A leltárhiány
A leltárhiányért a leltár-felelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik. Leltárhiánynak minősül az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (vagyis a leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a forgalmazási veszteséget) meghaladó hiány.
Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek; hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni.
A leltárhiány oka
A leltárhiány minden esetben ismeretlen okból keletkezik. Ha ugyanis adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak. Ilyenkor a kár összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell – erre irányuló kérelem esetén – megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön.
Ezt példázza az a jogeset, amelyben az I. rendű felperes pénztáros teendőket látott el, a II. rendű felperes eladó, a III. rendű felperes boltvezető-helyettes, majd megbízott vezető munkakörben dolgozott. Munkavégzésük helye az alperes kisáruháza volt. Az alperes a leltáridőszakra nézve az I. rendű felperest 91322 forint, a II. rendű felperest 185996 forint, a III. rendű felperest 98190 forint leltárhiány megtérítésére kötelezte.
A felperesek a keresetükben a leltárhiány megfizetése alóli mentesítésüket kérték, részben arra hivatkozva, hogy az ellenőrzések elmaradása, a leltáridőszak alatti vezetőváltás, illetve a boltvezető szabálytalan áru- és pénzkezelése okozta a hiányt. Arra hivatkoztak, hogy a boltvezető a szállítóktól árut hozatott bizonylat nélkül az üzletbe az előző leltár alkalmával, majd a leltár felvételét követően azokat elszállíttatta. Emellett az irányadó időszakban mintegy 100 000 forintot magáncélra kivett a pénztárból azzal, hogy majd később visszateszi.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és az abban foglalt marasztalás összegét leszállította. Megállapította, hogy a leltáridőszakokban átlagosan öt fő dolgozott az alperes egységében, tehát nem mutatható ki közvetlen összefüggés a létszámhelyzet alakulása és a leltárhiány között. Nem volt alapos a felpereseknek a vezetőváltásra alapított kifogása sem, mivel a perbeli leltáridőszakban nem történt vezetőváltás az egységben. Nem találta bizonyítottnak a munkaügyi bíróság, hogy a boltvezető mintegy 100000 forintot vett ki magáncélra a pénztárból, ennek összegét csupán a boltvezető által elismert 28000 forint mértékig ismerte el hiánycsökkentő tényezőként. A felperesek tudtak a boltvezető e pénzkivételéről, a munkáltatójuknak nem jelezték, és nem ellenőrizték, hogy a visszafizetés megtörtént-e. Részben elfogadta a bíróság a felpereseknek azt az állítását, hogy a boltvezető a várható hiány összegét úgy kívánta eltüntetni, hogy erre a célra más egységből árukat hozatott és vett fel a leltárba, amelyeket később visszavitetett. Erre utaló tanúvallomást tett az akkori hálózati ellenőr, aki szerint egy dobozban olyan vegyi áru volt, amelyet a boltvezető ilyen célból hozatott az egységbe. Abíróság megállapítása szerint nem zárható ki, hogy a perbeli leltárhiány egy részét ilyen tényező okozhatta, mert a hiány továbbgördítése a perbeli leltáridőszak eredményét is negatívan érinthette. Minthogy annak mértéke utólag megállapíthatatlan, a bíróság nem adott helyt teljeskörűen a felperesek kereseti kérelmének, azonban úgy ítélte meg, hogy mindezek a bizonyított körülmények, továbbá az, hogy megítélése szerint az üzlet dolgozói létszáma esetenként nem volt elegendő az áru biztonságos őrzésére, a lopások megakadályozására, a felpereseket terhelő leltárhiányösszegeket mérlegelés alapján 15 százalékkal mérsékelte.
A felperesek a fellebbezésükben a keresetüknek megfelelő döntést kértek, kifogásolva, hogy a bíróság nem fogadta el maradéktalanul a védekezésüket. Az alperes nem fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperesnek a felperesekkel szemben hozott határozatát hatálytalanította. Mellőzte a felpereseknek a tőke és az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezését, ugyanakkor az alperest kötelezte mindezen költségek, illetve illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a tényállásból téves jogi következtetést vont le, mert a hiány oka nem tekinthető ismeretlennek. A boltvezető a perbeli leltáridőszak előtti leltáreredményt számára kedvező módon befolyásolta úgy, hogy más helyről árut szállíttatott az egységbe, emellett a kisáruház pénztárából pénzt vett ki, és azt magáncélra használta. Ebben az esetben pedig nincs helye annak a körülménynek mérlegeléssel történő megállapítására, hogy az öszszeg mekkora volt. Ennek folytán a leltározás során megállapított hiányt a megyei bíróság szerint nem lehet ismeretlen eredetűnek tekinteni.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a megyei bíróság nem változtatott a munkaügyi bíróság által megállapított tényálláson, a felülvizsgálati kérelem is a jogerős ítélet jogi álláspontját támadta. Az ítélet indokolásával kapcsolatban kifogásolta annak megállapítását, hogy a perbeli leltáridőszakot is befolyásoló egységvezetői intézkedés (áruk bizonylat nélküli behozatala, illetve visszaszállítása) bizonyított, illetve ha ilyen történt is, nem lehetett megállapítani, hogy milyen mértékben. Ha erre sor került, abban közreműködtek a felperesek is, és ezzel a magatartással vált megállapíthatatlanná a hiány oka, illetve eredete. A megyei bíróság álláspontjának érvényesülése azt eredményezné, hogy amennyiben a leltárhiányért felelős munkavállalók a leltározás során visszaélésekkel megakadályoznák a hiány megállapítását, a következő leltáridőszakokban – az akkor még növekedő hiányért – már nem lennének felelősségre vonhatóak. Nem értett egyet az alperes azzal sem, hogy a perben tisztázott pénzkivételre tekintettel már vizsgálni sem kellett, mennyi lehetett ez a kivét. Az egységvezető cselekménye nem a felelős munkavállalóktól elkülönülten vizsgálandó, másrészt a bizonyított pénzkivételt meghaladó jelentős összegű - 573034 forint – hiány oka ismeretlen, az nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a megállapított leltárhiány összegéből ismertté vált 28000 forint, amit az egység vezetője vett ki a pénztárból, valamint megállapíthatatlan összegben olyan áru, amelynek bevitelével a vezető a korábbi leltáreredményt befolyásolta, és így nyitó készletként vették számba, de később az egységből a perbeli leltározást megelőzően elszállították. Peradat, hogy az alperes a felperesek megtérítési kötelezettségének meghatározásakor a pénztárból kivett bevétel összegét levonta, ezt tehát ismételten nem lehet figyelembe venni. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a leltáreredmény manipulálására tekintettel az egységben keletkezett teljes hiányt ismertnek tekintette, és kizárta annak lehetőségét, hogy ennek nagyságát a perben mérlegeléssel meg lehessen állapítani.
A munkaügyi bíróság az ellentmondó adatokra tekintettel, értékelve a korábbi és a későbbi leltáridőszakok eredményét, valamint az egység kialakítását és a foglalkoztatott létszámot is, a felperesek megtérítési kötelezettségét 15 százalékkal csökkentette. Ez a mérlegelés nem tekinthető okszerűtlennek, mert maguk a felperesek sem állították, hogy a teljes hiány ismertté vált a leltáreredmény manipulálása folytán, a további bizonyítékok pedig csak csekély összeg tekintetében utaltak ismert okra.
A Legfelsőbb Bíróság eseti állásfoglalása szerint ha az egységvezető az általa elkövetett lényeges, a leltározással kapcsolatos szabálytalanságokat elismeri, a leltárhiányt nem lehet ismeretlen okból bekövetkezettnek tekinteni. A bírói gyakorlat szerint a leltárhiánynak egyértelműen ismeretlen okból keletkezettnek kell lennie, lényeges szabálytalanságok bizonyítottsága eredményezheti annak megállapítását, hogy a hiány oka ismert. A perbeli esetben azonban ilyen lényeges szabálytalanság nem nyert bizonyítást. Az alperes szerint a bolt havi forgalma átlagban 4,5 millió forint volt, amely a perbeli időszakban 2,5 millió forintra visszaesett. A forgalmazási veszteség figyelembevételével megállapított leltárhiány összege 583251 forint volt. Ehhez képest a bizonyított egy doboz vegyi áru értéke nem volt jelentős összegű, e mértéket meghaladó hiány okát pedig az eljárás során nem lehetett megállapítani. Ennek következtében téves álláspontja alapján hatálytalanította a másodfokú bíróság az alperes leltárhiány-megfizetésre kötelező határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a munkaügyi bíróság ítéletét hagyta helyben.
A felelősség feltételei
A leltárhiányért való fokozott munkavállalói kárfelelősség csak abban az esetben érvényesül, ha együttesen megvalósulnak a következő feltételek:
– a munkavállaló és a munkáltató leltárfelelősségi megállapodást kötöttek;
– a dolgozónak szabályszerűen átadták a leltári készletet, s azt a munkavállaló szabályszerűen át is vette;
– leltárhiányt a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján állapították meg.
Más munkavállaló által kezelt leltári készlet
Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.
Leltáridőszak
Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (más néven a leltáridőszaknak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.
Leltár-felelősségi megállapodás
A leltár-felelősségi megállapodást írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.
Csoportos leltár-felelősségi megállapodás
Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltár-felelősségi megállapodás is köthető. Ebben meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.
A csoportos leltár-felelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltár-felelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.
Felmondás a megállapodás elutasítása miatt
Rendes felmondás jogszerű indokának minősül a raktári készletet kezelő raktárosnak az a nyilatkozata, hogy a munkakör betöltése feltételeként megjelölt leltár-felelősségi megállapodást nem kívánja megkötni. Ezzel kapcsolatban példaként említjük azt a jogesetet, amelyben a raktáros munkakörben foglalkoztatott felperes és az alperes leltár-felelősségi megállapodást írtak alá. Az alperes ezt követően leltározást végzett, majd a felperessel a korábbi megállapodással azonos tartalmú ún. felelősségvállaló nyilatkozatot akart aláíratni, amit a felperes megtagadott. Az alperes ezután rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát azzal az indokolással, hogy a felperes a felelősségvállaló nyilatkozatot nem írta alá, ezért a munkakörében a továbbiakban nem foglalkoztatható.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint az alperes által megjelöltek a rendes felmondás indokaként nem szolgálhattak, mivel a felperes korábban már írt alá egy azonos tartalmú leltár-felelősségi megállapodást. A közölt indok továbbá nem függ össze a munkavállaló képességével, magatartásával és a munkáltató működésével.
A felperes keresetében a munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetését sérelmezte, és kérte a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabér, valamint a jogellenesség szankciójaként háromhavi átlagkereset és ezek kamatai megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az aláírt leltár-felelősségi megállapodás a már említett leltárt megelőző leltáridőszakra vonatkozott, ezért az alperes a raktáros munkakörben dolgozó felperes tekintetében alappal igényelhette a leltárfelelősség vállalását a következő leltáridőszakra. Afelperes ezt megtagadó magatartása a munkáltató működésével összefüggött, és a rendes felmondás valós, okszerű indokául szolgálhatott. A felperesnek a kifogásolható raktározási körülményekre hivatkozását arra tekintettel nem találta elfogadhatónak a leltárfelelősség megtagadása tekintetében, mert ez a körülmény a konkrét hiányért való felelősség fennállása vizsgálatakor értékelhető.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy a perben bizonyította a raktározás feltételeinek a hiányát, ami miatt a leltár-felelősségi nyilatkozat aláírását jogszerűen megtagadhatta. Amunkaviszonya megszüntetésének azonban nem a nyilatkozat aláírása megtagadása, hanem valójában az volt az oka, hogy az alperes ellen több munkavállalóval együtt munkaügyi pert indított egy korábbi leltárhiány megtérítésre kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránt. Ennek bizonyítására csatolta az időközben befejezett perben hozott ítéleteket. Mindezek alapján a felperes kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelem nem vitatta azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy az alperes minden leltáridőszak kezdetén új leltár-felelősségi megállapodást (csoportos leltár-felelősségi megállapodást) kötött a raktárban dolgozó valamennyi munkavállaló anyagi felelőssége biztosítására. Afelperes nem tett észrevételt alperesnek az ezzel kapcsolatos tényelőadásaira, és maga adta elő, hogy a munkaviszonya fennállása alatt a perbeli leltár-felelősségi megállapodás, amit nem írt alá, már a negyedik lett volna.
A rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránti kereset elbírálásánál abban kellett állást foglalni, hogy a raktáros munkakörű felperesnek a rendes felmondásban megjelölt magatartása, ami miatt munkakörében tovább nem foglalkoztatható, valós és okszerű indokul szolgálhatott-e a munkaviszonya megszüntetésére.
Amennyiben a raktári készletet kezelő raktáros a leltár-felelősségi megállapodást valamely körülményre hivatkozással nem kívánja megkötni, a munkáltató jogszerűen megszüntetheti a munkaviszonyt az ezzel indokolt rendes felmondással, mivel a raktáros munkakörben a készletek kezeléséért vállalt felelősséget a munkáltató a munkakör betöltése feltételeként kikötheti.
A rendes felmondás indoka valós és okszerű volt, abból kitűnt, hogy a felperes munkaviszonya a konkrét esetben a rendeltetését nem töltötte be, fenntartása ezért a felperes magatartásával és az alperes működésével összefüggő okból a továbbiakban nem volt lehetséges.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgált jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felelősség terjedelme
A leltár-felelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hathavi átlagkeresete mértékéig felel. Csoportos leltár-felelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét.
Kollektív szerződés a kártérítés mértékét a fentiektől eltérően is meghatározhatja.
A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás
A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg.
Leltározás
Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki.
Leltárelszámolás
A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, és észrevételeit meg kell hallgatni. Kivétel ez alól, ha a dolgozó szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg az elszámolás során.
A kárigény érvényesítése
A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét az általános szabályok szerint érvényesítheti. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítését a bíróság előtt érvényesítheti. A kollektív szerződés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is. Ha a munkáltató a törvényes előfeltételek hiányában kötelezte a munkavállalót a leltárhiány megtérítésére, határozatát a bíróság hatályon kívül helyezi.
Az általánostól eltérő szabály azonban, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap, amely a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.
A munkáltató jogköre
Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével
– a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,
– azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,
– a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
– a leltárhiány meghatározásának szabályait,
– a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
Az említett feltételekről a leltár-felelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell a munkavállalót.
A munkavállaló kárfelelősségének általános szabályai
A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel, a kártérítés mértékét azonban ettől eltérően is szabályozhatja.
A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.
Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.
Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek.
Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.
A kár összegének meghatározásánál:
– a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget is – és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;
– ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel – figyelembe venni.
Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elő.
A munkavállaló őrzési felelőssége
A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.
A munkavállalót a fentiek szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.
Az őrzésre átvett dolgokért való felelősség feltételeinek meglétét, továbbá a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.
Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli
