Megfelelő időt hagyott a jogalkotó a felkészülésre, hiszen az év elején kihirdetett, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény egyaránt ez év július 1-jén lép hatályba.
Közismert tény: a társasági jogi szabályozás az utóbbi években egyre inkább versenyképességi tényezővé válik, így nem véletlen, hogy Nyugat-Európa több országában a társasági jogi és cégjogi szabályozás jelentős változáson ment keresztül.
Kétségtelen, a társaságalapítók számára olyan szabályozás jelent vonzerőt, amely egyrészt nem korlátozza indokolatlan mértékben szerződési és döntési szabadságukat, másrészt viszont hangsúlyt fektet a gazdasági forgalom biztonságára, a befektetők és a hitelezők érdekeinek védelmét szolgáló előírásokra.
A nyugat-európai jogfejlődés tendenciái így alapvetően kétirányúak – melyet a jogalkotók szükség szerint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: új Gt.) megalkotásánál is figyelembe vettek – a tulajdonosok döntési szabadságának bővítése, a szélesebb választási lehetőség, a cégalapítás egyszerűsítése, gyorsítása mellett szükség volt egyaránt arra is, hogy egyes, elsősorban a társaságok irányításának ellenőrzésével, a pénzügyi jelentések hitelességével kapcsolatos előírások egyre szigorúbbá váljanak.
Ezt a folyamatot segítette elő a csatlakozásra való felkészülés részeként az Európai Közösség társasági jogi irányelveinek átültetése és ezzel összefüggésben elsősorban a hitelező- és kisebbségvédelem, a cégnyilvánosság, a gazdasági forgalom biztonságának erősítése.
A gazdasági társaságok anyagi jogi szabályai szorosan összefonódnak a cégjogi eljárási szabályokkal, hiszen a társaságok a cégbejegyzéssel jönnek létre és a cégnyilvántartásból való törléssel szűnnek meg, működésük felett a cégbíróság gyakorol törvényességi felügyeletet.
Sorozatunk célja elsősorban az új társasági törvény rendelkezéseinek elemzése, ám emellett elengedhetetlen, hogy az ezekhez kapcsolódó új cégjogi törvény egyes megváltozott szabályaira is felhívjuk a figyelmet.
Társasági formák
Az új törvény hatálya az eddigi öt helyett négy társasági formára terjed ki: jogi személyiség nélküli gazdasági társaságként a közkereseti társaságra (kkt.), a betéti társaságra (bt.), jogi személyiségű gazdasági társaságként a korlátolt felelősségű társaságra (kft.), valamint a részvénytársaságra (rt.).
E szerint az új törvény nem tartalmazza a közös vállalatokra vonatkozó szabályozást. Ennek oka az volt, hogy az elmúlt 15 évben az 1967-ben bevezetett új közös vállalat alapítására nem került sor, ám figyelemmel arra, hogy még mindig több száz közös vállalat működik Magyarországon, a törvény hatályában fenntartja a működő közös vállalatokra vonatkozó rendelkezéseit. Ennek értelmében az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. alapján alapított közös vállalatok időkorlát nélkül működhetnek tovább, viszont megszűnésükre, átalakulásukra már az új szabályokat kell alkalmazni.
Nonprofit társaság
A társaságalapítási formákról szólva, az új Gt. hatályát érintő másik változás, hogy megteremti a nonprofit társaság intézményét. Az új Gt. hatálybalépéséig a nyereségszerzésre nem irányuló gazdasági társaság alapítását az 1997. évi Gt. 3. §-ának (4) bekezdése csak külön törvény felhatalmazása alapján engedte meg, a közcélú, illetve nonprofit társaság létrehozása a gazdasági élet szereplői részére csak a Ptk. által felkínált fakultatív lehetőség volt.
Az új társasági törvény alapján nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető, egyúttal a már működő társaság esetén a legfőbb szerv is kimondhatja a társaság nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködését.
Mindenesetre a társaság nonprofit jellegét a cégnévben fel kell tüntetni. Kétségtelen: a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy e társaság létrehozása a jogi személyiségű formáknál lesz gyakoribb. Az esetleges visszaélések elkerülése miatt pedig a törvény 4. §-ának (4) bekezdése korlátot szab: nonprofit gazdasági társaság csak másik nonprofit társasági formává alakulhat át, csak nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit társaságokká válhat szét.
Új társasági forma bevezetésére tehát nem kerül sor, nem lesz mód sem betéti részvénytársaság, sem a cégnyilvánosság elvével összeegyeztethetetlen csendes társaság létrehozására.
Formakényszer
Az új Gt. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a gazdasági társaságok körében érvényesíti a szerződéses formakényszer elvét, itt is ismert a társasági formák ún. numerus claususa, nevezetesen hogy gazdasági társaságot csak a törvényben szabályozott formában lehet alapítani.
Az új Gt. az egyes társasági formákat illetően érvényesülő szerződéses formakényszer fenntartása mellett egyértelművé teszi, hogy belföldi székhelyű gazdasági társaság alapítására, a cégjegyzékbe történő bejegyzésére csak a társasági törvény szerint alapított valamely társaságként, az ott meghatározott szabályok figyelembevételével kerülhet sor. A jogirodalom egyúttal felhívja a figyelmet, hogy kivételt képez az az eset, amikor sui generis európai társaság (európai részvénytársaság, európai gazdasági egyesülés) alapítására kerül sor, valamint ha a közösségi jog – ideértve az Európai Bíróság joggyakorlatát is – korlátozza a nemzeti jogalkotó monopolisztikus társasági jogi törekvéseit.
Ismert tétel: valamennyi gazdasági társaság közös ismérve, hogy a Ctv. szabályai szerint cégnévvel (kereskedelmi névvel) rendelkezik, amely alatt bármely polgári jogot elvileg megszerezhet, kötelezettséget elvállalhat, így tulajdont szerezhet, szerződést köthet, emellett anyagi jogképességéhez alaki jogképesség, azaz aktív és passzív perképesség járul. Bár a törvényjavaslat kidolgozása során felmerült a kkt. és a bt. jogi személlyé nyilvánításának lehetősége, ám mivel tartalmi különbség gyakorlatilag nem merül fel a jogi személyiségű és a nem jogi személy gazdasági társaságok között, a német üzleti jogból eredő hagyományokat tisztelve, a változtatást nem támogatták. E szerint a cégnév a német tradíciók folytán a magyar jogban – több külföldi joggal ellentétben – továbbra sem vezet automatikusan jogi személyiséghez, így a kkt. és a bt. változatlanul nem minősül jogi személynek.
Cég tagjai
Az új Gt. 3. §-a lényegében továbbra is a polgári jog minden alanya – így a természetes személyek, jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság számára is – módot ad társaságalapításra, a társaságban tagként való részvételre, a társasági részesedésszerzésre. E szempontból a külföldi és a belföldi jogalanyok lényegében azonos szabályok szerint vehetnek részt a gazdasági társaságban, a magyar társasági jog a külföldiekre nézve nem rögzít külön anyagi jogi szabályokat.
Sokat hangoztatott tétel: a társaság mindenekelőtt a tagoké, a tagok tevékenysége üzletszerű, közös gazdasági tevékenységre irányul, ennek tükrében a társasági szerződés tipikusan többalanyú kötelem, így az új Gt. is fenntartja a korábbi szabályozási elvet, hogy a gazdasági társaság alapításához – a kft. és az rt. kivételével - legalább két tag szükséges.
Egyszemélyes társaság
Kétségtelen, a jogirodalomból ismert, hogy az egyszemélyes társaságokra vonatkozó szabályok zömmel hitelezővédelmi indíttatásúak és felelősségnövelő jellegűek. E társaságokkal kapcsolatban egyöntetű gyakorlati igény merült fel, hogy nem indokolt fenntartani az egyszemélyes gazdasági társaságra fennálló társaságalapítási, részesedésszerzési tilalmát, mivel nem jelent valóságos hitelezővédelmet, könnyen kijátszható pl. az ún. strómanok igénybevételével, ál-kétszemélyes társaságokkal.
Mindezek figyelembevételével az új Gt. 5. §-ának (4) bekezdése főszabályként már egyértelműen rögzíti a megváltozott rendelkezést: egyszemélyes gazdasági társaság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – újabb egyszemélyes társaságot alapíthat, gazdasági társaság egyedüli tagja (részvényese) lehet. Ez a tétel természetes, hogy az ítélkezési gyakorlat iránymutatása alapján a külföldiek által alapított egyszemélyes társaságokra is vonatkozik.
Összeférhetetlenség
E változáson túlmenően az új Gt. 5. §-a közérdekvédelmi, illetve hitelezővédelmi szempontból a főszabály további viszonylagos kivételeit is lényegében az 1997-es Gt.-vel azonos tartalommal szabályozza. Ennek alapján a hitelezők kockázatának csökkentése érdekében természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, azaz közkeresetű társaság tagja vagy betéti társaság beltagja. Ezt a szabályt egészíti ki a családjogi oldalról támasztott igény alapján az 5. § (2) bekezdése, mely szerint a Ptk. alapján cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy (ahol a polgári jog a vagyoni felelősséget jelentősen korlátozza) egyáltalán nem lehet közkereseti társaság tagja, illetve betéti társaság beltagja.
Továbbá eddig is érvényesült az a szabály, hogy közkereseti társaság és betéti társaság nem társulhat korlátlan felelősséggel tovább, azaz nem lehet tagja kkt.-nek, illetve nem lehet másik bt. beltagja.
Az új Gt. 6 §-ában foglalt rendelkezések viszont egyértelműen igazolják: a törvényileg szabályozott alapítási, jogszabályilag rögzített működési engedélyek, illetve a képesítési követelmények terén nincs szükség érdemi változtatásra.
Szindikátus
Az új Gt. továbbra sem ruházza fel az ún. szindikátusi szerződést (részvényesi megállapodást) társasági jogi jelentőséggel, ilyen megállapodás megkötésére a jövőben is a Ptk. 200. §-a alapján, a szerződéses szabadság elvének megfelelően kerülhet sor. Egyúttal megerősítik a hazai ítélkezési gyakorlatot, mely alapján egyértelmű, hogy a szindikátusi szerződésben nem lehet jogszerűen úgy rendelkezni, hogy a szerződéses kikötés a társasági szerződés valamely pontjába ütközzön.
Kogencia vagy diszpozivitás?
Az új társasági törvény jogalkotóinak álláspontja egységes volt abban a tekintetben, hogy gazdasági társaság alapítására irányadó általános anyagi jogi szabályok beváltak, radikális változtatásuk nem indokolt. Gazdasági társaságot, az 1997-es Gt. rendelkezéseihez hasonlóan, továbbra is társasági szerződés megkötésével, illetve alapszabály vagy az alapító okirat elfogadásával lehet alapítani.
Az új törvény 9. § (1) bekezdése az 1997. évi Gt.-vel hasonló módon rögzíti az alapítók (tagok) társulási szabadságát, így a tagok (részvényesek) e törvény, illetve más jogszabályok keretei között a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) tartalmát szabadon állapíthatják meg, e törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi.
A cégbírói gyakorlatban főként a társasági szerződések (alapító okirat, alapszabály) azon rendelkezései okoztak nehézséget, ha a felek olyan témáról rendelkeznek a szerződésben, amit a Gt. nem tilt, de erről kifejezetten nem is rendelkezik, ha a felek mintegy kiegészítették a Gt.-t, többletelemeket alkalmaztak. Kétségtelen, a másik oldalon a kogencia szoros értelmezése nem segíti a felek társulási autonómiájának érvényesülését.
A 9. § (1) bekezdése mindezek figyelembevételével rögzíti: nem minősül a törvénytől való eltérésnek olyan további rendelkezés társasági szerződésbe (alapszabályba, alapító okiratba) való foglalása, amelyről a törvény nem szól. Ám a többetrendelkezéseknek azonban van egy garanciális korlátja: a rendelkezés nem állhat ellentétben a társasági jog általános rendelkezéseivel vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, és nem sértheti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit.
A társasági szerződés érvénytelensége
Továbbra is ismert szabály: a kötelező tartalmi elemek nélkül voltaképp nem is érvénytelenségről van szó, hisz e kellékek nélkül a társaság non existens, azaz nem jön létre. Jelentős változás, hogy tekintettel arra, hogy a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos alapvető szabályok korábban a Ctv.-ben szerepeltek, az új Gt. megalkotásával mindezek már a törvény 12. §-ának (3)–(6) bekezdései részeként kapnak helyet, mivel ezek anyagi jogi szabályok.
Az érvénytelenségi szabályok a jogerős cégbejegyzésig lényegében azonosak a Ptk. általános érvénytelenségi szabályaival (pl. a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésre vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor). Ha a bíróság ezen okok alapján a társasági szerződés érvénytelenségét megállapítja, felhívja a társaság tagjait – amennyiben ez lehetséges – ezen érvénytelenség kiküszöbölésére.
Ha erre nincs mód, a bíróság a társasági szerződést a határozatával megjelölt időpontig hatályossá nyilvánítja, és szükség esetén felhívja a cégbíróságot a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására.
Az ezzel kapcsolatos bírósági eljárás részletes szabályait továbbra is az új Ctv. állapítja meg. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása nem érinti a társaság terhére vagy javára az érvénytelenség megállapításig keletkező kötelezettségek fennállását. A jogerős bejegyzés után azonban csak semmisség megállapításának van helye.
Társasági szerződés
A gazdasági társaság létrehozásához tehát mindenekelőtt a társasági szerződés megkötése szükséges, ezt valamennyi tagnak alá kell írnia, a felek akarata ugyanis a teljes körű és nem a részleges társaság létrehozására irányul.
Emellett az 1997-es Gt.-vel azonos módon helye van a jogügyleti képviseletnek, hiszen a tag helyett a társasági szerződést, alapszabályt vagy alapító okiratot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja.
Alakszerűség
Továbbra is érvényesül a minősített alakszerűséghez kötődő szabály: a társasági szerződést közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
A társaságok piacra lépésének megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében a törvény új lehetőségként rögzíti a 11. § (4) bekezdésében, hogy a kkt., a bt., valamint a kft. esetén a társasági szerződés a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ctv.) mellékletét képező szerződésminta kitöltésével is elkészíthető. A szerződésminta alkalmazása esetén a társasági szerződés tartalmát természetesen a társasági szerződésben foglalt rendelkezések képezhetik, a tagoknak ezt csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteni, azonban emellett is szükség van ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzésre, közokiratba foglalásra, hiszen a cégeljárásban a jogi képviselet továbbra is kötelező.
A szerződésminta alkalmazása esetén az ügyvéd értelemszerűen csak a társulók személyi adatainak valóságát és a többi kitöltendő rovat szabályszerűségét vizsgálja.
A létesítő okirat kötelező és szükséges elemei
A társasági szerződés kötelező elemeit a törvény lényegében az 1997. évi Gt. előírásainak megfelelően állapítja meg. Az egyetlen lényeges változás a tevékenységi körök tekintetében, a társasági szerződésben a jövőben e kötelezettség csak a főtevékenység tekintetében áll fenn, azonban a társaság döntése szerint bármely más tevékenységi kör is feltüntethető az okiratban. Ezzel kapcsolatban az új törvény 12. § (2) bekezdése kimondja azt a vállalkozói szabadsághoz tartozó gazdasági alkotmányossági elvet, hogy a gazdasági társaság bármely tevékenységet folytathat, amit a törvény nem tilt, nem korlátoz.
A társasági szerződésben tehát továbbra is meg kell határozni a társaság cégnevét és székhelyét, a társaság tagjait nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetésével. (Ez alól kivétel a nyilvánosan működő részvénytársaság, ahol a részvényeseket nem kell feltüntetni.)
Meg kell határozni továbbá a társaság vagyonát, mégpedig a számviteli törvényhez igazodóan a jegyzett tőke, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása és a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja, ideje megjelölésével. Emellett fel kell tüntetni a cégjegyzés módját, a társaság képviseletével együtt.
A társasági szerződés kötelező elemeként kell megjelölni továbbá a tagok (részvényesek) által kijelölt első vezető tisztségviselők, illetve – ha a társaságnál működik felügyelőbizottság, illetve könyvvizsgáló – az első felügyelőbizottság és könyvvizsgáló nevét. Ezzel kapcsolatban szükséges felhívni a figyelmet, hogy a későbbi vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat, könyvvizsgálókat a legfőbb szerv választja, éppen ezért nevüket, adataikat a társasági szerződésnek nem kell tartalmaznia.
A társasági szerződésnek továbbra is kötelező eleme a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén, annak cégjegyzékszáma (nyilvántartási száma), továbbá a gazdasági társaság működésének időtartama, ha a társaságot határozott időre alapítják.
A társasági szerződés kötelező tartalma mellett az új Gt. 12. §-a valamennyi társaságra irányadó, közös kellékeket határozza meg.
Milyen feltételekkel módosíthatjuk a társasági szerződést?
Lényeges változás, hogy az 1997-es Ctv.-ből ismert rendelkezésekkel az új Gt. önálló szakaszban (18. §) foglalja össze a társasági szerződés módosítására vonatkozó alapvető szabályokat. Ha a társasági szerződés módosítására vonatkozó döntést a társaság legfőbb szerve hozza, a módosítás továbbra is közjegyzői okiratba foglalást vagy ügyvédi ellenjegyzést igényel, de a módosítás ellenjegyzésére az érintett társaság jogtanácsosa is jogosult. A tagok aláírása természetesen ebben az esetben nem szükséges, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.
Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések a módosítási döntéshez általában minősített (háromnegyedes) többséget írnak elő. A legegyszerűbb módosítások esetében (székhely, telephely, fióktelep, illetve a tevékenységi kör szélesítése, szűkítése) – ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki - a szerződésmódosítás egyszerű szótöbbséggel is elfogadható.
A társaság működésének egyszerűsítését célzó szabály, a döntések meghozatalára – a főtevékenység megváltoztatása kivételével – a társasági szerződés a vezető tisztségviselőket is felhatalmazhatja. Kétségtelen, ezáltal megtakaríthatóak a legfőbb szerv összehívásával, ülésezésével kapcsolatos költségek.
A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása
Ismert tétel: mivel a gazdasági társaságok valamennyi formája üzletszerű gazdasági vállalkozásra jön létre, a gazdasági társaság elengedhetetlen ismérve a társasági vagyon. Egyúttal mivel a társasági vagyonnak a tagoktól kell származnia, az új törvény 13. §-a az 1997. évi Gt.-vel azonosan rögzíti: a gazdasági társaság vagyonához valamennyi tag köteles hozzájárulni. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása továbbra is pénzbeli hozzájárulásból, illetve a tagok (részvényesek) által a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásból áll.
Figyelemmel arra, hogy az 1997-es Gt. az apportot nem teljesen azonos tartalommal csak a kft.-nél, rt.-nél határozta meg, ezért a kkt.-nál, a bt.-nél a Gt. céljától eltérő jogértelmezésre adott alapot, ezért e joghézag kiküszöbölésére szolgál az új törvény 13. § (2) bekezdése, amely már egyértelműen rögzíti: a nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog – ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is – lehet. Mindehhez a törvény hozzáfűzi: a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.
Új szabályként rögzíti a törvény: azoknál a társaságoknál, amelyeknél a tagok (részvényesek) felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott, a törvény az rt.-nél, a kft.-nél az apportra többletkövetelményeket is megállapíthat. Mivel a vagyoni hozzájárulás végrehajtás alá vonhatóságát a 2. társasági jogi irányelv nem tartalmazta, ennek kimondását az új Gt. is mellőzte.
Az apport túlértékelése
Az új törvény az 1997-es törvényhez hasonlóan általános jelleggel tiltja az apport túlértékelését, így részben a cégbírói gyakorlat sugallatára garanciális rendelkezésként továbbra is rögzíti, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított 5 éves jogvesztő határidőn belül felel a társaság előtt azért, hogy apportjának a társasági szerződésben meghatározott értéke nem haladja meg a szolgáltatás idején fennálló forgalmi értékét.
A vagyoni hozzájárulás elmulasztása
Az új Gt. 14. §-ának rendelkezése lényegében azonos az 1997-es Gt. rendelkezéseivel, ha a tag (részvényes) a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem szolgáltatja, a gazdasági társaság ügyvezetése továbbra is harmincnapos határidő kitűzésével hívja fel a teljesítésre. A felhívásban továbbra is utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. Mindehhez hozzá kell tennünk: a harmincnapos határidő eredménytelen elteltével a tagsági viszony a törvény erejénél fogva szűnik meg, melyről az ügyvezetés egyszerűen értesíti a volt tagot.
E megszűnés azonban továbbra sem érinti a volt tagnak a Ptk. 339. § szerint fennálló általános polgárjogi felelősségét, ezért a tag a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősséggel tartozik.
Előtársaság
A német mintájú előtársaság az 1997. évi Gt. jelentős újítása volt, bevezetése tette lehetővé, hogy megszűnjön a gazdasági társaságok ex tunc, azaz visszamenő hatályú cégbejegyzése.
A gazdasági társaság a társasági szerződés közjegyzői okiratba foglalásától, illetve ügyvédi ellenjegyzésétől továbbra is előtársaságnak minősül. Ezen időszakon belül azonban két alszakaszt különböztetünk meg: a társaság cégbírósághoz való bejelentésétől – amelynek főszabályként a társasági szerződés megkötésétől számított 30 napon belül meg kell történnie – az előtársaság már létezik, de gyakorlatilag üzletszerű gazdasági tevékenységet továbbra is csak a gazdasági társaság cégbejegyezése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
A cégbejegyzési kérelem benyújtását követően a "bejegyzés alatt" toldatot vagy annak "b. a." rövidítését továbbra is fel kell tüntetni a társaság cégnevében. Lényeges változás, hogy a törvény az 1997-es Gt. szabályait azzal egészíti ki, hogy az előtársasági jellegre való utalás elmulasztása esetén előírja, hogy az így megkötött jogügyletek – amennyiben a cégbejegyzési kérelmet elutasítja a bíróság – az alapítók által együttesen kötött jogügyletnek minősülnek.
Az 1997. évi Gt.-től eltérően a törvény lényeges új szabályként rögzíti: a létrehozni kívánt társaság előtársasági szakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni, ezek lényegében azonosak az 1997-es Gt.-ben rögzített eltérésekkel, egy kivétellel: a bírói gyakorlatot követve, a 16. § (1) bekezdése f) pontja rögzíti: az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, illetve abban nem vehet részt.
Ha a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg (létszakasz) megszűnik, és a társaság külön eljárás nélkül, automatikusan teljes értékű gazdasági társaságként folytatja tevékenységét. Az előtársasági időszakban kötött szerződések, jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. [16. § (2) bek.]
Amennyiben viszont a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasítja, az előtársaság megszűnik, további jogokat és kötelezettségeket nem szerezhet, és a társaság az elutasításról való tudomásszerzés után a működését haladéktalanul köteles megszüntetni.
E kötelezettség elmulasztásából származó károkért az előtársaság vezető tisztségviselői továbbra is korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.
A működtetés megszüntetéséig vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni, ez a szabály vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. Az új törvény árnyaltabbá teszi a szabályozást: beépíti a tudomásszerzést, mint a jogkövetkezmények beálltának időpontját, egyértelművé teszi a vezető tisztségviselők, illetve a tagok felelősségét, és rendezi a tagok egymás közti elszámolását. A tudomásszerzés jellemzően a cégbírósági végzés kézbesítésével történik meg, de annak természetesen más módja is lehet
