Nyugat-Európában és a tengerentúlon – a 90-es évek eleje óta – az egyik legmeghatározóbb gazdaságfejlesztési irányzat a hálózatosodás vagy klaszterorientált fejlesztés. Ennek célját a hazai kutatók az egy adott iparágban vagy hasonló értékek mentén szerveződő vállalkozások, valamint kutatóintézetek, gazdaság- és területfejlesztési szervezetek, szolgáltató cégek együttműködésének elmélyítésében, közös projektek kidolgozásában és finanszírozásában jelölik meg.
Versenyben a "nagyokkal"
Sokan a hálózatok megfelelőjének tekintik a területileg behatárolható együttműködési formákat. Az ipari park, az inkubátorház, a technológiai, a tudományos vagy tudáspark, a vállalkozói övezet, a vámszabad terület, a logisztikai, az innovációs központ, illetve a vállalkozók háza általában más-más feltételeket kínál s eltérő feladatokat lát el. Az is igaz viszont, hogy az utóbbi időben mind többen ismerik fel: a korszerű ipari park vagy inkubátor nem feltétlenül csak infrastruktúra egy valóságosan vagy virtuálisan létező kerítésen belül, hanem egyszersmind az innovatív vállalkozások gazdasági együttműködési lehetősége is.
A gazdaságirányítók a kutatókhoz hasonlóan vélekednek a kis- és középvállalkozások együttműködéséről, s a hálózatokat az egyik leghatékonyabb eszköznek tekintik a hátrányok mérséklésére. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban (GKM) úgy látják: a kkv-k szerveződése az ország általános gazdasági fejlettségének megfelelő mértékű, de erősödő tendenciájú. Számos példa nyomán egyértelműen bizonyított, hogy a hálózatok – általában – állják a versenyt a nagyvállalatokkal.
A folyamat szerves jellegét mutatja, hogy viszonylag gyakoriak az egyszerűbb és informális kapcsolatok, s rendszerint ezekre épülve terjednek a formális együttműködési formák. Az állam szerepét illetően megoszlanak a vélemények. Kállay László, a gazdasági tárca kis- és középvállalkozási főosztályának helyettes vezetője szerint egyáltalán nem biztos, hogy a szerveződésben sok teendője lenne a kormányzatnak. Jóllehet, pályázatok s más egyéb eszközök segíthetnek a folyamat felgyorsításában, de a tárca véleménye szerint az együttműködés a vállalati menedzsmentkultúra fejlődésével fog igazán teret nyerni Magyarországon. S ennek már láthatóak a kedvező jelei.
A vállalkozói hálózatok intézményét tehát kormányzati szinten jónak tartják, ahhoz a jogszabályi keretek megteremtődtek. A kormányzati támogatás szándéka nyilvánult meg abban a törvényi intézkedésben is, amely megengedi például a könyvelő cég felelősségmegoszlását az adózóval, vagy az útépítéseknél a részteljesítési pályázati lehetőségeket. Ezt a célt szolgálja általában a beszállítói vagy alvállalkozói pozícióban lévő vállalkozások lehetőségeinek erősítése is. Mindez hozzájárulhat az erősödő versenyhez, és kedvező hatással lehet a foglalkoztatásra is.
Logisztikai bázis
Kállay László szerint elvileg könnyebben jöhet létre együttműködés ott, ahol fizikai értelemben is közelebb vannak egymáshoz a vállalkozások, például az ipari parkokban, klaszterekben, inkubátorházakban, de a fizikai determináltság nem feltétlenül követelmény. Jól bizonyítja ezt az ország második legnagyobb, tisztán magyar érdekeltségű kereskedelmi lánca, a magas szervezettséggel működő CBA, amely hálózatok hálózatának tekinthető.
A CBA-t olyan kisvállalkozók hozták létre, tartják fenn, akik maguk is egyfajta üzletlánccal, 5-10 üzlettel rendelkeznek, dinamikusan fejlődnek és fejlesztenek. A hálózat mára eljutott a fejlődésnek arra a fokára, hogy logisztikai bázist képes építeni, komoly termeltető és termelő kapacitással rendelkezik, s határainkon túl is terjeszkedik. De hasonló utat jár be például a Reál is, miként található ilyen hálózat az italkereskedelemben is.
A minisztériumi szakember szerint az együttműködési lehetőség és a gazdasági kényszer általában együtt jár, s ez utóbbi csaknem mindenütt fellelhető. Ez működteti a többi között a beszállítói hálózatokat, amelyeket többnyire az úgynevezett vásárló cégek szerveznek meg, olyannyira, hogy a beszállítók talán nem is ismerik egymást. A vásárló cégek koordinálnak, ezek vannak az információ, a kezdeményezés, a tudás birtokában, a beszállítók pedig teszik a dolgukat. És miként a világon mindenütt, Magyarországon is erős nyomás, állandó hatékonysági kényszer alatt élnek.
A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az együttműködés javítja a gazdálkodás hatékonyságát, a résztvevők versenyképességét – olcsóbbak, gazdaságosabbak –, ám kedvezőtlen hatások is lehetnek. Előfordulhat például, hogy munkahelyek megszűnéséhez járulnak hozzá. Ha javul vállalkozásaik piaci pozíciója, könnyen lehet, hogy másoké romlik. Közismert: a jól szervezett, gazdaságos üzletláncok nyomán gyakran bezárni kényszerülnek a kívülálló kis boltocskák.
A főosztályvezető-helyettes szerint viszont az is igaz, hogy utóbbiak – és általában a hasonló kisszervezetek – szintén versenyhelyzetbe kerülnek, ami innovációra, esetleg profilváltásra késztetheti őket.
Új projektek az ipari parkokban
Az ipari parkok nem egészen tízéves történetük során szervesen beépültek a magyar gazdaság szerkezetébe. Számuk mára elérte a 179-et, 90 százalékukban érdemi és eredményes tevékenység folyik. Több mint 9 ezer hektár területtel rendelkeznek, több mint 2 ezer 500 vállalkozásnak adnak helyet, amelyekben 140 ezer munkavállalót foglalkoztatnak. A fejlődést jelzi, hogy tavaly, az év végéig az ipari parkokban mintegy másfél száz új vállalkozás kezdte meg működését, és csaknem 60 új projekt megvalósítása van folyamatban. A jövőt illetően az is biztató, hogy az elsőhöz hasonlóan a második Nemzeti Fejlesztési Tervben is fontos gazdasági szerepet kapnak, ugyanis az ipari parkok a többi között nagyobb, regionális léptékű, integrált hálózati gazdaságszervezésre, innovációra is képes egységek.
Inkubátorok szövetsége
A vállalkozói együttműködések egyik első, szélesebb körben ismert formái az inkubátorházak vagy inkubátorok, amelyeknek immáron másfél évtizede érdek-képviseleti szervezete is működik, székesfehérvári székhellyel.
Annus István, a Vállalkozói Inkubátorok Szövetségének társelnöke szerint az elmúlt évtizedben tömegesen alakultak vállalkozások, nagyon gyakran mindenféle eszköz és elképzelés nélkül. A nyugati mintára született inkubátorok védőburok-szerűen ezeket kívánták segíteni; infrastruktúrát, kedvezményes telephelyet, szakmai és jogi támogatást kínálva mindaddig, amíg meg nem erősödnek, saját lábukra nem állnak. Ezen azonban túljutottak, s új funkciókkal kiegészülve a gazdasági életben ma is fontos szerepet töltenek be. Céljuk is módosult. A szövetség legutóbbi közgyűlésén elfogadott meghatározás szerint az inkubátoroknak már nemcsak a kezdő mikro- és kisvállalkozások támogatása, hanem az új fejlődési, innovációs szakaszba lépő mikro-, kis- és közepes vállalkozások induló és átmeneti szakaszban történő segítése is a feladata.
Az eltelt másfél évtized során sokrétűvé váltak a segítés formái, eszközei is. Az inkubátorházak ma már gyakran egyfajta tudásközpontként információs rendszert működtetnek, segítenek vállalkozóiknak a termelőeszköz-, az anyag- és az alkatrészbeszerzésben. Sok helyütt közreműködnek a piacok felkutatásában, oktatásokat, szakmai tanfolyamokat, tanulmányutakat szerveznek, illetve szerepet vállalnak a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében is.
Az inkubátorok néhány külsődleges hasonlóságtól eltekintve céljaikban és funkcióikban lényeges vonásokban különböznek a többi együttműködési formától, mindenekelőtt az ipari parkoktól, amelyekkel gyakran összetévesztik előbbieket. Míg az inkubátorok ugyanis a kisvállalkozókat részesítik előnyben, az ipari parkokban főként a nagyvállalatok, gyakran a multinacionális cégek telepednek meg.
Alvállalkozói együttműködés
Az ipari parkok szám szerint is túlsúlyban vannak. Jellemző például, hogy Székesfehérváron a hat ipari parkkal szemben csupán egy, az önkormányzati Vállalkozói Központ Közalapítvány által fenntartott inkubátorház található. Egymáshoz nincs közük. Legfőképpen a termelési, a gazdasági együttműködés hiányzik a két hálózat napi gyakorlatából.
A szövetség társelnöke, egyben a közalapítvány ügyvezető igazgatója ennek magyarázatát kutatva arra a következtetésre jutott, hogy a nagyvállalatok, a városban szép számmal található nemzetközi cégek döntően a korábbi, a magukkal hozott beszállítói hálózattal dolgoztatnak. Nem látnak okot a változtatásra, érdekük sem fűződik hozzá. Igaz, ezt erősíti az is, hogy az inkubátorház vállalkozóinak szolgáltatása, termékkínálata a nagyvállalati igényekkel nem mindig egyezik.
Annus István szerint itt a "döntően" és a "nem mindig" kifejezéseknek jelentőségük van, ugyanis kivételek szerencsére akadnak. Az ALCOA-KÖFÉM példája jól mutatja, hogy miként lehet magyar alvállalkozókkal is együttműködni, s hasonló gyakorlatot folytatott néhány éve az IBM is. Az amerikai óriáscég az inkubátorház egyik bérlőjével, egy műszaki tervező és kivitelező társasággal dolgoztatott, egészen addig, amíg váratlanul el nem távozott. Minden olajozottan ment, olyannyira, hogy a kft.-nek arra már nem futotta erejéből, hogy más megrendelőjét is kielégítse, hogy "több lábon álljon". Ezért aztán az IBM váratlan távozásával majdnem tönkre is ment.
Nem egyszerű tehát a vállalkozások, főleg a "kicsik" és a "nagyok" együttműködése, erre utal a szövetség egyik nemrég végzett országos felmérése is. Huszonhárom tagszervezetükhöz juttatták el írásban kérdéseiket, amelyekre 17-en válaszoltak. Kiderült, hogy az inkubátorházak bérlőinek túlnyomó többsége "kicsi" gazdasági szervezet, pontosan: 365 mikro-, 98 kis- és 24 közepes vállalkozás, ebből adódóan alig képesek nagyobb tételű megrendelések teljesítésére.
Tevékenységük is behatárolja a gazdasági együttműködés lehetőségeit; 281-en ugyanis irodai, 101-en pedig kereskedelmi szolgáltatást végeznek, és 100-nál alig valamivel többen működtetnek csak termelő vállalkozást. Más megközelítésből vizsgálva 424-en "hagyományosként" jellemezték tevékenységüket, 21 vállalkozás kutatás-fejlesztéssel foglalkozik, s csak 42-nek áll a munkája előterében a kutatási eredmények alkalmazása.
Személyes kapcsolatok
A kisvállalkozásoknak egymással kialakítandó kapcsolataiban nagy szerepet játszik a véletlen, a szerencse és az ismeretség, a személyes kapcsolat. Ezektől nem teljesen függetlenül a szövetség és az inkubátorokat fenntartó nonprofit, civil szervezetek is tudnak segíteni, ennek kiteljesedése azonban jobbára még a jövő feladata.
A lehetőségek érzékeltetésére Annus István saját példát említ. A Vállalkozói Központ Közalapítvány alapellátása, teljes irodai szerviz- és informatikai szolgáltatása, pályázatfigyelő és segítő szolgálata mellé 17 millió forintból menedzserirodát és korszerű térinformatikai szolgáltatást is nyújtó tervezőlabort készül kialakítani.
A beruházással az inkubátorház mindenekelőtt közvetlen partnerei, az inkubált 35 vállalkozás gazdasági fejlődéséhez, közvetve a térség foglalkoztatásához szeretne hozzájárulni, de terveiben a környező nagyvállalatokkal történő együttműködés is szerepel. A foglalkoztatás bővítéséhez a szövetség társelnöke szerint az inkubátorok közvetlenül is hozzájárulhatnak. Maguk például nemrég sikerrel szerepeltek a Regionális Operatív Program (ROP) egyik pályázatán, aminek révén a fehérvári inkubátornak módja nyílik 32 munkavállaló foglalkoztatására különböző területen. Közülük 14-en civil szervezeteknek készítenek majd projektpályázatokat.
A jelenlegi épület szomszédságában egy új inkubátorház telepítését is tervezik. Egyik részében átmeneti foglalkoztatót indítanának, kettős céllal. Egyrészt képzést nyújtanának, illetve rövidebb-hosszabb ideig munkát adnának szakembereknek, másrészt az átmeneti foglalkoztató egyfajta munkaerőpiacként szolgálna vállalkozóknak, tevékenységük bővítéséhez.
Versenytársak – klaszterben
A kis- és középvállalkozások, vállalkozói hálózatok kialakítását a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja (GVOP) pályázatokkal támogatja. Köztük a hálózatok viszonylag új, jobbára az utóbbi egy-másfél évtizedben kialakult formáit, az egymáshoz kapcsolódó, egymástól függő cégek, intézmények együttesét alkotó klasztereket is.
A klaszterek hazánkban viszonylag újkeletűek, számuk mintegy kéttucatra tehető. Profiljuk változatos, megtalálhatók az építőiparban, a fa- és bútoriparban, az autó-, a textil-, az elektronikai, az élelmiszeriparban, illetve az idegenforgalmon belül a termálvíz-hasznosításban. Közülük az egyik legsikeresebb a határokon átnyúló kapcsolatokkal is rendelkező Pannon Autóipari Klaszter, a PANAC, amely 2000-ben osztrák mintára, győri székhellyel, a gazdasági tárca és a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács kezdeményezésére alakult.
Alapítói, többek között az Audi, az Opel, a Rába, a Suzuki gyár azzal a céllal szövetkeztek, hogy együttműködésük jótékony hatással lesz a gazdaságosságra, a beszállítói kapcsolataikra, az innovációra, a kereskedelmükre. Nem is csalódtak. Kabács Zoltán klasztermenedzser szerint döntően ezzel magyarázható, hogy csakhamar újabb szervezetek kérték felvételüket a hálózatba; a taglétszám gyorsan megkétszereződött, mára pedig elérte a nyolcvanat, s tíz új tag felvétele folyamatban van. A tagok között a bank csakúgy megtalálható, mint az alkatrészt gyártó nagyvállalat, az ipari kutató, a tanácsadó intézet vagy a közlekedési profilú felsőoktatási intézmény, a Széchenyi István Egyetem.
Képzések, konferenciák
A klaszter jó keretet teremt a szakmai rendezvényekhez, képzésekhez, klubfoglalkozásokhoz, nemzetközi konferenciákhoz, az egymásra találáshoz. Kitűnő terep ahhoz, hogy különböző célú szakmai együttműködési kapcsolatok alakuljanak ki egymás, valamint az úgynevezett partnertagok között.
Kabács Zoltán különösen nagy jelentőségűnek tartja, hogy az eltelt viszonylag rövid idő alatt tekintélyes számú partner, gyártó, tényleges vagy lehetséges bedolgozó, nagyvállalat, kistermelő, középvállalkozó, kereskedő, szolgáltató tűnt fel a láthatáron, regisztrálta magát adatbázisukban. Közvetlenül-közvetve valamennyien a járműiparhoz kapcsolódnak, számuk meghaladja a félszázat. Jó részük maga jelentkezett, másokat internetes kereséssel kutattak fel, vagy éppen az alapítók és az újabb tagok ajánlottak, ajánlanak tagtársaik, esetenként konkurenseik figyelmébe.
A Pannon Autóipari Klaszter behálózza csaknem az egész Dunántúlt, Tatabányától Veszprémig, Ajkától Székesfehérvárig, s hasonlóan változatos a termelők, a kereskedők szakmai térképe is. Az alapítók és a partnertagok tájékozódását és egymásra találását különböző programok – üzletember-találkozók, üzemlátogatások – szolgálják, a beszállítói napokon pedig a vásárló és a kereskedő cégek a beszállítókkal ülnek egy asztalhoz, mérik fel egymás igényeit és lehetőségeit.
