Az építőipar, a szolgáltatás és a turizmus jól járhat a bővítéssel
Az európai uniós csatlakozás során az a kérdés, hogy hazánk miként tud alkalmazkodni az uniós környezethez. Nyilvánvaló előnyt jelent a határok könynyebb átjárhatósága és a tranzakciós költségek csökkenése. Ugyanakkor számolni kell a szigorúbb előírásokkal, így a környezetvédelmi, egészségügyi-biztonsági, fogyasztóvédelmi, termékmegfelelési és szakképzési követelményekkel is – elemezte lapunknak Gérnyi Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára.
Magyarország tagállammá válása főként a munkaerő-igényes ágazatok számára eredményez potenciális versenyelőnyt. Nálunk ugyanis a munkaerő ára továbbra is hozzávetőlegesen egyötöde az uniós átlagnak. A hazánkhoz közel eső régiók közül néhánnyal – így Észak-Olaszországgal, Ausztriával és Dél-Németországgal – összevetve még nagyobb a különbség: ott hétszer-nyolcszor akkora bért fizetnek dolgozóiknak a munkaadók. Erősebb versenypozícióba kerülnek az exportorientált közepes méretű vállalkozások, továbbá azok, amelyek az előbb felsorolt régiókkal határosak. A helyettes államtitkár egyetért azokkal, akik szerint a feldolgozóipar számára is szélesre tárultak a kapuk, ez azonban nagy kihívás a számukra. Kizárólag akkor lehetnek ugyanis sikeresek, ha termékkínálatukat az igényekhez igazítják, s elsajátítják a szükséges számviteli ismereteket, megváltoztatják marketingstratégiájukat, s beruházásokat valósítanak meg.
Hazánk uniós integrációjának egyik fő nyertese lehet a turizmus is. Kis odafigyeléssel vonzó célponttá válhat Magyarország.
Minden esély megvan arra is, hogy a szolgáltatóipar is jelentős hasznot húz majd a csatlakozásból. Gérnyi Gábor ezen belül is kiemelte a környezetvédelmi és a pénzügyi szolgáltatások körét, ami iránt bizonyosan fokozódik a kereslet.
Meg kell említeni a sikerre ítélt ágazatok között a közlekedést is, s azon belül a szállítmányozással és a logisztikával foglalkozó cégeket. E vállalkozásoknak azonban ügyelniük kell arra, hogy eszközállományukat megújítsák. A szállítás és szállítmányozás területén tevékenykedők számára hihetetlen előny adódik abból, hogy az eddigi nemzetközi fuvarok a jövőben már nem számítanak annak, így ezzel tetemes összeget takaríthatnak meg a kis- és középvállalkozások. Fokozódik az ágazat versenyelőnye a közlekedés területén végrehajtott fejlesztések, beruházások révén is.
Amennyiben óvatosan és ügyesen alkalmazkodik az új körülményekhez, kiemelten sikeres lehet az építőipar is. E területen a belső fejlődés önmagában is indukál növekedési lehetőségeket, amit tovább szélesít az európai uniós csatlakozáshoz és a közösségi forrásokhoz kapcsolódó fejlesztések sora is. Ráadásul kiemelkedően sok megrendelés várható az iparból és a szolgáltatási szektorból is a következő két-három esztendőben. Mindenesetre az ágazat hazai képviselőinek gyorsnak kell lenniük, mert Németország és más államok recesszióval küszködő építőipari vállalkozásai várva várják a pillanatot, amikor a csatlakozó országokban az élénkülő kereslet számukra potenciális munkalehetőséget jelent. Igaz, konkurensekre, a csatlakozásban piacot remélő határon túli cégekre más ágazatok esetében is lehet számítani. Az építőipar területén várható boom ebben a szektorban még élesebbé teheti a versenyt, nehezítve a hazai cégek életét.
Kulcskérdés a képzés és a foglalkoztatás
Magyarország számára ma és a jövőben egyaránt elsőrendű a versenyképesség megerősítése – jelentette ki Hörömpöly László. A Magyar Iparszövetség elnöke hozzátette: a hazai gazdaság átlagos teljesítménye az uniós szintnek hozzávetőlegesen 40-60 százaléka. Természetesen szakmánként eltérő, hogy milyen mértékű az elmaradás:
Ahhoz, hogy a következő tíz évben érdemi előrelépés történjen, a képzéstől a foglalkoztatásig számos területen kell javítani a hatékonyságot. Kiemelten kell kezelni a foglalkoztatottak számának és arányának növelését. Amennyiben ugyanis 1 százalékkal sikerül csökkenteni a munkanélküliséget, ez azonnal jelentős mértékben megmutatkozik a bruttó hazai termékben (GDP). Egyenes arányosság áll fenn tehát a foglalkoztatottság bővítése és a GDP mutatószáma között, éppen ezért a magyar gazdaság csak akkor lehet hosszú távon versenyképes, ha gondot fordítunk arra, hogy minél magasabb legyen a foglalkoztatási ráta.
A versenyképesség záloga az oktatás és a képzés is, s ezen belül különösen kényes kérdés a szakképzés. Ezt mindenképp javítani kell, a gyakorlatorientáltságra törekedve.
Az elnök szerint örvendetesen erősödik a gazdaság is. Azonban egyértelmű, hogy a választási ígéretek, pontosabban azok részleges vagy teljes teljesítése időről időre felemészti a gazdasági tartalékok jelentős részét. Ez pedig javarészt kampánycélokat szolgál, és semmiféle gazdasági racionalitás nem támasztja alá. A választások után két évvel, a ciklus közepén kimutatható, hogy javul az export, nő az ipari termelés és a GDP is. Emellett teljesítette a kormány a bérezéssel kapcsolatos ígéreteket, ami jelentős kiadásokat okozott a költségvetésnek. Mára azonban egyre inkább magára talál szinte valamennyi ágazat. Félő ugyanakkor, hogy két év múlva újra az előző választásokhoz hasonló helyzet alakul ki, s a magyar gazdaság versenyképességét ismételten veszélybe sodorhatják majd a túlzott pénzügyi terheket jelentő ígéretek.
Hörömpöly László követendőnek nevezte az ír példát, ahol nagy hangsúlyt helyeztek a képzésre, illetve arra, hogy miként lehet minél több pénzt elnyerni a közösségi támogatásokból, s azok segítségével javítani a versenyképességet. Hazánkban e téren 10-20 évre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy be tudjuk hozni a lemaradást. Sok múlik azonban azon, hogy mennyire lesz jó a gazdaság teljesítőképessége, s hogy sikerül-e 2010-ben bevezetni az eurót.
Nagy a lemaradás a bérekben
Az ország és a magyar vállalatok versenyképességét rendkívül sok tényező befolyásolja – hangsúlyozta a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke. Hódi Zoltán elmondta: egy ágazat, illetve az abban működő vállalkozás versenyképessége nagyban függ attól, hogy milyen megrendelésekre lehet számítani, illetve lehet-e válogatni a kínálkozó lehetőségek között.
Lényeges az is, hogy milyen adók, járulékok, illetve illetékek terhelik a cégeket. Sokan úgy vélekednek, hogy Magyarországon ezek a többletköltségek magasak, s ez bizonyos szempontból így is van – fejtette ki Hódi Zoltán. Az egészségügyi hozzájárulás például komoly teher, a társasági adó azonban nem különösen magas. Az iparűzési adó túlzott mértéke viszont rontja a cégek versenyképességét, s emiatt csökkenteni kellene azt. Persze ez is kétélű fegyver, hiszen nyilvánvaló, hogy a beszedett adók valamilyen célt szolgálnak, azok mérséklése tehát valamilyen szolgáltatást veszélyeztethet. Ha például az iparűzési adó egy részéről lemondanak az önkormányzatok, akkor a településeknek szűkebb mozgástere lesz arra, hogy kedvezményeket nyújtsanak a területükön letelepedni kívánó vállalkozásoknak. Hasonlóképpen nem feltétlenül jó ötlet az sem, ha hazánk versenyképességét a társadalombiztosítási járulékok mértékének csökkentésével igyekeznek javítani – vélekedett az alelnök. Csak akkor lehet alacsonyabban megszabni a fizetési kötelezettség mértékét, ha azzal legalább ugyanazt a szolgáltatási minőséget lehet biztosítani, mint a jelenlegi körülmények között.
A dolgozók keresete hazánkban még egyáltalán nem versenyképes. Szembetűnő, hogy míg az egy főre jutó GDP hazánkban az uniós átlag 50-51 százaléka, addig a bérek tekintetében jóval nagyobb az eltérés: a magyar bérek vásárlóerő-paritáson számítva is alig 40-45 százalékát teszik ki a közösségi átlagnak. A lemaradás "ledolgozásának" feltétele, hogy a magyar gazdaság növekedése hosszú időn keresztül meghaladja az uniós átlagot, a keresetek emelkedése pedig párhuzamosan történjék a termelékenység növekedésével és az infláció csökkenésével. Hódi Zoltán szerint előbb-utóbb a versenytársak is szóvá teszik, hogy a magyar munkaadók előnyben vannak a Tizenötökkel szemben, hiszen hazánkban alacsonyabb bért kell fizetniük. Ezt mutatja az is, hogy az iparban és a versenyszférában az elmúlt tíz évben a termelékenységnövekedés üteme 70 százalékkal meghaladta a bérnövekedés dinamizmusát.
