Kölcsönzőcégek révén érkeznek a szlovákok
A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának évek alatt kialakult rendje egy csapásra megváltozott azt követően, hogy hazánk tavaly május elsejétől az Európai Unió tagja lett. Ez a változás azonban nem egyszerűsödést jelent, sokkal inkább azt, hogy összetettebb lett az EU-s polgárok munkavállalása határainkon belül – foglalja össze az elmúlt év tapasztalatait Molnárné Nagy Ágnes, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője.
A viszonosság elve
A hivatal adatai szerint 2004 végén összesen alig több, mint 53 ezer volt az érvényes munkavállalási engedélyek száma, amelyek több mint a felét – csaknem 35 ezret – román állampolgárok kaptak meg. Területi megoszlás szerint a fővárosban s Pest megyében dolgozott a legtöbb – 27 658 és 11 715 – külföldi.
A csatlakozás előtt a foglalkoztatott külhoniak többségének engedélyt kellett kérni, hogy nálunk dolgozhasson, s ennél kevesebben voltak azok, akik könnyített engedélyt kaptak. A legszűkebb azok köre volt, akik engedély nélkül vállalhattak munkát hazánk területén: például külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagok, illetve külföldi székhelyű gazdasági társaságok fiókjainak és képviseleteinek vezetői, egyházban munkát végzők, nappali tagozatos tanulók.
Jóllehet a rendszer összetettebb lett, egy dolog nem változott, nevezetesen ma is érvényes az elv, miszerint hazánk – hasonlóképpen más országokhoz – védi a munkaerőpiacát, s ezért fő szabályként a külföldiek csak engedéllyel dolgozhatnak határainkon belül. Igaz, e hazai szabályt felülírja a csatlakozási szerződés, illetve az EU azon irányelve, miszerint a személyek szabad áramlását garantálni kell.
Az uniós országokból érkezők számára is eltérőek azonban a rendelkezések. Akorábbi 15 tagország esetében a viszonosság az irányadó elv. Így azon államok, amelyek – mint Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország – korlátozták munkaerőpiacukat, ott mi is ugyanezt alkalmazzuk, s e kör számára kötelező a munkavállalási engedély. A magyar hatóságok megvizsgálják, hogy az adott munkakör betöltésére van-e alkalmas magyar, illetve EGT-állampolgár (valamint annak hozzátartozója), s az illető csak akkor kap "zöld jelzést", ha a vizsgálat eredménye nemleges. E szabály alól is van azonban kibúvó, hiszen ha az érintett korlátozó országokból – a csatlakozás idején vagy azt követően – legalább 12 hónapra kapott engedélyt a munkavállaló, akkor utána erre már nincs szüksége. Emiatt nincs pontos adat arról sem, hogy ezen országból jelenleg hányan dolgoznak Magyarországon.
Kihasználatlan kvóták
Több országgal megállapodást kötött a magyar állam, s kvótákat határoztak meg a foglalkoztatásban. Ezek az államok: Ausztria, ahol a kvóta évente változik, illetve Luxemburg 20, Franciaország 300, Németország 1000 fő évente, illetve a nem uniós tagállamok közül Románia 8000 fő szezonális munkavállaló, valamint 700 fő gyakornokcsere keretében, valamint Svájc 100 fő – ugyancsak évente. Ezen kétoldalú egyezmények azonban meglehetősen kihasználatlanok.
Azok az államok – Dánia és Norvégia –, amelyek részben korlátozták velünk szemben a munkaerőpiacukat, ugyanilyen elbánásban részesülnek Magyarország részéről, míg három ország – Nagy-Britannia, Írország és Svédország – polgárai engedély nélkül is elhelyezkedhetnek nálunk, hiszen ők megnyitották munkaerőpiacaikat a magyarok előtt.
A korábbi 15 EU-tagországból érkezett munkavállalók hozzátartozóinak munkavállalását szintén szabályozza a csatlakozást követően alkalmazandó, a munkaerő-piaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló kormányrendelet. E körnek nincs szüksége munkavállalási engedélyre akkor, ha a csatlakozás időpontjában jogszerűen élt Magyarországon, illetve ha a csatlakozás után érkezve legalább 18 hónapot jogszerűen él hazánkban. Ez utóbbiak tekintetében nincs szükség 18 hónap magyarországi tartózkodásra a csatlakozást követő harmadik évtől, vagyis 2006. május 1-jétől.
Határ menti anomáliák
A velünk együtt uniós taggá váló tíz országból engedély nélkül is dolgozhatnak nálunk, ám esetükben bejelentési kötelezettség van. Igaz, ennek elmulasztását nem szankcionálja a magyar jog, ezért a munkaadók többsége ezt nem is veszi komolyan.
Ez az a szabály, amit most kihasználnak a magyar határhoz közeli szlovák munkaerő-kölcsönző cégek, s aminek nyomán Szlovákiából több tízezer dolgozó jön naponta a határhoz közeli munkahelyekre dolgozni a magyarnál alacsonyabb bérért. Ezt azért tehetik meg, mert a szlovák kölcsönzővel állnak munkaviszonyban, s így rájuk a szlovák és nem a magyar jogszabályok vonatkoznak. Mivel a bejelentési kötelezettség elmulasztásának nincs jogi következménye, így ezt a cégek túlnyomó többsége nem is teszi meg. Ennek azonban komoly következménye lehet Brüsszelben. A magyar kormány ugyanis a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter javaslatára tehetne lépéseket – úgynevezett védintézkedést – munkaerőpiacunk védelmében. Annál inkább, hiszen a mára kialakult helyzetre elmondható: a magyar munkavállalók foglalkoztatási esélyeit rontja a külföldiek megjelenése. Ám ehhez – a védintézkedésre vonatkozó kérést alátámasztó – regionális szintű adatokra lenne szükség. Ilyen pedig nincs, lévén a hazai munkaügyi statisztika – a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt – a szlovák állampolgárok jelenlétéről nem pontos.
Hiányzó statisztikák
A hivatalos magyar adatok szerint – amelyeket a Foglalkoztatási Hivatal közölt – 2004 végén 1619 szlovák állampolgárnak volt érvényes munkavállalási engedélye, s decemberben egyetlen ilyen dokumentumot sem adtak ki. A foglalkoztató cégeknek ugyanis nincs lehetőségük ezeket kiadni. Ezért aztán a magyar kormánynak nincs eszköze ahhoz, hogy fellépjen munkaerőpiaca védelmében. Nem hivatalos információk szerint a legrosszabb a helyzet Komárom és Győr térségében, ugyanis oda érkeznek legtöbben a szomszédos országból. Ugyanakkor a hivatalos statisztika szerint e két megyében ezer, illetve 281 – szomszédos országbeli – munkavállalónak volt engedélye.
Szakemberek már arról is tudnak, hogy Lengyelországból hozzák kölcsönzőcégek beiktatásával a dolgozókat. Amagyar munkáltatóknak ez a foglalkoztatás – még a járulékos költségekkel együtt is – megéri, hiszen ezek a munkavállalók olcsóbbak, mint a magas bérterhekkel járó magyar alkalmazottak foglalkoztatása. Ugyanakkor a többi, velünk együtt csatlakozott országból érkező nálunk dolgozókról sincsenek adatok. Ám a munkaügyi szakemberek szerint számuk nem lehet jelentős.
Az EU-országokból érkezők körében az elmúlt évben tapasztalható jelenség, hogy a munkavállalókat sok esetben a más céllal még 1997-ben bevezetett alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják. Ezt a lehetőséget főként a velünk együtt csatlakozott országokból érkező szlovák, illetve szlovén munkavállalók használják ki.
Sokan jönnek Romániából
Nehezedett az úgynevezett harmadik országból érkezők munkához jutása, hiszen az ő esetükben már nemcsak azt kell vizsgálniuk a magyar hatóságoknak, hogy van-e megfelelő hazai jelentkező az adott állásra, hanem azt is, hogy van-e olyan kiközvetíthető EGT-állampolgár, illetve annak hozzátartozója, aki álláskeresőként van nyilvántartva, és rendelkezik a szükséges alkalmazási feltételekkel. Változatlanul fennáll végül az a követelmény, hogy a foglalkoztató érvényes munkaerőigénnyel rendelkezzen. Ez utóbbi akkor áll fenn, ha legalább 30 nappal korábban, de 60 napnál nem régebben nyújtották be, illetve ha 60 napnál régebben jelezték az igényt, akkor ezt legalább 60 naponként megújították, s a legutolsó megújítás 60 napnál nem régebbi. Az engedély legfeljebb egy évre adható és meghosszabbítható.
Miniszteri rendelet szabályozza azokat az eseteket, amikor az engedély kiadásához nem szükséges vizsgálni a hazai munkaerőpiacot. Például akkor, ha a munkavállalás nemzetközi szerződés keretében valósul meg, ha a harmadik országból érkező illető kulcsszemélyzetnek minősül, de a jogszabály – mások mellett – e körbe sorolja a sportolókat, a művészeket, az oktatási és a tudományos munkát végzőket is.
A kritériumok között humanitárius szempontok is szerepelnek. Szintén ez a miniszteri rendelet szabályozza azon eseteket, amikor nincs szükség engedélyre a munkavállaláshoz harmadik országból érkezetteknek. Idetartoznak – például – a diplomáciai képviseletek munkatársai, a külföldi többségi tulajdonban lévő cégek vezetői, nemzetközi szervezetek alkalmazottai, a Leonardo da Vinci-program keretében nálunk dolgozók, vagy éppen a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat elnyert külföldiek.
Bár a harmadik országból érkezők engedélyének megszerzése nehezedett, ennek ellenére még mindig Romániából jönnek a legtöbben, hogy munkát vállaljanak Magyarországon. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint 2004 decemberében összesen 35 221 érvényes engedély volt román állampolgárok kezében; a tavalyi év utolsó hónapjában több mint 3 ezer engedélyt adtak ki. A román állampolgárok mellett még ukránok rendelkeznek nagy számban munkavállalási engedéllyel nálunk. Csaknem 9 ezer érvényes engedély van a birtokukban, és az adatok szerint 2004 decemberében 900 ilyen dokumentumot vehettek kézhez.
