Az alapvető törvényi rendelkezés az Mt. 75/A §-ának (2) bekezdése, amely szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményeire – így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a munkáltató és munkavállaló törvényben meghatározott jogaira és kötelezettségeire – tekintettel kell megítélni.
Az irányelv leszögezi, hogy a munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. Nincs tehát egy olyan "jogi lista", amelynek ha a foglalkoztató megfelel, akkor egyértelműen eldönthető, milyen szerződést kell kötnie, hiszen ez elsősorban az elvégzendő munka jellegétől, elvégzésének módjától, a felek kapcsolatától függ.
Szerződési szabadság vagy típuskényszer
Olyan esetben, ha a tevékenység jellege megengedi, a felek élhetnek a szerződési szabadság alkotmányos jogával, tehát ha többféle szerződéstípus is – jogszerűen – szóba jöhet, akkor ezek között szabadon választhatnak. Más esetben a jogszabályok teszik lehetővé, hogy a meghatározott – pl. egészségügyi – tevékenységet többféle jogviszonyban is elláthassák.
Ezzel szemben egyes tevékenységek kizárólag csak a jogszabály alapján meghatározott jogviszonyban láthatók el. Ilyen például a hivatásos sportoló, a köztisztviselő, a közalkalmazott (amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató tevékenységi körébe tartozó, rendszeresen jelentkező feladatokat lát el).
A munkaviszony ismérvei
A szerződések minősítésénél a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit – azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket – egyenként és összességében is vizsgálni és mérlegelni kell. A minősítő jegyeket eltérő súllyal, az ellenőrzés által érintett eset körülményeitől függően kell értékelni, ez határozza meg, hogy mely minősítő jegyek lesznek döntőek az eljárás során. Önmagában egyetlen ismérv sem meghatározó, a tényállás teljessége alapján lehet megállapítani a munkavégzésre irányuló jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusát.
Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a másodlagos minősítő jegyek viszont egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.
Megjegyzendő, hogy az adózás, valamint egyes adónemek – köztük az ekho – választásának lehetősége a munkavégzésre irányuló jogviszonynak csupán a következménye. Az egyes minősítő jegyek önmagukban nem eredményezik egyik vagy másik adózási forma érvényesülését, általában a jogviszony, illetőleg a jogviszonyt létesítő megállapodás tényleges tartalma dönti el azt, hogy arra milyen adózási szabályokat kell alkalmazni. Tehát az ekho szerinti adózás nem minősítő jegye a jogviszonynak!
Mindenképpen érdemes a teljes, rendkívül alapos irányelvet áttanulmányozni, mivel az a bírósági gyakorlatra is kitérve, jogesetek segítségével tekinti át a kérdéskört.
Elsődleges minősítő jegyek
Az elsődleges minősítő jegyek közé tartoznak a következők:
A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás
Ez csak a munkaviszonyra jellemző. Ilyenkor az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására.
Személyes munkavégzési kötelezettség
Szemben a polgári jog megbízásával vagy vállalkozásával, munkaviszonyban az alkalmazott helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe.
Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása
Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. A polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok esetén viszont nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.
Alá-fölé rendeltségi viszony
A munkavállaló munkaszerződés alapján a munkaadó szervezetében dolgozva látja el feladatait, jellemző a hierarchikus kapcsolat. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül.
Másodlagos minősítő jegyek
A másodlagos minősítő jegyek a következők:
Irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog
Mindkét jogviszonyra jellemző, terjedelme azonban eltérő. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában – az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon.
A munkavégzés helye
– a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye,
– a vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladat ellátáshoz igazodik.
Az elvégzett munka díjazása
Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót. A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve – vállalkozás esetében – a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása
Ez a munkaviszonyban jellemző. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe.
A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek megteremtése
Munkaviszony esetén a munkáltatót terheli, megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki.
Írásbeliség
A munkaszerződést kötelezően írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak.
