Magyarországon mintegy száz célszervezet foglalkoztat állami támogatással valamely okból csak bizonyos munkák elvégzésére képes embereket. Az állam ezzel ismeri el a fogyatékkal élők foglalkoztatásának nagyobb költségeit. E segítség nélkül az érintettek közül sokan segélyre szorulnának, csakúgy, mint az a félmillió ember, akinek esélye sincs kenyérkeresethez jutni. A munkáltatók egy része olyan tevékenységet kínál a megváltozott munkaképességűeknek, ami alig hoz hasznot. Termékeiket igen alacsony áron tudják értékesíteni, bár ezeket a kereskedők extraprofittal adják tovább.
Normatív dotáció
A klasszikus, több mint húsz éve létező támogatási forma az úgynevezett dotáció, amely normatív, s minden olyan gazdálkodó szervezetet megillet, amely húsz főnél több dolgozót foglalkoztat, s a megváltozott munkaképességűek létszámaránya legalább 5 százalék.
A dotáció gyakorlatilag a megváltozott munkaképességűek létszáma, valamint a nekik kifizetett munkabér átlaga, vagyis a két szám szorzatából kialakított úgynevezett vetítési alap szerint folyósítható – igazított el a jogszabályi előírások értelmezésében Somodi Istvánné, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) főosztályvezetője. A gazdálkodók tehát létszámarányosan kaphatják a vetítési alap 45-135 százalékát.
Az úgynevezett kijelölt célszervezetek támogatása – amelyek nagyobb arányban foglalkoztatják e munkavállalókat – 135-től 360 százalékig terjedhet. Az összeg attól függ, hogy mennyire csökkent a dolgozó munkaképessége, illetve a fogyatékossága milyen súlyos. Ezt a támogatást az APEH-en keresztül lehet igényelni, s ha a munkáltató megfelel a feltételeknek, a támogatást az adózás rendjéről szóló jogszabály szerint az adóhivatal folyósítja a gazdálkodó szervezetnek.
Pazarló konstrukció
Sok-sok kritika érte a támogatási rendszert az utóbbi években. Ezzel együtt folyamatosan szaporodott a megváltozott munkaképességű dolgozóknak munkát adó szervezetek, szociális foglalkoztatók száma, miközben mind szigorúbbak lettek a támogatási feltételek – mondta Somodiné.
A kormány 2004 óta azon van, hogy felül kell vizsgálni a támogatási rendszert. Úgy kell átalakítani, hogy megszűnjenek azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik az igazságtalanságot. Több bírálat érte azt is, miszerint az érvényes jogszabály nem határozza meg, hogy a munkáltatónak milyen feladatokat kell elvégeznie, milyen tárgyi feltételeket és munkakörülményeket kell garantálnia a támogatásért cserébe. Miként a jogszabály arról sem rendelkezett egyértelműen, hogy milyen célokra használható fel a dotáció.
A szaktárca szerint a változtatást az is indokolta, hogy a támogatási rendszer meglehetősen elavult, nehezen tervezhető és finanszírozható, pazarló volt, visszaélésekre adott lehetőséget, s abban tette érdekeltté a vállalkozókat, hogy eszközül használják a szerencsétlen, rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket.
A kormány végül tavaly szeptemberben fogadta el az új jogszabályt, amely szerint csak akkreditált célszervezetek tarthatnak igényt az állami támogatásra. Akkreditálják, minősítik és ellenőrzik a foglalkoztatókat, világos feltételeket szabnak a munkaadóknak, amelyeket teljesíteniük kell, ha dotációt igényelnek.
Türelmi idő
A munkáltatók akkreditációjára vonatkozó előírás azonban csak az új intézményekre terjed ki, a működőkre 2007. július 1-jétől ró ilyen kötelezettséget.
A cégek tehát türelmi időt kaptak, hogy rendszerüket átalakítsák. (Az akkreditációs tanúsítvány azt igazolja, hogy a munkáltató a dolgozók képességeinek és képzettségének megfelelő munkalehetőséget teremt, rehabilitációs céllal.) Vagyis a korábban dotációt igényelt foglalkoztatók választhattak, hogy legkésőbb 2007. június 30-áig dotációt, vagy az új szabályok szerinti bértámogatást igényelnek-e a 2006. január 1-je előtt fölvett, megváltozott munkaképességű dolgozóik után. A kijelölt célszervezetek azonban csak akkor kaphatnak magasabb dotációt ez évtől, ha március 31-éig akkreditáltatták magukat. A dotáció dolgozónként 57 ezer forint. Újdonság, hogy az állami támogatást az kapja, aki ténylegesen rászoruló, vagyis megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmaz.
Az új támogatási rendszer bevezetésével nyilvánvalóan azokat a társaságokat kívánják kiszűrni, amelyek eddig csak papíron foglalkoztattak megváltozott munkaképességű embereket, s leginkább az állami támogatások megszerzése volt a céljuk. A hatósági ellenőrzések ugyanis egyre sűrűbben tártak fel szabálytalanságokat a célszervezeteknél.
E területen riasztó a kép, hiszen míg a munkaadók esetenként a minimálbér négyszeresét-ötszörösét is felvették egy foglalkoztatott után, az érintettek ebből többnyire még a minimálbérnek is csak a töredékét látták.
Színlelt foglalkoztatás
Az APEH által 2005-ben vizsgált 342 cég és szervezet közül 142-nél találtak szabálytalanságokat az ellenőrök. Nemritkán előfordult, hogy olyan megváltozott munkaképességű emberek adatait használták fel a foglalkoztatás színlelésére, akik ténylegesen nem is álltak munkaviszonyban a társasággal.
A vizsgálati jelentésekből az is kitűnik, hogy a célszervezetek gyakran nem fizetik ki az egyébként is a minimálbér körüli járandóságot – és az azt terhelő járulékokat -, s ha ki is fizetik a munkadíjakat, azok nincsenek arányban a ledolgozott munkaórákkal. Tavaly a munkaadók összesen mintegy 3,5 milliárd forintnyi állami támogatást próbáltak jogosulatlanul megszerezni.
A januártól bevezetett új támogatási rendszer három elemből áll: a bértámogatásból, amely a csökkent munkaképességből adódó alacsonyabb termelékenység kompenzálására szolgál; a költségkompenzációs támogatás szabályai alapján megtéríthető költségekből, illetve a rehabilitációsköltség-támogatásból, amelyből a közhasznú szervezetként működő társaságok részesülhetnek, ha olyan emberek foglalkoztatására is kötelezettséget vállalnak, akiknek a nyílt munkaerőpiacon nincs reális esélyük állást találni. Ez esetben szinte minden olyan költség megtéríthető, ami a foglalkoztatáshoz szükséges.
Nagy az igény az otthoni munkavégzésre
A KSH felmérése szerint a munkavállalási korban lévők több mint egytizede küszködik a mindennapi életet megnehezítő egészségkárosodással. Többségüknek nincs munkája, s esélyük sincs az elhelyezkedésre. Az állást találók harmada a feldolgozóiparban, 14 százalékuk a kereskedelemben helyezkedett el. A legnagyobb igény az otthoni munkavégzésre lenne – 26 százalék –, míg 22 százalékuk a rövidebb munkaidőben látná a segítséget. Speciális, védett munkahelyet viszont csak kevesen igényelnének.
A felmérés készítői szerint az otthoni munkalehetőség bővítésével, a távmunka elterjesztésével, valamint a munkaadók érdekeltségének erősítésével a részmunkaidős foglalkoztatásban legalább 150 ezer olyan ember kaphatna lehetőséget a teljesebb életre, aki ma nagyon szerény összegű, a tisztes megélhetést nem fedező segélyekből vagy járadékokból él.
Források az idei évben
A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására az idén 55 milliárd forint áll rendelkezésre. Az összeg egyik részét – 38 milliárdot – a dotáció fedezetére a Pénzügyminisztériumnál különítették el. A munkaügyi tárca fejezetében 11 milliárd forint áll rendelkezésre a költségek támogatására, plusz kétmilliárd a bérkompenzációra. Az esélyegyenlőségi tárca újabb négymilliárddal járul hozzá a célszervezetek segítéséhez, mert 2006. július 1-jétől fokozatosan, de kötelező jelleggel a szociális intézményeken belüli foglalkoztatás szabályai is megváltoznak. A dotáció kerete felülről nyitott, szükség esetén pótolható. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottat alanyi jogon illeti meg a támogatás, mérlegelésnek helye nincs, azt folyósítani kell.
A foglalkoztatás elősegítése érdekében nyújtható támogatások jelentős forrása a Munkaerő-piaci Alap (MPA) foglalkoztatási alaprésze, ebből többnyire az állástalanok elhelyezkedését segítik. A bérköltségeken kívül különböző képzésekre, közhasznú munkavégzésre, pályakezdő fiatalok támogatására jut a keretből. A megváltozott munkaképességűek ebben a körben is előnyben részesülnek.
A speciális rehabilitációs bértámogatás is az e kategóriába sorolható állástalanok elhelyezkedéséhez vehető igénybe. A háromszakaszos támogatás tizennyolc hónapra nyújtható; az első harmadban a ténylegesen kifizetett bérre és járulékaira, a másodikban a bérre, míg a harmadik szakaszban a járulékokra költhető.
Munkaerő-piaci programok
Somodiné tájékoztatása szerint a munkaerő-piaci programokról a munkaügyi központok maguk döntenek. A szakember tapasztalatai szerint meglehetősen tarka a kép a tekintetben, hogy mit és hogyan támogatnak. A kritérium azonban szigorú: hátrányos helyzetű embereket vonnak be a programokba, illetve a támogatást a munkaerőpiacon valamilyen hátránnyal küzdők kaphatják. A szaktárca a megyei adatok alapján összesítette a pályázatokat, amelyeket az úgynevezett decentralizált keretből megvalósítható munkahelyteremtésre, beruházásra, eszköz-korszerűsítésre nyújtottak be a csökkent munkaképességűeket alkalmazó munkaadók.
A keret mértéke 2004-ben kétmilliárd forint volt, 2005-ben egymilliárd forint, az idén 1,8 milliárd forinttal számolnak. Az összesítés szerint tavaly a kiírt pályázatokra 1,5 milliárd forintnyi igény érkezett be a megyei munkaügyi központokhoz. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a szervezetek döntő többsége vissza nem térítendő támogatásra pályázott, s összesen 804 millió forintnyi támogatást nyertek el. A legtöbb vissza nem térítendő forrást a vállalkozások kapták.
Bővül a támogatottak köre
A támogatással érintett munkavállalók és munkáltatók köre egyaránt bővül. A kedvezményezettek azok a dolgozók, akiknek a munkaképessége legalább negyven százalékban csökkent. Az új szabályok alapján a foglalkoztatás abban az esetben is támogatható, ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a negyven százalékot nem éri el, azonban a munkavállaló – egészségi állapota miatt – foglalkozási rehabilitáció nélkül tovább nem foglalkoztatható.
Ez évtől már nem csak a legalább húsz főt foglalkoztató gazdálkodó szervezetek és a szociális foglalkoztatók igényelhetnek támogatást, ugyanis bekerültek a körbe az egyéni vállalkozók, a kis- és középvállalkozások, valamint a nonprofit szervezetek is.
A rendszer átalakításának időszakára a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészéből ötszázmillió forintot különítettek el a terápiás foglalkoztatáshoz szükséges intézményi feltételek kialakítására. A munkaügyi tárca ez évtől fokozatosan bevezeti a fejlesztő-felkészítő, illetve a munkaterápiás tevékenységet végző intézmények normatív támogatását, s ezt a megváltozott munkaképességűek dotálásától el is különítik. Szakértők szerint azon szervezetek érdekei sem sérülnek az új rendszerben, amelyek korábban támogatást nyertek el az MPA-ból rehabilitációs célú munkahelyteremtésre.
Uniós tapasztalatok
A halmozottan sérült emberek helyzete – szakértők szerint – semmivel sem rosszabb Magyarországon, mint Európa más országaiban. Az Európai Unióban összesen 37 millió embert érint ez a probléma, igaz, 41-42 százalékuknak van munkája. Ez az arány nálunk mindössze 15 százalék, vagyis a munkaerőpiacon alig több mint 95 ezer megváltozott munkaképességű ember van jelen. (Vannak olyan kutatási adatok is, amelyek szerint csupán 9 százalékuk dolgozik.)
Mindazonáltal az EU nem ad pénzügyi támogatást ahhoz, hogy a vállalkozók megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos dolgozókat alkalmazzanak. Egyes tagállamok még a közvetett támogatást is "túl szociálisnak" tartják. Egy 2002-ben elfogadott brüsszeli szabályozás ugyanakkor lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az úgynevezett hátrányos helyzetű dolgozók esetében a bér- és társadalombiztosítási költségek legfeljebb felét, a testi, értelmi vagy pszichológiai fogyatékosok esetében pedig legfeljebb 60 százalékát átvállalják a vállalkozásoktól a saját, tagállami költségvetésük terhére.
Megdöbbentő ugyanakkor, hogy az Európai Unióban a régi tagállamokban 14,5, az újonnan csatlakozottakban 25 százalék azok aránya a 16-64 éves korcsoportban, akik nem százszázalékos munkaképességűek. Ide számítanak a kisebb fogyatékkal élők, például a sokdioptriás rövidlátók, a diszlexiások, a diszgráfiások is, akiknek 52 százaléka eltartott. Különös módon Európa elöregedése – az egészségügyi ellátás és a munkakörülmények javulása, s ennek következtében a várható élettartam növekedése – erősíti azt a tendenciát, hogy egyre több fogyatékos keresi helyét a társadalomban, s így a munkaerőpiacon is. Tapasztalatok szerint azonban nemigen találják meg a számukra megnyugtató megoldást.
Rehabilitációs munkacsoportok
Magyarországon a fogyatékosok 30 százaléka mozgássérült, 10 százaléka testi, 18 százaléka értelmi fogyatékos és 40 százalékuk vak. Számukra a legnagyobb probléma az elhelyezkedés, pedig a törvény szerint nekik is megvan a munkához való joguk. Ennek ellenére a legtöbbjük állástalan, s rendszeres szociális járadékból, illetve rokkantnyugdíjból tartja fenn magát.
A passzív ellátást igénylők számának növekedése megterhelte a társadalombiztosítást, emiatt rehabilitációs munkacsoportok alakultak a munkaügyi központokban. A megváltozott munkaképességűek elhelyezésére és foglalkoztatására jó példa a Hajdú-Bihar megyei Derecske önkormányzata és a városban működő két alapítvány, illetve egyesület által támogatott Mentálhigiénés és Ápolási Központ. Százötven lakójának a fele pszichiátriai beteg, a másik fele értelmi fogyatékos. Amellett, hogy jól képzett szakemberek foglalkoznak velük, az otthonban élőket, illetve a napközis ellátásban részesülőket rendszeresen foglalkoztatják – például párnát, takarót varrnak, illetve rézhuzalról távolítják el a műanyag szigetelést. Ezzel hozzájárulnak elhelyezésük költségeihez és pénzt is keresnek.
