Mérlegen az önfoglalkoztatás

Az önfoglalkoztatás jogszabályi rendezésének kezdete több mint egy évvel ezelőttre nyúlik vissza. A Munka Törvénykönyve tavalyi módosításakor ugyanis a munkaszerződéseket érintő pontosító és garanciális szabályok bevezetésével egyidejűleg szigorították a munkaügyi ellenőrzések szabályait, számos apró változtatást rögzítetve arról, hogy miként lehet ellenőrizni a foglalkoztatás szabályosságát – a kezdetéig visszanyúlóan. Ekkor került először terítékre az önfoglalkoztatás is, illetve ekkor vetődött fel az önálló jogviszony megteremtésének gondolata, ami lavinaszerű társadalmi vitát indított el.

Tanulmányok, elemzések

Hamar kiderült: a munka világának sokszínűsége nem képezhető le egyetlen sematikus konstrukcióban, vagyis az önfoglalkoztatás keretei közé nem szorítható bele minden, ami "kilóg" a hagyományos foglalkoztatási formák közül.

A feladatokat egy kormányhatározat jelölte ki februárban, amely három teendőt rögzített. Ezek szerint át kell tekinteni a hazai munkavégzésre irányuló munkajogi és polgári jogi szabályokat, ennek kapcsán át kell világítani a közterhek rendszerét, illetve elemezni kell az európai országok önfoglalkoztatásra vonatkozó szabályait. A kormányhatározat a felülvizsgálat határidejéül augusztus 31-ét szabta, s egy beszámoló is készült az eddigi tapasztalatok alapján.

A dokumentum – a tárcákkal való egyeztetést követően – a kormány elé kerül beszámoló formájában, amelyből kiderül: bár vannak eredmények, de egyelőre nem zárul le az információgyűjtés. A háttértanulmányok, a kutatások és az elemzések elkészítése még tart, s ezzel kitolódik a munka lezárása.

– Most tehát azt foglaltuk össze a beszámolóban, hogy hol tartunk, mik a további teendők, illetve mi az, amin jelenleg dolgozunk az érintett tárcákkal együttműködve – magyarázta Scheiling Magdolna, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatásstratégiai főosztályának vezető főtanácsosa.

Bírság és határidő

A kormányhatározatban előírtak teljesítése ugyan folyamatban van, azt azonban bizonyos értelemben felülírta az adómoratórium. A költségvetési törvény legutóbbi módosítása ugyanis megváltoztatta a határidőt, azaz 2005. június 30-áig lehetővé teszi, hogy a munkaadók minden retorzió nélkül a jelenlegi körülmények között foglalkoztassák dolgozóikat.

Pontosabban ez azt jelenti, hogy adóellenőrzés esetén a szabálytalan foglalkoztatást bírság nélkül megúszhatják a munkaadók. A jövő év első felének végéig tehát nem büntethetők például azok, akik megbízási szerződés keretében álcázzák a munkaviszonyt. Igaz ugyan, hogy nem sújtják bírsággal a jogszabálysértőket, de meghatározott időn belül helyre kell állítaniuk, szabályossá kell tenniük a foglalkoztatást, ráadásul viszszamenőlegesen is – hangsúlyozta a főtanácsos.

Egyébként Európa-szerte rendkívül eltérő az önfoglalkoztatás gyakorlata, mint ahogy számottevő különbség mutatkozik definiálását illetően is. Van, ahol csupán az adózás szempontjából lényeges ez a kategória, míg másutt a társadalombiztosítás kezeli másként az önfoglalkoztatókat és a hagyományos körülmények között tevékenykedőket. Önfoglalkoztatói önálló egységes jogviszony, mint speciális munkavégzésre irányuló jogviszony azonban egyik országban sem létezik. A legtöbb államban e kategórián – a magyar jogrendszerhez hasonlóan – az önállóan munkát vállaló és végző személyek körét értik. Közéjük pedig elsősorban a vállalkozók, a szellemi szabadfoglalkozásúak, illetve a művészek tartoznak. Eltérések tehát nem a munkajog, hanem a társadalombiztosítási, illetve az adójog területén tapasztalhatók.

Speciális szabályok

Az önfoglalkoztatásra vonatkozóan a nemzetközi gyakorlatban sincs egységes szabályozás: mindenhol a szakmák specialitásainak figyelembevételével, illetve a hagyományos munkavégzéstől való eltérések alapján kezelik a munkaviszonyon kívül dolgozókat. Azt veszik alapul, hogy mennyire függő, illetve független a munkavégzés. Az önfoglalkoztatás ugyanis statisztikai gyűjtőfogalom, lévén sok szakma különféle módon és körülmények között tevékenykedő képviselőit öleli fel. E kör bizonyos szempontból koherens egészet alkot, jóllehet más tekintetben ezer és ezer dologban eltérő.

Teljes az egyetértés abban, hogy minden önfoglalkoztatottra egységesen kiterjedő jogi kategória kidolgozása szóba sem jöhet – tudatta a vezető főtanácsos. Mindenképpen speciális szabályokra van szükség a különböző szakmák és foglalkozási csoportok sajátosságainak figyelembevételével, azaz ezek mindegyikénél más és más jogszabályokban kell részletezni az önfoglalkoztatás mikéntjét.

A személy- és vagyonvédelem területén dolgozók esetében a Belügyminisztérium feladata, hogy kidolgozza a szabályokat. Ebben a témakörben rendkívül nehéz a megállapodás, hiszen megdöbbentően sok az érdekvédelmi szervezet, amely bekapcsolódott a szakmai koncepció kidolgozásába. A kormányzati illetékeseknek több mint húsz különféle szervezettel kell egyeztetniük és összehangolni az álláspontjukat.

Művészek, sportolók, újságírók

Érdekes csoportot képviselnek a művészek. Esetükben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felelős a szabályozás elkészítéséért. Sajátságos társaság az előadóművészeké, hiszen itt az előadás jellegénél fogva valamennyi, a munkajogban egyértelműen megfogalmazható elvárást másként kell értelmezni. Nem lehet például konkrétan meghatározni a munkavégzés helyét, mint ahogyan speciálisan kell értelmezni a túlóra fogalmát is. Egyértelmű, hogy a Munka Törvénykönyve kategóriái nem felelnek meg a szakma sajátosságainak. A szabályozás csak akkor mondható jónak, ha a különbözőségekre tekintettel lesz. Hasonlóképpen speciális csoport az újságíróké. Arájuk vonatkozó új szabályrendszert szintén a kulturális tárca készíti elő az érdekvédelmi szervezetek bevonásával.

Örömteli hír, hogy a sportolók esetében már rendeződött a kérdés. A 2004-es új sporttörvény ugyanis rendelkezik arról, hogy kizárólag munkaviszony keretében lehet foglalkoztatni őket. E tekintetben tehát visszaállították a hagyományos munkaviszonyt, ahol minden a Munka Törvénykönyve előírásaira tekintettel történik. Az ez év elején született jogszabály egyértelművé tette, hogy mindenben a munkajog szabályai vonatkoznak a sportolókra: a munkavégzést, a rendelkezésre állást, a szabadságot illetően és egy sor más kérdésben is. A korábban e szakmában is elterjedt megbízási szerződéseket tehát meg kell szüntetni, s a klasszikus munkaviszony válik kötelezővé. Erre azonban van idejük a sportolóknak, hiszen a sporttörvény háromesztendős moratóriumot írt elő. Azaz 2006. december 31-ig kell elvégezniük a szükséges "átigazolást".

Európai irányelv

A közúti fuvarozók esetében sem kell kapkodni, esetükben ugyanis egységes európai irányelv alapján készül majd a változtatás. Ez azonban egyelőre a jövő zenéje, s 2009-ig dolgozzák ki az uniós tagországok mindegyikében követendő szabályokat.

A fuvarozóknál időről időre felvetődik, hogy helyzetükből adódóan speciális szabályozásra van szükség. A végleges álláspont kialakítására és a szabályok kidolgozására 2009 a végső határidő. Agépjárművezetők munkaidejének szervezéséről szóló, 2002-ben született közösségi irányelv hatálya az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre is kiterjed. Ez alapján a tagállamokban az önfoglalkoztató gépjárművezetők munka-, vezetési és pihenőidejét 2009. március 23-a után kell meghatározni.

Nehezíti az új szabályozás létrejöttét valamennyi szakma esetén az is, hogy konszenzusra van szükség az érintettek között. Megállapodásra kell jutniuk a munkaadóknak és a munkavállalóknak, közös nevezőt kell kialakítaniuk annak érdekében, hogy a realitásokon alapuló új jogszabályok szülessenek. S éppen ez a konszenzuskényszer lassítja a munkát, ez okoz késlekedést a kormányhatározatba foglaltak teljesítésében is. Sokkal tovább tart az előkészítő munka, mint azt képzeltük – fogalmazott a vezető főtanácsos. Ütköznek ugyanis az érdekek, más a foglalkoztatók és más a foglalkoztatottak szempontja.

Az önfoglalkoztatás problémájának megoldását nagyban segítheti a munkahelyi rugalmasságot, valamint az igazságos társadalmi közteherviselést egyaránt figyelembe vevő szakmaspecifikus szabályok kidolgozása. Ennek eredményességéhez azonban feltétlenül szükséges, hogy az érintett felek megegyezzenek – fogalmazott Scheiling Magdolna.

Védelmi garanciák

Az önfoglalkoztatás lényegesen kisebb kört érint, mint sokan gondolnák – fogalmazott a vezető főtanácsos arra utalva, hogy több médiumban túldimenzionálták a problémát. Becslések szerint a kényszervállalkozóként ténykedő dolgozók száma legfeljebb 60 ezer lehet, enynyien kötnek tehát színlelt szerződést a munkaadójukkal. Korántsem egyértelmű azonban, hogy mindenki önfoglalkoztató, aki nem munkaviszonyban dolgozik, mint ahogy vitatható az is, hogy aki valamikor kényszerből alapította meg cégét, ma is kényszerből működteti azt.

Scheiling Magdolna szerint jelentős számban vannak, akik az 1990-es évek elején valóban azért alapítottak céget vagy lettek önálló vállalkozók, mert más megoldás nem kínálkozott számukra, jó részük azonban sikerre vitte vállalkozását, felfejlesztette azt, s betéti társasága ma már semmiképpen sem mondható kényszervállalkozásnak. Nem az a kizárólagos jó megoldás tehát, ha mindenkit visszavezetnek a Munka Törvénykönyve hatálya alá. A cél sokkal inkább az, hogy a munkavállalót védő garanciális elemek épüljenek be a polgári jogi szabályozás rendszerébe, azaz a polgári jogi és a munkajogi szabályozás közelítsen egymáshoz. Az a legfontosabb, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottsága mérséklődjék; illessen meg mindenkit betegszabadság vagy felmondási idő, akkor is, ha önfoglalkoztató.

Az FMM szakértője szerint azt kell világossá tenni az érintettek számára, hogy hosszú távon valamennyi fél érdeke a színlelt szerződések felszámolása. Amunkavállalók esetében ez magától értetődik, így kell azonban lennie a munkaadóknál is. Bár utóbbiak rövid távon valóban úgy tudják mérsékelni kiadásaikat, ha dolgozóik egy csoportját be nem vallva kevesebb adót és járulékot fizetnek utánuk, hosszabb távon azonban csak akkor lehet adót csökkenteni, ha egyre többen és többen teljesítik ez irányú kötelezettségeiket. A kisebb adókulcsok bevezetésének tehát az adóbevételek növekedése, de legalábbis szinten tartása a feltétele, amihez viszont több legális munkásra, több adófizetőre van szükség. Éppen ezért az adómérséklés záloga a feketegazdaság minél nagyobb részének láthatóvá tétele. Javítani kell tehát az adófizetési morált ahhoz, hogy alacsonyabbak lehessenek a közterhek. Minderre pedig az önfoglalkoztatás – jó szabályozás mellett – mindenképpen kedvezően hathat.

Jogi nehézségek

Az érdekellentétek láttán azonban egyelőre úgy tűnik fel, sok időnek kell még eltelnie, hogy a munkaadók és a munkavállalók megállapodjanak egymással. Többségük elégedetlen az önfoglalkoztatás hazai kezelésével. Azt mindenki elismeri, hogy Magyarországon az adózási viszonyok vezettek a kényszervállalkozások elszaporodásához, illetve az önfoglalkoztatás elterjedéséhez. Ez utóbbi jogi rendezésekor azonban a munkavállalók és munkaadók is a saját szempontjaikat tartják szem előtt.

Teljesen rendezetlen az önfoglalkoztatás, s időszerű lenne végre a probléma kezelése – nyomatékosította az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Borsik János hangsúlyozta: nem kevesebbet kell megoldani, mint azt, hogy az önfoglalkoztatóknak is legyen olyan munkajogi védelme, mint a munkaszerződés keretében ténykedőknek. Ez tehát egy jogdogmatikai probléma, a polgári jog ez esetben interveniál a munkajogba – magyarázta az elnök, hozzátéve, hogy jogi és adójogi nehézségekkel állunk szemben.

A hazai rendszer kialakításakor nem szabad kizárólag a nemzetközi gyakorlatra hagyatkozni, hiszen Nyugat-Európában más gazdasági helyzetben jött létre az önfoglalkoztatás, mások voltak az indítékok. Borsik János szerint jó lenne már meglévő nemzeti szabályozást alapul venni, ám az e téren nincs. Ez rossz, előnye viszont, hogy nagyobb eséllyel tudják majd befogadni a szabályokat. Az érdekvédelmi vezető szerint egyébként pillanatnyilag kilátástalan a helyzet, hiszen a Munka Törvénykönyvének koncepcionális áttekintése és megújítása többéves munka.

Atipikus foglalkoztatás

Az önfoglalkoztatás egyébként atipikus munkavégzésnek minősül. Míg a rendszerváltozás előtt a munkaviszony keretei között történő teljes munkaidős foglalkoztatás 90-95 százalék körüli volt, ma már ez jelentősen csökkent. Bár még most is jellemző, hogy a dolgozó a munkaszerződése alapján napi nyolc órában végzi munkáját, s határozatlan idejű szerződést kötöttek vele, ma már azonban sokkal árnyaltabb a kép.

Gyakori, hogy teljes munkaidőben, de meghatározott idejű szerződéssel vállal valaki munkát – ez esetben egy-két esztendőre vagy akár hosszabb időre is –, de előre rögzített időtartamra köttetik a munkaszerződés. Ez a szakember szerint éppúgy atipikus foglalkoztatásnak minősül, mint például a részmunka vagy a távmunka, noha utóbbiak munkaviszony keretében történnek. S bár a legtöbben ezekre a foglalkoztatási formákra gondolnak a fogalom hallatán, voltaképpen a megbízási szerződés is atipikusnak számít.

Összességében elmondható, hogy az atipikus foglalkoztatásnak ilyen típusú formái Európa-szerte terjednek, s ez viszszafordíthatatlan folyamat. Mindez egyébként a megváltozott körülményeknek tudható be. Annak, hogy megszűnt a nagyipar, átalakult a hagyományos ipar, s előtérbe került az azóta egyre erősödő szolgáltatás.