Az Európai Szociális Charta az Európa Tanács keretei között született nemzetközi egyezmény, amelynek szövegét 1961-ben nyitották meg aláírásra. A tagállamok azt tűzték ki célul, hogy megfelelő intézményekkel és intézkedésekkel emeljék lakosságuk életszínvonalát, és előmozdítsák szociális jólétét, bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül. Ennek érdekében a charta megfogalmazott bizonyos irányelveket és alapvető szociális jogokat, amelyeket a tagállamoknak nemzeti politikájuk kialakításakor figyelembe kell venniük.
A chartához több jegyzőkönyv tartozik. A kiegészítő Jegyzőkönyvek (1988, 1995) a charta eredeti szövegében nem szereplő további érdemi rendelkezéseket fogalmaznak meg, egyes társadalmi csoportok szociális helyzetének javítása érdekében. A módosító Jegyzőkönyv (1991) ugyanakkor a charta ellenőrzési mechanizmusa eljárási szabályaival kapcsolatos előírásokat tartalmaz.
1996-ban került sor a módosított Európai Szociális Charta elfogadására, amely az egységes szerkezetbe foglalás révén született.
Az Európai Szociális Charta jelentősége egyre növekszik, ami elsősorban abban mutatkozik meg, hogy az Európai Unió belső jogában kiemelt szerepet kapott, amikor az 1997 októberében aláírt Amszterdami Szerződés szociális fejezetének részévé vált. Ez a csatlakozni kívánó államok mindegyike számára azt jelenti, hogy a charta ratifikálása az Unióba történő belépés szempontjából kikerülhetetlen.
A charta dinamikus jellegű egyezmény, ami annyit jelent, hogy minden tagállam elsősorban arra vállal kötelezettséget, hogy jogalkotásában, intézkedéseiben a chartában lefektetett alapelvek figyelembevételével az életszínvonal folyamatos emelésére törekszik. Ez esetben tehát nem egyfajta állapot megtartása a cél: a tagállamoknak azt kell bizonyítaniuk, hogy folyamatosan tesznek valamit annak érdekében, hogy a chartában megfogalmazott előírásoknak megfeleljenek. Éppen ezért a chartához való csatlakozáskor nem követelmény, hogy a tagállam valamennyi cikkelyt ratifikálja: csupán egy meghatározott minimum vállalására köteles, amelyet saját választásával is befolyásolhat. A későbbiekben érvényesül csak az az elvárás, hogy egyre újabb és újabb cikkek teljesítését vállalja.
A charta több jogterületre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A szociális jogok körébe ugyanis nem csupán például a társadalombiztosításhoz vagy a szociális ellátáshoz, hanem az igazságos munkafeltételekhez, a munkanélküli-ellátáshoz, a szabad pályaválasztáshoz stb. való jogot is beleérti. Ezenkívül a charta bizonyos társadalmi rétegekre, csoportokra vonatkozóan külön szabályokat is tartalmaz: kiemelten foglalkozik például a fiatalkorúak, a nők, az anyák és gyermekeik, a családok, az idősek, a csökkent munkaképességűek helyzetének javításával.
A szociális jogokat deklarációszerűen fogalmazza meg a charta első része. A második rész ezeket a jogokat a tagállamok kötelezettségeként szabályozza, vagyis meghatározza, mit kell a tagállamoknak teljesíteniük e jogok érvényesítése érdekében.
Munkához való jog
Az 1. cikk a munkához való jogot deklarálja, amin azt érti, hogy mindenkinek nyíljon lehetősége megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani. A tagállamok a minél teljesebb foglalkoztatás érdekében kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni, szolgáltatásokat (intézményeket) fenntartani, és biztosítani a dolgozók szabad pályaválasztásának jogát oly módon, hogy lehetővé teszik a képzési és rehabilitációs lehetőségekhez való hozzájutást. A jogi háttérnek biztosítania kell, hogy a szabadon választott foglalkoztatás alapvető jogként jelenjen meg a dolgozók számára.
Igazságos munkafeltételek
A 2. cikk szól az igazságos munkafeltételekről. Ezen a charta elsősorban a munkaidő ésszerű meghatározását és a termelékenység növekedésének mértékéhez igazodó folyamatos csökkentését érti, valamint a pihenőidő (heti pihenőnapok, évi rendes szabadság) és a törvényes fizetett ünnepnapok biztosítását.
Biztonságos és egészséges munkafeltételek
A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogot fejti ki a charta 3. cikke. E jog érvényesítését szolgálja a megfelelő munkabiztonsági és -egészségügyi szabályzatok kiadása és betartásának ellenőrzése, illetve a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervek bevonása a megfelelő ilyen tárgyú intézkedésekbe.
Jog a tisztességes díjzáshoz
A tisztességes díjazáshoz való jog tárgyalásakor a charta 4. cikke a dolgozók s családjuk részére tisztes életszínvonalat biztosító bér fizetését írja elő. A tisztes életszínvonal fogalmát az egyezmény nem határozza meg, csupán a charta alapján lefolytatott ellenőrzések eddigi tapasztalatai mutatják, hogy ezen egy viszonylag magas életszínvonalat értenek. A tisztességes bér ezenkívül magában foglalja a túlmunkáért járó emelt díjazást, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítését nemre való tekintet nélkül, illetve azt, hogy a munkabérből való levonásra csak törvényben szabályozott esetekben és garanciák mellett kerülhessen sor. Itt írja elő a charta, hogy a munkaviszony-megszüntetésről a munkáltató ésszerű határidőn belül előzetesen köteles értesíteni a munkavállalót, hiszen ez olyan tényező, amely közvetlenül kihat a család bevételére.
Szervezetalakítási jog
A szervezetalakítási jog a charta 5. cikke értelmében azt jelenti, hogy mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak joguk van gazdasági és szociális érdekeik érvényesítésére szervezetet alapítani és működtetni. A szervezetek különböző – helyi, országos vagy nemzetközi – szintűek lehetnek. Ez alól csak a fegyveres erők és a rendőrség lehet kivétel, ahol ez a jog törvények által korlátok közé szorítható.
Kollektív alku
A kollektív alku joga szorosan kapcsolódik az előbbi cikk tárgyához. A 6. cikk a kollektív szerződések megkötését kívánja elősegíteni oly módon, hogy előírja a tagállamoknak, miszerint kötelesek támogatni a dolgozók és a munkaadók közötti konzultációkat, megfelelő mechanizmusok létrehozását és felhasználását.
A cikk nem teszi kötelezővé kollektív megállapodások létrehozását: csupán a tárgyalás lehetőségének biztosítását tartja szükségesnek. Itt szól a charta a sztrájkhoz mint az érdekérvényesítés kollektív eszközéhez való jogról, továbbá a munkaadókat is feljogosítja kollektív fellépésre érdekkonfliktusok rendezése érdekében.
A gyermekek és a fiatalok védelme
A munkát végző gyermekeket és fiatalokat különleges védelemben kell részesíteni az őket érő fizikai és morális veszélyekkel szemben, mondja ki a charta 7. cikke. Ezt egyrészt a munkavállalás minimális korhatárának betartásával kell megvalósítani, amelyet a charta 15 évben határoz meg. Ezzel a charta voltaképpen a gyermekmunka tilalmát deklarálja.
Az alsó korhatár alól csupán a gyermek egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélytelen könnyű munka a kivétel. (Ilyen munkavégzésre elsősorban az ipari tanulói képzés során kerül sor.) A kivételes munkavégzés esetén a munkaidő csak korlátozott lehet, éjszakai munka sem rendelhető el. A fiatalokat tisztességes bér és évenként legalább 3 hét fizetett szabadság illeti meg. A meghatározott munkakörökben rendszeres orvosi vizsgálat kötelező.
A nők védelme
A charta 8. cikke – az előbbihez hasonlóan – egy másik speciális munkavállalói csoportot, a dolgozó nőket a munka során megillető különös védelem eseteiről szól. A különös védelmet egyrészt az anyaság indokolja, másrészt a munka jellege.
Az előbbi kapcsán a charta előírja, hogy legalább 12 hét szülési szabadság jár a terhes nőknek, amelyre megfelelő társadalombiztosítási vagy egyéb forrásból biztosított ellátás jár. Ezenkívül szoptatási munkaidő-kedvezmény és felmondási tilalom kedvezménye illeti meg az anyákat.
A második esetkörbe az ipari tevékenység és a föld alatti bányászat, vagy egyéb veszélyes, nehéz munka miatti kedvezmények tartoznak. Az ipari tevékenység keretében foglalkoztatott nők éjszakai munkáját kötelesek szabályozni a tagállamok. Ahol veszélyességi, egészségi körülmények vagy a munka nehézsége indokolja, a nők foglalkoztatását teljes egészében megtiltani kötelesek.
Jog a pályaválasztáshoz
A pályaválasztáshoz való jog érvényesítése érdekében iktatták a chartába a 9. cikket. Cél, hogy a pályaválasztás előtt álló személyek megfelelő tájékozódása biztosított legyen. Ennek érdekében a tagállamok kötelesek megfelelő szolgálatot (intézményt) létrehozni, amelyhez a hozzáférés mindenki számára biztosított és ingyenes.
Jog a szakmai képzéshez
Az előbbivel részben összefüggő cél a szakmai képzéshez való jog biztosítása, ahogyan azt a charta 10. cikke tartalmazza. A szolgáltatások kialakításában nem csupán a tagállamok, hanem a működő munkaadói és munkavállalói szervezetek is részt vesznek. A szakmai képzéshez való hozzáférés elsőrangú szempontja a rátermettség kell hogy legyen. A szakmai képzésnek az alábbi területeit kell kiemelten támogatni: a fiatalok ipari tanulói képzését, a felső szintű szakképzést, valamint a felnőttképzést. A képzési lehetőségek kihasználása érdekében olyan intézkedések alkalmazandók, mint a részvételi díjak elengedése vagy csökkentése, megfelelő pénzügyi segítség nyújtása, a képzésben való részvétel idejének a rendes munkaidőbe történő beszámítása stb.
Az egészség védelme
Az egészség védelme érdekében született a charta 11. cikke, amely elsősorban a megelőzés területére vonatkozó szabályokat fogalmaz meg. Így a nem megfelelő egészségi állapot okainak feltárását, megszüntetését, az állampolgárok egészségvédelmi tájékoztatását és a járványokkal szembeni védelmet tekinti fontosnak.
Társadalombiztosításhoz való jog
A társadalombiztosításhoz való jog kiterjed mind a dolgozókra, mind azok családtagjaira, mondja ki a 12. cikkely. A charta itt egy másik nemzetközi egyezményre épít, amikor előírja, hogy az adott tagállam társadalombiztosítási rendszerének megfelelőségét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 102. számú egyezményében lefektetettek szerint kell megítélni.
A megfelelő társadalombiztosítási rendszerbe nem csupán a nyugdíjbiztosítás (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági és hozzátartozói nyugdíj), valamint az egészségbiztosítás (orvosi ellátás, táppénz, családi juttatások, anyasági ellátás) tartozik, hanem a munkanélküliségi ellátások is. A társadalombiztosítás kapcsán külön is megemlíti a charta azt az alapelvet, hogy a tagállamok az általuk nyújtott ellátások szintjének folyamatos emelésére törekedni kötelesek. Nagyon fontos az úgynevezett egyenlő elbánás elvének érvényesítése: a charta kimondja, hogy a társadalombiztosítást érintő jogok vonatkozásában a tagállamok nemzetközi megállapodások megkötésével kötelesek lépéseket tenni annak érdekében, hogy saját állampolgáraik jogait a többi szerződő fél állampolgárainak is biztosítsák, valamint az egyes államokban eltöltött jogszerző idők összeszámítását lehetővé tegyék.
Szociális és egészségügyi segítség
A szociális és egészségügyi segítségre való jogról szóló 13. cikk azoknak az állampolgároknak járó juttatásokat szabályozza, akik – mivel nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal – a társadalombiztosítás alapján nem lennének jogosultak ellátásra. Ebbe beletartozik a betegség esetén megfelelő segítségnyújtásra, illetve a személyes tanácsadásra való jog. Fontos garanciális előírás, hogy ezekért a szolgáltatásokért cserében az ebben részesülők politikai vagy szociális jogai nem csorbíthatók. A szociális és egészségügyi segítségre való jogot ki kell terjeszteni az egyéb szerződő államok polgáraira is, a Szociális és Egészségügyi Segítségről szóló 1953-as párizsi egyezményben foglaltaknak megfelelően.
Szociális-jóléti szolgáltatások
Hasonló kérdéssel foglalkozik a 14. cikk, amely a szociális-jóléti szolgáltatásokból való részesülés jogát szabályozza. E körbe tartoznak mindazok az ellátási formák, amelyek egy meghatározott minimumszolgáltatáson túlmutatva hozzájárulnak az egyének és közösségi csoportok jólétéhez, fejlődéséhez, valamint szociális környezetükhöz való alkalmazkodásukhoz. A szociális-jóléti szolgáltatások biztosításának alapvető módszere a szociális munka hálózatának kiépítése, amelyhez a tagállamok igénybe vehetik polgáraik vagy azok szervezetei segítségét is.
Fogyatékosok
A fizikai vagy szellemi fogyatékos emberek helyzetének javítását célzandó, a charta 15. cikke előírja, hogy joguk van a szakmai képzésre, a rehabilitációra és a társadalomba történő újra beilleszkedésre. A tagállamok ezért kötelesek biztosítani mind a szakmai képzés, mind a rehabilitációs foglalkoztatás intézményrendszerét. Ennek egyik fontos eleme a munkaadók ösztönzése a megfelelő védett foglalkoztatási lehetőségek megteremtésére.
Család
A charta 16. cikke a család mint a társadalom alapvető egysége jogaival foglalkozik. E körbe olyan jogi, szociális és gazdasági védelem tartozik bele, amely alkalmas arra, hogy a családok teljes körű fejlődését biztosítsa. Ennek kapcsán a charta a szerződő államok kötelességeként írja elő megfelelő intézkedések meghozatalát, ideértve többek között különböző juttatásokat, pénzügyi segítséget, lakásépítés elősegítését stb.
Az előbbihez hasonló intézkedések teendők az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelmének biztosítása érdekében, mondja ki a 17. cikk.
A vállalkozás joga
A más szerződő állam területén való vállalkozás jogát csak nyomós gazdasági vagy szociális érdekéből lehet korlátozni, a charta 18. cikkének előírása szerint. A vállalkozás szabadságának elősegítése érdekében a tagállamok olyan intézkedéseket kötelesek tenni, mint például az engedélyezési szabályok egyszerűsítése, illetve liberális alkalmazása, az eljárási díjak és illetékek csökkentése. Nem csupán a külföldről érkezettek helyzetét kell megkönnyíteniük, hanem a saját állampolgáraik részére is biztosítaniuk kell a jogot, hogy szabadon kezdhessenek vállalkozásba külföldön.
Bevándorlók
Hasonló szabályozási tárgyról szól a 19. cikk: a bevándorló munkások és családtagjaik védelemre és segítségre való jogáról. Ebbe olyan részjogosítványok értendők bele, mint a megfelelő információadás, a munkások szabad mozgásának biztosítása és családjuk egyesítésének elősegítése, az egyenlő elbánás a saját állampolgárokkal például a díjazás, a munkafeltételek, a kollektív alkuban történő részvétel, a szállás, a foglalkoztatási adók és egyéb hozzájárulások stb. terén.
Egyenlő elbánás
A 20. cikk témája a nemek közötti megkülönböztetés nélküli esélyegyenlőségre és egyenlő elbánásra való jog a munkavállalást és a hivatást illetően. Ezt és a következő három szakaszt az 1988-as kiegészítő jegyzőkönyv iktatta be a chartába. A diszkrimináció tilalmának a munkához való hozzájutás, elbocsátás elleni védelem, állásba történő visszahelyezés, a pályaválasztás, szakmai képzés, átképzés, szakmai rehabilitáció, az alkalmazási és munkafeltételek, a munka díjazása, az előmenetel területén kell érvényesülnie. A diszkrimináció tilalmára nem lehet hivatkozni olyan szakmai tevékenységek esetén, melyek természetüknél vagy azon feltételeknél fogva, melyek között végzik, csak meghatározott nemhez tartozó személyekre bízhatók.
Információs és konzultációs jog
A 21. cikk a munkavállalók információhoz és konzultációhoz való jogáról rendelkezik. Az előírás értelmében a dolgozóknak vagy képviselőiknek rendszeresen, vagy megfelelő időben, érthető módon tájékoztatást kell kapniuk az őket foglalkoztató vállalat gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Természetesen az üzleti titok követelményére figyelemmel kell lenni. A konzultációs jog azt jelenti, hogy a munkavállalóknak és képviselőiknek lehetővé kell tenni, hogy megfelelő időben véleményt nyilváníthassanak a dolgozók érdekeit lényeges módon érintő, tervezett elhatározásokról, így különösen azokról, melyeknek fontos kihatása lehet a vállalat foglalkoztatási helyzetére.
Munkakörnyezet
A munkakörülmények és a munkakörnyezet kialakításában való munkavállalói részvétel jogát a 22. cikk szabályozza. Ez kiterjed a munkáltatónál érvényesülő munkafeltételek, munkaszervezet és munkakörnyezet, az egészséges és biztonságos feltételek, a vállalati szociális és szociális-művelődési szolgáltatások és kedvezmények kérdésére, illetőleg az ezekkel összefüggő szabályzatok betartásának ellenőrzésére.
Idősek szociális védelme
A 23. cikk rendelkezik az idősek szociális védelemre való jogáról. Ennek célja, hogy az időseket minél tovább a társadalom teljes értékű tagjaiként őrizzék meg. Ennek eszközei az alábbiak: olyan anyagi feltételek biztosítása, amelyek tisztes életszínvonalat nyújtanak számukra, és lehetővé teszik, hogy aktív szerepet játsszanak a közéletben, valamint a társadalmi és kulturális életben; megfelelő információk közzététele az idős személyek javát szolgáló szolgáltatásokra és kedvezményekre vonatkozóan, az idősek életmódjuk megválasztására irányuló szabadságának érvényesítése, saját környezetük, lakásuk alkalmassá tétele szükségleteik kielégítésére egészségi állapotuk figyelembevételével, megfelelő egészségügyi gondozás elérhetővé tétele. Kiemeli a charta szövege az intézetben élő idős személyek esetében a magánélet tiszteletben tartását, és az intézeti életfeltételek meghatározásában való részvétel feltételeinek biztosítását.
Védelem az elbocsátás ellen
A 24. cikkely a munkaviszony megszűnése esetén kijáró jogvédelem kérdésével foglalkozik. Két alapvető rendelkezést vezet be, nevezetesen kimondja, hogy a munkavállaló elbocsátása csak indokolt esetben jogszerű; továbbá a dolgozó méltánytalan elbocsátás esetén megfelelő kártérítésre vagy más kárenyhítő intézkedésre jogosult. Módot ad továbbá arra is, hogy amennyiben a munkavállaló azt vélelmezi, hogy a joga csorbult, eljárást kezdeményezzen annak érvényesítése érdekében.
Védelem a munkáltató fizetésképtelenségekor
Az 25. cikkely a munkavállaló követeléseinek érvényesítését biztosító jogvédelmet szabályozza a munkáltató fizetésképtelensége esetén. Általános alapelvként szögezi le, hogy a dolgozókat munkáltatóik fizetésképtelensége esetén is megilleti követeléseik érvényesítésének a joga. Kiemelten kezeli a kifizetetlen munkabérek garantálásának kérdését. Erre megfelelő garantáló szervezet alkalmazását teszi lehetővé, mely a dolgozónak kifizetett előleg fejében átveszi a munkavállaló jogait. Lehetővé teszi az egyes országok jogalkotói és törvénykezése számára, hogy társadalmi szempontból teljes mértékben elfogadható összegben állapítsák meg a munkavállalói követelések felső határát.
Emberi méltóság
A munkavállaló emberi méltóságának védelmére való jogát a 26. cikkely iktatta be a chartába. E cikkely célja, hogy a munkahelyen, illetve a munkavégzéssel összefüggő kapcsolatokban biztosítsa a munkavállalók emberi méltóságának védelmét, hangsúlyozva a szexuális zaklatás és megfélemlítés, valamint az egyéb, a munkavállaló emberi méltósághoz való jogát sértő formái (megfélemlítés, erőszakos bánásmód) megelőzésének jelentőségét.
Családos munkavállalók
A 27. cikkely tárgyalja a családos munkavállalók egyenlő esélyre és bánásmódra való jogát. A családi kötelezettségekkel rendelkező férfi és nő dolgozók esélyegyenlősége érdekében megfelelő intézkedéseket kell tenni e személyek munkavállalása és munkájuk megtartása, valamint a munkába való visszatérése elősegítésére (beleértve a szakmai tanácsadás és a képzés területén tett intézkedéseket is), továbbá a foglalkoztatási feltételek és a társadalombiztosítás e személyek szükségleteihez igazítása érdekében, illetőleg megfelelő szolgáltatások támogatása érdekében (például gyermekek napközis és egyéb ellátása). Rögzíti a cikkely, hogy a szülési szabadság után bármelyik szülő igényelheti a szülői szabadságot a gyermek gondozása céljából, illetőleg, hogy a családi kötelezettségek önmagukban nem jelentenek elfogadható okot a foglalkoztatás beszüntetésére.
Dolgozói képviselet
A 28. cikkelyben a munkavállalók képviselőinek tevékenységük kifejtésére, és az ehhez szükséges körülmények biztosítására való joga fogalmazódik meg. A cikk előírásai értelmében a dolgozói képviselők számára védelmet kell biztosítani az ellenük irányuló cselekedetekkel szemben (például elbocsátás), továbbá olyan körülményeket kell számukra teremteni, amelyek lehetővé teszik a funkcióik hatékony gyakorlását.
Kollektív létszámcsökkentés
A kollektív létszámcsökkentésekkel kapcsolatos tájékoztatási és konzultációs jogról a 29. cikk szól. Ennek értelmében a csoportos létszámcsökkentést megelőzően teljesítendő információadásnak, illetőleg lefolytatandó konzultációnak ki kell terjednie a leépítés következményeinek enyhítésére. A tájékoztatás és a tanácskozás célja a kollektív létszámcsökkentés elkerülése, mérséklése, illetve következményeinek enyhítése. A következmények enyhítésére többek között szociális intézkedéseket, például az újbóli elhelyezkedés támogatását, a munkanélkülivé vált dolgozók átképzését is említik.
Védelem a nincstelenség ellen
A 30. cikkely a nincstelenség, valamint a társadalmi kirekesztettség elleni védelem jogáról szól. A "nincstelenség" fogalma ebben a vonatkozásban azokat a személyeket takarja, akik tartósan, több generációt sújtó, tartós nélkülözésben élnek, vagy átmenetileg kerültek ennek veszélyével fenyegető helyzetbe.
"Társadalmi kirekesztettség" abban az esetben állapítható meg, ha az illető halmozottan hátrányos helyzete miatt rendkívül súlyos nincstelenségben él, lealacsonyító helyzeteket, eseményeket vagy kiközösítést kénytelen elszenvedni, és a kedvezőtlen körülmények egybeesése folytán hosszú ideje elveszítette a jogát bárminemű támogatásra. A társadalmi kirekesztettség veszélye nem csupán az elszegényedetteket fenyegeti, hanem azokat is, akiktől hosszan tartó betegségük, családjuk széthullása vagy erőszak eredményeként, netán börtönbüntetésük letöltése után, vagy többek között alkoholizmusra vagy kábítószer-függőségre visszavezethető szélsőséges viselkedésük miatt tagadják meg bizonyos jogaik érvényesítését vagy szolgáltatások igénybevételét.
Ez a cikkely átfogó és összehangolt erőfeszítéseket ír elő a nincstelenség és a társadalmi kirekesztettség kiküszöbölése érdekében. A tagállamokat arra ösztönzik, hogy csak azok számára nyújtsanak anyagi természetű juttatásokat, akik a maguk erejéből képtelenek boldogulni. A cikk rendelkezései szerint az e cél elérését elősegítő intézkedéseket időről időre felül kell vizsgálni, és az új körülményekhez kell igazítani.
Lakhatás
A 31. cikkely a lakhatáshoz való jog feltételeit ismerteti. Ennek értelmében törekedni kell a hajléktalanság felszámolására, az egészségügyi szempontból megfelelő színvonalú és az elégtelen anyagi erőforrásokkal rendelkezők számára is elérhető lakhatási lehetőségek megteremtésére.
EllenőrzésA chartához – mint több nemzetközi egyezményhez – tartozik egyfajta ellenőrzési mechanizmus. A tagállamoknak kétévenként kell jelentést készíteniük a charta vállalt rendelkezéseinek való megfelelésről, illetve a megtett szükséges intézkedésekről. A jelentést az Európa Tanács Független Szakértők Bizottsága vizsgálja meg. A fő vizsgálati szempontok: a jelentésben foglaltak mennyiben felelnek meg a valóságnak, illetve hogy a szociális problémák leküzdése érdekében tett-e a kormányzat értékelhető lépéseket abban az időszakban, amelyről a jelentés szól. A Független Szakértők Bizottságának következtetéseit az Európa Tanács Kormánybizottsága megvitatja. Amennyiben a tagállam nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, figyelmeztetésben részesítik. Ez igen kedvezőtlenül befolyásolhatja az adott ország nemzetközi megítélését. Ez a viszonylag szigorú ellenőrzési rendszer is indokolja, hogy a ratifikálás csak az optimális minimumra terjedjen ki. A túlvállalás ugyanis nem "enyhítő körülmény", ha az országjelentés alapján azt állapítják meg az ellenőrző szervek, hogy a tagállam nem tett eleget vállalt kötelezettségeinek |
