A helyben elkölthető pénzforrások arányát növelni kell
A kistérségek megerősítésre várnak
A kormány megkülönböztetett figyelemmel kezeli a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását, s erre jelentős támogatásokat szán az idén. Emellett a kistérségek megerősítésére törekszik, aminek jogi hátterét a területfejlesztési törvény rövidesen várható módosítása teremti meg. A területfejlesztést is felügyelő Miniszterelnöki Hivatal (MeH) vezetője, Kiss Péter elmondta: a jogszabályi korrekciót követően a szociális partnerek képviselői újra visszakerülnek a döntési jogosítványokkal rendelkező megyei, regionális bizottságokba. Az idén egyébként – a kötelezettségvállalásokkal együtt – összesen 93,7 milliárd forint jut területfejlesztési feladatokra – közölte a miniszter.
A kormányzat megítélése szerint az úgynevezett vidékfejlesztés – a térségi politika keretében – téves irány volt az elmúlt években. A kiegyenlítést célzó intézkedések ugyanis nem szolgálták a hátrányok csökkentését. Ugyanakkor jócskán megkéstek az EU-csatlakozás szempontjából fontos dokumentumok, így a regionális operatív program elkészítése is. Éppen ezért alapvető szemléletváltásra volt szükség a területfejlesztési politikában, amelynek az egyik legfontosabb eleme a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának támogatása, illetve a kistérségek megerősítése. E feladatok alapvetően a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési államtitkárságának irányítása alatt zajlanak, ám jelentős forrásokkal rendelkeznek más tárcák is. A hazai pénzeszközök, a jogszabályban előírt elővállalási lehetőség és a PHARE-források összesen 93,7 milliárd forintot tesznek ki. Ebből természetesen jelentős hányad kerül a hátrányos térségekbe, noha a kormányzat gondot fordít a fejlettebb régiók elmaradottabb körzeteinek felzárkóztatására is. E közvetlen anyagi forrásokat egészítik ki az egyes minisztériumoknál lévő keretek. Így például a Belügyminisztérium többletnormatívával támogatja a nehéz helyzetű körzetekben működő önkormányzatokat, illetve a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott területeket preferálja.
Az anyagi források mellett lényeges a jogi háttér megteremtése is, ami az Országos Területrendezési Terv – hamarosan sorra kerülő – parlamenti elfogadását jelenti. Ez egyébként a területi politika egyik legfontosabb dokumentuma lesz, hiszen meghatározza az egyes térségekben, megyékben, régiókban a fejlesztési irányokat. Ezzel párhuzamosan azonban már zajlik az egyeztetés az 1996-ban elfogadott területfejlesztési terv módosításáról. Bár a végső változat még nem készült el, azt már tudni lehet, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői visszakerülnek korábbi pozíciójukba.
A kormánynak az is szándékában áll, hogy létrehozza, illetve megerősítse a kistérségi intézményrendszert, amelynek érdekében többfajta intézkedés is várható a törvénymódosítás keretében. Egyrészt a kistérségi fejlesztési tanácsok megalakítását törvény garantálja, illetve e szervezetek megfelelő forrásokhoz is hozzájutnak. Másrészt pedig sor kerül a kistérségi megbízottak rendszerének modernizálására. Ez utóbbi lényege, hogy e szakemberek a jövőben nagyobb súllyal vehetnek részt a fejlesztések koordinálásában.
Kiss Péter emlékeztetett rá, hogy a már megvalósult és a még tervezett kormányzati lépések koncepcionális célja összecseng a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) regionális operatív programjával, amelynek segítségével jelentős EU-s forrásokhoz is hozzájutunk. Ennek várható összege 2004-2006 között mintegy 320 millió euró (80 milliárd forint).
Felkészülést igényel a sikeres pályázás
A munkaadók azt várják, hogy a területfejlesztési törvény változása révén nagyobb beleszólási lehetőséget kapjanak a területfejlesztéssel kapcsolatos döntések meghozatala, illetve a rendelkezésre álló források felosztása során. A területfejlesztés egyes szintjein működő testületek összetételét célszerű lenne oly módon megváltoztatni, hogy e grémiumokban nagyobb számban legyenek jelen az érdekképviseletek és a kamarák képviselői – összegezi a munkaadói szervezetek elvárásait Károlyi Miklós.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára elmondta: a munkaadók mintegy 2-2 és fél hónapja levélben küldték meg javaslataikat a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési szakterületének, majd egy személyes találkozó alkalmával Nagy Sándor államtitkárt is tájékoztatták az elképzeléseikről. Ezek között több olyan is szerepel, amely alapvetően meghatározná a munkaadók képviselőinek szerepét a területfejlesztésben. A cégeknek, illetve rajtuk keresztül a munkáltatói szervezeteknek – de a kamaráknak is – nagyon fontos lenne, hogy – szavazati joggal – újra visszakerülhessenek mind az Országos Területfejlesztési Tanácsba, mind a különböző szinteken működő testületekbe.
Az elmúlt években e szervezeteknek csupán részvételi joguk volt, ám sok esetben még ezzel sem tudtak élni az érintettek. A munkaadók úgy látják, hogy az érdekképviseletek és a kamarák delegáltjainak nagyobb, míg az egyes hivatalok képviselőinek kisebb számban kellene jelen lenniük a testületekben. Ez annál is inkább fontos lenne, mert különösképpen indokolt – főként foglalkoztatási szempontból –, hogy a rendelkezésre álló források felosztásakor érvényesüljenek a munkáltatói szempontok.
Ehhez kapcsolódóan természetesen az is lényeges, hogy a központi kasszából minél nagyobb hányad kerüljön helyi szintre. Károlyi Miklós szerint a központi-helyi források arányában az ideális mérték a 20-80 százalék, ami az idei évi pénzeszközök felosztásánál már – szerencsére – többnyire érvényesül. A húszszázalékos központi keretet azonban olyan esetekben kellene csak használni, amikor valamilyen váratlan, vis maior esemény történik. Ha például egy térségben elemi csapás miatt kell rendkívüli támogatást adni. Más esetekben viszont helyi szinteken dőljön el, mire mennyi pénz jut.
Nagy segítség lenne továbbá a vállalkozások számára, ha egységessé válna a pályázati dokumentáció, amely minden, a területfejlesztéshez kapcsolódó tendert tartalmazna. Ma ugyanis sok gondot okoz, hogy szétszórva, különböző időpontokban jelennek meg a kiírások, ekképpen ezek figyelemmel kísérése komoly energiát követel a cégektől. Károlyi Miklós úgy véli, az EU-csatlakozás előtt egy évvel nagyobb ütemben kellene hozzálátni a sikeres pályázás fortélyainak elsajátításához.
A döntésekben való részvétel elsőrangú érdek
A szakszervezetek számára is az a legfontosabb, hogy képviselőik – döntési jogosítvánnyal – minden szinten visszakerüljenek a területfejlesztési tanácsokba. Erre a kormányzat ígéretet tett. Remény van tehát arra, hogy a területfejlesztési törvény módosítása nyomán – már az első félév vége táján – az érdekképviseletek a korábbiaknál aktívabban kapcsolódhatnak be a munkába – fogalmazza meg a munkavállalók elvárásait Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke.
A szakszervezeti vezető úgy látja: ma még sokan nincsenek tisztában azzal, milyen lehetőségek rejlenek a területfejlesztésben, főként akkor, ha ez jól megy. Ám ehhez elengedhetetlen a gyakorlati szakemberek részvétele a döntésekben. Az alsóbb szinteken ma még némiképp túlzott a kormány képviselete a testületekben, ezért a gyakorlati szakemberek javára meg kell találni a megfelelő arányt. Nem feltétlenül emiatt, ám mégsem túlzás azt állítani: e rendszer jelenlegi működése nem olyan hatékony, mint lehetne. Ebben jelenthet majd változást a regionális rendszer végleges kiépülése, illetve a megyerendszer lebontása. Noha ez várhatóan nagy vihart kavar majd, a reformra nagy szükség van. Eljött az ideje, hogy a közigazgatás a valós gazdasági kapcsolatokra épüljön fel.
A változás egyébként a fejlesztési források elnyerése miatt is igen fontos. A regionalitás azonban a következő években talán még inkább előtérbe kerül. Kuti László nem tart attól, hogy e téren az EU-csatlakozás sokkszerű változást idéz elő, hiszen az elmúlt évek átalakulásai és a jelenlegi kormányzati törekvések elősegítik az integrációt. Munkavállalói szempontból egyébként a területfejlesztési törvény, illetve a most parlament előtt lévő Országos Területrendezési Terv irányvonala jó, ugyanakkor az elmúlt években, illetve a most zajló gyakorlati megvalósítás is – alapvetően – megfelel a kívánalmaknak. Természetesen a munkavállalók szempontjából az a lényeges, hogy hol, milyen beruházás valósul majd meg, amely munkahelyeket teremt.
L. I.
