A garanciaszövetkezetek fejlődése

A kormányzat, a hitelintézeti szektor képviselői és a vállalkozások egyetértenek abban, hogy a garanciaszövetkezetek eddigi működése nem volt sikeres. Azaz: e konstrukció révén nem nőtt érdemben a kis- és középvállalkozások által felvett hitelek állománya.

Együttműködési megállapodás

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) változtatásokat tervez a rendszer hatékonyabb működése érdekében. Első lépésként új együttműködési megállapodást kötött az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséggel (OTSZ). Az együttműködésben részt vesz továbbá a Hitelgarancia Rt. (HG), valamint a Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség négy tagszervezete: az IPOSZ, a KISOSZ, az ÁFEOSZ és az OKISZ.

A megállapodás alapján az integrálódott takarékszövetkezetek is belépnek a rendszerbe, s megkezdik a hitelezési együttműködést. Részjegyet vásárolnak, amivel nő a garanciaszövetkezetek tőkéje, s ebből következően erősödik kockázatvállalási képességük. A GKM támogatja, hogy a szövetkezetek az eredeti garanciavállalás mellett a kezességvállalás egyéb formáit is kipróbálják.

A GKM kezdeményezi továbbá, hogy a kormány a garanciaszövetkezetek működését a Hitelgarancia Rt.-vel és az Agrárgarancia Vállalkozói Alapítvánnyal azonos mértékben támogassa, ami 70 százalékos állami viszontgaranciát és garanciadíj-támogatást jelent. Mindez növelheti a garanciaszövetkezetek működési biztonságát, és olcsóbbá teheti a garancia igénybevételi díjat – ami ma 0,5-1 százalék között mozog – a vállalkozások számára.

Érdektelen bankok

Mindezen változtatások azért váltak szükségessé, mert a garanciaszövetkezetek nem úgy működtek, ahogy létrehozóik elképzelték. Az élet túlhaladta a viszontgarancia – létrehozásakor megalkotott – konstrukcióját, amely lassúbbá tette és megdrágította a kis- és középvállalkozások számára a hitelfelvételt. S mivel rövid lejáratú, kis összegű forgóeszköz-kölcsönökről van szó, ez nem bizonyult járható útnak. Ugyanakkor a magas kockázat miatt a kereskedelmi bankokat sem sikerült érdekeltté tenni abban, hogy a kis- és középvállalkozások számára néhány millió forintos hitelt nyújtsanak – értékelte a helyzetet Pesti Albertné, az IPOSZ szakfőtanácsosa.

A takarékszövetkezetek viszont szívesebben hiteleznek e gazdálkodói körnek, így tényleges elmozdulást jelenthet, ha a jövőben az OTSZ és az adott régiókban működő takarékszövetkezetek részt vállalnak a garanciaszövetkezetekben. A szakember tapasztalatai szerint a régiókban működő takarékszövetkezetek készséget mutatnak arra, hogy olyan hitelkonstrukciókat alakítsanak ki, amelyek kedvező feltételek mellett teszik lehetővé a kölcsönfelvételt – jelenleg körülbelül évi 12 százalékos kamat mellett.

De arra is történtek lépések, hogy a viszontgarancia helyett tényleges garanciát nyújtsanak a garanciaszövetkezetek, ám ehhez – mind a tőkeerőt, mind a szakembergárdát illetően – meg kell erősíteni e szervezeteket. Túl sok idő nincs a működés megreformálására, mert amikor a PSZÁF – 2001 novemberében – megadta a működési engedélyt a 7 garanciaszövetkezetnek, akkor a felügyelet olyan pénzügyi vállalkozásnak minősítette ezeket, amelyekre a szövetkezeti törvény mellett a hitelintézeti törvény hatálya is kiterjed. Ez utóbbi egyebek mellett azt jelenti, hogy szakképzett és hitelintézeti gyakorlattal rendelkező pénzügyi munkaerőt kell alkalmazniuk, kötelező auditálásukat csak könyvvizsgáló cég végezheti. Márpedig ezek a követelések mind növelik e – jelenleg bevétellel nem vagy alig rendelkező – szervezetek működési költségeit.

Személyre "szabva"

Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke elmondta: a kiindulási pont az volt, és ma is az, hogy a garanciaszövetkezetek bármely bankkal szerződést köthetnek a garancianyújtásra. Sokan – főképp Budapesten – azt feltételezték, hogy a nagy bankok majd "rámozdulnak" e lehetőségre. Ám az OTSZ már akkor is hangsúlyozta, hogy e konstrukció valószínűleg a takarékszövetkezetekhez áll majd közelebb.

Az integrációhoz tartozó takarékszövetkezetek zöme egyébként már tag a garanciaszövetkezetekben, és a maradék is fontolgatja a belépést. Előfordulhat ugyan néhány kivétel, de akik az OTSZ-hez eddig visszajeleztek, azok közül valamennyi takarékszövetkezet hajlandó az együttműködésre. Ha valamelyik mégsem vállalja a tagságot, az is szerződést köthet a garanciaszövetkezettel, hogy a garancialeveleit befogadja, és ez alapján hitelezzen. (Az országban működő 188 takarékszövetkezet közül 165 tagja az integrációnak.)

Eddig országosan 20-30 hitelfolyósításra került sor garanciaszövetkezeti kezességvállalással, ám ez a hitelállomány – kis összegű kölcsönökről lévén szó – jelentéktelen értéket képvisel.

A továbblépésnek – az OTSZ elnöke szerint – jelenleg nem az a módja, hogy a garanciaszövetkezetek közvetlen garanciába kössék le a tőkéjüket, hanem hogy a rendszer szereplői jobban éljenek a viszontgarancia lehetőségével. (Egy-egy garanciaszövetkezet, mint 50 millió forint tőkével rendelkező pénzügyi vállalkozás, a törvény által előírt 8 százalékos tőkemegfelelési mutatóval 400 millió forintig vállalhat közvetlen garanciát.) Ha személyre szabott terméket kínálnak egy kisebb vállalkozónak, és annyival kedvezőbb feltételek mellett folyósítják a hitelt, mint amennyivel a viszontgarancia csökkenti a hitelezés kockázatát, akkor az már vonzó lehet a vállalkozás számára.

Alacsonyabb kamatszint

Nyugat-Európa több országában egymásra épülő garanciarendszerek működnek: az állami garanciaalapok mellett önkéntesen létrejött garanciaszervezetek is vannak, amelyek részt vesznek a kockázatmegosztásban, de egymásra épülve. A vállalkozókért pedig – tőlünk nyugatra – az érdekképviseletek is kezességet vállalhatnak. Mivel az adott vállalkozó múltját, tevékenységét jól ismerik, ekképpen ez a hitelintézetek számára jelentős kockázatcsökkentő tényező.

Ezzel együtt, az OTSZ véleménye szerint, a közvetlen garancia lehetőségét is fenn lehet tartani, de óvatosan kell vele bánni – már csak azért is, mert jelenleg e tevékenység nem szerepel a működési szabályok között. Először el kell kezdeni a tényleges működést, majd a GKM magasabb támogatása révén mérsékeltebbé váló garanciadíjjal vonzóbbá lehet tenni a konstrukciót. A szaktárca a garanciadíj 50 százalékát vállalja át. (Eddig az 5 millió forintos maximális hitel felvétele esetén 50 ezer forint körül alakult a garanciadíj.)

A takarékszövetkezetek szakemberei jelenleg olyan vállalkozói hitelkonstrukciók kidolgozásán munkálkodnak, amelyek révén – a kisebb kockázatvállalás következtében – lejjebb szorítható a kamatszint. A majdani csökkentett kamatkondíció még nem ismert, sőt az sem kizárt, hogy területenként különböző mértékű lesz. Jelenleg a takarékszövetkezetek vállalkozói hitelkondíciói azonosak a bankszektoréval.

Hiányzik a reklám

A garanciaszövetkezeteknél mostanában zajlanak azok a közgyűlések, amelyek keretében a takarékszövetkezetek belépéséről döntenek – s ezzel növelik a tőkét –, illetve az igazgatóságok összetétele oly módon változik, hogy a GKM, az OTSZ és a takarékszövetkezetek együtt többségbe kerülnek e grémiumokban. Eddig már lezajlott az átalakulás, ami azért fontos, mert az alapszabály módosítása és az igazgatóságok összetételének megváltoztatása a működés egyik előfeltétele.

Júliustól már az új konstrukciójú garanciaszövetkezetek közreműködésével kerülhet sor az első hiteligénylésekre. Mivel azonban a termékek még nem kellően ismertek, ezért fontos lenne a reklám.

Az elnök azt szeretné, ha az idén 500 és 1000 között lenne a garanciaszövetkezeti kölcsönök száma. A konstrukció főképp a kis települések induló, illetve tartósan kisebb vállalkozásai számára előnyös, hiszen ez a kör nem 10 millió forintos kölcsönökre, hanem kisebb, akár 100 ezer forintos forrásra is igényt tarthat. A takarékszövetkezetek által folyósított hiteleknek pedig gyakorlatilag nincs alsó határuk.

Egyetlen hitelkihelyezés

Kalmár István, a Nyugat-dunántúli Garanciaszövetkezet elnöke is osztja a véleményt, miszerint jelenleg nem működik a rendszer. A régió területén például mindössze egy hitelkihelyezés történt a garanciaszövetkezet és a Hitelgarancia Rt. közös garanciavállalása mellett. S jóllehet az elmúlt évben az 51 millió forintos törzstőke kamataiból még sikerült finanszírozniuk a szövetkezet működését, mivel azonban lényegesen csökkentek a betéti kamatok, az idén már – régi formájában – nem tartható fenn a rendszer. Ezért mindenképpen változásra van szükség.

Az elnök becslése szerint évente 200-300 ügyletet kellene lebonyolítaniuk ahhoz, hogy biztosítsák a működésükhöz, esetleg a szerény mértékű továbbfejlesztéshez szükséges forrásokat. Ehhez egyéb pénzügyi tevékenységi formákkal kellene bővíteni e szervezetek működését, csakhogy az általuk végezhető gazdasági tevékenységek, befektetések körét jelenleg szigorúan behatárolja a vonatkozó jogszabály. Az elnök szerint két út lehetséges: a tevékenységi és a működési kör kibővítése, illetve a feltőkésítés. A működési terület szélesítése azt jelentené, hogy e szervezetek nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is vállalhassanak készfizető kezességet a hitelért folyamodó vállalkozásoknak. De akár hitelintézeti tevékenységet is végezhetnének a garanciaszövetkezetek – ily módon közvetlenül nyújthatnának hiteleket a kis- és középvállalkozásoknak.

Krónikus tőkehiány

Talán még ennél is nehezebb kérdés, hogy miként valósul meg a feltőkésítés. Az elnök szerint a takarékszövetkezeti szektornak 5-6 millió forinttal kellene "beszállnia" a garanciaszövetkezetekbe. Kalmár István a koncentrációt is célszerű megoldásnak ítéli: ha a jelenlegi 7 garanciaszövetkezet 2-3 új szervezetté alakulna át, akkor tőkeerejük is összeadódna (100-150 millió forintra emelkedne). Elvben persze a garanciaszövetkezeti tagok számának növelése is emelhetné a tőkét. Ha például tízezer tag vásárolna egy-egy 10 000 forintos részjegyet, akkor az 100 millió forinttal bővítené a szövetkezet törzstőkéjét. Ám egy a valóságban nem működő szövetkezetbe nem lehet, és nem is szabad új tagokat szervezni.

Az Észak-alföldi Garanciaszövetkezet helyzete Petrus Istvánné elnök szerint stagnál; a szervezet garanciavállalása mellett eddig még egyetlen vállalkozói hitelfelvétel sem történt. Véleménye szerint egy-egy konstrukció szempontjából kulcskérdés, hogy támogatott hiteleket kínálnak-e a kis- és középvállalkozásoknak, mert a 18-20 százalékos kamatok a költségekkel együtt olyan terhet jelentenek, amit a vállalkozások többsége képtelen kitermelni.

Az elnök véleménye szerint az elmozduláshoz jó esélyt teremt, hogy a takarékszövetkezetek belépnek a garanciaszövetkezetekbe. Ahogyan az is rendkívül fontos, hogy a takarékszövetkezetek az eddigieknél kedvezőbb kamatú hitelkonstrukció kidolgozását ígérik. Ez utóbbi szempontjából lényeges, hogy megszülessék a takarékszövetkezetek és a GKM közötti megállapodás.

Az Észak-alföldi Garanciaszövetkezet rendkívüli közgyűlésén újraválasztják a szervezet igazgatóságát.

Az átalakulás érdemi része – a nyári szabadságok miatt – szeptemberben kezdődhet, ám e folyamatnak az idén mindenképpen be kell fejeződnie, hiszen jelenleg a garanciaszövetkezet nem rendelkezik bevételekkel, saját tőkéje viszont nem csökkenhet 50 millió forint alá.

Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke kifejtette: nem állt elő olyan helyzet, hogy a garanciaszövetkezetek felélnék tőkéjüket, mert azokba az érdekképviseletek, illetve azok tagjai is beléptek – megvásárolva az előírt részjegyeket –, így e szövetkezetek a törvényben előírt 50 millió forintosnál nagyobb saját tőkével rendelkeznek. Ugyanakkor – tevékenység híján – a költségeik is csekélyek.

Ennél súlyosabb gondot jelent viszont a tényleges működés hiánya, amit az elnök jórészt arra vezet vissza, hogy a Hitelgarancia Rt. nem biztosított gyorsabb ügyintézést azon vállalkozások számára, amelyeket az érdekképviseletek megbízható, jó partnernek minősítenek. Így a garanciaszövetkezeti konstrukció valójában csak lassította és drágította a hitelezést.

Az is hátránya e konstrukciónak, hogy nem kapott olyan költségvetési támogatást, mint például a Széchenyi-hitelkártya. A kibontakozás lehetőségét az elnök a garanciadíj állami támogatásában, kamatkedvezmény biztosításában látja, valamint abban, hogy a garanciaszövetkezetek tagjai – az eredeti elképzeléseknek megfelelően – csakugyan egyszerűbb eljárással juthassanak hitelhez. A GKM ígéretet tett a garanciadíj támogatására, illetve arra, hogy közbenjár a rövidített hitelelbírálat ügyében. A kamatkedvezmény azonban a GKM kompetenciáján túlmutat: ehhez a kormány, illetve a pénzügyi tárca döntése szükséges.

Az elnök szerint elmozdulást hozhat, ha az OTSZ belép a rendszerbe, ugyanis a takarékszövetkezetek ügyfélköre zömmel a kisebb vállalkozásokból tevődik össze – így az egymásrautaltság, illetve a helyi ismeretek is remélhetőleg javítják a működés hatékonyságát. A takarékszövetkezetek – az ígéret szerint – első osztályú adósnak tekintik majd a garanciaszövetkezetek ajánlásával rendelkező vállalkozásokat. Antalffy Gábor azt is a hatékony működés követelményei között említette, hogy mindegyik régióban legyen legalább egy olyan takarékszövetkezet, amely kedvező kondíciójú hitelt kínál a garanciaszövetkezetek ügyfeleinek.