhassanak.
Az élethosszig tartó tanulás a személyes karrier elhagyhatatlan elemévé válik, s nem csak a magasan kvalifikált munkakörökben. A továbbfejlődés szükségessége azonban egy-egy szakmán belül is jelentkezik, miként a kis- és középvállalkozásoknak - alkalmazottaikkal együtt – szintén újra kell tanulniuk eredeti szakmájukat magasabb szinten, átlagosan négy-öt évente, tehát pályájuk során többször is. Mindezen igények kielégítésére alkalmasnak kell lennie az oktatási rendszernek.
Magyarországon a szakképzés magában foglalja az iskolai rendszerű képzés keretében nyújtott középfokú és felsőfokú oktatást, s ide sorolják a felnőttoktatás keretében lebonyolított – az elhelyezkedést segítő – képzéseket is.
A szakképzés a középfokú intézményrendszer keretében szakközépiskolákban és szakiskolákban folyik, ennek a rendszernek a felügyelete az Oktatási Minisztériumhoz tartozik. Az intézményrendszeren kívüli felnőttképzés irányítását viszont a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium látja el. Az Európai Unióval harmonizálva Magyarországon is működik az Országos Szakképzési Tanács, amely döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testület. Munkájában részt vesznek a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartó intézmények, valamint a felügyeletet ellátó minisztériumok képviselői.
A szakképzési törvény értelmében a szakképzés területén partnerséget kell kialakítaniuk az érintett intézményeknek és szervezeteknek. Országos szinten az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) hét szervezetével együttműködési megállapodás jött létre, amely alapján megalakult az Országos Szakképzési Együttműködési Bizottság, illetve területi szinten a területi szakképzési együttműködési bizottságok. A munkamegosztásnak megfelelően az OSZT forrásokat is átcsoportosított az érdekképviseletek részére.
A szakképzési törvény rendelkezése szerint szélesedtek és bővültek a gazdasági kamarák feladatai is a szakképzés területén, törvényi felhatalmazást kaptak a szakmai vizsgakövetelmények kidolgozásában, illetve korszerűsítésében, a gyakorlati szintvizsgák bevezetésében. Ezzel összhangban az MKIK együttműködési megállapodást kötött az oktatási tárcával, amelynek megfelelően 16 gyakorlatigényes szakmában végrehajtotta a szakmai és vizsgakövetelmények korszerűsítését, kidolgozta a gyakorlati szintvizsga rendszerét.
Alacsony tudásszint
A középfokú oktatásban jelenleg évente mintegy 240 ezren vesznek részt, a tanulói létszám az utóbbi években stagnál. A szakképzés aránya a középfokú oktatásban az elmúlt tizenöt évben fokozatosan csökkent, jelenleg 66 százalékos, holott 1990-ben még elérte a 76 százalékot. A mintegy 10 százalékos különbözetet a gimnáziumok szívták fel. A felsőfokú oktatási intézményeket is figyelembe véve évente 370-380 ezren vesznek részt a nappali tagozatos oktatásban. Ugyanakkor a felsőfokú szakképzésben évente mintegy 17 ezren tanulnak. Mestervizsgát a 2004. évi adatok szerint 1380-an tettek.
A népesedési tendenciák azt mutatják, hogy folyamatosan csökken az iskolás korosztály létszáma, értelemszerűen ez érvényes a szakképzési intézetekben tanulókra is. Ennek alapján jelezhető, hogy "első körben" feszültségek lesznek az oktatási intézményeknél, később pedig a munkaerőpiacon. A szakadékot a piac és az oktatás között tágítja az is, hogy a szakiskolai képzés kontraszelekciót eredményez, mivel a gyengébb képességű tanulók kerülnek ide; nagy a lemorzsolódás, a kikerülők tudásszintje alacsony.
A magyar munkaerőpiac sajátja, hogy egyidejűleg túl sok szakképzett és túlképzett van jelen, miközben bizonyos szakmákban hiány van. Ennek csak az lehet a megoldása, ha a hiányszakmák oktatása nagyobb támogatást kap, azoknál a mesterségeknél pedig, ahol túlképzés van – és a végzősök nem tudnak elhelyezkedni –, csökkentik a támogatást.
Szétaprózott struktúra
A helyzet megoldásán nem könnyít a szakképzési rendszer struktúrája, amely rendkívül szétaprózott. Ez a finanszírozási rendszer következménye, az iskolák ugyanis abban érdekeltek, hogy több képzési helyet tartsanak fenn, miközben a tanulói létszám csökken.
A középfokú oktatásban az úgynevezett feladatellátási helyek száma – ami nem egyezik meg az intézmények számával, mivel egy iskola több feladatellátási helyet is fenntarthat –, a szakképző intézmények esetében több mint 1500, s fokozatosan bővült az elmúlt években. A szakmunkásképzők, illetve szakiskolák tanulóinak 51 százaléka iskolai tanműhelyben szerezte meg a szakmai ismereteket, 23 százaléka iskolán kívüli tanműhelyben, kevesebb mint 5 százaléka üzemi munkahelyen és 21 százaléka magánvállalkozásnál.
Ezek az arányok a hazai szakképzési rendszer másik fő fogyatékosságára utalnak, jelesül arra, hogy nem nyújtanak kellő gyakorlati, a munkahelyen jól alkalmazható ismeretet, vagyis az oktatás eltávolodott a gyakorlattól. Erre az iskolák egy része azért sem képes, mert a tanműhelyeik nem kellően felszereltek; berendezéseik elavultak. A megoldás az lenne, amit a munkaadói érdekképviseletek régóta hangoztatnak, vagyis hogy a gyakorlati oktatás a cégeknél történjen. Ennek intézményes formája a tanulószerződés, amelyet a tanulóval köt a gyakorlati képzést nyújtó vállalkozás.
A tanulószerződések megkötésében azonban a cégeknek is érdekelteknek kellene lenniük, amit a normatív finanszírozási rendszerrel lehetne megteremteni. Ennek érdekében már történtek is konkrét lépések, ilyen például, hogy a tanulószerződések után járó adóalap-csökkentés összege a duplájára nőtt, továbbá a tanulószerződéssel rendelkezők szakképzési alap terhére elszámolható juttatásai a minimálbér 30 százalékáról 50 százalékra emelkedtek úgy, hogy ez a juttatás adóterhet nem visel. Az intézkedés hatásai már megmutatkoznak, hiszen míg néhány éve csak 12 ezer ilyen szerződést kötöttek, jelenleg a tanulószerződések száma mintegy 22 ezer, de a cél az, hogy számuk legalább 30-35 ezerre nőjön.
A munkaadók legfőbb elvárása a dolgozóval szemben az önálló munkavégzés képessége, azonban a szakmai jártasság leginkább a gyakorlatban sajátítható el. Ezt támasztja alá a tapasztalat, miszerint a tanulószerződést kötő fiatalok 90 százalékának az iskola elvégzése után sikerül elhelyezkednie. Azoknál viszont, akik iskolai tanműhelyben töltötték a gyakorlatot, ez az arány jóval alacsonyabb.
Finanszírozási források
A szakképzés finanszírozása alapvetően három államháztartási forrásból történik. A központi költségvetés az iskoláknak normatív módon nyújt pénzeszközöket, továbbá az önkormányzatok adnak támogatásokat, illetve rendelkezésre áll a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze is. E források kiegészülnek egyéb központosított és fejezeti kezelésű előirányzatokkal, címzett és céltámogatásokkal.
A szakképzés finanszírozásában részt vesznek a gazdálkodó szervezetek, maguk a munkaadók azáltal, hogy szakképzési hozzájárulást fizetnek, ennek mértéke jelenleg 1,5 százalék. A cégek ugyanakkor választhatnak, hogy befizetnek a képzési alaprészbe, vagy pedig közvetlen támogatásokat nyújtanak oktatási célokra, például fejlesztési forrásokat adnak oktatási intézményeknek, finanszírozzák saját munkavállalójuk képzését, illetve tanulók gyakorlati képzését vállalják.
A Munkaerő-piaci Alap 2005-ben összesen 271,5 milliárd forintot költött, ebből 14,7 milliárd forintot fordított kifejezetten szakképzési célokra, ami kissé alatta maradt az egy évvel korábbi 15,9 milliárd forintnak.
Szakképzett pályakezdők
Az elmúlt években javult a pályakezdő szakmunkások megítélése a vállalatoknál – derül ki az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézete (GVI) nemrég nyilvánosságra hozott felméréséből.
Az MKIK GVI az oktatási tárca támogatásával 2005. szeptember és november között 3200 vállalkozást kérdezett meg a szakképzett pályakezdőkről. A vállalatok szerint az 1-5 közötti skálán a pályakezdő szakmunkások – az idegennyelv-tudás kivételével – 3,5-4 közötti átlagos osztályzatot kaptak, az értékelés összevont átlaga 3,48-ra nőtt a 2000. évi 3,05-ről.
A megkérdezett 3200 vállalkozás vezetője, illetve tulajdonosa szerint az utóbbi öt évben számottevően javult a pályakezdők elméleti és gyakorlati tudása, és képességeik is a korábbiaknál jobban megfelelnek a munkaadói igényeknek. Különösen a fiatalok munkakultúrája, együttműködési és problémamegoldó képessége javult. A válaszadók leginkább a számítógépes, legkevésbé a gazdasági és a korszerű műszaki ismeretekkel voltak elégedettek. Nagyon fontosnak tartanák az idegennyelv-tudás, valamint a számolási készségek javítását.
A cégek 44,2 százaléka tartja megfelelőnek a tanulók, s 50,3 százaléka a szakiskolát végzett pályakezdők elméleti felkészültségét. Megítélésük szerint a fiatalok gazdasági ismeretei a leghiányosabbak; az érettségivel nem rendelkezőkkel a megkérdezettek 33,4, a tanulókkal 34,6 százaléka elégedetlen. Alacsonyabb, de még mindig számottevő a felkészületlenség a korszerű műszaki és a számítógépes ismeretek terén is.
Együttműködési készség
A munkaadók 44 százaléka elégedetlen a kezdők idegennyelv-tudásával; készségeik és ismereteik közül ezt ítélték meg a leggyengébbnek. A fiatalok ebbéli felkészültségét a megkérdezettek 29,2 százaléka tartja megfelelőnek; ez az arány a tanulószerződéssel vagy együttműködési megállapodással tanulók esetében 25,3 százalék. A pályakezdők számolási készsége a válaszadók 17, a tanulóké 22 százaléka szerint nem kielégítő.
A cégek leginkább a pályakezdők és tanulók munkához való hozzáállásával elégedettek, ezen belül az együttműködési készséget érte a legkevesebb kritika: a megkérdezettek 72,9 százaléka tartja jónak a szakképzett pályakezdők, és 68,6 százaléka a tanulók együttműködési hajlandóságát. Viszonylag kielégítő a fiatalok munkafegyelme is, a válaszadók 63,8 százaléka vélekedik így az érettségivel nem rendelkező kezdőkről, s 59,8 százaléka a tanulókról.
A frissen végzettek és a diákok munkakultúrájával a cégek 14,7, illetve 13,3 százaléka elégedetlen. A legnagyobb hiányosságokról az önálló munkavégzés terén számoltak be: a végzettek 16,2 százaléka, a tanulók 19,1 százaléka van híján e készségnek. A felmérés szerint a munkaadók figyelembe veszik a pályakezdők végleges felvételénél az iskolában, a tananyagból közvetlenül nem elsajátítható, inkább a személyiséghez kötődő képességeket (önálló munkavégzés, együttműködés, munkafegyelem).
Fiatalok foglalkoztatása
Az MKIK GVI felmérése szerint az elmúlt két évben a megkérdezett vállalkozások 23,1 százaléka alkalmazott pályakezdőt, s 44 százalékukkal létesítettek 2005-ben munkaviszonyt. A 2004 óta felvett kezdők 68,6 százalékát jelenleg is munkaviszony köti a cégekhez. A fiatalok közel harmadának nem volt tartós a munkaviszonya.
A válaszoló munkáltatók jellemzően egy pályakezdőt vettek fel (a cégek 62,2 százaléka válaszolt így). A GVI kutatásában a 2004-es és a 2005-ös mintában az egy-két pályakezdőt foglalkoztatók aránya egyaránt 80 százalék körüli volt. Az intézet adatai szerint a kis- és közepes vállalkozásoknál nagyobb arányban dolgoztak ifjú munkavállalók, mint a még kisebb cégeknél. A felvett pályakezdők létszáma eltérően oszlik meg az egyes gazdasági ágakban: a legtöbbjüket, átlagosan három főt a kereskedelemben, két-három fiatalt pedig a feldolgozóiparban alkalmaztak.
A munkáltatók 10 százaléka tervezi, hogy 2006 első felében pályakezdőt vesz fel. A cégek ez irányú tervei méret és ágazatok szerint nagyon hasonlóak a tavalyihoz, ugyanakkor várhatóan nő a felvett dolgozók létszáma. A közepes vállalkozások szeretnék a legtöbb (átlagosan 6 fő) frissen végzett munkaerőt bevonni, a gazdasági ág szerinti bontásban pedig ismét a kereskedelemben és a feldolgozóiparban szándékoznak a legtöbb pályakezdőt alkalmazni.
A GVI által megkérdezett cégek 38,9 százalékánál tanul jelenleg összesen több mint tizenegyezer tanulószerződéses diák. A következő félévre e vállalkozások 38,1 százalékában várható a tanulói létszám növekedése, összesen mintegy 700 fővel.
Idén, az év első felében a munkaerő-kereslet a megkérdezett munkáltatók 12,8 százalékánál nőni, 4,3 százalékánál csökkenni fog, a vállalkozások legnagyobb részénél változatlan marad a dolgozók száma.
(A kutatás 3196 vállalkozás adatait tartalmazza, amelyek közül 1400-nál oktatnak tanulószerződéses formában szakiskolai diákokat. A mintabeli cégek 37,3 százaléka 1, 42,9 százaléka 2-9, 14,5 százaléka 10-49, 3,7 százaléka 50-249 főt foglalkoztat; a 250 fő feletti cégek aránya 1,5 százalék. Az adatfelvételben szereplő vállalkozások összesen több mint 72 ezer munkavállalót foglalkoztatnak.)
A tanulószerződés előnyei
A tanulószerződést a 16. életévét betöltő tanuló köti meg olyan gazdálkodó szervezettel, amelynél adottak a gyakorlati képzés megszervezésének feltételei. A tanulószerződésről több jogszabály is rendelkezik, nevezetesen a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI., a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, valamint a 4/202. (II. 26.) OM rendelet, amely az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulók juttatásait részletezi.
A tanulószerződés alapján a gazdálkodónál – gyakorlat keretében – végzett munka után a tanulónak pénzbeli juttatás jár, amelynek mértéke a minimálbér legalább 15 százaléka – 2005-ben ez 8850 forint volt -; az összeg félévente legalább 10 százalékkal nő. Jár továbbá munkaruha, egyéni védőeszköz, tisztálkodási eszköz, felelősségbiztosítás, kötelező orvosi vizsgálat. A tanulót is megilleti a kedvezményes étkeztetés, illetve az étkezés költségeihez való hozzájárulás, amelynek összege nem lehet alacsonyabb, mint a többi dolgozónak juttatott adómentes étkezési hozzájárulás. A tanuló is részesül útiköltség-térítésben a vizsgáztatással és az ideiglenes átirányítással kapcsolatban, s jár szállásköltség-térítés, ha a gyakorlati képzést átmenetileg más munkahelyen szervezik meg. A szakképzési évfolyam időtartama beszámít a nyugdíjnál alapul vett szolgálati időbe.
A tanulószerződés előnyös mind a gazdálkodó szervezetnek, mind a szakképző iskolának. Előbbiek számára lehetővé válik a munkaerő-utánpótlás kinevelése, utóbbiak pedig sikeresebb, versenyképesebb diákokat bocsáthatnak ki, lévén a jogszabályok megteremtik annak lehetőségét, hogy mérséklődjenek a tanulóneveléssel kapcsolatos konkrét terhek.
A munkáltatónak a tanuló gyakorlati oktatása során keletkeznek költségei, ezeket azonban csökkentheti. A gazdálkodó szervezeteknek kötelező szakképzési hozzájárulást fizetniük, a tanulószerződéssel rendelkezők azonban a hozzájárulási kötelezettség terhére elszámolhatják azokat a kiadásokat, amelyek a gyakorlati képzés megszervezésével kapcsolatban felmerülnek. Ilyen költség lehet a diákot kötelezően megillető rendszeres pénzbeli juttatás, valamint annak járulékai, az étkezési hozzájárulás, a munkaruha, védőeszköz stb. Ide sorolható továbbá a tanulóval foglalkozó szakember díjazása és annak terhei, társadalombiztosítási járuléka, útiköltség-térítése stb.
Átalánydíjas elszámolás
A munkáltató a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét a tanulószerződéssel foglalkoztatott diákok képzése során felhasznált anyagok költségével is csökkentheti, ennek mértéke legfeljebb tanulónként és évenként a minimálbér 20 százaléka lehet. A gazdálkodó szervezet átalánydíjas elszámolást is választhat a tanulószerződés keretében oktatott tanulókkal kapcsolatos költségeinek mérséklésére, diákonként évente a minimálbér összegének megfelelő átalányt alkalmazhat. Ezenfelül lehetősége van elszámolni a tanulóknak kötelezően járó pénzbeli juttatást a minimálbér 50 százalékáig.
A gyakorlati képzéssel kapcsolatos magasabb költségek ellentételezését az adójogszabályok is segítik azzal, hogy lehetővé teszik az adóalap csökkentését. A társasági adóról, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a tanuló gyakorlati képzését tanulószerződés alapján ellátó adózó az adózás előtti eredményt, illetőleg a vállalkozói bevételt csökkentheti minden megkezdett hónap után havonta és tanulónként a minimálbér 20 százalékával.
A szakképző iskola számára is előnyös, ha tanulói a gazdálkodó szervezetekkel kötnek szerződést a gyakorlati képzésre. Egyrészt azért, mert a tapasztalatok szerint ezek a tanulók eredményesebben állnak helyt a munkaerőpiacon, nagyobb arányban jutnak gyorsan munkahelyhez, gyakran annál a cégnél, ahol a gyakorlati időt töltötték. Ugyanakkor az iskolát fenntartó helyi önkormányzat a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatás 20 százalékát igényelheti azon diákok után, akiknek a gyakorlati képzése tanulószerződés alapján, nem az önkormányzat által fenntartott intézményben, hanem gazdálkodó szervezetnél történik.
Maradtak aggályok
A hazai szakképzés minőségének emelése a következő évek legfontosabb feladatai közé tartozik – ebben teljes volt az egyetértés a minisztériumi szakemberek és az érintett családi vállalkozók között, ám az utóbbiak mégsem távoztak nyugodt szívvel az IPOSZ II. Országos Szakképzési Konferenciájáról. A változások a szakképzési, illetve a szakképzési hozzájárulási törvény módosításával, az új Országos Képzési Jegyzék (OKJ) hatálybalépésével megindultak ugyan, ám a finanszírozási gondok nem oldódtak meg a foglalkoztatásban és a szakképzésben kiemelkedő szerepet játszó mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára. Még ma is kész ráfizetés tanulót tartani, ráadásul az adminisztráció is egyre bonyolultabb, az új OKJ a hagyományos szakmákban nehezen értelmezhető és alkalmazható – fogalmazták meg aggályaikat a konferencia résztvevői.
A tanulószerződések bevezetését jónak tartják, nem véletlen, hogy a tavalyi 21 ezerről az idén 32 ezerre nőtt a számuk. Az ebben érintett 4 ezer gazdálkodó szervezet közül 3400 a kisvállalkozó, ők 11 ezer tanulószerződést kötöttek, ám azt sérelmezik, hogy a szakképzési hozzájárulási törvény továbbra is szűkmarkúan bánik a kicsikkel. A szabályozás újdonsága, hogy a hiányszakmákban magasabb juttatásokat lehet elszámolni, de csak 2007. szeptember 1-jétől.
Az IPOSZ, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fontos stratégiai partnernek tekintik egymást a szakképzésben. Minél előbb szeretnék a saját kezükbe venni a vizsgáztatást és a mestervizsgáztatást, s a mostani 16 mellé újabb 13 szakmát szeretnének társítani. Szintén fontosnak tartják, hogy a döntések minél előbb regionális-területi szintre kerüljenek, s az állam mérsékelje eddigi – túlsúlyos – részvételét, teret engedve a gazdasági élet szereplőinek. S. G
