Hirtelen gyorsasággal alakul át néhány munkajogi szabályozás már a kora őszön. A kormány által tervezett 100 lépés idevonatkozó tizenötjéből ugyanis néhányat lapzártakor már törvénytervezet formájában a parlamenti bizottságok tárgyalnak. Június közepén az Országgyűlés plenáris ülése lesz hangos a pró és kontra érvektől, s van esély arra, hogy a tavaszi ülésszak végére az elfogadott törvénymódosítások alapján a szakapparátus a végrehajtás mikéntjén kezdjen el dolgozni.
Ahhoz, hogy másfél-két hónap alatt az ötletből végrehajtható jogszabályt "gyártsanak", vagy nagyon előkészített folyamat, vagy nagyon erős szándék szükségeltetik. A munkaügyet érintő 15 pont túlnyomó többsége úgymond régóta érett, legalábbis valós problémákat érintenek. A munkanélküliek számának növekedését – még ha az leginkább az inaktívak rendszerbe kerülése miatt is nő – meg kell állítani, s ehhez segítséget, illetve álláskeresési ösztönzőket kell beépíteni. A képzetlen, s emiatt elhelyezkedni képtelen réteget szakmához, de legalábbis valamilyen képzettséghez kell juttatni. Az alkalmi foglalkoztatás "normarendezését" már korábban is szorgalmazták a munkaadók, különösen a mezőgazdaságban érdekeltek. A köznyelvben is elterjedni látszó kékmunka előremutató lépés a legális foglalkoztatás kiterjesztésére.
A szociális partnerek óvatosan állnak a munkaügyi szabályok módosításának kérdéséhez. Üdvözlik a lépéseket, de fenntartásaiknak is hangot adnak, pontosabban érdekeik szerint mérnek. A munkaadói érdekvédők hivatalból a szabályokat betartó vállalkozásokat óvják, így szerintük a foglalkoztatás kifehérítésével részben kiküszöbölhető az indokolatlan versenyelőny, különösen a nagy élőmunka-igényű ágazatokban. Az viszont már kevéssé tetsző lépés – legalábbis a mostani még kidolgozatlan formájában –, hogy a rendezetlen munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező cégek hátrányos helyzetbe kerülhetnek az állami és uniós pénzek pályázásakor. Ezt olyan gumiszabályként értékelik, ami szubjektívvé teheti az elbírálást. Hasonlóképpen vélekednek a munkaügyi ellenőrzés és bírságolás átalakításáról, az összeghatárok felemeléséről, hiszen az a kisebb vállalkozásokat aránytalanul hozná nehéz helyzetbe.
Összességében a valós igényekre épülő, de néhol pótcselekvésként is értékelhető intézkedéssor pozitív változásokat idézhet elő a foglalkoztatásban. A munkáltatók azonban tisztában vannak azzal, hogy a maradék 85 vagy több pont (egészségügy, társadalombiztosítás, képzés stb.) jó része kihat a gazdálkodásukra, s nem mind lesz kedvező. Mire egyben látják az összhatást, jó néhány hónap eltelik majd, s akkor lehet újra értékelni: nyertek-e az egyik és veszítettek-e más oldalon?
