Miközben egyre nagyobb hangsúlyt kap az uniós bérfelzárkóztatás követelménye, mind több munkavállaló nehezményezi, hogy a fizetése jóval elmarad az azonos munkáltatónál, ugyanabban a szakmában, de az ország más-más településén tevékenykedő kollégái díjazásától. Márpedig az uniós alapelven nyugvó hazai szabályok – a Munka Törvénykönyve (Mt.), az egyenlő bánásmódról szóló törvény - nem engedik meg, hogy a munkavégzés minőségével össze nem függő "tulajdonságaik", helyzetük alapján megkülönböztetés érje a munkavállalókat.
Regionális eltérések
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) bérezési tanulmánya szerint a szakképzett munkások átlagosan, éves szinten bruttó 2,076 millió forintot kerestek tavaly, míg az egyszerű betanított munkások 1,537 millió forintot kaptak a juttatásokkal együtt egy évben.
A fizetések regionális versenyében a Hay Group tanácsadó Budapestet teszi az első helyre, Nyugat-Magyarország a második, a keleti országrész a harmadik helyet foglalja el. Ugyanakkor a fejvadászcégek tapasztalatai szerint a szakemberek fizetését illetően Kelet-Magyarország megelőzi a nyugati régiót. Ennek az lehet az oka, hogy a keleti régióba nagyon nehéz szakembert és vezetőt csábítani, akik inkább a fővárosban maradnának, de legfeljebb Nyugat-Magyarországra költöznének.
Munkaügyi kutatók megerősítették azt a tendenciát, mely szerint miközben a közgazdasági ismereteket igénylő és az adminisztratív munkakörökre jelentkezőkből bőven válogathatnak a munkaadók – s a túlkínálatnak megfelelően változik a bérük is -, ugyanakkor jelentős a munkaerőhiány a speciális szaktudású állásokban, ahol a jó nyelvtudással bíró, tapasztalt szakmunkásokra lenne igény. Ők magasabb fizetést tudnak kialkudni maguknak.
Kelendő mérnökök
A területi bérkülönbség szembetűnő a kereskedelemben. Ezek szerint Békés, Borsod, Hajdú, Szabolcs, Tolna megye, vagyis az ország egyébként is sok szempontból hátrányos területein lévő áruházláncok dolgozói viszik haza a legkevesebbet – 66 220-67 400 forintot –, míg a legmagasabb keresetet – 80 ezer-106 ezer között – Győr, Fejér és Pest megyében regisztrálták. A fővárosban viszont valamennyi üzlethálózat beosztott dolgozójának bruttó keresete 82 500 és 115 ezer forint között szóródik.
Szakértők szerint a termelékenység, a forgalom alapvetően meghatározza a dolgozók jövedelmét. Emellett vitathatatlan, hogy az ország keleti és nyugati megyéiben eltérőek az életfeltételek, s az infrastruktúrának is komoly szerepe van abban, hogy hol milyen a bérszínvonal. Az is egyértelműen kimutatható, hogy egy nemzetközi cég egészen más béreket ad, mint egy magyar, ám az sem mindegy, hogy nagy-, közép-, illetve kisvállalat foglalkoztatja-e a dolgozót. A szakmai gyakorlat mértéke, a vezetői tapasztalat, a nyelvismeret, a cég földrajzi elhelyezkedése is meghatározza a bérek nagyságát.
Egy, a cégek szakemberigényét vizsgáló, decemberben publikált felmérés szerint nő a mérnökök iránti kereslet, bár ez nem minden foglalkozásra, ágazatra és megyére igaz. Kereseti lehetőségeiket elemezve a kutatás kitér arra, hogy tavaly a mérnöki végzettségekhez köthető foglalkozásokban a bruttó havi átlagkereset 265 143 forint volt, míg a felsőfokú gazdasági végzettséget igénylő munkakörökben az átlagkereset ennél magasabb, 288 437 forint. A pályakezdő fizikusok és vegyészek fizetése felülmúlta a szellemi foglalkozásúak havi bruttó átlagjövedelmét, amely a felmérés idején 213 357 forint volt. Kicsit jobban keresnek a meteorológusok, havi keresetük meghaladja a 320 ezer forintot.
Lépéshátrányban a képzés
A szakmunkások listáján a gépkezelők közül a kőolaj-feldolgozók bére a legmagasabb, 264 ezer forint. Őket a hőerőművekben, majd az atomerőművekben tevékenykedő gépkezelők követik, 243 ezer, illetve 216 ezer forintos havi javadalmazással. A gyártósori összeszerelők viszont mindössze százezres bruttó bérrel számolhatnak. E körül mozog a vasút-, illetve a csővezeték-építők, valamint a műanyag-feldolgozók, a nehézföldmunkagép-kezelők és a finommechanikai műszerészek keresete is.
Lepsényi István, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) soros elnöke elmondta: a hazai foglalkoztatottak 47 százalékát képviselő szövetség érdekkörében működő vállalkozások kvalifikált szakembereket keresnek: elsősorban villamossági, gépészeti területeken, jellemzően mérnököket, informatikai fejlesztőket, felhasználókat.
Jól képzett szakemberekre továbbra is kereslet van az építőiparban, azonban a kínálat nagyon szűkös, mivel e területen idehaza szakképzetlen segédmunkások állnak rendelkezésre. Ezért a vállalkozások arra kényszerülnek, hogy külföldről – Romániából, Ukrajnából – hozzanak ide alacsonyabb bérért segéd-, illetve szakmunkásokat.
A fiatalabbak jobban keresnek
A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint a legtöbb jól fizető poszthoz a felsőfokú, főleg műszaki végzettségű és jó nyelvtudású állástalanokat vadásszák a cégek. Gépészmérnököket, termelési főmérnököket, üzemtechnikusokat egyaránt 500-700 ezer forintos bruttó bérért keresnek. Érdekesség, hogy az életkor növekedése nem minden végzettségnél, illetve munkakörben emeli meg a béreket. A gépészmérnökök között épp a fiatalabbak, a 31-40 évesek keresik a legtöbbet – átlagosan 310 ezer forintot –, ugyanebben a korosztályban a vegyészmérnökök 60 ezerrel is többet keresnek, mint a gépészek. A legrosszabb havi fizetésről a fa- és könnyűipari mérnökök panaszkodhatnak, az átlagos keresetük 195 ezer forint, ám a legjobban keresők fizetése sem éri el a 250 ezret. A tapasztalatok azt mutatják, hogy főleg a közép-magyarországi vállalkozások szenvednek munkaerőhiányban. Az egyik algyői munkáltató 300-400 ezer forint közötti jövedelmet ajánlott hegesztőmérnöknek a múlt év végén; Gödöllőn pedig a beszerzési igazgatói posztra jelentkezőknek 1-1,3 millió havi bruttó keresetet ígértek.
Külhoni munkaerő
A járműgyártás területén elsősorban a nyelvet beszélő, magasan kvalifikált gépészmérnököket, gyártómérnököket (technológusokat), korszerű ismeretekkel rendelkező logisztikusokat, valamint mechanikai műszerészeket, NC/CNC programozókat, gépkezelőket keresnek. Általános probléma a megfelelő szakképzettségű dolgozók hiánya, a vállalkozók nagyon gyakran maguk képzik az iskolából kikerült szakmunkásokat. Lepsényi István ezért is tartja fontosnak a szakképzés átalakításának felgyorsítását, hiszen ennek hatása legjobb esetben is három év múlva jelentkezik.
A VOSZ tapasztalatai szerint a fővárosban és vonzáskörzetében nagy az igény jól képzett szakmunkásokra, miként a Dunántúlon a határ mellé betelepült multinacionális cégek is ilyen munkaerőt igényelnek. Az északkeleti és déli határ menti területeken mára jellemzővé vált az ingázás; a szomszédos országokból alacsonyabb bérért megfelelő képzettségű szakmunkásokkal pótolják a hiányzó munkaerőt.
Lepsényi István a jövő szempontjából fontosnak mondta, hogy bár a mérnökképzés és a szakmunkásképzés elsődleges központjai Budapestre koncentrálódnak, a tudásközpontok létrehozásával Győr, Szeged és Kecskemét felsőfokú és szakmunkásképző intézményei is dinamikus fejlődésnek indultak. Emellett a miskolci egyetem továbbra is biztos szakmai tudással rendelkező szakembereket bocsát ki.
A mesterségek presztízsét firtató kérdésre a VOSZ soros elnöke azt mondta: a kvalifikált, magas színvonalú képzést igénylő szakmák mellé olyan hagyományos kézművesmesterségek is felsorakoznak, mint az asztalos, az üveg- és díszműves, az építőiparban a burkoló, az ács és a tetőfedő. Ugyanakkor – tette hozzá – általában nem elég magas a szakmunkások presztízse, ami érezhető a szakmunkásképzésre jelentkezők színvonalán.
A VOSZ szerveződési területén ágazatonként igen különbözőek a javadalmazási lehetőségek, mivel a legkisebb keresettől kiindulva a kiemelt bérezésig minden fellelhető. A minimálbér a könnyűipari ágazatokra jellemző, főként a textiliparban, valamint a kereskedelemben. A kiemelt ágazatokban magas jövedelemre lehet szert tenni: előfordul a napi 20-30 ezer forintos kifizetett bér is. Továbbra is a bankszektor vezet, sajnos ezzel a vállalkozások nem tudnak versenyezni - hangsúlyozta Lepsényi István. Tájékoztatása szerint a feldolgozóiparban és a gyógyszeriparban, valamint az energiaszektorban a nemzetgazdasági átlag feletti fizetések vannak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyarországi vegyesvállalatok többsége átlag feletti, a szakmai kompetenciákat és a teljesítményt elismerő kompenzációra törekszik.
KSH-adatok a keresetekről
A KSH legfrissebb jelentése szerint 2005-ben, a versenyszférában bruttó 151 ezer forint volt a havi átlagjövedelem, ami alig magasabb a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara bérezési tanulmánya szerinti bruttó havi 133 ezer forintnál, amelyet a betanított munkások kerestek tavaly. A KSH adatai feltehetően a még mindig jellemző hazai fizetési gyakorlat miatt torzítanak, amely szerint a kötelezően kifizetett minimálbéren felüli összeget zsebbe kapják a dolgozók. Ezt bizonyítja szakértők szerint az is, hogy a versenyszférában 1,5 millió munkavállaló keres hivatalosan a minimálbérnek megfelelő összeget.
Röghöz kötött dolgozók
Munkaügyi kutatók is megerősítették, hogy az egyes szakmákon belül tapasztalható eltérő bérezés – jelesül, hogy például egy áruházi pénztáros vagy szobafestő többet keres Szombathelyen, mint egy szabolcsi kisvárosban –, azért is előfordulhat, mert a magyar munkavállalók nem mobilak, nem hagyják el lakóhelyüket, nem költöznek át az ország más, jobb kereseti lehetőséggel kecsegtető részébe. Ennek oka az is, hogy az emberek nem bérleményben, hanem saját ingatlanban élnek, s ha akarnák, se nagyon tudnák egy hátrányos helyzetű térségben lévő lakásukat, házukat annyiért eladni, amennyiért máshol vásárolhatnának.
A kvalifikált szakemberek iránti igényt jelzi az az eset is, amelyről a munkaügyi miniszter beszámolt nemrégiben egy fórumon. E szerint miközben a munkaügyi központokba bejelentett munkaerőigények sorában a több műszakos CNC-esztergályos gépbeállítói munkakörbe bruttó 225-235 ezer forintot kínálnak a foglalkoztatók, Tolna megyében egy dombóvári cég már 600 ezer forintos fizetést is adna az e szakmában jelentkezőnek.
Ez is azt jelzi, hogy az adott végzettség iránti kereslet nagymértékben meghatározza a béreket. A cégek ritkán kínálnak a piacinál magasabb fizetést, maximum 20 százalék az eltérés. Van, hogy emiatt 3-4 hónapig sem találnak megfelelő munkaerőt, így kénytelenek emelni a kereseti ajánlatukat.
A munkaügyi tárca 800 hazai vállalkozásnál végzett felmérése szerint miközben a kínai ruhaneműk elárasztották a hazai piacot, rendkívül keresettek lesznek idén a szabó- és varrónők, de hiányszakma a henteseké, a lakatosoké, a kőműveseké, a hegesztőké is.
Felfutóban a szépségápolás
A munkaerő-piaci prognózisból az is kiderül, hogy akár egy megyén belül is – a különböző településeken – egyszerre van jelen a hiány és a telítettség ugyanabban a szakmában. Szolnok megyében például keresett foglalkozás a gyártósori összeszerelő, ugyanakkor az úgynevezett romló pozíciójú szakmáknak a második sorában szerepel ugyanez a mesterség. Annak, hogy néhány munkakörben egyszerre mutatkozik élénk munkaerő-kereslet és -felesleg, fő oka a területileg eltérő, illetve a gazdasági struktúraváltással összefüggő keresletváltozás is.
A döntően családi és mikrovállalkozásokat képviselő Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) alelnöke, Kassai Róbert úgy látja: a cégek nagy része főleg az építőiparban jártas munkavállalókat keresi. Ugyanakkor a néhány fős vállalkozások nem nagyon tudnak bővíteni, mert piacaik is behatároltak. Általában egy kialakult stábbal dolgoznak, amelynek tagjai jórészt szakemberek, s csupán az esetleges fluktuáció vagy nyugdíjazás miatt nyílik lehetőségük a munkaerő pótlására. Mivel a legkeresettebb szakmák az építőipariak, ezekben van leginkább szükség kiváló szakemberekre – érvelt az alelnök.
Az IPOSZ érdekkörében felfutóban lévő szakma a szépségápolás is: komoly érdeklődés mutatkozik a magas szintű szolgáltatást nyújtó vállalkozók részéről jól képzett kozmetikusokra, masszőrökre, fodrászokra.
Csődbe ment vállalkozások
Kassai Róbert elmondta: az ország keleti részében sok szakmunkás nem talál munkahelyet. Az IPOSZ kimutatása szerint a keleti régióban tavalyelőtt nyolcezer vállalkozás ment csődbe vagy szűnt meg, 2005-ben ez a szám már elérte a kilencezret.
Feltűnően sok dolgozó veszíti el az állását a húsiparban. Az alelnök magánvéleménye szerint ennek oka az uniós csatlakozás következménye lehet, nevezetesen, hogy a külföldről behozott olcsó termékek ellepték a piacot. A munkaerőt egyébként ebben az iparágban is főleg Budapesten és a nyugati megyékben keresik. Igaz, a vállalkozások, a vegyesvállalatok száma is főleg Nyugat-Magyarország felé sokasodik, kelet felé egyre csökken – tette hozzá az alelnök, aki megerősítette, hogy a szakemberhiány lényeges oka, hogy a magyar munkavállaló nem flexibilis. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy például Szlovákiából több ezren ingáznak naponta magyarországi munkahelyekre.
A keresetekkel kapcsolatban az IPOSZ-nál is úgy látják, hogy a tényleges munkajövedelmek lényegesen magasabbak a 62 500 forintos minimálbérnél. Az építőiparban ma már meghaladják a nettó 100 ezer forintot. Az építkezéseken dolgozó betanított vagy segédmunkás átlagosan 80 ezer forintot visz haza, a kvalifikált munkát végző, magas teljesítményt produkáló szakmunkás borítékjába 130 ezer forint is kerülhet, s e tekintetben szinte teljesen mindegy, hogy hol dolgozik.
A vasasszakmában a speciális, programvezérelt gépeket kezelők fizetése ennél is több, természetesen nem a családi és a mikrovállalkozásoknál, ezeknél ugyanis erre - pénzügyi okok miatt – nemigen van lehetőség. E körben sok munkáltató, mások mellett a kereskedelmi vállalkozások legfeljebb minimálbérért tudnak ajánlani. Jellemzően a szolgáltatásoknál gyengébb a fizetés.
A 3 millió 900 ezer munkavállaló tekintetében Kassai Róbert is elismerte, hogy óriási a különbség, hogy valaki külföldi vagy magyar cégnél dolgozik-e, illetve milyen beosztást lát el. Az átlagbéreket nagyon torzítja, hogy az itt bejegyzett, külföldi cégek - több mint 33 ezret tartanak nyilván –, illetve a vegyesvállalatok magyarországi alkalmazottai, köztük főleg a vezető beosztásúak nagyon magas fizetést kapnak. Emellett a bank-, illetve pénzügyi szakmában is kiugróak a keresetek. "Ha mindezt leszámítjuk, nem is olyan rózsás a helyzet, hiszen a legjobban és legrosszabbul keresők között az arány kilenc és félszeres" – összegezte tapasztalataikat a szakember.
Uniós összehasonlítás
A munkaadói szövetségek összehasonlító adatai szerint a magyar bérek az uniós kereseti lista középmezőnyében foglalnak helyet. Magyarország 145 406 forintos (583 eurós) átlagkeresete kevesebb mint ötöde a második helyezett németországi fizetéseknek, amelyek átlaga 3318 euró. Ugyanakkor a nyelvet beszélő kvalifikált mérnökök német kollégáik jövedelmének 40-50 százalékát is megkeresik. A jó szakmunkások jövedelme a húzó iparágakban megközelítheti német szaktársaik bérének harmadát. Jól érzékelhetően 10-15 százalékos eltérés van a multinacionális és a hazai nagy cégek által fizetett bérekben is.
Mindazonáltal a Mercer nemzetközi tanácsadó cég 16 országot átfogó összehasonlításából az tűnik ki, hogy nálunk honorálják a legjobban a szakembereket Kelet-Közép-Európa országai között. Igaz, az alapfizetéseket figyelve csak a harmadik helyen állunk.
A régióban Oroszországban és Lengyelországban volt tavaly a legmagasabb az alkalmazottak fizetése. Elemzők e meglepő eredményt annak tudják be, hogy a vizsgálat alanyai termelő és kereskedő multinacionális cégek voltak. A kereseteket ugyanis többnyire egy-egy ország átlagában döntően a hazai össztermék szintje határozza meg. A felmérésből az is kiderül, hogy az alapbér szerepe a teljes jövedelemben a környező országokkal összehasonlítva nálunk a legalacsonyabb – mintegy 60 százalék –, míg a juttatásoké a legmagasabb. Ennek oka feltehetően az adózási jogszabályokban, az öngondoskodáshoz és a béren kívüli juttatásokhoz kapcsolódó kedvezményekben rejlik.
Az IPOSZ alelnöke ezzel kapcsolatban kifejtette: nem helyes a bérek uniós összevetése. Szerinte a keresetek vásárlóerőparitásáról érdemes beszélni, arról, hogy ugyanazért a munkabérért mit lehet itthon, illetve mit lehet külföldön vásárolni. Márpedig a fogyasztói árak sem mindig összehasonlíthatók. A statisztikák szerint ebből a szempontból a magyarországi keresetek az uniós bérek 60 százalékát érik el, ugyanakkor nominálértékben a 30 százalékát. A visszajelzésekből az is kiderül, hogy az Unió országaiban próbálkozó hazai vállalkozók lényegesen kevesebbért dolgoznak, mint kinti kollégáik. Gazdasági kutatók egyébként 25 évre taksálják azt az időszakot, amíg a magyar keresetek vásárlóértékben elérik a kinti béreket. Ugyanakkor Kassai Róbert is elismeri, hogy az elmúlt évekhez képest a hazai fizetések reálértékben is emelkedtek.
Nehéz helyzetű ágazatok
Az idei év közepétől senkit nem lehet minimálbéren foglalkoztatni, aki szakmunkát igénylő munkakörben dolgozik. Ez az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) született döntés ugyanakkor várhatóan nehéz helyzetbe hozhat néhány iparágat -elsősorban a textil- és a konfekcióipart, a mezőgazdaságot, a kiskereskedelmi és az építőipari vállalkozásokat –, mert nem tudják kigazdálkodni a megemelt bér fedezetét
