A projekteknek a helyi igényekre kell épülniük
A regionális különbségek mérséklését eddig elsősorban a közvetlen területfejlesztési célú támogatások segítették, amelyek összege azonban – az évenkénti jelentős növekedés ellenére – jóval elmaradt az igényektől. Bár a nagyrészt decentralizált források az elmaradott térségek megerősítését szolgálták, azonban a hatékonyságot visszavetette, hogy a pénzeszközök gyakorta a piaci mechanizmusok működésének korrigálására fordítódtak – mondta Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter.
A területfejlesztés az I. Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) lényegesen kisebb szerepet játszott, mint amekkora súlya a II. NFT-ben lesz. Ez utóbbi ugyanis – amely az 1076/2004. kormányhatározat szerint, illetve a közelmúltban jóváhagyott Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK) figyelembe véve készül – kimondja, hogy a régiók az ágazatokkal azonos súllyal vesznek részt a tervezésben. Míg az I. NFT-ben egyetlen "kvázi" Regionális Operatív Program (ROP) működik, addig 2007 után valamennyi régiónak önálló operatív programja (op) lesz, s azok végrehajtását is a régiók menedzselik. Az új területfejlesztési koncepció várhatóan áttörést hoz a tekintetben is, hogy a tárcáktól elvárja a területi összefüggések, illetve a támogatások térségi hatásainak mérlegelését. Az OTK a fejlesztéspolitikai eszközök területi decentralizálását is szorgalmazza, megerősítve a régiók és kistérségek fejlesztéspolitikában játszott szerepét. Ennek megfelelően 2007-től az EU-tól érkező ERFA-források 50 százalékát regionális kompetenciába utalja.
A régiónkénti önálló ROP-ok konkrétan és tételesen bemutatják a régiók és azon belül a kistérségek adottságait, majd ezekből kiindulva határozzák meg az egyes területek fejlesztési irányait, feladatait. Ez garancia lehet arra, hogy a 2007 után megvalósuló programok jobban megfeleljenek a helyi lakosság igényeinek.
A területfejlesztés eszközeivel azonban a foglalkoztatás szintjén nem lehet nagyot lendíteni. A foglalkoztatás bővítéséhez olyan kormányprogram kellene, amely a foglalkoztatást serkentő valamennyi szakpolitikai elemet összehangolja és működteti. Ilyenek az adó- és járulékpolitika, a magyar kkv-k hálózati együttműködésének segítése, a kockázati tőke megerősítése, a munkaerő-piaci igényekhez igazított oktatási rendszer, a munka világából kiszoruló rétegek számára célzott intézkedések és programok.
Az, hogy a fejlesztési tervek kidolgozásába és megvalósításába a munkáltatók és a munkavállalók szervezetei miként kapcsolódnak be, alapvetően tőlük függ. A programok kidolgozása elsősorban kistérségi és regionális szinteken történik, s a partnerek bevonása mindkét szinten megvalósul. A legfontosabb az úgynevezett regionális munkacsoportok rendszere. Ezekben a munkáltatók és a munkavállalók szervezetei, az önkormányzatok, a kutatóhelyek, a vállalkozók képviselői is részt vesznek. Megemlítendő, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek (RFÜ) szoros kapcsolatban állnak a megyei munkaügyi központokkal és a kamarákkal.
A programok végrehajtását az úgynevezett monitoringtevékenység keretében követik nyomon a partnerek. Véleményünk szerint fontos, hogy a munkáltatók és munkavállalók szervezetei intenzívebben kapcsolódjanak be a pályázati rendszerek kiírásába, működtetésébe, illetve a monitoringtevékenységbe. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a munkaadók és a munkavállalók szervezetei – regionális és kistérségi szinteken egyaránt – jelezzék, hogy miként tudnának részt vállalni a programok megvalósításában. Ehhez jó keretet adhatnak a különböző kistérségi regionális programok végrehajtására kötött együttműködési megállapodások.
A pályázati anomáliák visszavetik a fejlődést
A munkaadók méltányolják, hogy a kormány tervek, illetve programok készítésével és források hozzárendelésével igyekszik hozzájárulni a területfejlesztési és a foglalkoztatási gondok megoldásához, de ennek eredménye még nemigen mutatkozik meg a regionális különbségek kiegyenlítődésében – vélekedik Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke.
Bár a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, az autópálya-építés sokat számít – például az M5-ös Szegedig történt meghosszabbítása, az M3-as várható befejezése –, ez azonban még nem elegendő a területi különbségek mérsékléséhez. A leendő beruházó ugyanis nemcsak ezt mérlegeli, hanem az adott térség megközelíthetőségének egyéb feltételeit is (vasút, légi vagy vízi közlekedés), továbbá az adott helyen található munkaerő minőségét, gyakorlottságát, kvalifikáltságát, s mindez együtt főként Budapest térségében található meg.
Éppen ezért a munkáltatóknak az a véleményük, hogy a hátrányos helyzetű régiókban a mostaninál még erőteljesebben kellene ösztönözni a beruházók megtelepedését, s az erőforrásokat még inkább ide lenne célszerű koncentrálni úgy, hogy az állami és az uniós források elérjék akár a beruházási költségek 50 százalékát is.
Bár a pályázatok rendszere működik, de a legtöbb vállalkozásnak gondot okoz a hosszú átfutási idő, az utófinanszírozás – az elnyert pénzhez ugyanis sokszor csak évek múlva lehet hozzájutni. Ez főleg a kis- és közepes vállalkozásokat hozza bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetbe, s kényszeríti őket drága hitelek felvételére. A munkaadók azt szeretnék, ha pontosan meghatároznák, hogy milyen dokumentumok kellenek egy pályázat benyújtásához, és a beadás után gyorsan (az államigazgatási gyakorlathoz hasonlóan), 30 napon belül válaszolnának, a nyerteseknek pedig szintén egy hónap alatt folyósítanák az elnyert összeget.
Minden pályázat meghirdetésekor világosan meg kellene mondani, mi a cél, melyek az elvárások, a kifizetési határidők. A munkaadók azt fontolgatják, hogy – mint ahogyan ez más támogatások esetében is megszokott gyakorlat – törvényi szabályozást kezdeményeznek a kérdés megnyugtató rendezésére.
Komplex programokra lenne szükség
A munkavállalóknak s az őket képviselő szakszervezeteknek egyaránt gondot okoznak az országon belüli területi különbségek, a tartósan leszakadó térségek, ám ebben évek óta nem tapasztalunk valódi előrelépést – összegzi véleményét Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) alelnöke. A foglalkoztatás eszközrendszere lényegében már kialakult, a mögötte álló források azonban szűkösek. A decentralizált pénzeszközöket a megyei munkaügyi tanácsok osztják el, s a döntési folyamatban részt vesznek a munkavállalók és a munkaadók képviselői is. Ám hiába ismerik jól a helyi igényeket, ha az elosztható támogatási és pályázati keret szűkös.
Mindenki tudja és hangoztatja, hogy a foglalkoztatás bővítése mindenekelőtt a kis- és középvállalkozói (kkv) szektortól várható; ezt kellene tehát erősíteni. A tapasztalatok azonban eltérőek: a gazdálkodók hiába kapnak kedvezményeket a bérjárulékokban, a közterhekben, önmagukban ezek nem teremtenek állásokat, csak rásegítő eszközök lehetnek. Új munkahelyek csak akkor jöhetnek létre, ha az adott terméknek, szolgáltatásnak piaca van. A Nemzeti Fejlesztési Terv első periódusának tanulsága, hogy a pályázást-pályáztatást mindkét félnek tanulnia kell. A finanszírozás lassú, az elbírálásnál kicsi a kockázatvállaló készség, az utófinanszírozáshoz pedig a pályázóknál hiányzik a megelőlegezendő tőke.
A szakszervezetek régóta hangsúlyozzák, hogy a térségi különbségek mérsékléséhez komplex programokra lenne szükség. Ma Magyarországon nincsenek ágazati (szak)politikák, amelyek hosszabb távra számba vennék, melyek lesznek a húzó- és a leépülő ágazatok, netán nagyüzemek. A privatizáció első hulláma után – az olcsó munkaerő előnyeit kihasználva – idetelepült, bérmunkára alapozó külföldi nagyvállalatok egymás után hagyják el az országot, de hogy kik jöhetnek helyettük – ehhez kellenének a koncepciók.
Térségenként is át kellene tekinteni az (infrastrukturális, földrajzi, turisztikai és egyéb) adottságokat, a tőkevonzó képességet, s ezek alapján átgondolni, mit lehet fejleszteni. Méghozzá nemcsak a nagy régiókban, hanem a kistérségekben is. Ezt kívánja szolgálni a ROP. A foglalkoztatási helyzet megváltozásának fontos feltétele a munkaerő-piaci igényekhez jobban igazodó szakképzés, átképzés is. "Éppen a kistérségi fejlesztésekben és a szakképzésben felismert közös munkáltatói-munkavállalói érdekeltség alapján kötöttünk együttműködési megállapodást a döntően mikro- és kisvállalkozókat tömörítő IPOSZ-szal" – mondta Pataky Péter.
