A magyar gazdaság további fejlődésének gátja lehet az égető szakmunkáshiány. A szaktárca napokban elkészült felmérése szerint a lakosság 40 százalékának nincs szakképesítése. Vélhetően ez is magyarázat arra, hogy nemzetgazdasági szinten mintegy 30-32 ezerre tehető a tartósan betöltetlen állások száma. A szakmunkáshiány megszüntetésének – vagy legalábbis enyhítésének – lehetséges útját a kormány abban látja, hogy a szakképzésben részt vevő fiatalok minél nagyobb számban a vállalkozóknál sajátítsák el a választott mesterség fortélyait. Bár néhány év alatt 12 ezerről 22 ezerre emelkedett a szakképzésben tanulószerződéssel részt vevők száma, a cél azonban az, hogy a 67 ezer tanuló legalább fele közvetlenül a gazdaságban szerezzen gyakorlati tudást.
Szorosabb együttműködés kell
Gázer Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) oktatásfelelőse úgy látja: a szakképző iskolák zöme nem a versenyszféra számára képzi a fiatalokat. Ennek egyik oka, hogy az egyes szakmákban nem alakult ki az együttműködés; az iskoláknak gyakorlatilag nincs élő kapcsolata a szakmai, illetve a nagy munkaadói szervezetekkel. Ha viszont létrejön a cég és az oktatási intézmény közötti együttműködés, az egyre inkább üzleti alapon történik.
A 45 ezer tagot – s a munkáltatók révén egymillió-hatszázezer munkavállalót – képviselő VOSZ álláspontja szerint annak érdekében, hogy a tanulók az iskolában megszerzett elméleti tudás mellé a munkába álláshoz szükséges gyakorlatot is megszerezhessék, nagyon szoros kapcsolatot kell kialakítaniuk a cégeknek és a szakmunkásképző intézményeknek. S ez a szakmák többségében igaz.
Az oktatásfelelős negatív példaként említette a munkaügyi központok gyakorlatát. Ezek az intézmények szerinte arra fordítanak gondot, hogy a hozzájuk forduló munkanélkülieket kiképezzék vagy továbbképezzék különböző mesterségekre, arra viszont nem figyelnek, hogy ez a munkaerőpiacon keresett szakmákban történjen meg. A tapasztalatok riasztóak, hiszen a munkaügyi központok által – döntően európai uniós és állami pénzekből – szervezett képzésben részt vevők 70 százaléka nem tud elhelyezkedni a versenyszférában. Vagy azért, mert a munkájára nincs igény, vagy pedig azért, mert abban a szakmában túlkínálat van. Ez az arány azért is elfogadhatatlan, mert az országban nagyon sok a betanított, szakképzetlen munkás. Emellett azzal is számolni kell, hogy – mások mellett a Németországban tapasztalható gazdasági recesszió következményeként is – kezd ideáramolni például a török vagy az afgán munkaerő, kiszorítva a magyar szakikat a munkaerőpiacról.
Érdektelen munkaadók
A kisvállalkozások – miközben szakmunkáshiánnyal küszködnek – az igénybe vehető kedvezmények ellenére sem szívesen foglalkoznak tanulókkal. A szakértők szerint az a körülmény, hogy a cég a tanuló alkalmazásával járó költségeket leírhatja az adóalapjából, illetve visszaigényelheti a szakképzési hozzájárulásból, a tőkeszegény vállalkozások többségének nem éri meg. Ráadásul a vállalkozók akkor élhetnek a kedvezménnyel, ha az adott szakmában – a képzés után - továbbfoglalkoztatják a szakmunkást. Gyakorlatilag olcsóbb számukra feketemunkással vagy családtagokkal dolgoztatni.
A VOSZ területén is komoly problémákat vet fel, hogy nagyon kevés vállalkozás hajlandó tanulóval foglalkozni – mondta Glázer Tamás. Szerinte ennek oka a tőkehiány mellett az is, hogy a vállalkozások nagy része családi alapon működik, illetve nincs elegendő megrendelés, kevés a munka.
A szövetség mindazonáltal azt javasolja, hogy a szakképzés címén a költségvetésbe befolyó összeg 50 százalékát az állam kötelezően utalja át az érintett szakmában működő szakmunkásképző iskoláknak. A tanintézet ebből tud fejleszteni, ez a forrás teremthet lehetőséget arra, hogy a jól felkészült előadókat megfizessék, illetve tankönyveket, jegyzeteket írassanak. Hiszen van olyan szakma, ahol 1995-ben adtak ki utoljára jegyzetet a szakmunkásképző számára. Ez pedig a folyamatosan fejlődő technika mellett elfogadhatatlan.
Egy felmérés szerint ugyanakkor a szakmunkások 37 százaléka nem is helyezkedik el a tanult mesterségében. Ugyancsak magas az arányuk – 40-45 százalék – azoknak, akik három-négy éven belül elhagyják a pályát. Emellett az is rontja a szakképzésről kialakult képet, hogy – mások mellett – a gépiparban vagy az elektronikai ágazatban túlképzés van. Mivel a szakemberek itthon alig találnak munkát, ezért arra kényszerülnek, hogy külföldön próbálkozzanak.
Mindemellett a hazai bérezési viszonyok sem ösztönöznek arra, hogy a fiatalok kétkezi mesterséget tanuljanak; a jelenlegi keresetek inkább a több pénzt vizionáló diploma megszerzésére buzdítanak. Mindez oda vezetett, hogy a szakmunkásképzőt végzettek - természetesen a keresett mesterségekben, mint amilyen például a hegesztő vagy az adatrögzítő – 15-20 százaléka immár külföldön dolgozik.
Szakavatott oktatók
A Magyar Iparszövetség (OKISZ) illetékese, Kányi Ildikó úgy látja, az elmúlt években több olyan jogszabályi változás is történt, amely a cégek tanulóképzéssel járó terheinek mérséklését eredményezte. Jelenleg azonban a hazai munkáltatók nagy része, elsősorban a kisvállalkozások a fennmaradásért harcolnak, s nem jutottak el odáig, hogy szakmunkásokat képezzenek igényeik kielégítésére. Igaz, szép számmal vannak olyanok is, amelyek már felismerték ennek a jelentőségét, illetve már olyan mérvű szakemberhiánnyal küszködnek, hogy mindent megpróbálnak a szakmai utánpótlás biztosításáért. A vállalkozások jelzéseiből arra lehet következtetni, hogy az építő- és a gépipari szakmákban a legégetőbb a szakmunkáshiány.
Kányi Ildikó szerint a hagyományos, kézműves területeken működő kisvállalkozások gondot fordítanak a képzésre. Ez azzal is magyarázható – mondta –, hogy ha megfelelő árbevétel marad a cégnél, a költségeket el tudja számolni, illetve a tanulóval kapcsolatos kiadásait visszatérítik a szakképzési alapból. Az utóbbi években emelkedtek bizonyos elszámolható költségek, például az oktatónak fizetendő pénz vagy a tanuló juttatásai. Újdonság az úgynevezett átalánydíjas elszámolás. Ez - szakmáktól függően – van, ahol megéri a vállalkozónak, sőt, nagyon jól jár, aki ezt a formát választja.
Mindazonáltal az utóbbi időszak vitatémájáról, arról, hogy a tanműhelyben, az iskolákban vagy a vállalatoknál van-e a helye a gyakorlati képzésnek, az OKISZ álláspontja is az, hogy célszerűbb, ha az első évben a tanműhelyben ismerkednek a tanulók a szakmával. A bizonyítvány megszerzésének azonban feltételéül szabnák a munkatapasztalatot, amit viszont csak a cégeknél lehet megszerezni.
Az OKISZ oktatásfelelőse a tanulószerződéssel felvettek jogaival kapcsolatban kiemelte a jogszabályban előírt ösztöndíjat, amelynek összegét a cég a kötelezettsége terhére elszámolhatja. A tapasztalatok szerint van olyan vállalkozás, ahol csak az előírt minimumot adják, azonban számos nagyobb cég azon túl is juttat a szakmunkástanulónak.
Oktatási konzorcium Egerben
Térségi integrált szakképző központot létesítenek Egerben 2006 őszétől. A hat szakközép- és szakiskola társulásával létrejött intézményben a munkaerő-piaci igényekhez igazítják a képzést. Az oktatási konzorciumban egy közgazdasági szakközépiskola, egy gimnázium, továbbá kereskedelmi, vendéglátó-ipari, nyomdai, mezőgazdasági, illetve fém- és építőipari szakmákat oktató szakképző iskolák vesznek részt. A város az intézmények átalakítására és fejlesztésére egymilliárd forintot nyert európai uniós pályázat útján. Az összegből finanszírozzák a konzorcium központjának kiépítését a Bornemissza Gergely Szakképző Intézet épületének felújításával, s létrehoznak egy csúcstechnológiával felszerelt tanműhelyt, illetve egy tankonyhát is. Lehetőség nyílik arra is, hogy az intézmények kölcsönösen használják egymás műhelyeit.
Ellentétes érdekek
Az egyik legősibb képzési forma az, amikor a tanulók az iparosnál gyakorolják a mesterséget – emlékeztetett Solti Gábor, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) oktatásfelelőse. A szakember szerint ellenérdekeltség van az iskolarendszer és a képzési szükséglet között, mert az iskolát – a fejkvótarendszer miatt – elsősorban az érdekli, hogy foglalkoztatni tudja a tanárait, s a tanműhelyei "meg legyenek töltve". Vagyis amíg nem muszáj, addig nem engedi ki tanulóját az iparoshoz. Utóbbi ugyanakkor nem számolhat a fejkvótával, arra hivatkozva, hogy saját gazdasági hasznára is foglalkoztatja a tanulót.
Mindeközben azzal is szembe kell nézni – mondta Solti –, hogy az iskolák is arra kényszerülnek: saját haszonra dolgoztassák a gyerekeket, mert a finanszírozási rendszer nem elég rugalmas; az állami költségvetési pénzből már nem tudnak megélni.
Az IPOSZ évek óta vitatja azt a jogszabályt, amely szerint a gyerekek a tizedik osztály elvégzése, a 16. életévük betöltése után kezdhetik meg a tényleges szakképzést. Ez ugyanis a tapasztalatok szerint késő. Vitatják azt a kifogást is, hogy nyolc év alatt a diákok nem képesek elsajátítani a közismereti tudnivalókat. Solti Gábor szerint elveszítenek két évet, hiszen információk szerint a 9-10. osztályba járók 20-25 százaléka már be sem jár az iskolába, miközben ez a réteg a szakmunkásképzés egyik bázisa lehetne.
Ezt az álláspontot egyébként az iparosok is osztják, akik szerint nem mindegy, hogy melyik életkorban kezdik meg a tanulók a gyakorlati oktatást. "Amire rá lehet venni egy 15 éves diákot, arra egy 18 évest már nem lehet" – állítják. Ezért a rendszer rugalmasabbá tételét kezdeményezik, azt, hogy akiről egyértelműen feltételezhető, hogy nem lesz egyetemista, a nyolcadik osztály elvégzése után engedjék hozzá a szakmunkásképzéshez.
Igény a tanműhelyre
Szenes György, a Bolyai János Műszaki Szakiskola és Kollégium igazgatója is megerősítette: kevés cég foglalkozik szakmunkásképzéssel. Példaként említette viszont a MÁV Rt.-t, a BKV-t, ahol rendszeresen fogadnak tanulókat. Igaz, nem a hagyományos tanulószerződéssel, amely hosszabb időre, legalább egy teljes évre vonatkozik.
A Bánki Donát Szakiskola diákjai szerencsés helyzetben vannak: közülük sokan tölthetik a gyakorlatot a különböző autójavító cégeknél. Az általános elv szerint ugyanis a kétéves szakmunkásképzésben részt vevők az első évben jellemzően az iskolai tanműhelyben sajátítják el az alapfogásokat szakavatott pedagógusok segítségével. A képzés második részében viszont vállalati gyakorlóterepen, szakember irányításával, részben már önállóan dolgozhatnak.
Szenes György tapasztalatai is azt igazolják, hogy az első évben nem érdemes kihelyezni a tanulókat vállalkozáshoz, mert a cégnek nincs arra kapacitása, hogy oktasson, ugyanakkor a fogások ismerete nélkül nem lehet szakszerű munkát végezni. Ezért hosszú távon is fontos szerepe van az iskolai tanműhelynek a tanulók szakmai képzésében – állítják a szakiskolák vezetői, akik szerint miközben egyre nagyobb az igény a jól képzett mesteremberekre, kevés gyerek álma a klasszikus munkásélet, mindenki "fehérgalléros" szeretne lenni.
A szolgáltató-, illetve a javítóiparban is érzékelhető, hogy kevés a gáz- és a vízvezeték-szerelő, az építőipari vállalkozásoknál hiányszakma a festő-mázoló, illetve a burkoló. A kvalifikáltabb szakmákban keresik a CNC-vezérlésű megmunkálóközpontok üzemeltetőit, akik felváltják a hagyományos esztergályosokat.
Alacsony keresetek
A szakmát csak avatott mestertől lehet igazán jól elsajátítani. Ezért a vállalkozásoknál zajló gyakorlati képzésben kizárólag olyan oktató vehet részt, akinek megfelelő szakirányú szakképesítése és legalább ötéves szakmai gyakorlata van – tudtuk meg a szakiskoláktól. Előnyt élveznek azok, akik mestervizsgával vagy szakoktatói képesítéssel rendelkeznek.
A gyakorlati képzés a szakmunkástanuló és a gazdálkodó szervezet között írásban lefektetett tanulószerződés alapján zajlik. Tapasztalatok szerint arra kiterjednek a szerződések, hogy a cég három évig alkalmazza a nála tanulót, azt azonban, hogy mennyi lesz a kötelező bére és milyen feltételekkel dolgozhat tovább a fiatal, már nem tartalmazzák a dokumentumok. Az is jellemző, hogy egykori szakmunkástanulóikat hivatalosan nagyon alacsony keresettel veszik fel - elsősorban – a kisvállalkozások, az pedig követhetetlen, hogy zsebbe mennyit fizetnek nekik. Ebben egyébként a fiatalok is partnerek, hiszen többségük úgy gondolja: pillanatnyilag jobban járnak a "tiszta" – adófizetési kötelezettséggel nem terhelt – jövedelemmel, hiszen messze még a nyugdíj - hangsúlyozta a szakértő.
A gyakorlati képzésben részt vevő tanuló – vállalkozástól kapott – havi javadalmának összegét a tanulószerződésben határozzák meg. (Ez általában a minimálbérhez kötött összeg.) A szerződésben fel kell tüntetni, hogy a leendő szakmunkást munkaruha s tanévenként legalább harminc nap oktatási szünet illeti meg. Mindaddig, amíg az illető nem tölti be a tizenkilencedik életévét, ez további öt nappal egészül ki.
A tanulónak legalább tíz nap felkészülési idő jár a szakmai vizsga előtt. A tanulószerződést egyébként a vállalkozás nem mondhatja fel mindaddig, amíg a diák beteg, illetve a betegszabadság lejártát követően egy évig. Az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén a járandóság a táppénzre való jogosultság teljes idejére megilleti a tanulót, csakúgy, mint a terhesség ideje alatt, továbbá a gyermek megszületése után a hatodik hónapig.
A tanulószerződés tartalma
A tanulószerződésnek tartalmaznia kell a szakképzésre vállalkozó cég megjelölését és a tanuló személyi adatait, az Országos Képzési Jegyzékkel azonos módon a szakképesítés megnevezését és a képzési időt, a gyakorlati képzés helyét, a tanulónak adandó pénzbeni juttatás összegét. Emellett fel kell tüntetni a dokumentumban a tanulónak – a jogszabály szerint járó juttatásokon és kedvezményeken felül – garantált egyéb juttatásokat és kedvezményeket, azok mértékét és feltételeit is.
