Nemrégiben a munkaügyi kormányzat készítette el összefoglalóját a foglalkoztatás helyzetéről. E jelentés – amely a számszerű mutatók mellett tételesen sorra veszi az eddig meghozott foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket – bár nem hat a meglepetés erejével, a jövőre nézvést mégis felvet számos, a munkáltatói szervezetek által régóta ébren tartott problémát. Mindenekelőtt azt a kérdést feszegeti, hogy miért vagyunk kevesen a munkaerőpiacon, azaz miért állt elő, hogy Magyarországon nem csupán azok vannak kevesen, akiknek munkájuk van, hanem azok is, akik állást keresnek. Szakpolitikai kifejezéssel élve hazai viszonylatban nemcsak a foglalkoztatás alacsony, de az aktivitás is az. Ráadásul az előbbi 57 százalékos aránya különösen szembetűnő akkor, ha hozzátesszük az Unió 63 százalékos átlagát. Mindezek tükrében érthető a jelentés deklarációja, mely szerint el kell érni, hogy évente legalább egy százalékkal bővüljön a munkaerőpiacon megjelenők száma.
A száz lépés program munkaügyi intézkedései révén már történt ez irányban mozgolódás, de közel sem olyan hatásfokkal, mint azt a jelenlegi problémák súlya megkívánná. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy mondjuk a célzott járulékkedvezmények rendszere valóságos ösztönzést jelent a munkáltatóknak a foglalkoztatás bővítésében, vagy az adórendszer – különösen a következő évekre kitolt – korrekciója ténylegesen, munkahelyteremtésre is ösztökélve mérsékelné a vállalkozások terheit. S valóban, a munkaadók szakmai érdek-képviseletei óvatosak a túlzottan optimista várakozásokkal szemben, miközben elismerik, hogy a kijelölt irány számukra is elfogadható.
Nyitott kérdések azonban szép számban vannak. Egyáltalán nem mindegy például, hogy a gazdaságfejlesztési programokra mekkora forrás jut – jut-e elegendő –, s ezek tartalma megfelel-e a kis- és közepes vállalkozások – mint a legnagyobb foglalkoztatók – igényeinek és sajátos pénzügyi helyzetének. Miként az sem lényegtelen, hogy a speciális vállalkozási és munkavégzési formák – és az ezekhez igazodó közteher-viselési konstrukciók – miként csiszolódnak tovább. A munkaerőpiacon ugyanis csak akkor lesz nagyobb mozgás – akkor lesznek többen –, ha e szegmens minden eleme összhangba kerül.
