Nyugodt fejlődés a pénztárszektorban

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) rendszeresen összegzi a pénztárak működésére vonatkozó tapasztalatait. Legutóbbi, teljes évet átfogó beszámolójuk szerint a pénztárakat 2004-ben a nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődés jellemezte, fennállásuk óta a hozamok tekintetében az egyik legsikeresebb évet zárták. Az ismert részadatok alapján várhatóan hasonló következtetésekre jutnak a 2005. év summázatakor is. A pénztárak száma egy ideje változatlan, s érdemben a taglétszám leginkább az egészségpénztáraknál gyarapodott. Ugyanakkor a magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak tovább növelték tagdíjbevételüket és vagyonukat.

Magánnyugdíjpénztárak

A piacon a magánnyugdíjpénztárak meghatározó helyet foglalnak el. Számuk látszólag nem nagy, országszerte 18 működik, mintegy 2,5 millió tagot számlálnak, s befektetéseik piaci értéke 2005 végén megközelítette az 1100 milliárd forintot.

Tartósan 5 szereplő uralja a piacot, ezek a teljes taglétszám 82 és az összes vagyon mintegy 78-80 százalékát tudhatják magukénak. Míg a taglétszám korábban az éppen érvényes jogszabályok szerint elsősorban az önkéntes belépők révén gyarapodott, 2004 óta jellemzően a pályakezdők határozzák meg a bővülést. Korcsoport szerint a tagok 98 százaléka 20-54, 35 százaléka pedig 30-39 év közötti. A pénztári tagok 2004-ben, tehát egy év alatt több mint 210 milliárd forint tagdíjat fizettek be, mely összeg csaknem egyharmaddal több az azt megelőző évinél, s az előzetes adatok szerint 2005-re is hasonló várható. Ez részben a létszámbővüléssel, részben a járuléknövekedéssel magyarázható. Ezzel együtt évente százmilliárdos nagyságú a befektetésekből származó jövedelem is, bár a két évvel ezelőtti kimagasló eredmény a tőkepiac nagyon jó teljesítményével is magyarázható.

A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy intézményenként eltérően, de viszonylag még mindig magasra rúgnak a pénztárak működési költségei, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az egyéni számlák összegeit.

Jogszabályi változások

Tavaly módosultak, egyszerűbbé és áttekinthetőbbé váltak a pénztárakkal kapcsolatos egyes jogszabályok, ami megkönnyítette – mindenekelőtt – a munkáltatók ezek alkalmazásával kapcsolatos feladatait. Varga Éva, a PSZÁF főosztályvezetője három jelentősebb változást emelt ki. Ezek szerint 2006. január 1-jétől a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény mindenekelőtt újraszabályozta a pénztártagság létesítésére vonatkozó feltételrendszert, egyértelműbben meghatározva, hogy kinek kötelező magánnyugdíjpénztárba belépnie. A szakértő szerint a foglalkoztatók ily módon könnyebben meg tudják állapítani, hogy dolgozóik közül ki minősül pályakezdőnek, eddig ugyanis vizsgálniuk kellett például, hogy a munkavállaló folytat-e nappali tagozaton tanulmányokat, miközben dolgozik, vagy korábban dolgozott-e más államban, volt-e ott nyugdíjbiztosítása.

Ez év január 1-jétől – a módosított jogszabály szerint – az a személy minősül pályakezdőnek – s annak kötelező magánnyugdíjpénztárba belépnie –, aki Magyarországon első ízben létesít biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt – tehát munkaviszonyt, megbízási, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyt vagy indít egyéni vállalkozást; társas vállalkozás tagjaként először lesz biztosított, illetve biztosítási jogviszony hiányában megállapodást köt nyugdíjbiztosításra, és nem töltötte be a 35. életévét. Röviden: aki 35 évnél fiatalabb, és először köt társadalombiztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, annak a magánnyugdíjpénztárba be kell lépnie.

E jogszabály alapján a nyári szünetben jogviszonyt létesítő iskolai tanuló is bekerül a rendszerbe, s a béréből levont nyugdíjjárulék egy részéből megtakarítása is lesz a magánynyugdíjszámláján. A korábbi szabályok szerint az illető csak akkor léphetett be pénztárba, ha befejezte a tanulmányait. A törvény január 1-jétől tágabb lehetőséget kínál a magánnyugdíjpénztárba történő önkéntes belépésre is. Ezek szerint 30 éves kora alatt tag lehet az a fiatal is, aki nem az első, hanem akár már sokadik jogviszonyában dolgozik. A 35 év felettiek első jogviszonyuk létesítése esetén tehetik meg ezt, nekik ugyanis nem kötelező a tagság.

Elektronikus tagdíjbevallás

E kérdéskört valójában egy korábbi, 2005 derekán született jogszabályváltozás is érintette, csak ez az úgynevezett harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik. Számukra is lehetőség nyílik az önkéntes belépésre a magánnyugdíjpénztárba, ám magyarországi foglalkoztatásuk megszűnésekor ki is léphetnek a pénztári rendszerből, s összegyűjtött pénzüket magukkal vihetik egy hosszú távú megtakarítási formába. Ők azok, akik nem az Unió vagy az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagországainak állampolgárai, illetve nem vonatkoznak rájuk a kétoldalú szociálpolitikai egyezmények.

A törvénymódosítással lényeges változások történtek a tagdíjbevallás rendszerében, összefüggésben azzal is, hogy 2006-tól, illetve teljeskörűen 2007-től az egyéni járulékokat már az adóhatóság is nyilvántartja. Ennek szellemében most az egyéni szintű tagdíj- és járulékbevallás adattartalma összehangolódik, így a járulékbevalláshoz hasonlóan a tagdíjbevallás rendszerét is szabályozta a jogalkotó.

Ez a főosztályvezető szerint mások mellett ismét csak a munkáltatóknak segítség, hiszen dolgozóikról a béradatok alapján a járulékra és a tagdíjra vonatkozóan lényegében ugyanazon adatokat kell a magánnyugdíjpénztárba és az adóhatóságnak eljuttatniuk. A járulék- és a tagdíjbevallásnak tehát hasonló az adattartalma; immár az egyéni járulékbevalláshoz "igazodóan" szabályozzák az egyéni tagdíjbevallást is.

Ezzel kapcsolatban a főosztályvezető felhívta a figyelmet arra, hogy 2006-tól a foglalkoztatók elektronikus dokumentumban vagy gépi adathordozón juttathatják el a tagdíjbevallást a magánnyugdíjpénztárakhoz, jóllehet, a kisebb munkáltatók, a 10 fő alatti foglalkoztatók 2006-ban még nyomtatványon is megtehetik ezt. Köztudott, hogy a pénztárak a tagdíjbevallás alapján tudják lekönyvelni a pénztártag egyéni számlájára a befizetett összeget. Ennek alapján összesítik az egyéni számlaadatokat, amelyekről évente értesítést kapnak a tagok. Az egyéni számlaértesítőket június 30-áig postázták és postázzák ki a pénztárak. 2006-tól azonban a pénztári hozamokról már korábban tájékozódhatnak a tagok, ezek megjelentetésére március vége a határidő.

Dolgozói "kontroll"

A felügyelet tapasztalatai szerint az érintett munkavállalók egy ideje kritikusabban figyelik pénztáruk gazdálkodását, mert mind többen felismerik, hogy ez meghatározza későbbi nyugdíjukat. Az információszerzésben a PSZÁF és a pénztárak adatainak közzétételével és az egyéni nyugdíjszámító programnak az internetes honlapján történő közzétételével igyekszik segíteni.

A tagdíjbevallással és -befizetésekkel kapcsolatos egyeztetések, illetve adóhatósági intézkedések vonatkozásában 2006-tól tételesen újraszabályozza a törvény a magánnyugdíjpénztárakat érintő eljárást is. E szerint alkalmazottai után a foglalkoztatónak be kell vallania s be kell fizetnie a tagdíjat a pénztárhoz, ám ha ezzel bármi gond van, utóbbi megkeresi a foglalkoztatót. Ha elmaradt volna a befizetés, felszólítja, hogy pótolja azt. Ha ennek nincs foganatja, a pénztár köteles az adóhatóságot megkeresni, mert az ezzel kapcsolatos hatósági feladatokat az APEH látja el.

Mindezt, vagyis a munkáltató tagdíjfizetési kötelezettségét látszólag fölösleges hangsúlyozni, csakhogy Varga Éva szerint mégsem szükségtelen, mert az esetleges mai mulasztásokat 20-30 év múlva, amikor esedékes lenne a nyugdíj, lehetetlen helyrehozni. A felelősség valójában három szereplőé, a munkáltatóé, a pénztáré és az adóhatóságé, de nem vonhatja ki magát a pénztártag sem – aki figyelemmel kíséri egyéni számláit, és a jogalkotó sem – aki meghozza, "karbantartja" a jogszabályokat.

Önkéntes nyugdíjpénztárak

Az első önkéntes nyugdíjpénztárak 1994-ben alakultak, majd a folyamat 1995-ben felgyorsult. A kezdeti felfutást az utóbbi években visszaesés követte. Míg az ezredfordulón például 116 pénztár volt jelen a piacon, mára a számuk 75-re csökkent. A jelenség mögött pénztáregyesülés, az erők koncentrálása figyelhető meg. Jellemző, hogy a 12 legnépesebb és a legnagyobb vagyonnal bíró pénztár bankokhoz, biztosítótársaságokhoz kötődik. A szervezeteknek ma mintegy 1,3 millió tagja van; az éves növekedés néhány tízezerre tehető.

Újabb "kori" jelenség, hogy rendkívül magas a díjat nem fizetők száma, eléri a 20 százalékot. A PSZÁF szakértői az okokat kutatva arra a következtetésre jutottak, hogy ez – a többi között – összefügg a gyakori munkahely-változtatással. Azok a pénztári tagok ugyanis, akik korábbi álláshelyükön munkáltatói hozzájárulásban részesültek, új munkahelyükön ettől gyakran elesnek. Új munkaadójuk nem vállalja ezt a béren kívüli juttatást, maguk pedig nem képesek egyéb kötelezettségeik miatt fizetni a tagdíjat.

Ezzel együtt az önkéntes nyugdíjpénztárakba még így is tetemes pénz áramlik, 2004-ben például csaknem 83 milliárd forint befizetés érkezett, ami 7,5 százalékkal több az azt megelőző évinél.

Tíz év után

Három évvel ezelőtt pár ezer, de 2004-ben már mintegy 180 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tag számára járt le a tízéves várakozási idő. A következő években, egészen 2008-ig további évi 2-300 ezren kerülnek választás elé. Azután azonban a szakemberek már nem számolnak tömeges lejárattal. A PSZÁF munkatársai megnézték, miként döntöttek további pénztári kapcsolatukról azok, akiknek a várakozási idejük letelt.

Mint kiderült, elenyésző számban akadtak, akik felvették megtakarításukat, s a felügyelet ezután sem számít tömeges kilépésre. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak bizonyos években, de különösen 2004-ben kétszámjegyű nominális, illetve reálhozamot értek el. A döntéskor sokat nyomott a latban, hogy a jogalkotó adóeszközökkel is támogatja a megtakarítást. E szerint az évek során elért hozam adómentesen felvehető, de a nyugdíjkorhatár elérése előtt kivett befizetés – a tőkerész – jövedelemnek minősül, és személyi jövedelemadót, illetve egészségügyi hozzájárulást kell utána fizetni.

A felügyeletnél rámutattak: a jogszabály szerint – némi további türelem árán – lehetőség van a tőkerész adómentes felvételére is. Aki az előtakarékoskodás 12. évében dönt mellette, annak már csak az összeg 90 százaléka után kell adóznia. Az ezután következő időszakban évi 10-10 százalékkal csökken ennek a mértéke. Huszonegy évi pénztártagság után a tag teljesen adómentesen juthat hozzá a tőkerészéhez, még akkor is, ha nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt.

Mindemellett a pénztár - ha alapszabálya megengedi – a tag egyéni számláján lévő összeg 30 százalékát kitevő összegű tagi kölcsönt is nyújthat, legföljebb egyéves futamidőre. Ehhez azonban legalább hároméves pénztártagságot kell igazolni.

A pénztár kiválasztása

A nyugdíjazással, a különböző nyugdíjformákkal kapcsolatos kérdések a munkavállalók szélesebb körét érintik, azonban, mi tagadás, nem könnyű kiigazodni közöttük. Gyakran elhangzik például, hogy mit jelent a többpillérű nyugdíjrendszer?

A PSZÁF-nál kifejtették: a mai nyugdíjrendszerben – a korábbi gyakorlattal ellentétben – az a biztosított, illetve nyugdíjra jogosult, aki magán-nyugdíjpénztári tag is, nem csak az állami társadalombiztosítástól, illetve a magánnyugdíjpénztártól kaphat öregkori ellátást. Nyugdíját kiegészítheti még az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztáraktól származó szolgáltatással is, illetve legújabban mód van pénzintézeteknél úgynevezett nyugdíj-előtakarékossági számla nyitására is.

Ugyancsak kérdésként hangzik el, hogy mi a különbség a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztárak között? Nos, a pályakezdők számára kötelező a belépés magánnyugdíjpénztárba, de arról ki-ki maga dönt, hogy csatlakozik-e önkéntes nyugdíjpénztárhoz is. Utóbbiak tagjai lehetnek magán-nyugdíjpénztári tagok és azok is, akik csak az állami társadalombiztosítási rendszer tagjai. Egyszerre csak egy magánnyugdíjpénztárban lehet tagsággal rendelkezni, de önkéntes nyugdíjpénztárba egyszerre többe is be lehet lépni.

A pénztár megválasztásakor, belépés előtt ajánlatos alaposan tájékozódni a munkatársaknál, az ismerősöknél, a szakmai fórumokon, például a PSZÁF internetes honlapján vagy ügyfélszolgálatánál. Fontos tudni a többi között, hogy rendelkezik-e az adott pénztár tevékenységi engedéllyel, milyen az üzletpolitikája, mennyire eredményesek a befektetései, milyen szolgáltatásokat nyújt, illetve hozzáférhetőek-e gazdálkodásának adatai.

Nyugdíjpénztárak vagyona és taglétszáma

Megnevezés

2004. II.

2004. III.

2004. IV.

2005. I.

2005. II.

2005. III.

 

negyedév

negyedév

negyedév

negyedév

negyedév

negyedév

Magánnyugdíjpénztárak

Vagyon (milliárd forint)

688

739

804

878

969

1040

Taglétszám (ezer fő)

2346

2377

2402

2418

2436

2477

Önkéntes nyugdíjpénztárak

Vagyon (milliárd forint)

 

484

512

530

549

565

Taglétszám (ezer fő)

 

1242

1249

1263

1274

1285

Forrás: PSZÁF

Egységes hozzájárulás

Ha a tag elégedetlen választott pénztárával, lehetősége van átlépni egy másikba. Ehhez legalább féléves tagsági viszonnyal kell rendelkeznie, s az elhagyni szándékozott pénztárban a megelőző negyedév végén fennálló esetleges tagdíjhátralékát foglalkoztatójának rendeznie kell. Átlépési nyilatkozatot is be kell nyújtania mindkét pénztárhoz. Az egyéni számláján lévő összeg átutalására az "átadó" pénztárból az "átvevőbe" általában 50 napon belül kerül sor.

Szintén gyakori kérdés, hogy feltételekhez köthető-e a munkáltatói hozzájárulás fizetése? Ha a munkáltató vállalja, hogy valamelyik dolgozója javára munkáltatói hozzájárulást fizet, azt a továbbiakban egyetlen más, legalább fél éve nála dolgozó pénztártag dolgozójától sem tagadhatja meg. A hozzájárulásnak – a választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül – egységesnek kell lennie. Kifizetését sem munkakörhöz, beosztáshoz és pénztártípushoz, sem a dolgozó által fizetett tagdíj összegéhez, sem egyéb feltételhez nem lehet kötni.

A törvény szerint a foglalkoztatónak kötelessége nyilvántartást vezetnie az alkalmazásában álló, így az újonnan belépő biztosítottakról is. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a magán-nyugdíjpénztári tagságra vonatkozó adatokat is. A munkaviszony megszűnésekor a foglalkoztató igazolást állít ki a munkavállalója részére, melynek tartalmaznia kell a dolgozó magánnyugdíjpénztárának adatait is. Az új munkáltató ebből az igazolásból, illetve a munkavállaló nyilatkozatából értesül arról, hogy melyik pénztárba kell bevallania és fizetnie a tagdíjat.

Számlaértesítő a tagoknak

Sokakat foglalkoztat a kérdés, mit tegyen a munkavállaló, ha kiderül, hogy a munkáltatója nem fizeti a járulékot?

A magán-nyugdíjpénztári befizetések a tag majdani nyugdíjának alapját képezik, a tagdíjfizetés tehát alapvetően fontos. Mindig meg kell nézni, hogy a foglalkoztatótól kapott havi fizetési jegyzéken szerepel-e a magán-nyugdíjpénztári tagdíjlevonás. A pénztár évente egyszer kötelezően, de kérésre bármikor egyéni számlaértesítőt küld minden tagjának, amely tartalmazza a pénztárhoz befizetett tagdíjakat is. Mindezeken túl a foglalkoztató az adóbevalláshoz készített munkáltatói igazoláson, valamint a dolgozóinak minden év január 31-éig kiadott tb-igazoláson feltünteti a levont pénztári tagdíjat is. Ha kiderülne a mulasztás, akkor értesíteni kell erről a pénztárat, amely megteszi a törvényben előírt további lépéseket.

Lényeges kérdés, hogy vissza lehet-e lépni – és hogyan – a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe? Azok a pénztártagok, akik 2012. december 31-éig szereznek jogosultságot öregségi nyugellátásra – és pénztártagsági jogviszonyuk nem haladja meg a 120 hónapot, valamint a magánnyugdíjpénztár tájékoztatása szerint a részükre számított magán-nyugdíjpénztári járadékszolgáltatás (életjáradék) várható összege nem éri el a 75 százalékos mértékben megállapított társadalombiztosítási nyugellátásuk 25 százalékát –, 2012. december 31-éig történő nyugdíjba vonulásukkor kezdeményezhetik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést. Ennek is megvannak az eljárási szabályai. Ezek szerint a pénztártag – egyidejűleg a társadalombiztosítási nyugdíjigényének benyújtásával – írásban nyilatkozik visszalépési szándékáról a nyugdíjbiztosítónál.

Nyugdíj-előtakarékosság

December közepén az öngondoskodás új formájáról fogadott el törvényt az Országgyűlés. Ezek szerint 2006. január 1-jétől lehetővé vált, hogy az állampolgárok meghatározott feltételek mellett nyugdíj-előtakarékossági számlát nyissanak a pénzintézeteknél. A feltételek sorában a törvény a többi között feltünteti, hogy a leendő számlatulajdonosok még nem tölthetik be a nyugdíjkorhatárt, és előző évi személyijövedelemadó-bevallással kell rendelkezniük.

Az intézkedés már előzetesen is nagy érdeklődést keltett az érintettek körében; e konstrukciót a közvélemény afféle negyedik pillérnek sorolta be a kötelező társadalombiztosítási, a magán-nyugdíjpénztári, valamint az önkéntes nyugdíjpénztári forma mellé. A törvényhozók mindenesetre felsorakoztak a tőzsdei köröknek tulajdonított, nem utolsósorban a részvénypiac élénkítését szolgáló elképzelés mellé, s e technikának jelentős kedvezményeket szavaztak meg.

A hagyományos értékpapírszámlához hasonlatos nyugdíj-előtakarékossági számlára birtokosa bármikor és bármilyen összegű pénzt befizethet, azt lekötheti, illetve befektetheti a többi között állampapírba, befektetési alapba, részvénybe. Tehát tőzsdézhet is vele. A törvény szerint a befizetések után – az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekhez hasonlóan – igénybe vehető a 30 százalékos adókedvezmény, illetve az évi legfeljebb 100 ezer forintos adó-visszatérítés. Mindamellett a kedvezmény egyidejűleg mindkét formára igénybe vehető.

Nagyobb a kockázat

A két pillér között kétségtelenül fellelhetők az azonosságok, de szembetűnők az eltérések is, mintegy valószínűsítve, hogy az egyik lehetőség nem vonja el a másik elől a nyugdíjcélú megtakarításokat.

Szakértők szerint alapvető különbség, hogy a számlatulajdonosok – a pénztárakkal ellentétben - maguk dönthetnek arról, hogy milyen értékpapírba fektetik be forintjaikat. Így nagyobb nyereséget érhetnek el, mint egy nyugdíjpénztárban. Igaz, a kockázatuk is nagyobb, de – vélik egyes tőzsdei szakemberek – az esetleges veszteséget hosszú távon az előnyök kiegyenlíthetik.

Ugyanakkor a két forma közötti különbség, hogy a számla csak egyéni befizetések révén gyarapodhat, a munkáltatók továbbra is csak önkéntes nyugdíjpénztárba fizethetnek be alkalmazottaik után.

Az egyéni nyugdíj-előtakarékossági számla nem hazai találmány, több országban hosszabb-rövidebb ideje sikerrel működik. Az Egyesült Államokban különböző változatainak több mint három évtizedes múltja van. Ausztriában 2003-ban vezették be, Lengyelországban tavaly szeptemberben. Nyugati szomszédunkban a számlavezetőknek garantálniuk kell a befizetett tőkét; a lengyelek konstrukciója ugyanakkor sokban hasonlít a miénkhez. Azonban valamennyi megoldás közös abban, hogy sikeres bevezetésükben fontos szerepük van a kedvező adózási feltételeknek.

Önkéntes egészségpénztárak

Mind több orvosi, fogorvosi rendelőben, gyógyszertárban, egészségügyi szolgáltató várójában látható egy csöppnyi színes vignetta "egészségpénztárkártya-elfogadó hely" felirattal. Bolvári László, az Egészségpénztárak Országos Szövetségének elnöke szerint mások mellett ez is jelzi az önkéntes egészségpénztárak jelenlétét az egészségügyi ellátó rendszerben. Bár térhódításuk nem mérhető a nyugdíjpénztárakéhoz, de nem is elhanyagolható. Szolgáltatásaikkal kiegészítik a társadalombiztosítási ellátást.

Az elnök véleményét a PSZÁF hivatalos adatai igazolják. Míg például 2004 végén 44 pénztár működött a piacon – összesen 375 ezer taggal –, addig 2005 végére a pénztárszám változatlansága mellett a taglétszám – becslések szerint – megközelítette az 500 ezret. A fejlődés a tagdíjbefizetésekben is tükröződik: 2004-ben az összes bevétel és támogatás értéke meghaladta a 23 milliárd forintot, amely csaknem 64 százalékos növekedés az azt megelőző évhez képest. A tavalyi összesítések még nem állnak rendelkezésre, de hasonló eredmény várható 2005-re is.

A pénztári befizetések 80-90 százaléka általában a munkáltatóktól érkezik, a tagok kisebb összegekkel gyarapítják a pénztárak vagyonát. Meghatározó hányad, 80-95 százalék az úgynevezett fedezeti tartalékba, azaz a tagok egyéni egészségszámlájára kerül, amelyből a különböző betegségmegelőző, egészség-helyreállító szolgáltatásokat finanszírozzák. A többi működési és likviditási tartalék.

Adózási kedvezmények

Az állam kedvezményekkel támogatja az egészségpénztári rendszert, s ez igaz annak ellenére, hogy 2005., valamint 2006. január 1-jétől különböző törvényi megszorítások léptek életbe. A szövetség – mondta Bolvári László – ezért levéllel fordult a pénzügyminiszterhez, leírva, hogy ha a kormányzat komolyan gondolja a bővülő létszámú pénztárak szerepét az egészség megőrzésében, akkor bánjon csínján a szigorításokkal, egyben nem vonta kétségbe, hogy az adó- és más kedvezmények így sem elhanyagolhatóak.

Az egészségpénztári szakmát például megosztotta a pénztártörvény és a kapcsolódó rendeletek 2005. január 1-jétől hatályos módosításainak azon pontja, amely szerint a fedezeti alapot a tag a jövőben teljes egészében a saját döntése alapján használhatja fel, mert ez többek véleménye szerint a pénztári tagok egymás iránti szolidaritása ellen hat. Egyes pénztárak ugyanis – a fedezeti tartalék erre a célra elkülönített részéből – különböző szűrővizsgálatokat szerveztek tagjaiknak és családtagjaiknak.

Az egészségterv fogalma is az említett módosításokkal került be többé-kevésbé a köztudatba. Korábban a pénztárba belépő új tagnak alá kellett vetnie magát egyfajta szűrővizsgálati sornak: ennek alapján az illető egészségi állapotához lehetett kialakítani különböző egészségmegőrző csomagokat. Ennek mintegy intézményesített formájaként született meg az egészségterv. Amikor ez megjelent, a pénztárak arra gondoltak: tömegesen fognak majd jelentkezni a pénztártagok igényükkel. Nem így lett, több okból. Egyrészt mert elkészítése nem kevés pénzbe, esetenként 15-60 ezer forintba kerül, másrészt mert az egészségügyi vállalkozások sem igazán készültek fel rá; jórészt formális terveket, kliséket kínáltak. Nehézkesebbé vált az egészségmegőrzési célú sporteszközök vásárlása, az üdülők igénybevétele is.

Változatlan viszont, hogy a pénztári tagok egyéni befizetéseik 30 százalékát visszaigényelhetik személyi jövedelemadójukból. Az általános adókedvezményen felül továbbra is plusz 10 százalék kedvezménnyel támogatja a kormányzat az olyan típusú, a betegség megelőzését szolgáló felhasználásokat, mint az egészségterv és az abban javasoltak végrehajtása, illetve további 10 százalék adókedvezmény jár az egyéni számlán legalább két évre lekötött összeg után. A kedvezmények azonban nem haladhatják meg a 100 ezer, az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt elérőknél pedig a 130 ezer forintot.

Korszerű ellenőrzés

Ez év január 1-jétől megváltozott a befizetések után járó adókedvezmény visszautalásának rendje. A 2006-os adóév után járó adó-visszatérítést 2007-ben már nem kapják kézhez a pénztártagok, hanem önkéntes pénztári számlájukon írja jóvá azt az adóhatóság.

A munkáltató egészségpénztári befizetése a minimálbér összegéig, két pénztárba történt befizetés esetén – melyből az egyik nyugdíjpénztár –, a minimálbér 130 százalékáig adó- és járulékmentes. Az önkéntes egészségpénztári befizetésekre is vonatkozik az a 2006. január 1-jétől érvénybe lépett korlátozás, amely szerint munkavállalónként legfeljebb 400 ezer forintig adható adómentesen béren kívüli juttatás.

A pénztárak többsége 7-8-10 éve működik, s a tapasztalatok azt jelzik: az egészségszakma felébredt, rámozdult a pénztárakra – állítja a szövetség elnöke. Érthető, hiszen mint a PSZÁF statisztikái is bizonyítják, a tagok a befizetések mintegy 75 százalékát az adott évben fel is használják, s ez tekintélyes összeg. Ennek 40 százalékát évek óta változatlanul gyógyszerekre költik. Egy 2003-ban született kormányrendelet szabályozza a pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokat, termékvásárlásokat.

A forgalom nagy, mivel azonban a jogszabályokban nem könnyű kiigazodni, ezért az Egészségpénztárak Országos Szövetségéhez tartozó tagpénztárak egy korszerű ellenőrző-elszámoló rendszer felállításáról döntöttek. A munka közepénél tartanak. Közben több szervezet egészségpénztár-kártyát bocsátott ki, hogy tagjaik az egyéni számlájukon felhalmozódott összeget készpénzkímélő módon tudják felhasználni.

Önsegélyező piac

A pénztári piac legkisebbje az önsegélyező, nem is annyira a pénztárak száma miatt, azokból ugyanis 32 található. Viszonylag szerény, 110 ezer körüli a tagok száma, s az évente befizetett tagdíj sem nagyon haladja meg a 7milliárd forintot. Erejüket döntően befolyásolja a munkáltatói háttér. A tagság, valamint a vagyon 85-90 százaléka 9 pénztárnál található. Az utóbbi időben befizetett tagdíj összege évente 6-8 milliárd forint körül mozog, aminek mintegy a fele munkáltatói tagdíj-hozzájárulás. Ez az arány némileg növekszik, a támogatóktól érkező összeg viszont csökken.

Az önsegélyező pénztárak szolgáltatási kifizetései az egészségpénztárakhoz hasonlóan folyamatosak, többnyire munkahelyváltáshoz, baleseti, betegségi, kórházi ellátáshoz, esetleg gyermekneveléshez, iskolakezdéshez nyújtanak segélyeket, támogatásokat. Ezek néhány éve folyamatosan nőnek, 2004-ben például 73 százalékkal haladták meg az azt megelőző évi kifizetéseket.