A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, az első negyedévre vonatkozó összefoglaló jelentése szerint az esztendő első három hónapjában átlagosan 3 millió 860 ezer foglalkoztatott és 265 ezer munkanélküli volt jelen a munkaerőpiacon. A munkaképes korú, keresőfoglalkozással nem rendelkező és állást nem kereső, úgynevezett inaktívak száma hárommillió 629 ezer volt. Az előző év azonos időszakának adatait mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek száma meghaladta, 19 ezerrel, illetve 28 és fél ezerrel. Csökkenés – 61 ezres – az inaktívaknál következett be.
Veszélyeztetett pályakezdők
A munkaerőpiac mozgásait az arányszámok is tükrözik. Eszerint a foglalkoztatási arány a 2002. első negyedévi 49,4 százalékkal szemben legutóbb 49,8 százalék volt, a munkanélküliségi ráta 5,8 százalékról 6,4 százalékra emelkedett, az aktivitási arány 52,5 százalékról 53,2 százalékra nőtt. A statisztikai összefoglaló külön megemlíti, hogy a legnagyobb növekedés az ifjúság – 15-24 évesek – munkanélküliségi mutatójában következett be, jelenleg 14,4 százalék, ami 2,6 százalékkal nagyobb a tavalyinál.
Hasonló tendenciák figyelhetők meg az éves adatoknál is. A KSH 2002-ben 3 millió 883,6 ezer, 2001-ben 3 millió 883,3 ezerre becsülte a foglalkoztatottak számát. A felmérés szerint a munkanélküliek száma tavaly 238,8 ezer, tavalyelőtt 234,1 ezer volt, az inaktívak száma 3 millió 670 ezerről 3 millió 652,8 ezerre csökkent.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat csak a munkaügyi kirendeltségeken bejelentkezett munkanélküliekről, valamint a bejelentett, betöltetlen álláshelyekről vezet nyilvántartást. Eszerint az idén áprilisban 368 ezer 600 regisztrált munkanélküli volt Magyarországon, szemben az egy évvel korábbi 348 ezer 800-zal. Egyik évről a másikra a regisztrált pályakezdők száma 27 ezer 743-ról 29 ezer 403-ra nőtt. A múlt év áprilisában több mint 90 ezer, az idén áprilisban több mint 87 ezer bejelentett, betöltetlen álláshely szerepelt a nyilvántartásban.
Demográfiai hatások
A számokból kedvező és kedvezőtlen, kisebb és nagyobb változások egyaránt kiolvashatók – mondja Lindnerné dr. Eperjes Erzsébet, a KSH munkaügyi statisztikai osztályvezetője. Az eltérések többsége azonban a hibahatáron belül marad, és ezért azokból csak óvatosan szabad messzemenő következtetéseket levonni. A munkanélküliségi mutatók alapján például romló foglalkoztatottsági helyzetre lehetne következtetni, de ugyanakkor pozitív tendenciának kell tekinteni az enyhén felfelé elmozduló foglalkoztatottsági és aktivitási arányokat.
A munkanélküliségi ráta negyedévi 0,6 százalékos elmozdulásában a világgazdasági recesszió és az erős szezonális hatás mellett az is közrejátszhat, hogy az oktatási rendszerből – arányaiban – a korábbinál többen lépnek be a munkaerőpiacra, miközben a nyugdíjazás miatti kilépések száma jellemzően kisebb, és a lassan bővülő kereslet nem nyújt lehetőséget a pályakezdők számára. De árnyalhatják a képet a demográfiai változások, és a pontos értékelést nehezítheti a KSH munkaerő-felmérésében idén végrehajtott részleges mintacsere. Mindent összevetve: statisztikai szempontból az utóbbi egy évben sem a munkanélküliek, sem a foglalkoztatottak számában nem történt lényeges változás a hazai munkaerőpiacon – hangsúlyozza a szakember. A néhány ezres, tízezres növekedések vagy csökkenések az egyes rétegek teljes köréhez képest elenyészőek, ezért ezek sem a vészharang megkongatására, sem győzelmi jelentésekre nem adnak okot.
Létszámbővítési tervek
Az országos foglalkoztatási helyzetet jelentősen befolyásoló Pest megyében az utóbbi időben nem került sor a Fejér vagy Zala megyeihez hasonló "nagy leépítésekre", voltak viszont kisebb, néhány fős elbocsátások és hasonló mértékű munkahelybővítések. Bár a kimutatásokban Valdáné Pató Klára, a megyei munkaügyi központ statisztikai és elemzési osztályvezetője szerint nem szerepel "új munkahelyek" címszó, nőtt viszont a működő vállalkozások, valamint a tőkét hozó külföldi érdekeltségű, főként kereskedelmi cégek száma, és ebből következően a foglalkoztatottaké is. A munkahelymegszűnések nem okoztak sokkot Pest megyében; az utóbbi egy év során egészében megmaradt a 16-18 ezer közötti regisztrált munkanélküli.
A múlt év végén a Pest Megyei Munkaügyi Központ is szolgáltatott adatokat – a többi megyei hivatalhoz hasonlóan – a munkaügyi tárca hagyományos rövid távú munkaerő-prognózisához. A megkérdezett Pest megyei vállalatok vezetői az idei első félévre több mint 6 ezer fős létszámfejlesztést terveztek, és ezt – a tapasztalatok szerint – be is tartják. Feltűnő azonban – és nem csak a megkérdezett cégeknél – a viszonylag nagymértékű munkaerőmozgás, a ki- és belépések magas száma, de egészében a mérleg pozitív egyenleget mutat, a kilépők többsége elhelyezkedik.
A munkanélküliek a regisztrációs idejüknek inkább az elején találnak munkát, mondja az osztályvezető. A megyében egészen szűk a "tartósan munkanélküliek" rétege, nekik vagy nincs, vagy nem piacképes a szakmájuk. Ugyanakkor azonban a földrajzi elhelyezkedés is befolyásolja a foglalkoztatási mutatókat, mert bár Pest megye központi fekvésű, itt is vannak nehezen megközelíthető, félreeső települések. Sajátos ellentmondás például, hogy míg Budaörs városában már munkaerőhiányról lehet beszélni, a közeli Zsámbékon még tavaly, tavalyelőtt is számottevő volt a munkaerő-kínálat, döntően a rossz közlekedési viszonyok miatt.
Humánszolgáltatás
A megyei foglalkoztatási helyzet értékelése során az osztályvezető a KSH statisztikáit és a saját adataikat párhuzamosan szokta használni, bár megjegyzi, hogy a KSH regionális – jelen esetben Közép-Magyarországra vonatkozó – csoportosításban közöl számokat, megyei bontásban nem. Más szempontból leginkább a foglalkoztatottak száma és aránya alkalmas arra, hogy összehasonlítási alapul szolgáljon. Lehet ugyanis stagnáló vagy éppen növekvő munkanélküliség mellett is fejlődésről beszélni, ha például inaktívak lépnek át a foglalkoztatottak közé. Olyanok, akik nincsenek a munkaügyi központnál regisztrált munkanélküliek között, de a KSH adatfelvevőinek sem vallották magukat annak, mert eddig történetesen gyermeket neveltek, háztartást vezettek, kiskertet műveltek, iskolát végezvén a szülők eltartottjaként éltek, vagy egész egyszerűen csak nem tekintették magukat munkanélkülinek. Most azonban – egy ideje – valamilyen meggondolásból állást vállalnak. Megtehetik, ennek semmi akadálya nincs. Járadékra ugyan nem tarthatnak igényt, de számos más szolgáltatást, mindenekelőtt a közvetítést díjtalanul igénybe vehetik.
Pest megyében egy ideje a foglalkoztatottak számában, illetve arányában érzékelhető kedvező elmozdulás. A növekedés 2002-ben – egy év alatt – 5,5 százalékos volt. Újabb keletű jelenség, hogy az állásban lévők közül mind többen, elégedetlenek lévén a munkahelyükkel, újat keresnek, és a munkaügyi kirendeltségeken ők is regisztráltatják magukat.
A Pest Megyei Munkaügyi Központ vezetői, felismerve a humánszolgáltatások iránt mindinkább növekvő igényt, igyekeznek ehhez igazítani a szervezet munkáját. A budai, külsőleg is megújult központi épület földszintjén például az ősszel nyitották meg a Foglalkoztatási Információs Tanácsadót, egy közeli épületben Álláskereső Klubot működtetnek, úgynevezett reintegráló, motivációs tréningeket tartanak, s pályaalkalmassági tanácsadást szerveznek.
Bár hasznosak ezek a szolgáltatások, az elhelyezkedés döntő feltétele azonban az üres álláshely. A jelenleginél több regisztrált munkanélkülit tudnának elhelyezni, ha például a munkáltatók bejelentenék betöltetlen státusaikat. Ezzel együtt Pest megyében még így is havonta 2-4 ezer közötti új jelzés érkezik a munkaügyi szervezethez, ahol havonta 7-8 ezer állást tartanak nyilván. Ez a szakemberek tapasztalatai szerint töredéke a valódi számnak.
Vállalati karcsúsítás
A korábban többségi munkavállalói résztulajdonban lévő budapesti székhelyű Egyesült Vegyiművek Rt.-nél egy éve a különböző gazdasági és társadalmi folyamatok nyomán tulajdonosváltás következett be. Pénzügyi befektető vásárolta ki az MRP-részvényeket, és az új tulajdonos a szorongató piaci verseny hatására arra kényszerült, hogy a hatékonyabb termelés érdekében szigorú intézkedéseket hozzon. Cseréket hajtott végre a tisztítószereiről nemzetközi hírű gyár élén, illetve elbocsátásokról is döntött. Akiket lehetett, korengedménnyel nyugdíjba küldték, a gyengén teljesítő dolgozóktól pedig, és az olyanoktól, akik korábban ódzkodtak az adottságaiknak megfelelő beosztástól és ezért rendszeresen táppénzbe menekültek, megváltak.
A leépítés elsősorban a fizikai állományt érintette, azonban a szellemi foglalkozásúak körében inkább minőségi cserékre került sor. Egészében az EVM-től az utóbbi egy évben elbocsátottak száma megközelítette a félezret, és ma a gyár állománya 350 fő körül mozog.
A változtatás szükségességét számos jel előrevetítette – mondja Konecsnyiné Hajós Marianne humánpolitikai vezető. A mosóporgyártó üzemben például a korábbi hárommal szemben két műszakra kellett átállni, ezért sokan azok közül, akik úgy érezték, hogy érinti őket az átszervezés, időben igyekeztek maguknak új munkahelyet találni. Feltehetően az is megfordult a fejükben, hogy jobb eséllyel tudnak így elhelyezkedni, mintha az "utcáról", munkanélküliként kopogtatnának valahol. Nem is tévedtek. Igaz, nekik viszonylag könnyű dolguk volt, mert gyakorlattal rendelkező vegyipari szakmunkásokra a közeli kerületek gyáraiban mindig van kereslet.
Kölcsönzött munkaerővel
A humánpolitikai vezető szerint a leépítések nem jelentik azt, hogy a gyár egyszer s mindenkorra kisebb létszámmal kívánna működni, vagy éppen leállítaná egyes termékei gyártását. Ellenkezőleg, a fájó intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy rugalmasan igazodjanak a piaci igényekhez. Ha például a megrendelések termelésnövelést vonnak maguk után, s a jelenleginél több munkaerőt igényelnek, azt bérmunkásokkal, kölcsönmunkásokkal elégítik ki. Ezzel a lehetőséggel már korábban is éltek, és kedvező tapasztalatokat szereztek. Van olyan munkatársuk, nem is egy, aki "kölcsönmunkaerőből" lett a gyár főállású, teljes munkaidős dolgozója.
A rugalmas piaci igazodás ugyanakkor – időnként – felvételt is jelent, ám ekkor a humánosztály munkatársai a munkaerőpiac meglepő jelenségeivel szembesülnek. Konecsnyiné Hajós Marianne szerint például a meghirdetett anyagbeszerzői állásukra olyan sokan jelentkeztek, hogy a pályázatokból saját adatbankot hozhattak létre. Hasonló tapasztalatot szereztek a tanácsadói munkakörökre kiírt pályázatok esetében is. Ezekre nem kevesebben, mint 130-an jelentkeztek, pedig nem vezérigazgatói, hanem ipari, ügyfél-tanácsadói munkára szólt a kiírás. Érdekes, hogy a jelentkezőknek csak kisebb hányada munkanélküli. A többiek talán a nagynevű cég vonzereje miatt, a biztos munkahely reményében akarnak ide "váltani".
Ha a foglalkoztatás kedvezően alakul az országban, akkor a közvélemény – általában – az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által közölt, a regisztrált munkanélküliek csökkenő számát jelző adatokkal találkozik. Ha azonban kedvezőtlenebbé válik a gazdasági és ezzel a munkaügyi helyzet, előtérbe kerülnek a KSH munkanélküliségi és foglalkoztatottsági mutatói. Az talán érthető, ha a politikusok igyekeznek mindig az érem fényesebb oldalát bemutatni, kérdés azonban: vannak-e ennek szakmai okai is?
Székely Judit, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint a jelenség mögött csak szakmai okok húzódnak meg. Egészen pontosan arról van szó, hogy az Európai Unióhoz hasonlóan hazánkban is – mint leendő tagállamban – mindinkább az európai foglalkoztatási stratégia érvényesül, amelyet különféle irányelvek alapoznak meg. Ezek már jó néhány éve, de különösen a lisszaboni csúcs után a foglalkoztatási szintet helyezik előtérbe. Konkrét, számszerű célkitűzések a foglalkoztatási rátára vonatkozóan jelennek meg.
Eszerint az a cél, hogy uniós átlagban 2010-re 70 százalékos legyen a foglalkoztatási arány. Ez nem valami utópia, ugyanis néhány tagállamban már nagyon közel állnak hozzá a mutatók, és a jelenlegi átlag is eléri a 64 százalékot. A teljességhez tartozik azonban – teszi hozzá a helyettes államtitkár –, hogy egyes később csatlakozott, főleg déli államok a sorban hátrébb helyezkednek el, de ezzel foglalkoztatási arányuk is jobb, mint hazánké.
"Visszatérő" inaktívak
Van tehát mit bepótolnia Magyarországnak, nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitika, a foglalkoztatáspolitika csak a foglalkoztatási szint növelését jelölheti meg feladatul. És nemcsak az uniós követelmények miatt, hanem az ország saját jól felfogott érdekében is. A foglalkoztatottak ugyanis munkajövedelemmel rendelkeznek, abból és nem munkanélküli-járadékból vagy szociális segélyekből élnek, adófizetőkké válnak. Emellett a munkaképesek épülésének szempontjából sem mindegy, hogy inaktívként, a munkaerőpiacról kiszorultként, vagy valamilyen értelmes tevékenységet végző hasznos polgárként vannak-e jelen a társadalomban.
A foglalkoztatottsági ráta előtérbe állítása – a munkanélküliségi ráta helyett – azért is indokolt, mert hitelesebben tükrözi a valós munkaerő-piaci folyamatokat. Az utóbbi időben például mind jobban érzékelhető az inaktívak visszatérése a munkaerőpiacra. Többségük az Állami Foglalkoztatási Szolgálat segítsége nélkül helyezkedik el: akaratlanul is kedvezően módosítva a foglalkoztatottsági szintet, de érintetlenül hagyva a regisztrált munkanélküliségi mutatót. Mások viszont jelentkeznek a munkaügyi kirendeltségeken, regisztráltatják magukat, mert úgy gondolják, ezáltal megnő az esélyük az elhelyezkedésre. Közben – ugyancsak szándékukon kívül – növelik a munkanélküliek számát. Vagyis "rontják" a mutatókat, pedig valójában kedvező folyamatot jelenítenek meg.
Érthető tehát, hogy a KSH előbbieket tükröző statisztikái mostanában mindjobban előtérbe kerülnek, annál is inkább, mert azok vannak összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) standardjaival, s így nemzetközileg összehasonlíthatók.
A kilencvenes években már volt egy időszak, amikor a politika, a szakma és a nyilvánosság egyaránt megpróbálta párhuzamosan kezelni a KSH-mutatókat a szolgálat adataival, de elhalványult e kezdeményezés. A kutatók, a munkaügyi tárca szakemberei azonban mindig úgy dolgoztak, hogy a különböző forrásból származó adatokra egyaránt alapoztak.
Összevetett adatsorok
Az adatsorok tekintetében minden bizonnyal azért volt hangsúlyeltolódás – véli a helyettes államtitkár –, mert korábban a társadalom a példátlanul magas munkanélküliség visszaszorítására összpontosította az erejét, kevéssé figyelve arra, hogy közben alaposan megnőtt az inaktívak, például az elő- és rokkantnyugdíjasok száma. Ez a megengedőbb politika szinte szükségszerű volt, hiszen előfordult, hogy 700 ezernél több állástalant tartottak nyilván a statisztikák hazánkban.
1993-tól azonban a munkanélküliség mérséklődött, és ezután már az örvendetesen csökkenő adatok vonták magukra a figyelmet. Mostanában mindinkább a jelentőségüknek megfelelő helyre kerülnek a köztudatban a különböző mutatók, ám még mindig nem oda, ahol lenniük kellene. Székely Judit szerint itt az ideje, hogy a három tényezőt: a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az inaktívak mutatóit együtt, egymással összevetve próbálja értékelni mindenki, aki a munkaerő-piaci folyamatokkal, és azok értékelésével foglalkozik. Könnyen félrevezető következtetésekre juthat ugyanis, aki csak egyet emel ki közülük.
A KSH-statisztikák nem teszik fölöslegessé a munkaügyi központok adatait. A regisztrált állástalanok valójában az ő ügyfeleik, fogadásuk és kiszolgálásuk is az ő feladatuk. A KSH és a szolgálat munkanélküliségi adatai közötti eltérés nem meglepő, ugyanis nem azonos munkavállalói csoportokat vizsgálnak, illetve eltérő módszerrel gyűjtik az adatokat. A vizsgálatok időben sem fedik le egymást. Megfigyelhető viszont az a tendencia, hogy az adatok együtt mozognak le- vagy felfelé.
Az államtitkár a legfrissebb adatok összevetése alapján úgy látja, hogy a munkaerőpiacon az utóbbi hónapokban bizonyos elmozdulások ellenére drámai fordulatok nem történtek. Véleménye szerint megvan minden esély arra, hogy a jövőben csökkenjen a munkanélküliek és az inaktívak száma, és emelkedjen a foglalkoztatottsági szint. A munkaügyi tárca vezetőinek ugyanis módjuk van a számok mögé is betekinteni. Márpedig a képből az derül ki, hogy az utóbbi hónapok "látványos" gyárbezárásai, létszámleépítései ellenére a komoly, nagy cégek nem vonultak ki az országból, nem építettek le létszámokat. Ellenkezőleg, számottevő fejlesztéseken gondolkodnak, és ezek várhatóan már nemcsak az ország nyugati és középső, hanem északi és keleti régióit is érintik.
