A szakirodalomban a hagyományostól eltérő munkaformák közé sorolják a rész- és a távmunkát, a bedolgozást, az alkalmi vagy szezonális munkavégzést, az önfoglalkoztatást, a határozott idejű szerződéssel történő foglalkoztatást, a munkaerő-kölcsönzést és a munkakörmegosztást. A tapasztalatok azt jelzik, hogy sokan keverik e fogalmakat, például a kiszervezést összetévesztik a távmunkával, s a kölcsönzést is egyfajta outsourcingnak tekintik. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) napirendjén szerepelteti a tradicionális és az atipikus munkavállalás statisztikai fogalmainak újraértelmezését.
Segít a statisztika
Az itthoni eligazodásban a Központi Statisztikai Hivatal adatai segítenek. AKSH a foglalkoztatottak kategóriáján belül külön tünteti fel például a részmunkaidősöket, valamint a határozott idejű szerződéssel alkalmazottakat. Jellemző az arányokra, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatottak több mint 3 millió 700 ezres számával szemben részmunkaidőben 2005. második negyedévében mindössze 160 ezren tevékenykedtek, s többségük – 65 százalékuk – nő volt.
Hasonló arányú az eltérés a határozatlan és a határozott idejű szerződésesek között. Az előbbiek 3 milliós számával szemben a munkáltatók 238 ezer dolgozót alkalmaztak meghatározott időre, 44 százalékban nőket.
Tóth László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) főosztályvezetője szerint Magyarországon a legkülönbözőbb atipikus formában dolgozók együttes száma sem ér el olyan mértéket, amely érdemlegesen módosítana a foglalkoztatási arányokon, miközben egyes adatok arra utalnak, hogy széles értelemben véve az Európai Unióban dolgozóknak csaknem a fele így kap – vagy vállal – munkát. Mindennek figyelembevételével a tárca újabb és újabb jogi és anyagi eszközöket állít hadrendbe az atipikus foglalkoztatás ösztönzésére, építve a valós munkaerő-piaci elemzések következtetéseire.
Ugyanakkor évek óta jól érzékelhető a foglalkoztatási szerkezet változása, amely maga után vonja a tevékenységek jellegének módosulását is. Ahogy fejlődik például a szolgáltatási szektor, úgy válik elterjedtebbé a részmunkaidő. S e szegmensben korántsem csak a hagyományos szolgáltatásokról van szó; érdemes utalni például a pénzügyi szolgáltatásokra.
Kereseti viszonyok
Nyilvánvaló: hogyha a kereseti viszonyok úgy alakulnak, hogy a részfizetésből is meg lehet élni, vagy ez érdemben kiegészíti a háztartási bevételeket, megnő az érdeklődés iránta. Jó példa Hollandia, ahol a fiatalok, az egyedülállók a részkeresetből is fenn tudják tartani lakásukat, háztartásukat.
Az atipikus munkaformák, főleg a távmunka ellen azonban erőteljesen hat a megszokás, a beidegződés. Ugyanis a közösségi lét és tevékenység – a magyar munkavállalók számára, némi túlzással – felér egy fél fizetéssel. Emellett a főnökök is azt szeretik, ha közelükben dolgoznak a beosztottaik. Tény azonban, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak gyakran "részembernek" érzik magukat, főleg ha – és ez sem ritka – a teljes munkaidős társaik nem tekintik azonos értékűnek őket.
A főosztályvezető szerint az atipikus formák jövője döntően a vállalatok érdekeltségétől függ. Az állami intervenció ugyanis, ha mégoly jó szándékú is, önmagában nem elégséges. A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését korábban a munkabérre rárakódó járulékok akadályozták például, ez a probléma azonban napjainkra lényegében megszűnt. A társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék ugyan keresetarányos volt, viszont teljes összegű egészségügyi hozzájárulást kellett fizetni a részmunkaidős foglalkoztatottak után is. Az a munkáltató, amely gyes mellett részmunkaidőben dolgozót, illetve 50 év feletti tartósan állástalant foglalkoztat, 2004. január 1-jétől mentesült az eho megfizetése alól. Ez az összeg 2005. január 1-jétől időarányossá alakult, s tavaly november 1-jétől 1950 forintra zsugorodott.
A részmunkaidős foglalkoztatás elősegítését és az állástalanság mérséklését szolgálta az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2005 tavaszán kiírt támogatási pályázata, amelynek keretében a munkáltatók legfeljebb egy évre igényelhettek szubvenciót munkanélküliek, 14 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő, illetve ápolási díjban részesülő szülők foglalkoztatására.
Pályázatok, programok
Hasonló célból, pontosabban a teljes munkaidőből a részmunkaidős, határozott idejű foglalkoztatás preferálására, a feladat alapú és rugalmas munkavégzés feltételeinek megteremtésére jött létre 2004-ben a prémiumévek program, amely 2005-ben – a közszféra után – a versenyszférában is lehetővé vált.
A közszféra korszerűsítési folyamatának elősegítése céljából 2006. január 1-jétől azok is bekapcsolódhatnak a programba, akik a korábbiaktól eltérően nem három, hanem öt évvel állnak nyugdíjazásuk előtt. A program résztvevői az eddigi 60 százalékkal szemben illetményük 70 százalékát kapják. Ugyancsak e korszerűsítési folyamat részeként a kormányzat megteremti annak a lehetőségét is, hogy a sajátos élethelyzetben lévők, például sokgyermekes szülők, a gyermeküket egyedül nevelők, a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékosok részmunkaidőben dolgozhassanak a közszférában. Január 1-jétől az is lehetséges, hogy a közszférában való részmunkaidős foglalkoztatás mellett a verseny-, illetve a civil szférában is munkát vállaljanak az érintettek, természetesen az összeférhetetlenségi szabályok betartásával.
Alkalmi munkavállalók
Tóth László szerint eredményesnek bizonyult az alkalmi munkavállalók AM-könyvvel történő foglalkoztatásának rendezése. A kiadott AM-könyvek számának és a megvásárolt közteherjegyek értékének folyamatos emelkedése azt jelzi, hogy e technikát elfogadták mind a munkaadók, mind az állástalanok, elsősorban a szezonális ágazatokban, a mezőgazdaságban, a turizmusban, a vendéglátásban.
A munkaerő-kölcsönzés feltételein több törvény 2004. évi módosításával javítottak, aminek nyomán ez a konstrukció is felsorakozott az aktív foglalkoztatási eszközök közé. 2005-ben nyílt lehetőség arra, hogy a kölcsönzéssel foglalkozó kht.-k vagy nonprofit szervezetek támogatást kaphassanak, ha hátrányos helyzetűeket foglalkoztatnak és teljesítik a szigorú feltételeket.
A távmunka elterjesztése érdekében is születtek intézkedések. A Munka Törvénykönyve (Mt.) 2004. évi módosítása a formát szabályozta, az szja-törvény pedig bizonyos költségek leírását tette lehetővé. Több szervezet is alakult a forma népszerűsítésére, köztük húsz alapító taggal a Magyar Távmunka Szövetség. Folytatódott a távmunkapályázatok évek óta tartó sora, amelynek eredményeként több száz otthoni álláshely létesült. 2005-ben a kormányzat a Munkaerő-piaci Alap révén 800 millió forintot adott támogatásra, és a program megvalósításába az FMM mellett a gazdasági, az informatikai és az esélyegyenlőségi tárca is bekapcsolódott.
Átmenetileg – a 2006 közepén esedékes végleges törvényi rendezésig – 2005-ben megoldódott az önfoglalkoztató kényszervállalkozók adózási gondja is, azzal, hogy egyes rétegek – például a művészek, az újságírók – számára lehetővé vált az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) fizetése. Az e körbe tartozók többsége a tapasztalatok szerint csak látszólag független, általában ugyanolyanok a munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségeik, mint a hagyományos munkavállalóké.
Nők részmunkaidőben
Az atipikus formák közül leginkább a részmunkaidő látszik alkalmasnak arra, hogy a munkavállalók egyéni igényeit kielégítse, és a munkáltatók egy-egy főállás megosztásával különösebb beruházás nélkül újabb álláshelyeket teremtsenek.
Dr. Frey Mária, a Foglalkoztatási Hivatal kutatási osztályvezetője, a téma szakértője szerint e lehetőséggel Magyarországon nagyobb arányban a nők, a kisgyermekes anyák élnek, és még inkább szeretnének élni. Azonban mégsem lehet egyértelműen "családbarát" jelzővel illetni azokat a cégeket, ahol alkalmazzák e formát, a munkáltatókat ugyanis a tényleges munkaerőigények vezetik e technika alkalmazásakor. A nagy kereskedelmi láncok üzleteiben például a csúcsidőszakokban megsokszorozzák az eladókat, a pénztárosokat az üzleteikben, és sok helyütt részmunkaidősökkel oldják meg a feladatot.
Gyakran előfordul, hogy csak akkor és addig alkalmazzák a dolgozókat, amíg szükség van rájuk, és az a gyakorlat sem ritka, hogy olyan időszakban osztják be munkára az édesanyákat, amikor este együtt lehetnének a családok. A kutató olyan érdekvédőkről is tud, akik azért küzdenek, hogy ne lehessen kettőnél többfelé osztani a teljes munkaidőt.
Jóllehet, indokolt az a törekvés, hogy ha piaci alapon nem teremtődik elég munkahely, akkor próbáljuk a meglévőket megosztani több ember között, ám ez esetben sem lehet a munkáltató érdekeitől eltekinteni. Amióta dr. Frey Mária ezt a témát vizsgálja, azt tapasztalja, hogy főleg a kisgyermekes nők szeretnének dolgozni részmunkaidőben, de gyakorlatilag nincs lehetőségük rá, mert a munkaadók nem igazán érdekeltek ebben. Egészen a közelmúltig inkább hátrányok sújtották azt, aki részmunkaidőben akart dolgoztatni, semmint kedvezményezték volna.
Fehér könyv a távmunkáról
A foglalkoztatáspolitikai tárca a IV. Országos Távmunka Konferencia alkalmából decemberben adta ki a távmunka magyarországi gyakorlatát összegző Fehér könyv című kiadványát. Csizmár Gábor miniszter a könyv előszavában utal rá, e konstrukció célja a foglalkoztatás bővítése, főként a hátrányos helyzetű egyének és csoportok munkavállalási lehetőségeinek szélesítése, s ebben az atipikus munkaszervezési forma jó esélyt teremt. Ezzel együtt azonban a távmunkát a fejlett világ elsősorban a gazdasági versenyképesség és a gazdasági hatékonyság javítása érdekében alkalmazza, s a fő tendencia a hagyományos munkavégzés átalakítása vagy az új technika elemeinek beépítése a hagyományos formákba.
A távmunka bevezetéséhez és széles körű elterjesztéséhez alapvető feltétel a munkaerő rugalmassága és nagyfokú innovációs képessége, lényeges a vezetői szemlélet és gondolkodásmód, valamint a munkáltatók érdeklődésének – és érdekeltségének – erősítése. Az államnak a keretfeltételeket és a gazdasági szabályozókat kell garantálnia. A könyv bevezetőjében Simon Gábor, a szaktárca távmunkatanácsának elnöke hangsúlyozza, mára az is világossá vált, hogy az állami kezdeményező-ösztönző szerep, illetve a pályázati rendszer jól összehangolható a piaci és a nonprofit szféra elvárásaival.
A Fehér Könyv megjelenését megelőzően a távmunkatanács kezdeményezésére 2005 tavaszán elkészült a Zöld Könyv, amely a nemzetközi gyakorlatba ágyazottan próbált válaszokat adni a távmunka hazai kérdéseire. Az akkor kialakult több hónapos vitában kifejtették véleményüket többek között a szakszervezetek, a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek, illetve a tárca szakemberei, kutatók. Mindennek nyomán állt össze a Fehér Könyv. Egyes fejezetei értelmezik magát a távmunka fogalmát, számba veszik az e konstrukcióval kapcsolatos tévhiteket és lehetőségeket, elterjedésének feltételeit és akadályait, előnyeit és hátrányait, illetve a lehetséges ösztönzési módokat.
Uniós trendek
Ha figyelembe vesszük, hogy az EU-ban a foglalkoztatott nők mintegy 30 százaléka részmunkaidőben dolgozik, Magyarországon pedig ez az arány jelenleg 6,4 százalék, akkor jól látható, hogy a foglalkoztatottsági rátát ez a forma érdemben nem módosítja. Ugyanakkor más szempontból is fontos lenne a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek révén ugyanis a dolgozók benn maradnak a munkaerő-piacon, lépést tarthatnak a munkahelyi követelményekkel, szakmailag fejlődhetnek, és személyiségük sem sérül – mindez pedig komoly érték.
Látszólag ellentmondanak a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedésének az alacsony hazai keresetek, mert ha teljes bérből sem lehet megélni, akkor a részmunka után járó fizetés pláne nem elég. A kutató szerint azonban hiba lenne ezzel túllépni a kedvezőtlen hazai statisztikákon, a keresetek ugyanis nagy szóródást mutatnak, és tapasztalatok szerint a viszonylag jól fizető munkakörökben sincs lehetőség részmunkaidős tevékenységre.
Dr. Frey Mária régóta javasolja, hogy a skandináv országokhoz hasonlóan hazánkban is vezessék be, hogy az a szülő, akinek kisgyermeke van – a csemete első osztályos koráig –, alanyi jogosultságot szerezzen a részmunkaidős foglalkoztatáshoz.
Ez mindeddig nem talált meghallgatásra, született viszont törvénymódosítás arra, hogy a kismamák a gyes folyósítása mellett az eddigi időkorlátozás nélkül, teljes munkaidőben vállalhassanak állást, a gyermek egyéves korától. Ez elvileg helyes intézkedés - mi több, esetenként teljes munkaidős elfoglaltságot talán könnyebb is találni, mint részmunkaidőset –, csakhogy a gyermekelhelyezési, a közlekedési és más problémák miatt a nők nehezen tudnak élni e lehetőséggel.
Növekvő költségek
Kétségtelen: a munkáltatóknak megnőnek bizonyos költségeik, ha egy munkahelyet két munkavállalóval töltenek be. Megkétszereződik például az utazási és az étkezési hozzájárulás, általában megugranak a szociális célú kiadások, nő az adminisztráció. A fejlettebb piacgazdaságokban azonban a szolgáltatószektor nagyarányú térhódításával együtt terjedt el a részmunka, ami indokolta, egyszersmind gazdaságossá tette e konstrukciót.
Hazánkban ez a tendencia még kevésbé érvényesül, és ráadásul számos előnye ellenére a munkavállalók körében sem arat osztatlan elismerést. Persze jó lenne, ha a leépítéseket nem a részmunkaidősökkel – és a nyugdíjaskorúakkal – kezdenék, s erkölcsileg is teljes jogú tagjai lennének a munkahelyi közösségeknek. Mint ahogyan az is fontos lenne, hogy ha valaki a teljes munkaidős foglalkoztatásba kívánna visszatérni, akkor ezt magától értetődően megtehesse.
A skandináv országokban a nők 35-40 százaléka dolgozik részmunkaidőben – jegyzi meg a kutató. Nálunk nem feltétlenül ez lenne a cél, számukat azonban növelni lehetne.
Távmunka-tapasztalatok
A Magyar Távmunka Szövetség az MTA Szociológiai Kutatóintézetével közösen 2005 nyarán, egy hónapon át internetes felmérést végzett a távmunka helyzetéről. A kérdőívet 2800-an töltötték ki, amit Mester Dániel, az intézet tudományos munkatársa olyan mennyiségnek ítél, amiből már mérvadó következtetéseket lehet levonni.
Többnyire fiatalok, egyetemet vagy főiskolát végzettek, Budapesten és környékén, illetve a nagyvárosokban élők regisztrálták magukat, akiknek a többsége mikro- és kis cégeknél dolgozik. A válaszadók között sok a vállalkozó, számosan az informatikában, az adatfeldolgozásban, kreatív munkakörökben dolgoznak, és nem kevés közöttük a vezető.
A vizsgálat részletes feldolgozása még tart, a főbb tendenciák azonban az eddigiekből is kirajzolódnak. Jellemző például, hogy jelenleg a válaszadóknak mindössze 6 százaléka dolgozik távmunkában, 92 százalékuk viszont szeretne ebben a konstrukcióban tevékenykedni. Ez az arány jóval kisebb – 32 százalékos – a munkaerőpiacon jelen nem lévők körében. Az ő szándékuk egybeesik a munkaerőpiac tendenciáival.
Mester Dániel korábbi kutatásai során arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a munkáltatók gyakorlatilag nem vesznek fel az utcáról távmunkásokat. A távmunkához ugyanis bizalom kell, és ez többnyire a személyes ismeretségen alapul.
Kölcsönös érdekeltség
Magyarországon a szakemberek több évtizede foglalkoznak a távmunka kérdéseivel; meghonosítására a '60-as évek óta vannak próbálkozások. Mégis, ma a távmunkások arányát 0,5-3 százalékra teszik a kutatók.
Gyorsabb elterjedését tévhitek akadályozzák. Ilyen például, hogy ez kizárólag otthon végezhető tevékenység. Ez azonban Nyugaton is egészen ritka, mert a teljes elszigeteltség sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem érdeke. Ha ez a foglalkoztatási forma nem rugalmasan, hanem mereven, statikusan működik, kevéssé lehet az előnyeit kihasználni és a hátrányait leküzdeni.
Másik tévhit, hogy a távmunka a hátrányos helyzetű dolgozók foglalkoztatási formája. Nyugati és hazai vizsgálatok szerint viszont a felső- és a középfokú végzettségűek, döntően a fiatalok és a magasabb presztízsű munkát végzők vesznek részt benne, és nem – például – a munkanélküliek. A kutató szerint alapvető tévhit, hogy a távmunkával tömegesen lehetne új munkalehetőséget teremteni. Pályázatokkal, más támogatási módokkal ideig-óráig lehet – például mozgáskorlátozottaknak –, de hosszabb időszakra ezek is csak akkor rentábilisak, ha önmagukban is azok. Más lenne a helyzet, ha távmunkahelyek létesítésére a munkáltatókat törvény kötelezné, az igazi megoldás azonban valószínűleg a munkapiaci szereplők érdekeltségének erősítése.
Kérdés viszont, hogy a távmunka alkalmazásával elérhető-e költségcsökkentés. Mester Dániel szerint a megfelelő helyen, a megfelelő munkakörben és a megfelelő emberrel – talán. Nem ritka azonban, hogy a távmunkahely kiépítése többe kerül, mint a hagyományos. A legtöbbször tehát elkél a külföldi jó példa és a biztatás, de különösképpen a különböző pályázati és más központi támogatások.
Munkapiaci barométer
Nemzetgazdasági szinten mintegy 30-32 ezerre tehető a tartósan betöltetlen munkahelyek száma – erre a következtetésre jutottak az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSz) szakemberei a múlt év szeptember-októberben készített, rövid távú munkapiaci prognózisban.
Országszerte közel ötezer gazdálkodónál tájékozódtak, s a felmérés tanúsága szerint Magyarországon egyes szakmákban, bizonyos ágazatokban és térségekben tartós, legalább egy éve meglévő munkaerőhiány tapasztalható. A mintában szereplő cégek mintegy hat és fél ezer főre tehető tartós munkaerőhiányt jeleztek. Leginkább a szabó, a varrónői, a modellkészítő, a hentes és mészáros, a hegesztő, a lakatos, a forgácsoló, a tehergépkocsi-vezető, illetve az általános orvosi és szakorvosi munkakörök tartoznak a tartósan betöltetlenek közé.
A rövid távon várható munkaerő-kereslet összetételére a létszámfelvételi szándékokból következtettek a kutatók, s e szakmák jórészt egybeestek a hiányszakmákkal. A cégek élénken érdeklődnek különböző gépkezelők iránt, legyen szó fémmegmunkálásról, ruházati- vagy bőrkikészítő-gépkezelői szakmákról.
A kérdezők az elbocsátási szándékokat is tudakolták, s a szakmai listák összevetéséből kiderült hogy nagyfokú azonosság tapasztalható a keresett és a felesleges mesterségek között. Ez a tendencia érvényesül például a gyártósori összeszerelő, a húsfeldolgozó vagy a lakatos munkakörben. Ennek fő okát a megyénként, régiónként eltérő, illetve a gazdasági szerkezetváltással összefüggő keresletváltozásban vélik felfedezni az ÁFSz szakemberei.
A felmérés szerint pályakezdőket az 500 főnél több dolgozót foglalkoztató nagyobb vállalatok kívánnak alkalmazni az idén, de említést érdemel a közepes cégek érdeklődése is. A kisebb vállalkozásokra nem jellemző a pályakezdők foglalkoztatása, e szervezetek legfeljebb segéd- vagy alkalmi munkások felvételével számolnak.
