Bármelyik oldalról (akár a munkavállaló szemszögéből, aki biztosítása révén a társadalombiztosítás ellátásaira szerezhet jogosultságot, akár a foglalkoztatóéból, aki számára ez megannyi kötelezettséget jelent) is közelítjük meg ezeket a jogviszonyokat, a biztosítási kötelezettség a társadalombiztosítás kulcsfogalma. Éppen ezért fontos, hogy munkaadóként biztos ismeretekkel rendelkezzünk a biztosítási kötelezettség elbírálásához.
Munkaviszonyban állók
A munkaviszonyban álló dolgozóra – e körbe értve a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban, valamint a különböző szolgálati törvények hatálya alá tartozókat, illetve a hivatásos nevelőszülőket, valamint az ösztöndíjas foglalkoztatottat (függetlenül a munkaidőtől és a díjazás mértékétől) a jogviszony tartama alatt – kiterjed a biztosítás.
Amennyiben a munkavállaló díjazása nem éri el a minimálbér összegét, akkor a szerzett szolgálati ideje arányosan csökken.
Szövetkezeti tagok
A szövetkezet tagjára csak akkor terjed ki a biztosítás, ha a tag a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen munkát végez. Kivételt képeznek az iskolai szövetkezetek nappali tagozaton tanuló, hallgató tagjai, akikre ebben az esetben sem terjed ki a biztosítás.
Tanulószerződéssel rendelkezők
A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló – a képzési idő tartama alatt – szintén biztosított.
Itt tehát olyan fiatalokról van szó, akik valamely szakképző iskola diákjai, és megállapodást - a szakképzési törvényben foglaltaknak megfelelő tanulószerződést – kötnek gyakorlati képzésük érdekében egy gazdálkodó szervezettel vagy egyéni vállalkozóval. Ezt a szerződést tehát a tanuló kezdeményezi, az illetékes kamara pedig jóváhagyólag tudomásul veszi.
Amennyiben a megállapodás az iskola és a gazdálkodó szerv között jön létre, vagy a szerződés nem felel meg az említett törvény kritériumainak, akkor e jogviszonyról nem beszélhetünk.
Munkanélküli-ellátásban részesülők
A munkanélküli-ellátásban (az álláskeresési járadékban, álláskeresési segélyben, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, valamint munkanélküli-járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben és a vállalkozói járadékban) részesülő személy az ellátás folyósításának tartama alatt biztosított.
A biztosítás kiterjed továbbá arra a munkanélkülire – az ellátások igénybevételének a tartamára –, akinek a munkanélküli-járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyed vagy gyes igénybevétele miatt szüneteltetik.
Egyéni vállalkozók
Az egyéni vállalkozóra is kiterjed a biztosítás, ha nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak.
Az egyéni vállalkozót akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha
1. saját jogú nyugdíjas, tehát
– öregségi nyugdíjban (korengedményes nyugdíjban, előnyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban), vagy
– rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben, növelt összegű öregségi munkaképtelenségi járadékban) részesül,
– a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményben részes tagállam (a továbbiakban: EGT-tagállam) jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül;
2. özvegyi nyugdíjban részesül, de a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már elérte.
Egyéni vállalkozónak minősül, és a biztosítása fennáll
– a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személynek, amíg a vállalkozói igazolványa a birtokában van, vagy a foglalkozástól eltiltó határozat jogerőre emelkedik. Egyéni vállalkozó özvegye vagy örököse – amennyiben folytatja a vállalkozást – a vállalkozó elhalálozását követő napjától minősül egyéni vállalkozónak,
– a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemélynek, az engedély átvételéről annak visszaadásáig, illetve a foglalkozástól eltiltó határozat jogerőre emelkedéséig,
– az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogásznak ügyvéd esetében a kamarai tagság tartama alatt, míg az európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától annak törlése napjáig,
– egyéni szabadalmi ügyvivőnek a kamarai tagság tartama alatt,
– a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyzőnek a szolgálat kezdete napjától megszűnése napjáig,
– a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtónak a szolgálat kezdete napjától megszűnése napjáig.
Társas vállalkozók
A társas vállalkozó szintén akkor biztosított, ha nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak.
A gazdasági társaság tagja társas vállalkozónak tekintendő, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ezt nem munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban teszi. Betéti társaságnál ez a bel- és kültagra egyaránt érvényesül azzal, hogy az üzletvezetésre jogosult beltag e tevékenységét csak társas vállalkozóként láthatja el. Más megközelítésben: az üzletvezető személyes közreműködési kötelezettsége mindig vélelmezhető, így mindig társas vállalkozónak minősül.
A közkereseti társaság üzletvezetőjének társadalombiztosítási jogállása megegyezik a bt. üzletvezetőjével.
A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője – a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény előírásainak megfelelően – csak munkaviszonyban, illetve megbízásos jogviszonyban láthatja el a teendőit. Ezzel ellentétben, ha a tag ügyvezető meghatározó tulajdoni részesedéssel (50 százalékot meghaladó) rendelkezik, akkor csak társas vállalkozóként lehet ügyvezető.
Szabadalmi ügyvivő társaság, illetve szabadalmi ügyvivői iroda tagja akkor tekintendő társas vállalkozónak, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik. Itt tehát a személyes közreműködés módjának megválasztására nincs lehetőség, az csak társas vállalkozóként lehetséges.
Az ügyvédi iroda, az oktatói munkaközösség, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda tagja a tagsági jogviszonya alapján tekintendő társas vállalkozónak.
A gazdasági társaságok esetében már az előtársasági működés ideje alatt is fennáll a biztosítási kötelezettség.
Egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyok
Az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végzőre akkor terjed ki a biztosítás, ha az e tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, tehát 57 000 x 0,3 = 17 100 forintot, illetve naptári napokra ennek harmincadrészét, tehát napi 570 forintot.
A biztosítási kötelezettség elbírálása – mindig a kifizetés időpontjában – tehát egyszerű osztással történik: a járulékalapot képező jövedelmet el kell osztani a jogviszony tartamának hónapjaival (ha a kifizetésre havi rendszerességgel kerül sor), illetve napjaival.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok fontos szabálya azt mondja ki, ha ugyanannál a munkáltatónál tárgyhónapon belül több egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyból származó járulékalapot képező jövedelmeket a biztosítási kötelezettség elbírálása szempontjából össze kell vonni.
E rendelkezés azt hivatott kizárni, hogy több jogcímre elosztva a kifizetéseket, kikerülhető legyen a biztosítási kötelezettség.
Megbízási jogviszony
A megbízás a Polgári Törvénykönyv által szabályozott (274-283. §) cél elérésére vagy ügy ellátására létrehozott jogviszony.
A megbízásos jogviszonyt a vállalkozási jogviszonytól az eredménykötelem, míg a munkaviszonytól a megbízó utasítási jogának (a munkavégzés helyét, idejét és módját illetően) hiánya különbözteti meg.
A jogviszony tartama
A megbízási szerződés keltétől a teljesítésig vagy a kifizetésig eltelt időszak. Ezt a viták elkerülése érdekében célszerű a megbízási szerződésben rögzíteni.
A járulék alapját képező jövedelem megállapítása
A megbízási díj önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, tehát a jövedelem megállapítása a következők szerint történik:
a) megbízási díj – 10 százalék költséghányad = jövedelem,
b) megbízási díj – a megbízott nyilatkozata szerint költség (max. 50 százalék) = jövedelem.
Vállalkozási jellegű jogviszony
E jogviszony - melyet csak a társadalombiztosítási jogszabályok ismernek – nem más, mint az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel kötött vállalkozási jogviszony. Tehát itt a Ptk. szerinti vállalkozási jogviszony jön létre, de a vállalkozó egyébként nem minősül egyéni vállalkozónak.
A vállalkozási jellegű jogviszonyban munkát végző személy biztosítási kötelezettségét a megbízással azonos módon kell elbírálni.
Felhasználási szerződésből eredő jogviszony
Amennyiben (szerzői jogi védelem hatálya alá tartozó tevékenységért) felhasználási szerződés alapján – a jogok felhasználásnak az ellenértéke mellett – a személyes munkavégzésre tekintettel is történik kifizetés, akkor az érintett biztosítási kötelezettségét, ez utóbbi díjazást alapul véve, a megbízás szabályai szerint kell elbírálni.
Bedolgozói jogviszony
A bedolgozói jogviszony a munkaviszony speciális fajtája, szellemi és fizikai munkára egyaránt létesíthető, ha a teljesítmény valamilyen mennyiségi és minőségi mutatóval mérhető. A tevékenységhez a foglalkoztató biztosítja az alapanyagot, míg a munkavállaló a saját eszközeivel a saját lakhelyén – közvetlen munkáltatói irányítás nélkül – végzi a munkát.
A bedolgozói jogviszonyra vonatkozó részletes szabályokat a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet állapítja meg.
Bedolgozói jogviszony létesítése
A bedolgozói jogviszony munkaszerződéssel – határozott vagy határozatlan időre - létesíthető.
A járulékalapot képező jövedelem megállapítása
A bedolgozó bevétele (amely nem önálló tevékenységből származik) két részből áll össze: munkabérből (melyet teljesítménye révén ér el) + rezsi költségtérítésből (ami a munkaszerződés alapján kerül megállapításra).
Ebből a jövedelem kétféle módon határozható meg:
– tételes költségelszámolás esetén a jövedelem = (munkabér + rezsi költségtérítés) - tényleges költségek (max. a költségtérítés erejéig),
– a tételes költségelszámolás mellőzése esetén: jövedelem = (munkabér + rezsi költségtérítés) - a munkabérrész 30 százaléka (max. a költségtérítés erejéig).
Segítő családtag biztosítási jogviszonya
Segítő családtagja a bt. és a kkt. természetes személy tagjának és az egyéni vállalkozónak lehet.
Segítő családtagként csak olyan közeli hozzátartozót (Ptk. 685. §) lehet alkalmazni, aki saját jogán nem öregségi nyugdíjas, ha pedig özvegyi nyugdíjas, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem érte el, és a vállalkozás tevékenységében nem munkaviszonyban, személyesen, díjazás ellenében közreműködik.
Járulékalapot képező jövedelem
Nem önálló tevékenység, így a díjazása teljes egészében járulékalapot képez.
Választott tisztségviselő biztosítási jogviszonya
Választott tisztségviselőnek kell tekinteni az alapítvány, társadalmi szervezet, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselőjét, továbbá az MRP szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, magánnyugdíj-pénztárak választott tisztségviselőit és a helyi (települési) önkormányzatok választott képviselőit, a társadalmi megbízatású polgármestert.
Jogviszony tartama
A választástól a kifizetésig, illetve egyik kifizetéstől a következő kifizetésig eltelt időszak.
Járulékalapot képező jövedelem
A járulékalapot képező jövedelem a tiszteletdíj egésze.
Egyházi személy és szerzetesrend tagjának biztosítási jogviszonya
Az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, illetve szerzetesrend tagjára szintén kiterjed a biztosítás. Hogy kik tartoznak ebbe a körbe, azt az adott egyház belső szabályzata dönti el.
Biztosítási kötelezettség külföldi illetőségű személytől szerzett jövedelem után
2005. szeptember 1-jétől biztosítási kötelezettség terheli azt a természetes személyt, aki valamely foglalkoztatóhoz fűződő, előzőekben említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez.
