Magyarországon a társadalombiztosítási nyugellátások körében, így az Európai Unió koordinációs rendeleteinek hatálya alá az alábbi ellátások tartoznak.
– öregségi nyugdíj,
– rokkantsági nyugdíj,
– baleseti rokkantsági nyugdíj,
– hozzátartozói nyugellátások,
– özvegyi nyugdíj,
– árvaellátás,
– szülői nyugdíj.
Öregségi nyugdíj
A szociális biztonsági rendszerek egyik legfontosabb ellátásfajtája az öregségi nyugdíj. Az Európai Unió valamennyi tagállama részletes szabályozással rendelkezik a járulékfizető, vagy a területén élő biztosítottak öregségi ellátásait illetően.
Az öregségi nyugdíjjogosultság megnyílása két feltételtől függ: a nyugdíjkorhatártól, valamint a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időtől.
Az egységes szociális biztonsági rendszerek hiányában valamennyi tagállam eltérő feltételeket állít a nyugdíjkorhatárt és az előírt szolgálati időt illetően. Ez a gyakorlatban azzal a következménynyel jár, hogy azon tagállamokban, ahol az igénylő munkavégzés vagy helyben lakás (ott-tartózkodás) okán biztosított volt, eltérő időpontokban kérheti öregségi nyugdíjának megállapítását.
Például ha egy biztosított férfi három országban szerzett biztosítási időt, Magyarországon, Olaszországban és Norvégiában, öregségi nyugdíjra való jogosultságai az alábbi időpontokban nyílnak meg: az igénylő 62. életének betöltésekor Magyarországon kérheti öregségi nyugdíjának megállapítását. Olaszországban a férfiak öregségi nyugdíjkorhatára 65. életév, ezért 65. életévének betöltésekor kérheti az olasz nyugdíj megállapítását. A legmagasabb a nyugdíjkorhatár Norvégiában, ott csak a 67. életév betöltésekor kérheti nyugdíjának megállapítását.
A megszerzett jogosultság védelme
A koordinációs rendeletek hiányában előfordulhatna, hogy a nyugdíjat igénylő személy annak ellenére sem lenne jogosult öregségi nyugdíjra, hogy több országban végzett munkát és szerzett biztosítási időt. A koordinációs rendeletek biztosítják a tagállamokban szerzett jogok széles körű védelmét. Ezzel lehetővé teszik, hogy a különböző szociális biztonsági rendszerekben szerzett jogosultságokat minden tagállamban elismerjék.
Hogyan valósul meg a védelem?
Ha valaki életpályája során több tagállamban volt biztosított – akár munkavégzés, akár helyben lakás okán –, akkor a nyugdíjkorhatár elérésekor, az igénybejelentésekor összeszámítják a megszerzett és igazolt biztosítási időket, és az ellátás mértékét valamennyi biztosítási idő figyelembevételével számítják ki.
Mely esetekben alkalmazzák a koordinációs szabályokat?
A koordinációs szabályokat nemcsak Magyarország EU-csatlakozásának időpontja után biztosítási jogviszonyba kerülő személyekre alkalmazzák, hanem a korábbi időponttól biztosítottakra, sőt a már nyugellátásban részesülőkre is.
Abban az esetben, ha valaki nyugdíjba vonulását megelőzően Magyarországon kívül valamely más tagállamban is dolgozott vagy lakott, és ott biztosítási időt szerzett, akkor a csatlakozás időpontjától ezen idők alapján is nyugdíjjogosulttá válhat, hacsak vissza nem igényelte a befizetett nyugdíjjárulékot.
Az öregségi nyugdíj megállapításának szabályai
A nyugdíj megállapítása, összegének kiszámítása adja a gyakorlatban a biztosítási idők összeszámításának tényleges értelmét. Azonban fontos megjegyezni: annak ellenére, hogy valójában nemzetközi szabályok alkalmazásáról van szó, valamennyi érintett tagállam kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján köteles az általa folyósított nyugdíjakat megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok csupán a saját rendszerük keretében történt járulékfizetés, illetve egyéb jogosultsági feltételek teljesítését honorálják ellátással.
Főszabályként egyetlen tagállam sem köteles többet nyújtani annál, mint amennyi a jogosultat hozzájárulás arányában az adott országban megilleti.
A jogosultság megállapításának szabályai lényegesen különböznek abban az esetben, ha
– az érintett személy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges feltételeket már azon állam jogszabályai szerint is teljesítette, amelyben az igényt benyújtotta, vagy
– már az igényjogosultság elbírálásához is szükség van a más ország(ok)ban teljesített jogosultsági feltételek figyelembevételére.
Nemzeti nyugdíj megállapítása
Az említett első esetben valamennyi tagállam, amelyekben az érintett személy az adott ország jogszabályaiban előírt szükséges biztosítási időt megszerezte és jogosultsága megállapítható, kizárólag ezen idők alapján kiszámítja az öregségi nyugdíj összegét. Ez az úgynevezett nemzeti nyugdíj.
Pro-rata számítás
A másik számítási mód alkalmazásakor összesítik az egyes tagállamokban szerzett biztosítási időket, és ha az elegendő a jogosultsághoz, akkor megállapítják a nyugdíj úgynevezett elméleti összegét, amelyre a biztosított személy akkor lenne jogosult, ha valóban csak egy adott országban szerzett volna biztosítási időket.
Például egy adott személy az alábbi biztosítási időket szerezte életpályája során:
Magyarországon 19
Németországban 3
Olaszországban 11
Spanyolországban 9
A példában szereplő négy országban egyaránt 42 évet vesznek figyelembe a nyugdíj elméleti összegének megállapításakor.
Ezt követően ki kell számítani a nyugdíj összegét az ún. "pro-rata-temporis" elvének figyelembevételével. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni az érintett személy különféle tagállamokban megszerzett részjogosultságait az adott állam belső nyugdíjszabályai szerint.
Erre azért van szükség, hogy minden tagállam csak az őt terhelő nyugdíjrész fizetésének terhét viselje.
Az arányosítással az úgynevezett résznyugdíjak a következőképpen alakulnak:
Magyarország 19/42
Németország 3/42
Olaszország 11/42
Spanyolország 9/42
Az egyes országok által megállapított és folyósított résznyugdíjak együttesen adják a nyugdíj teljes összegét.
A két számítás összehasonlítása
Az itt leírt eljárás a "kedvezőbb megoldás elvének", más néven a Petroni-elvnek a tiszteletben tartása miatt alakult ki. Leegyszerűsítve ez az elv azt mondja ki, hogy a koordináció nem eredményezhet rosszabb helyzetet a kedvezményezett számára, mint ami a nemzeti szabályok alkalmazásából eredne.
Erre tekintettel össze kell hasonlítani a nemzeti szabályok alapulvételével kiszámított nyugdíj összegét a pro-rata számítással kapott nyugdíj összegével. Az érintett személy a két összeg közül a magasabbra jogosult.
Ha az egyetlen országban szerzett biztosítási idők alapján számított nemzeti nyugdíj összege magasabb, mint a pro-rata számítással megállapított résznyugdíj, akkor a magasabb összegű nemzeti nyugdíjat folyósítják majd.
Amikor az érintett személy az adott országban nem szerezte meg a jogosultsághoz szükséges biztosítási időt, akkor csak a pro-rata számítás alkalmazható, így az ennek alapján meghatározott öszszeg lesz a nyugdíj összege.
A biztosítási idők
A biztosítási idők összeszámításának elve szerint ugyanazon időszak csak egyszer vehető figyelembe. Ez azt jelenti, hogy azok a személyek, akik korábbi külföldi munkavállalásuk idején – magyar biztosítási idő szerzése érdekében – járulékot fizettek a magyar nyugdíjrendszerben, egyidejűleg a külföldi szociális biztonsági rendszerben is biztosítottak voltak, ezen időszak egyszeres beszámítását várhatják a nyugdíj megállapításakor.
A biztosítási idők számításával kapcsolatban egy további körülményre is fontos felhívni a figyelmet. A tagállamokban nemcsak a nyugdíjkorhatárok, hanem a biztosítási idő hosszára, valamint ennek meghatározási módjára vonatkozó követelmények is eltérőek. Vannak olyan országok, ahol – Magyarországhoz hasonlóan – egyszerűen években határozzák meg a szükséges biztosítási időt, de találkozunk havi, heti, esetleg munkanapokra lebontott járulékfizetési követelményekkel is. Ahhoz, hogy a különböző egységekben – években, hónapokban, hetekben, napokban – meghatározott biztosítási idők összeszámíthatók legyenek, a koordinációs rendeletek – a szerzett jogok védelmének elvét szem előtt tartva – részletes szabályokat tartalmaznak.
Az egy évnél rövidebb biztosítási idő
A koordinációs rendeletek előírásai szerint nem köteles ellátást folyósítani az a tagállam, ahol a megszerzett biztosítási idő nem haladja meg az egy évet, feltéve, hogy kizárólag ezen időszak alapján nem állapítható meg jogosultság (pl. munkahelyi baleset).
Az érintett személy például az alábbi biztosítási idővel rendelkezik:
Spanyolország: 10 hónap
Németország: 9 hónap
Franciaország: 15 év
Olaszország: 7 év
Az egy évnél rövidebb biztosítási időre járó nyugellátás folyósítására az a tagállam lesz kötelezett, amelynek a területén az érintett személy utoljára biztosított volt. Így a Spanyolországban és Németországban teljesített biztosítási időket Olaszország veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy a járulékfizetési kötelezettséget erre az időszakra nem ennek a tagállamnak a szociális biztonsági rendszerében teljesítette az igénylő. E szabály lényege abban áll, hogy az egy évnél rövidebb biztosítás valójában csak nagyon alacsony összegű nyugellátást eredményezne, amit esetleg a folyósítási költségek felemésztenének.
Az öregségi nyugdíjra vonatkozó igény bejelentése
Az igénybejelentés módja
Mind a biztosítási idők összeszámítására, mind a nyugdíjszámítására az igényjogosult kérelme alapján kerül sor. Az igénybejelentésnek meghatározott formai követelményeknek kell megfelelnie valamennyi ellátásfajta esetében.
A koordinációs rendeletek alapján történő nyugdíj megállapítását az erre rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével kell kérni. A nyomtatvány kitöltését segíti, hogy az igénylő anyanyelvét használhatja, amennyiben az EU valamelyik hivatalos nyelve. Magyarország csatlakozását követően a magyar nyelv hivatalos nyelvnek számít.
Az igények feldolgozását végző intézmény
A koordinációs rendeletek alkalmazásán alapuló nyugdíjak megállapítását a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság végzi.
Az igazgatóság feladata, hogy azokban az esetekben, amikor az igénylő több tagállamban szerzett biztosítási időket, az igényelbíráláshoz szükséges információkat megküldje a többi tagállamba, illetve fogadja és feldolgozza az onnan érkező adatokat.
Az igénybejelentés ideje
Az igénybejelentést a különböző nyugdíjkorhatárok betöltésekor – eltérő időpontokban – meg kell ismételni. Ez tehát azt jelenti, hogy sem a többi tagállam intézményei, sem a magyar illetékes intézmény nem köteles hivatalból figyelemmel kísérni a további jogosultságok megnyílását. Ezért mindazoknak, akik több tagállamban szereztek biztosítási időt, amely alapján nyugellátásra jogosultak, azt javasoljuk: megfelelő időben tájékozódjanak arról, hogy mikor nyílik meg nyugdíjjogosultságuk az érintett tagállamban.
Az igénybejelentés helye
A kérelem benyújtására három lehetőség jöhet szóba:
Ha az igénylő több tagállamban szerzett biztosítási időt, akkor főszabályként az állandó lakóhely szerinti tagállam nyugdíj-megállapító szervénél kell benyújtani az igénybejelentést. Ez akkor is igaz, ha a lakóhely szerinti államban a nyugdíjjogosultság adott esetben csak későbbi időpontban nyílik meg.
Előfordulhat, hogy az igénylő a lakóhely szerinti országban nem szerzett biztosítási időt. Ebben az esetben a nyugdíjkérelmet vagy közvetlenül, vagy a lakóhely szerinti intézményen keresztül kell eljuttatnia a legutolsó biztosítás helye szerinti tagállam illetékes szervének.
Amennyiben az igénylő a jogosultság megnyílásakor olyan országban él, amely nem tartozik az Európai Közösséghez, akkor a kérelmet közvetlenül a legutolsó biztosítás helye szerinti országban kell előterjeszteni.
Az öregségi nyugdíj elhalasztása
Az igénybejelentés benyújtásával automatikusan megnyílik minden tagállamok jogszabályai szerint járó öregségi nyugdíjakra való jogosultság, amelyeknek feltételeit az igénylő teljesítette. Tehát valamely tagállamban benyújtott igénybejelentés valamennyi érintett tagállamban kérelem benyújtásának minősül.
Természetesen előfordulhat az az eset is, amikor az igénylő él a halasztás lehetőségével, kifejezetten kéri öregségi nyugdíjának elhalasztását, amelyre egyébként egy vagy több tagállam jogszabálya szerint jogosult volna.
A nyugdíjminimum biztosítása
A nyugdíjminimum biztosításáról szólva meg kell említeni, hogy amennyiben a több tagállamból járó nyugdíjak összege együttesen nem éri el a lakóhely szerinti tagállamban irányadó nyugdíjminimumot, akkor ez a tagállam köteles kiegészíteni a teljes nyugdíj összegét a nyugdíjminimumra, ám csak abban az esetben, ha saját jogszabályai szerint az érintett személy jogosult lenne a nyugdíjminimumra. Amennyiben a jogosult állandó lakóhelyéül más tagállamot választ, akkor – szükség esetén – ez utóbbi ország lesz köteles kiegészíteni a nyugdíjat.
Ha a tagállami jogszabályok alapján kiigazítják, azaz megemelik a nyugdíjat, akkor annak újraszámítására ugyan nincs szükség, ám ez érintheti a lakóhely szerinti tagállamban irányadó nyugdíjminimumra történő kiegészítést. A nyugdíjemelést követően is minden érintett tagállam tovább folyósítja az őt terhelő nyugdíjrészt, de ez a teljes nyugdíj öszszegének olyan emelkedését vonhatja maga után, amely miatt megszűnhet a lakóhely szerinti tagállam nyugdíj-kiegészítési kötelezettsége.
A nyugdíj folyósítása
Az igénybejelentés megtételét és a kötelezett tagállamok nyugdíjszámítását követően kerül sor a nyugdíjak folyósítására. A folyósítás kötelezettsége mindazon tagállamokat terheli, amelyek a résznyugdíjak megállapítására kötelesek.
A folyósítás szabályairól a tagállamok saját hatáskörükben döntenek. A tagállamok által alkalmazott nyugdíj-folyósítási módokról, valamint azok költségvonzatáról a tagállamok illetékes intézményei adnak tájékoztatást.
Minden esetben szem előtt kell tartani a nyugdíjjogosultak érdekeit, és a folyósítást a leggyorsabban és a legkevesebb költséggel járó módon kell elvégezni. A folyósítás költségeit levonják az ellátásból, azt a jogosultak viselik.
Keresőtevékenység nyugdíj mellett
Mivel a tagállamok nyugdíjrendszereinek szabályozása a nyugdíj melletti keresőtevékenység – nem csak magyarországi – folytatásának lehetőségét illetően is számottevően eltérhet, ezért a munkavégzés megkezdése előtt érdemes érdeklődni ennek esetleges következményeiről, illetve a bejelentési kötelezettségről. A magyar nyugdíjrendszer ugyan nem tartalmaz a munkavégzést, illetve a keresőtevékenységből származó jövedelmet figyelembe vevő nyugdíjcsökkentési szabályt, de néhány tagállam szabályozásában ez előfordul, és esetleg hátrányosan érintheti a nyugdíjas összjövedelmének alakulását.
A csatlakozás várható hatása a nyugdíjak színvonalára
Az Európai Unióban a nyugdíjak megállapításának és folyósításának, valamint a már megállapított nyugdíjak emelésének szabályait minden tagország önállóan határozza meg. A nyugdíj az adott ország nyugdíjszabályaitól és természetesen teherbíró képességétől függ.
A csatlakozás nem érinti azok ellátását, akiknek a nyugdíját a csatlakozás előtt, kizárólag magyar szolgálati idő alapján állapították meg és folyósítják. A korábban megállapított ellátásokat változatlan forintösszegben és havi rendszerességgel, az évente előre közölt időpontban fogják kézhez kapni a jogosultak. A csatlakozás annyiban érinti a nyugdíjak összegét, hogy az Unióban kedvezőbbek lesznek a gazdasági növekedés feltételei, gyorsabban bővülnek azok a források, amelyek nyugdíjra fordíthatók. A csatlakozás után a keresetek várható növekedése is kedvezően érinti a megállapítandó új nyugdíjakat és azok értékmegőrzését.
Rokkantsági nyugdíj
Valamennyi tagállam jogszabályai rendelkeznek a rokkantsági nyugdíjjogosultság feltételeiről, ám ezek a rendelkezések sok tekintetben különböznek egymástól.
A rokkantságot az egyes tagállamokban általában kétféle módon közelítik meg. Egyes országokban ezeket mintegy "meghosszabbított betegségnek" tekintik (ez jellemzi pl. a francia rendszert), máshol pedig a munkából való végleges kiesés egyik formájának minősítik, és ezért úgy kezelik, mint az előrehozott, idő előtti öregségi nyugdíjat. (Ez jellemzi pl. a német felfogást.)
A tagállamok rokkantsági nyugdíjrendszerei két típusba sorolhatók:
– "A" típusú rendszer: a rokkantsági ellátás összege független a biztosítási idő hosszától, ezért az ilyen "A" típusú rendszerben az ellátás ugyanolyan összegű, akár egy-, akár harmincéves biztosítási idővel rendelkezik a kérelmező (Ezekben a rendszerekben lényegében egyetlen követelménynek kell megfelelnie az ellátást igénylőnek, annak érdekében, hogy átalányösszegű ellátásra jogosulttá váljon, a megrokkanás időpontjában biztosítási jogviszonnyal kell rendelkeznie. Ilyen rendszer működik Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban.);
– "B" típusú rendszer: a rokkantsági ellátás összegét a biztosítási idő tartama határozza meg, a jogosultság független attól, hogy a biztosítási jogviszony a megrokkanás időpontjában fennáll-e vagy sem. Ilyen rendszer működik Magyarországon, Ausztriában, Dániában, Finnországban, Görögországban, Németországban, Izlandon, Liechtensteinben, Luxemburgban, Norvégiában, Portugáliában, Olaszországban és Svédországban.
Ha valaki több tagállamban szerez biztosítási időt, akkor a következő megoldásokkal találkozhatunk.
Biztosítás kizárólag "A" típusú rendszerekben
A rokkantsági ellátásra való jogosultságot annak a tagállamnak a szabályai alapján kell megállapítani, ahol az érintett személy a megrokkanás időpontjában biztosított volt. Ilyen esetben kizárólag csak annak a tagállamnak jogszabályait kell alkalmazni, amelyben a rokkantság bekövetkezett, még akkor is, ha az illető korábban több tagállam területén rendelkezett biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonnyal. Az adott ország illetékes intézménye viszont teljes ellátást fog megállapítani. Ha a megrokkanás időpontjában a biztosítási jogviszony az "A" típusú rendszerek egyikében sem állt fenn, az érintett személy ellátásra egyáltalán nem lesz jogosult, hiszen az egyetlen jogosultsági feltételt nem tudta teljesíteni.
Biztosítás kizárólag "B" típusú rendszerekben
A rokkantsági ellátás megállapítására és folyósítására az öregségi nyugdíjnál ismertetett eljárást kell folytatni. A résznyugdíjakat az egyes országokban szerzett biztosítási idők arányában számítják ki.
Biztosítás először "B" típusú, majd pedig "A" típusú rendszerben
Ez két ellátás megállapítását jelenti. Az első tagállamban az ott szerzett biztosítási idő figyelembevételével állapítják meg a nyugdíjat, míg a második tagállam ugyancsak teljes összegű ellátást köteles nyújtani, azonban az ellátás teljes összegét csökkentheti az első tagállamból járó ellátás összegével.
Biztosítás először "A" típusú, majd "B" típusú rendszerben
Ebben az esetben is két különböző rokkantsági ellátást kap a jogosult, amelyet a szerzett szolgálati idők arányában állapítanak meg.
A rokkantság fokának megállapítása
A tagállamok rokkantsági nyugdíjrendszerei nemcsak a szabályozási elvek tekintetében, hanem más lényeges elemekben is eltérnek egymástól. Az ellátásra való jogosultsághoz szükséges rokkantsági fokra vonatkozó tagállami előírások különbségei a gyakorlatban rendkívül érdekes helyzeteket produkálnak. Egységes szabályozás e területen nincs, és a harmonizáció nem is cél. Ennek köszönhetően gyakran előfordulhat, hogy ugyanazon egészségi állapotot eltérően értékelik a tagállamok, sőt lehetséges az is, hogy valahol maximális ellátásra jogosít a megállapított rokkantság, míg másutt a rokkantságot nem is állapítják meg.
Orvosi felülvizsgálat
Nemcsak a rokkantsági fok megállapítása tartozik a tagállamok saját hatáskörébe, hanem a rokkantság felülvizsgálata is, amelyet többnyire az ellátás folyósítását végző országok egészségügyi intézményei végzenek.
Főszabály szerint a vizsgálatok elvégzésére annak az országnak az erre kijelölt orvosa vagy egészségügyi szerve jogosult és köteles is egyben, amelynek illetékes intézményétől az ellátást igénylik.
Ha az érintett személy egészségi állapota a más tagállamban lévő intézmény vagy orvos előtt felülvizsgálat céljából történő megjelenését nem teszi lehetővé, akkor azt a lakóhely szerinti intézmény, illetve orvos végzi el.
A tagállamok a rokkantsági szabályok összehangolására kétoldalú megállapodásokat köthetnek. Belgium, Franciaország, Olaszország és Luxemburg különmegállapodás alapján kölcsönösen elismerik egymás munkaképesség-csökkenési fokozatait. Ilyen megállapodása Magyarországnak egyelőre nincsen.
Hozzátartozói nyugellátások
A tagállamok szociális biztonsági rendszerei a hozzátartozói ellátásokat is eltérően szabályozzák, egyrészt a jogosultsági kör és jogosultsági feltételek, másrészt az ellátások összege és folyósításának időtartama szerint.
Hozzátartozói ellátások:
– özvegyi nyugdíj,
– árvaellátás,
– szülői nyugdíj.
Özvegyi nyugdíj
Özvegyi nyugdíjra jogosultak
A tagállamok többsége özvegyi ellátást, nyugdíjat biztosít az elhunyt házastárs után. Ma már a szociális biztonsági rendszerekben mind a férj, mind a feleség jogosult lehet özvegyi ellátásra, ha az elhunyt házastárs teljesítette az előírt jogosultsági feltételeket. Az elhalálozás időpontjában házasságban élő férj és feleség mellett azonban az elvált házastárs, illetve az élettárs is jogosult lehet az özvegyi ellátásra.
Csak a házastárs jogosult hozzátartozói ellátásra Belgiumban, Görögországban, az Egyesült Királyságban, Írországban és Finnországban.
Bizonyos feltételekkel az elvált házastárs is számíthat özvegyi ellátásra Ausztriában, Dániában, Portugáliában, Spanyolországban.
A házastárson kívül az elhalálozás időpontjában is az elhunyttal együtt élő élettárs is jogosult lehet Norvégiában, Svédországban.
Nem jár klasszikus értelemben vett özvegyi nyugdíj Hollandiában és Izlandon.
Az özvegyi nyugdíj megállapítási szabályai
Ha valamely tagállam özvegyi nyugdíjat biztosít a saját nemzeti jogszabályában rögzített túlélő hozzátartozónak, akkor az elhunyt személy után a koordinációs szabályok alapján is ellátást kell nyújtani.
Az elhunyt házastárs által teljesített jogosultsági feltételek meglétének megállapításához figyelembe kell venni a más tagállam területén szerzett biztosítási időket is.
Ez azt jelenti, hogy özvegyi résznyugdíjakat állapítanak meg azok a tagállamok, amelyek jogszabályban foglalt jogosultsági feltételeit az elhunyt teljesítette. Ennek szabályai megegyeznek az öregségi nyugdíjnál leírtakkal.
Árvaellátás
Az árvaellátásra vonatkozó szabályok ugyancsak rendkívül eltérőek a különböző tagállamokban.
Vannak országok, amelyeknek szociális biztonsági rendszere nem ismeri az árvaellátást (Belgium és Franciaország).
Van olyan ország, amely csak mindkét szülő elvesztése esetén biztosít árvaellátást (Hollandia).
Jogosultsági korhatár
Az árva
– a gyermek utáni családi ellátásra való jogosultság fennállásáig, a 18 életév betöltéséig,
– a tanulmányok folytatásának időtartamára, vagy
– meghatározott életkor betöltéséig
lehet jogosult az ellátásra.
Az árvaellátás megállapításának speciális szabályai
Amennyiben az elhunyt szülő egyetlen tagállamban szerzett biztosítási időt, akkor ennek az államnak a jogszabályai alapján jogosult az árva árvaellátásra, tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam területén lakik.
Amennyiben az elhunyt szülő legalább két tagállamban szerzett biztosítási időt, az irányadó koordinációs rendelkezések szerint az árva kizárólag annak a tagállamnak a szociális biztonsági rendszeréből kap árvaellátást, amelynek területén lakik, feltéve hogy e tagállam jogszabályai alapján az ellátásra jogosult. A jogosultság megszerzéséhez szükség esetén a másik tagállam(ok) területén szerzett biztosítási időket is figyelembe kell venni.
Amennyiben a lakóhely szerinti tagállamban megállapított árvaellátás összege alacsonyabb, mint a másik tagállamban járó árvaellátás lenne, akkor ez utóbbi tagállam köteles erre az összegre kiegészíteni a folyósított összeget.
Példa: Az elhunyt szülő Olaszországban és Luxemburgban szerzett szolgálati időt, gyermeke Olaszországban él. A Luxemburgban szerzett szolgálati idők elegendők ahhoz, hogy az ottani jogszabályok alapján az árva jogosulttá váljon ellátásra. Mivel azonban az árva lakóhelye Olaszországban van, az olasz szociális biztonsági rendszerből fog ellátást kapni, ahol az összeg kiszámításához a Luxemburgban teljesített biztosítási időket is figyelembe kell venni. Ebben az esetben az ellátás összege a következők szerint alakul:
Olaszország: 150 euró (mindkét országban szerzett biztosítási idők beszámításával),
Luxemburg: 200 euró (kizárólag a Luxemburgban szerzett biztosítási idővel számolva).
Mivel a luxemburgi árvaellátás összege magasabb, mint az ellátás folyósítására kötelezett olaszországié, a luxemburgi illetékes intézmény a két összeg különbözetét, azaz 50 eurót köteles kiegészítésként folyósítani.
Abban az esetben azonban, ha az árva nem olyan tagállamban lakik, ahol elhunyt szülője biztosítási időt szerzett, akkor az a tagállam köteles számára ellátást folyósítani, amelynek jogszabálya alapján a szülő a leghosszabb biztosítási időt teljesítette. Ez a tagállam köteles lesz a más tagországokban szerzett biztosítási időket is figyelembe venni az ellátás számításánál. A többi tagállam pedig a fentiek szerint köteles megfizetni a különbözetet az árvának akkor, ha az általa nyújtott ellátás összege magasabb volna.
Eltérő szabályok alkalmazandók, ha az elhunyt szülő már nyugdíjas volt, és a gyermek után családi ellátásra volt jogosult. Ilyen esetekben továbbra is a családi ellátást nyújtó tagállam jogszabályait kell alkalmazni az árvaellátás megállapításánál, függetlenül attól, hogy hol van a gyermek lakóhelye.
Szülői nyugdíj és további hozzátartozói ellátások
A szülői nyugdíj intézményét csak kevés tagállami biztosítási rendszer ismeri. Spanyolországban, Olaszországban, Luxemburgban és Portugáliában például szülők/nagyszülők is jogosulttá válhatnak a hozzátartozói ellátásra, ha őket gyermekük/unokájuk életében eltartotta. A szülői nyugdíjak feltételei szűkebbek a többi hozzátartozói ellátásénál. A házastárs (elvált házastárs) a gyermek és a szülők/nagyszülők mellett csak igen kevés országban lehetnek további családtagok, rokonok is ellátásra jogosultak. Például Spanyolországban és Olaszországban a testvérek is, míg Luxemburgban a testvérek mellett az oldalági leszármazottak is hozzátartozói ellátásra tarthatnak igényt, ha az elhunyt személy teljesítette a jogosultsági feltételeket.
A szülők és egyéb hozzátartozók ellátásaira a koordinációs rendeletek az általános szabályok alkalmazását rendelik.
Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén járó ellátások
A baleseti rokkantsági nyugdíj és a baleseti hozzátartozói ellátások folyósítására a munkahelyi (üzemi) baleset bekövetkezésének, illetve a foglalkozási megbetegedés megállapításának helye szerinti tagállam köteles a saját jogszabályai és a koordinációs rendeletek előírásai alapján. Ez a tagállam kötelezett akkor is, ha az ellátás jogosultja másik tagállam területén él vagy tartózkodik.
Mivel a baleseti ellátásoknál csak egy tagállam kötelezett, ezért csak a saját jogszabályok rendelkezései alapján állapítják meg az ellátást azzal, hogy a jogosult más tagállamban szerzett biztosítási időszakait is köteles beszámítani. Foglalkozási megbetegedés esetén a többi tagállamban foglalkozási ártalomnak kitett munkakörben végzett munka idejét és az ott elszenvedett egészségkárosodást is figyelembe kell venni.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
