Késik az Mt. felülvizsgálata

A Medgyessy-kormány megalakulása után a szakszervezetek szinte azonnal bejelentették, hogy haladéktalanul megkezdenék az egyeztetéseket a Munka Törvénykönyve koncepcionális átalakításáról. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) azt is javasolta, hogy a munka koordinálására alakítsanak bizottságot, annak élére pedig nevezzenek ki kormánybiztost. Igaz, az utóbbi ötletet az autonóm szakszervezetek elvetették. S bár az akkori munkaügyi miniszter, Kiss Péter szintén megerősítette, hogy a kormány álláspontja szerint is elodázhatatlan a folyamatosan módosításra szoruló Mt. teljes körű felülvizsgálata – s azt ígérte, hogy erre a kormányzati ciklusban sor kerül –, máig nem kezdődtek meg az érdemi tárgyalások az előterjesztés előkészítéséről.

Sürgető az irányváltás

Arról, hogy az évek óta csak módosítgatott munkajogot milyen irányba kellene továbbfejleszteni, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldalának szakértője, Geiger Éva azt mondta: alapproblémának tartják, hogy a jelenlegi toldozott-foltozott Munka Törvénykönyve tradicionális vállalati környezetre épült fel, amikor nagyvállalatok működtek, s azok alkalmazottai szakszervezetbe tömörültek. A jelenleg hatályos törvénykönyv nem veszi figyelembe, hogy teljesen átalakult a gazdasági struktúra, változtak a foglalkoztatási formák, a vállalati méretek. A kialakult helyzet a maitól eltérő szabályozást igényelne a munka világában, hiszen bizonyos kérdéseket – például az üzemitanács-választások lebonyolítása – túlszabályoz, másokat viszont teljesen lazán kezel.

Geiger Éva szerint elérkezett az ideje annak, hogy a Munka Törvénykönyvét a megváltozott gazdasági struktúrához igazítsák, ez pedig átfogó felülvizsgálatot igényel. Az anomáliák többsége egyébként éppen ebből adódik. Munkaadói szempontból például problémát jelent a dualizmus, vagyis az, hogy az egyes vállalkozásoknál üzemi tanács és szakszervezet is működik. Ezt a kettősséget, ami egyébként más országokban nem tapasztalható, rendezni kell – hangsúlyozta a szakértő.

Személyes – a korábbiakhoz képest megváltoztatott – véleménye szerint azokon a helyeken, ahol nincs szakszervezet, szükség van az üzemi tanácsra, amely valamilyen dolgozói képviseletet ellát. Akettősség azonban nagy teher, hiszen a munkaadónak mind a két testületet tájékoztatnia kell: szabadidőt és pénzt, infrastruktúrát biztosítva a működtetésükhöz. Ugyanakkor a tisztségviselőket megillető védelmet is figyelembe kell vennie.

Kisebb módosítások

A szakértő az anomáliák között említette az Mt. merevségét, mások mellett a munkaidő szabályozása esetén. Mint mondta: a magyar munkajogban a munkaidőről szóló irányelv rugalmatlanabb, mint amilyen az Európai Unió többi országában, s az a sugallata, hogy kollektív megállapodásoknak ad teret. S bár a munkáltató számára is fontos a kollektív szerződés – nevezetesen az, hogy munkabéke legyen a termelőhelyeken –, ugyanakkor a kisvállalkozások nehezen tudják megoldani, hogy a munkával kapcsolatos valamennyi kérdést kollektív szerződésben rendezzenek. Ezért még rugalmasabbnak kellene lennie a szabályozásnak az egyéni megállapodások esetében is – mondta Geiger Éva.

Az európai uniós irányelvek közül egyetlenegy esetben nem történt meg a jogharmonizáció, ez pedig a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályozás. Amunkaadói oldal szakértője mindazonáltal úgy látja: bár két évvel ezelőtt a szakszervezetekkel közösen összeállítottak egy csomagot, amelyben felsorolták azokat az elemeket, amelyeket a munkajogban meg kellene változtatni, mindeddig csak kisebb módosítások történtek a Munka Törvénykönyvében. Egyre kisebb esélyét látja viszont annak, hogy a mostani kormányzati ciklusban elkészüljön egy átfogó koncepció.

A végzettségét tekintve munkajogász Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke ugyanakkor úgy véli, a kormány számos esetben erőszakos módon próbálja az európai uniós jogharmonizációt érvényesíteni az Mt.-ben, néha nem egészen alapos hivatkozással. Az érdekvédő szerint a jogszabály jelenlegi formájában alkalmas arra, hogy kollektív szerződések kapcsolódjanak hozzá és a munkavállalói érdekvédelem érvényesüljön. Veszélyesnek azt tartja, amit – szerinte – a munkáltatók akarnak együtt a kormánnyal: szabad kezet a rugalmasság jegyében. Egyre több jele van annak, hogy a munkaadók rövidíteni kívánják a munkaidőkeretet, s arra biztatják a dolgozókat, hogy "szerződjenek ki". Borsik ezt elfogadhatatlannak ítéli, mert attól tart, hogy ez még kiszolgáltatottabbá teszi a munkavállalókat.

Részletesebb szabályozás

Az a tény, hogy Magyarországon viszonylag csekély a kollektív szerződések által lefedettek és védettek aránya – a dolgozók mindössze 20 százaléka tartozik e körbe, jellemzően a közüzemeknél –, azt jelenti, hogy azoknak a munkavállalóknak, akiket nem véd szakszervezet, egyedül a Munka Törvénykönyve nyújthat segítséget. Ezért is lényeges a jogszabály változtatásának mikéntje. Amunkáltatók ugyanis szívesebben látnának egy rugalmas kerettörvényt, míg a szakszervezetek azt gondolják: azon dolgozók érdekében, akik csak az Mt.-re alapozva képviselhetik a jogaikat, részletesebb szabályozásra van szükség.

Kisebb-nagyobb intenzitással jelenleg két síkon zajlanak tárgyalások az aktuális módosításokról – például a szakszervezeti tisztségviselők jogvédelme, illetve a tájékoztatási jog megerősítése tárgyában –, ugyanakkor lelassult a Munka Törvénykönyve koncepcionális átalakításáról, felülvizsgálatáról, vagyis a megújításáról szóló előkészítő munka – mondta Borsik.

Ebben a kormányzati ciklusban szerinte sem valósul már meg a munkajog jelentős átalakítása, függetlenül attól, hogy folynak-e az egyeztetések. Figyelembe véve, hogy a kormány – politikai döntésre – lemondott az egészségügyi reformról, s nem akar hozzányúlni a vasúthoz sem, ezért vélhetően – ugyancsak politikai okokból –, egy évvel a választások előtt nem tartja vállalhatónak azt sem, hogy a munkavállalók számára hátrányosan változtassa meg a Munka Törvénykönyvét.

Legitimációs dilemmák

Mivel a munkavállalók védelmét nem kizárólag az Mt. szavatolja, ezért a hozzákapcsolódó jogszabályok – ilyen például a munkaügyi ellenőrzésről és a munkavédelemről szóló törvény – szintén felülvizsgálatra szorul. Borsik János szerint túl azon, hogy a feketemunka aránya a magyar gazdaságban eléri a 20-25 százalékot, figyelmet érdemel, miszerint több tízezer embert foglalkoztatnak törvénysértő módon. Ezért a munkaerőpiac mozgásait úgy kell kezelni, hogy a munkavállalók kiszolgáltatottsága ne növekedjék.

A szakszervezetek egyik nagy dilemmája az, hogy a Munka Törvénykönyvében terjedelmes részt foglalnak el az üzemi tanácsokra vonatkozó szabályozások. Vita van a szakszervezeteken belül arról, hogy vajon hosszú távon tartható-e a kettős képviselet – mondta az autonómok elnöke, hozzátéve: ebben a kérdésben megegyező álláspontot képviselnek a munkáltatókkal. Az érdekvédő állítása szerint az üzemi tanácsok intézménye nem igazán tudott "meghonosodni" a magyar munkajogban. Borsik kifogásolja, hogy a munkavállalói érdekképviseletet az üzemitanács-választásokon született eredményekhez kötik, ez pedig szerinte "áttételessé" teszi a szakszervezetek legitimációját.

Az érdekvédő indokoltnak tartja, hogy a szakszervezetek – az északi országok gyakorlatához hasonlóan – visszakapják részvételi jogosítványukat, s gyakorolhassák participációs jogaikat. A magyar modellbe szerinte nem illeszkedik a munkahelyi kettős képviselet. Az pedig nem lehet kérdés – állítja Borsik –, hogy a szakszervezeteknek a munkahelyeken kell maradniuk, mert az érdekvédelemre ott van leginkább szükség.

Tartalmi feltételek

A szakszervezeti elnök ugyanakkor a kollektív szerződéseket is bírálja, mivel azoknak nincs kötelező tartalmi kelléke. A hazai gyakorlat ugyanis az, hogy a dolgozói érdekképviseletek és a munkáltatók közösen megfogalmaznak három-négy kritériumot, s mint "kollektív szerződést" írják alá. Borsik viszont úgy gondolja, legalább tíz-tizenkét – szigorúan tartalmi – feltételt kell megjelölni, amelyeknek szerepelniük kell a szerződésekben: ezek nélkül nem lehetne jogérvényesen megkötni ezeket. Ilyenek az adott vállalkozásnál a közvetlen munkavégzéshez kapcsolódó szabályok, amelyek mások mellett felölelik a pihenőidőt, a munkaidőt és a szociális juttatások körét is.

Összességében a szakszervezeti vezető úgy látja, bár a magyar Munka Törvénykönyve 1992-es megalkotása óta nagyon sokat módosult, azonban kiállta és kiállja a piacgazdaság próbáját. Igaz, nem tökéletes és tovább lehetne javítani. Mindenekelőtt erősíteni kell a munkavállalói jogokat, illetve a szakszervezeti képviseletet ki kell terjeszteni a nem szervezett dolgozókra is.

A jelenleg hatályos Mt. azonban egy jó kollektív szerződéssel ki tudja fejteni azt a védelmet, amit joggal elvárnak a munkavállalók, sőt bizonyos szempontból a munkáltatók is. A rendezett munkaügyi kapcsolatok ugyanis piaci előnyt jelentenek a vállalkozásoknak.