A gazdálkodó szervezeteknek azért éri meg tanulókat foglalkoztatni, mert a gyakorlati képzéssel biztonságossá tehető a központi követelményeknek megfelelő, de a helyi igényeket is kielégítő szakképzett munkaerő utánpótlása. A munkáltató tanulónként havi 6000 forinttal csökkentheti az éves adóalapját (minden megkezdett hónapot figyelembe lehet venni).
Rendszeres juttatás
A tanulóknak mindenekelőtt azért hasznos szerződést kötniük valamely gazdálkodóval, mert a munkaerő-piaci igényekre épülő szakképzésben részesülnek, miközben – nem elhanyagolható szempontként – rendszeres havi juttatást kapnak. A tanuló a társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottnak minősül, és a tanulóévek szolgálati időnek számítanak. A szerződéskötés már csak azért is előnyös a feleknek, mert a pénzbeli juttatással jobb tanulmányi eredmény elérésére és szorgalmasabb munkavégzésre ösztönzi a fiatalokat.
Ugyanakkor a szerződés – a szakképesítés megszerzését követően – a tanuló számára nem jelent munkavállalási kötelezettséget az illető gazdálkodó szervezetnél, s a munkáltatót sem kötelezi munkaviszony létesítésére. Így ha véget érnek a diákévek, mindkét fél szabadon eldöntheti, hogy – immár más alapokon – megtartja-e a kiépült kapcsolatot vagy sem.
A tanulószerződés alaki és tartalmi követelményeit a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény III., a juttatásokat pedig a IV. fejezete ismerteti. Ezek szerint a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke 2002-ben – függetlenül az elméleti, illetve a gyakorlati képzési napok számától – a minimálbér legalább hat százaléka. Az anyagi juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni, s utólag, a munkajogi szabályok figyelembevételével kell kifizetni. A megállapított összeg – a táppénzre jogosultság kivételével – a képzés teljes időtartamára – ideértve az oktatási szünet időtartamát is – megilleti a diákot.
Ha a tanulószerződés a tanév megkezdése után, hónap közben jön létre vagy szűnik meg, akkor a tanulót a pénzbeli juttatás időarányos része illeti meg.
A díjazás járulékai
Ha a tanuló a kötelező díjazást kapja, akkor a gazdálkodó szervezetnek 29 százalék tb-járulékot kell utána befizetnie. Ugyanakkor a diák bruttó díjazásából le kell vonni a 3 százalék egészségbiztosítási és a 8 százalék nyugdíjjárulékot (nem előírás a magánnyugdíjpénztárba való belépés). A kötelező minimális díjazás után viszont nem kell személyi jövedelemadó-előleget, illetve adót fizetni.
Amennyiben a díjazás meghaladja a kötelezően fizetendő mértéket, akkor a gazdálkodó a teljes összeg után fizeti a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot. A tanulótól viszont a teljes összegből levonandó a 3 százalék egészségbiztosítási és a 8 százalék nyugdíjjárulék. A kötelező mérték feletti összegrészből a diák személyi jövedelemadó-előleget, illetve adót köteles fizetni.
Az a munkáltató, aki gyakorlati képzést szervez, az első együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés megkötését követő 30 napon belül ezt köteles bejelenteni az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán [31/2001. (IX. 14.) OM rendelet és OM tájékoztató, megjelent: Magyar Közlöny 2001/149]. Akik már a 31/2001. (IX. 14.) OM rendelet hatálybalépése előtt korábban bejelentkeztek az OM Szakképzési Támogatások Főosztályán, azoknak ezt nem kell még egyszer megtenniük.
A tanulószerződés alapján kifizetett díjazás elszámolható a szakképzési hozzájárulás terhére, de legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 30 százalékáig. Elszámolható továbbá a kötelezően járó munkaruha, az egyéni védőfelszerelés és a védőeszköz, a tisztálkodási eszköz, a kedvezményes étkeztetés, az útiköltség-térítés, a tanuló javára megkötött kötelező felelősségbiztosítás, valamint a rendszeres orvosi vizsgálat költsége, s a gyakorlati vagy a szakoktató díjazása a 2001. évi LI. törvény l. számú melléklete szerint.
Tanácsadói szolgálat
Budapesten 2002 szeptemberétől 1520 új tanulószerződést kötöttek. A diákokat foglalkoztató vállalkozók nagy része már rájött arra, hogy az EU-csatlakozást követően még erősebb lesz a német duális képzés hatása. A képzéssel foglalkozó szakemberek pedig azt remélik, hogy a csatlakozás magával hozza a tanulószerződés kötelezővé válását is. A vállalkozókat ebbéli tevékenységük ellátásában tanácsadók is segítik.
Az országos tanácsadói szolgálatot az Oktatási Minisztérium hívta életre abból a célból, hogy a szakemberek egyrészt ellenőrizzék a törvény betartását a gyakorlati képzőhelyeken, másrészt ismereteikkel segítsék a minél hatékonyabb oktatást. De a tanácsadók együttműködnek az országosan egységesen kialakított tanulószerződés és nyilvántartás továbbfejlesztésében is. Tapasztalataikról negyedévente készítenek jelentést. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara – mint minden megyei és városi kamara – is részt vesz a hálózat munkájában, saját szakembereivel.
Piacképes technológiák
A fővárosi gyakorlati képzőhelyek állapota, személyi és tárgyi feltételei kielégítőek. Az ellenőrzött műhelyek mindegyike megfelelt a képzési feltételeknek. (A GE Hungary Rt. például 15 millió forintért fejlesztette ki 100 négyzetméteres, 40 tanulónak helyet adó oktatótermét.) A szakemberek véleménye szerint a vállalkozóknál modern berendezésekkel, új, piacképes technológiákkal ismerkedhetnek meg a fiatalok. Ennek köszönhetően a végzett fiúk és lányok a szakmát alaposan megismerik, s ezért könnyebben tudnak elhelyezkedni.
A tanulószerződéssel rendelkező diákok a gazdálkodó szervezeteknél a havi juttatásokat minden esetben megkapják. A legtöbb képzőhely a szakképzési törvényben meghatározott minimumnál (6 százalék) magasabb összeget fizet tanulóinak. A MÁV Rt. például a tanulmányi eredmények alapján differenciálja a havi juttatásokat: a jobb eredmény több pénzt jelent, ami a még eredményesebb tanulásra ösztönzi a diákokat. A tanulók a legtöbb helyen ebédet is kapnak, vagy ha ez nem megoldható, akkor napidíjat fizetnek számukra ebéd gyanánt. Az egyéni védőfelszerelést és munkaruhát minden olyan helyen biztosítják, ahol erre szükség van. A tisztálkodószereket pedig kivétel nélkül mindenhol rendelkezésre bocsátják. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy Budapesten a gazdálkodó szervezetek 90 százaléka rendelkezik felelősségbiztosítással.
Szakmai elhivatottság
Noha a gyakorlati képzőhelyek dokumentumokkal történő ellátása az iskola feladata lenne, sajnos – a tapasztalatok szerint – ezt csak kevés szakiskola veszi komolyan. A tanácsadók olyan esettel is találkoztak, hogy az iskola még a foglalkoztatási naplót sem kérte be a vállalkozótól.
A gazdálkodó szervezeteknél a tanulók munkájának felügyelete és ellenőrzése leggyakrabban a cég vezetőjére hárul. Ez a kisvállalkozásoknál a legjellemzőbb. Az ennél nagyobb cégeknél – a 25-30 embert foglalkoztatóknál – a részlegvezetők feladata a diákokkal történő foglalkozás. A nagyvállalatok azonban már megtehetik, hogy e célból külön személyt foglalkoztassanak, aki általában pedagógiai végzettséggel is rendelkezik.
A gyakorlati oktatók tapasztalatai szerint viszont a tanulók elhivatottsága és helytállása nem megfelelő, ami különösen az elmúlt 3-5 évben vált szembetűnővé. Többen ezt a drog és az alkohol megjelenésének tulajdonítják.
A vállalkozók ugyanakkor felvetették, hogy nincs megfelelő kapcsolatuk a szakiskolákkal. A vendéglátásban például a "gyorstalpaló" tanfolyamok térhódításával párhuzamosan a szakmai színvonal visszaesésétől tartanak. Jellemző, hogy gyakorlatilag valamennyi szakmában tanulóhiányt jelentettek a gazdálkodók.
Az iskola által tanított elmélet és a vállalkozók által oktatott gyakorlat között nincs meg a kellő összhang, sőt egyes területeken kifejezett ellentmondás mutatkozik. A vállalkozók azt tartanák ideálisnak, ha az első évben a diákok az alapképzést sajátítanák el, míg a második évtől kezdődően folyamatosan csökkenne az elméleti, s ezzel párhuzamosan nőne a gyakorlati órák száma. Jelenleg az elméleti oktatás sebessége lassúbb, mint a technikai fejlődés, s ez hátráltatja a tanulók képzését.
A vállalkozók – a tanulószerződésekkel kapcsolatban – a szakképzési törvény módosítását javasolják annak érdekében, hogy a diákok indoklás nélkül ne szüntethessék meg a szerződésüket. Ha ugyanis a képzés befejezése előtt elhagyják a gyakorlati képzőhelyet, a vállalkozók elvesztik a befektetett pénzüket. Problémát jelent az is, hogy ha a tanuló két szakmát tanul, a cégek akkor is csak egyszer igényelhetik vissza a szakképzési hozzájárulásból a képzésre fordított összeget. A képzőcégek részére nyújtható támogatás folyósítása hosszú időt vesz igénybe, s ráadásul nem is fedezi a ráfordítás költségeit. Ezért erre is megoldást várnak a vállalkozók a kormányzattól.
Újfajta szakiskolák
A szakképzési törvény módosítása a várakozások szerint – a kamarák mellett – felerősíti az országos munkaadói és szakmai szervezetek jogait is. Megszületett egy új szakiskolai koncepció, amelynek végrehajtására a kormányzat jelentős összegeket különít el. A koncepció lényege, hogy érettségihez nem kötött, négyéves szakmai képzést vezetnek be. Az Ipartestületek Országos Szövetsége közbenjárására a kormányzat ígéretet tett arra, hogy az 1-10 főt foglalkoztató vállalkozások számára a 2002. évi, 279 millió forintos eszközbeszerzéshez hasonló mértékű támogatást folyósítanak 2003-ban is. Ebből az is kiderül, hogy a tanulószerződés intézményét a kormányzat továbbra is támogatja. Az iskolák és a gyakorlati képzőhelyek viszonyának rendezésére 2003-ban 300 millió forintos pályázat kiírását tervezik.
A kormány a Szakképzési Alap kétharmad részét fordítja a jövőben alapfokú képzésre, míg egyharmad részével a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium rendelkezik, s felnőttképzésre fordítja ezt az összeget. Az alapnak továbbra is lesz központilag és decentralizáltan felhasználható része. Újjászervezik az Országos Szakképzési Tanácsot, illetve a Nemzeti Szakképzési Intézet mellett a Felnőttképzési Intézet is szerveződik, amelynek feladata – minden bizonnyal – a felnőttképzési projektek lebonyolítása lesz.
