munkaerő-piaci igények változásával párhuzamosan a korábban keresett szakmák és foglalkozások ma már nem szerepelnek az álláskínálatok között. A munkaügyi tárca Foglalkoztatási Hivatalában nemrégiben készített jelentésből kitűnik, hogy ugyanaz a szakma az egyik régióban keresett, a másik térségben azonban tartósan nincs rá igény.
Csökken a tanulólétszám
Ha valaki szobalányként szeretne elhelyezkedni, az ország bármely részén talál magának állást. A szakképzettséget igénylő kőműves, finommechanikai műszerész, épületasztalos vagy üveggyártó szakmákban szintén könnyű az elhelyezkedés, s keresettek a gépészmérnökök is. Ugyanakkor a jó kereseti lehetőséggel kecsegtető bádogos szakmában – jóllehet a beruházások aligha valósulhatnának meg e tevékenység nélkül – fogy az utánpótlás.
Szakértők azt prognosztizálják, hogy a következő években a cégek nem kínálnak állást cipésznek, vájárnak, malomipari munkásnak, csillésnek, s túltelítettség miatt hiába keres munkát, aki díjbeszedőként, villany- vagy gázóra-leolvasóként, hengerészként, darusként, kesztyűkészítőként, illetve kazángépkezelőként szeretne dolgozni. Hasonló a helyzet a számviteli ügyintézők esetében is. Keresett foglalkozás lesz viszont az erős- és gyengeáramú villamosmérnöké, a közgazdászé, a vegyészmérnöké, a felsőfokú tanintézeti tanáré, az ügynöké és a recepciósé.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál (MKIK) arra hívták fel a figyelmet, hogy csaknem nyolcvanezerrel csökkent hazánkban a szakmunkástanulók száma az elmúlt években, ami azért is riasztó, mert a magyar gazdaságnak nemcsak kiművelt mérnökökre, közgazdászokra van szüksége, hanem kétkezi munkásokra is. Az egyes szakmák minőségi munkavégzésre képes mesterei iránt az igény hamarosan elemi erővel jelentkezik majd.
Mesteri fokozat
Jellemző a helyzetre, hogy miközben mintegy nyolcvan szakmában dolgozták ki a mesteri cím, vagyis a mesterlevél megszerzéséhez szükséges képzési anyagot, csupán kilenc szakmában kötelező a mesteri fokozat megléte. Kétségtelen, hogy a mesterlevél megszerzése rangot és elismertséget jelent. Egy-egy szakma társadalmi rangját viszont a javadalmi viszonyai határozzák meg. Ahhoz tehát, hogy a mára hiányszakmákká váló, hagyományos építőipari és gépészeti szakmák és valamennyi kétkezi mesterség visszanyerje becsületét, az is kell, hogy a vállalkozók jobban megfizessék a pályakezdőket – vélik a szakemberek, utalva arra, hogy az iskolapadból kikerülő ifjak keresete ma jellemzően a minimálbér. Igaz, például a szakács, a pincér, a kőműves, az ács, a tetőfedő, a szerszámkészítő tényleges fizetése ennek kétszerese is lehet, attól függően, hogy hol sikerül elhelyezkednie.
A borravalós szakmáknál – mint amilyen a vendéglátós és a szépségipari – a valóságos jövedelmek nem jelennek meg a hivatalos statisztikában. Jóllehet a vállalkozások – különösen a multinacionális cégek – gyakran hangoztatják, hogy hiány van egyes szakmákból, mégsem adnak magasabb kezdő fizetéseket, ezért nehezen változik meg a keresett szakmák presztízse.
Az At Work személyzeti tanácsadó cég egyik vezetője úgy véli: az álláspiacon nem a végzettséget igazoló papír számít, hanem az évek során szerzett tapasztalat, a gyakorlati tudás. Adott képzés a munkaerőpiacon akkor hasznos, ha van mögötte kellő szakmai ismeret.
Bérezési anomáliák
E vélekedésnek némileg ellentmond az a tény, hogy válságos helyzetben van a hazai cukrászat, a nagy múltú mesterség művelőit ugyanis kiszorítja a fejlett technika. A legnehezebb munkafolyamatokat – a gyúrást, a nyújtást, a keverést – ma már gyári módszerekkel gépek végzik, az így előállított termékeket pedig többnyire az áruházláncok kínálják. A magyar piacon mintegy 70 százalékot tesznek ki a nagyipari, főként a külföldi termékek, s 30 százalékra tehető a hazai cukrászdák részesedése, amelyek főleg családi vállalkozásokként működnek. De ki tudja, meddig.
Surányi István, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének elnöke – a szakma egyik legismertebb képviselője – szerint a szakiskolák még ma is ontják ugyan a fiatalokat, de csak kevesen maradnak meg a pályán. Rájönnek ugyanis, hogy mennyire nehéz a munka – s hogy szombaton és vasárnap is dolgozni kell –, a fizetések viszont meglehetősen szerények. A kezdők általában minimálbért kapnak, a gyakorlottak valamivel többet, 80-100 ezer forintot, s csak a legjobbak számíthatnak havi bruttó 150 ezerre.
Munkaügyi kutatók úgy látják: a fővárosban viszonylag könnyen biztos – bár nem túl magas fizetést jelentő – pénzkereseti lehetőségre lel az, aki ruhatáros, kabinos, csomagmegőrző, lakatos, textilfestő vagy kereskedői munkakörben szeretne elhelyezkedni. A ruhatáros, kabinos vagy éjjeliőr foglalkozást választók viszont Bács-Kiskun megyében várhatóan tartósan állás nélkül maradnak. Túltelített ugyanis a piac. Hevesben még ma is keresnek kubikusokat, útépítőket, szabókat és varrónőket, szakápolókat. Ugyanakkor a lakás- és intézménytakarítók iránt csekély a kereslet. Ez utóbbiakra viszont Győr-Moson-Sopron megyében továbbra is van igény.
Tőkevonzó képesség
Jellegzetesen nyugat-dunántúli sikerszakma a gyógymasszőr, a szakács, a pincér, a cukrász. Az iparban a CNC-esztergályos, a minősített hegesztő, a géplakatos, az építőiparban pedig az asztalos, az ács-állványozó, a tetőfedő és a szobafestő szakmával rendelkezők iránt van kereslet, ami elsősorban a beszállítóipar és az építési kedv fellendülésével magyarázható.
Borsod megyei tapasztalatok szerint a beruházók legfőbb baja a megfelelő öszszetételű és számú munkaerő hiánya. Ez pedig már a gazdasági fejlődés gátjává vált, vagyis csökkent a megye tőkevonzó képessége. Senki nem gondolná, hogy a régió egyes, húsz százalék körüli – regisztrált – munkanélküliséggel sújtott térségeiben képtelenség esztergályost vagy asztalost találni. Ózd környékén például éppen a fémmegmunkáló szakmák számítanak hiánycikknek. A nemzetközi cégek egyébként már egyre kevésbé elégednek meg azzal, ha valaki felkészült munkás, arra törekszenek, hogy legalább alapfokú idegennyelv-tudással bíró szakembereket találjanak.
Az ugyancsak hátrányos térségnek számító Szabolcsban gépipari üzemek sora szűnt meg már eddig is, így igény sincs egyebek mellett a fémmegmunkáló ágazat szakmáinak – lakatos, esztergályos – képzésére. A megyében nem számíthatnak biztos álláslehetőségre – az érettségi után ma a legdivatosabbnak számító – szolgáltatóipari, marketing- vagy számítástechnikai képzésben részt vevők sem.
Rugalmatlan a képzési szerkezet
Szolnok megyében viszont – ahol a piac szükségleteihez igazodva éppen a szolgáltatási területen növekedett meg leginkább az új mesterleveles szakemberek száma – nincs jelentkező a forgácsoló, az esztergályos és a marós álláshelyekre.
A megyei munkaügyi központ jászberényi kirendeltségének egyik tanácsadója, Kerékgyártó Zsuzsanna szerint a szakképzési struktúra az elmúlt években sokat változott, s az iskolák igyekeznek követni a gazdaság igényeit. Az utóbbi években több hiányszakma oktatásának feltételeit megteremtették. Fodrász-, autószerelő-, mezőgazdaságigép-szerelő-, kertész-, asztalosbizonyítvánnyal viszont sok fiatal nem talál állást. Ezek azok a szakmák, amelyek elsősorban vállalkozási formában gyakorolhatók, de az induláshoz a fiataloknak nincs tőkéjük. Hiány van viszont – hosszú évek óta – a vasas szakmákban. A térség több nagy cége vár magasan kvalifikált és gyakorlott hegesztőket, géplakatosokat, forgácsolókat, az álláshelyekre azonban nincs jelentkező.
A Jászságban – bár a térség nem igazán híres idegenforgalmáról és vendéglátó-vonzerejéről – a munkáltatók igénye nagy a kereskedelmi és vendéglátós szakmákat elsajátítók iránt. Az eladók, szakácsok, pincérek nem maradnak munka nélkül. A Nyugat-Dunántúlon viszont kevesebb bolti eladóra van szükség, a bádogos és tetőfedő azonban a hiányszakmák sorát gyarapítja. Ez utóbbi példa is arra bizonyíték – állítják a munkaadói szervezetek képviselői –, hogy a hazai szakképzési rendszer még mindig nem felel meg a gazdaság igényeinek, bár ez az Unió egyik előírása. Azt ugyanakkor elismerik, hogy elkezdődött a tanintézmények alkalmazkodása a változó körülményekhez, és a képzés szerkezete egyre inkább "leképezi" a gazdaság változásait.
A szintén a nyugati, a fejlettebb régióba betelepülő – főként járműgyártó – nemzetközi cégek ugyancsak sikerrel kínálnak ma már piacképes tudást feltételező állást hazai szakembereknek, akiknek munkáját méltányosan meg is fizetik. Persze nem hallgatható el, hogy e területen is adódtak gondok. A győri Audinak például sokáig nem voltak különleges igényei, a hagyományos szakmákban kiképzett fiatalokat alkalmazták, akik könnyen megtanulták az összeszerelés fogásait. A gyár technológiai fejlődése, az egyre bonyolultabb munkafolyamatok Győrbe telepítése miatt azonban új szakmai igények jelentkeztek, amelyekre a hazai munkaerőpiac nem volt felkészülve.
A munkáltatók gyakorlott dolgozókat keresnekA Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központnál készített felmérés azt jelzi, hogy rövid távon a már gyakorlattal rendelkező munkavállalók elhelyezkedési esélyei jobbak, a munkáltatók ugyanis nem szívesen vállalják a kezdők betaníttatását. A fizikai állománycsoportba tartozó szakképzett pályakezdők ugyanakkor előnnyel indulnak, s közülük is az alacsony presztízsű és bérezésű – döntően minimálbérrel vagy valamivel afölött fizetett – foglalkozások képviselői – eladók, feldolgozóipari gépkezelők – pályázhatnak eséllyel. A megkérdezett munkaadók zöme ugyanakkor úgy nyilatkozott: középtávon inkább a közép- és felsőfokú végzettségű fiatalokat keresi majd. Különösen a számítástechnikai, az állat-egészségügyi és a gazdasági foglalkozások, valamint az egészségügyi szolgáltatások körében számítanak a jövőben a pályakezdőkre. Csökkenéssel kell számolni viszont a háziipari, a ruházati ipari és az általános mezőgazdasági tevékenységek kínálatában. |
