A (bér)felzárkózási kilátásokat több hazai és külföldi kutatóintézet is folyamatosan elemzi, s megközelítőleg hasonlóképpen értékelik a GDP, a termelékenység és a bérek tekintetében várható esélyeket. Ugyanakkor a tapasztalati tények azt jelzik, hogy a gazdasági ágak is átrendeződnek – egyes területek leépülnek, míg a tőkevonzó képességgel rendelkezők megerősödnek. E folyamat eredményeképpen a bérhelyzetük is változik.
Régiós különbségek
A GDP tekintetében – ami ma az uniós átlag 53 százalékát éppen csak meghaladja – 2015 körülire teszik azt a dátumot, amikor az ország fejlettsége eléri az Unió szegénységi küszöbét, vagyis a 75 százalékot. Ez a szint egyébként az uniós támogatásokhoz való hozzáférésnek is a korlátja. Minden elemző megjegyzi ugyanakkor, hogy az átlag jelentős különbségeket takar, hiszen a fővároshoz képest egyes régiók komoly lemaradásban vannak. Az Európai Bizottságnak a tagjelöltek középtávú gazdasági programját értékelő összefoglalója még ennél is korábbi, 2012-es dátumot tartalmaz, ami azt jelenti: Szlovénia után a másodikak vagyunk a csatlakozásra várók listáján.
A felzárkózási esélyeket illetően igen fontos a termelékenység alakulása. Mivel Magyarországon ez a mutató – vásárlóerő-paritáson – az uniós mérték 59 százaléka, e tekintetben még optimistábbak a várakozások, s ezt a kormány gazdasági prognózisa is alátámasztja. A termelékenység tekintetében ma Szlovénia után Csehországgal közel azonos szinten foglaljuk el a második helyet. Szükség is van a termelékenység dinamikus növekedésére, hiszen a bérek – amelyek mutatója jelenleg a legrosszabb – eddigieknél gyorsabb felzárkózásához igen magas termelékenységi mutatóra van szükség.
Jövedelmi tendenciák
A hazai bérek – reálértéken – ma az uniós átlag harmadát teszik ki. Abban zömmel megegyeznek a szakértői vélemények, hogy a csatlakozás után a bérfelzárkózás várhatóan felgyorsul. A magyar és az uniós keresetek összehasonlításához több mutatót is használhatunk. A honi gyakorlatban bevett szokás, hogy ezeket vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze. Ekkor kapjuk az előbbi arányokat. A valutaparitás alapján tett összehasonlítás viszont még ennél is nagyobb lemaradást mutat.
Az sem mindegy, hogy a bruttó vagy a nettó bérek képezik-e a vizsgálat tárgyát. Az Unió általában bruttó bérekkel dolgozik, a hazai kutatók azonban inkább a nettó béreket vizsgálják. Mivel az EU-ban a bruttó és a nettó bérek azonosan mozognak, ott e szempontnak nincs jelentősége, nálunk azonban a nettó bérek alakulása egyes években nagyon is eltért a bruttóétól, ezért a jövedelmi tendenciák vizsgálatára inkább az előbbi felel meg. Bármelyik mutatót is nézzük azonban, mindegyik esetében azt látjuk, hogy a teljesítményekkel összehasonlítva is jókora lemaradást mutatnak az uniós értékekhez képest. Azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak az EU-hoz, de a hozzánk hasonló fejlettségi szintű országokhoz képest is (például Lengyelország, Csehország) alacsonyabbak a bérek. Egyes országok kereseti előnye több mint négyszeres, s a munkaerőköltség is igen hasonló képet mutat.
Önmagában persze a bérszintek különbözősége nem jelent semmit, hiszen az EU jelenlegi tagországai között is nagy különbségek tapasztalhatók, és nemcsak a bérek, de a GDP, illetve a fogyasztói árak stb. tekintetében is. A bérfelzárkózás közgazdaságilag csakis úgy értelmezhető, hogy a bérek reálértékét gazdasági fejlettségünk és termelékenységünk arányában emeljük meg, ami azt is jelenti, hogy az elkövetkezendő években saját belső elosztásunk aránytalanságait kell orvosolni.
Portugália a mienkhez hasonló helyzetből indulva az EU-átlag kétharmadára küzdötte fel reálpozícióit, ami reális jövőkép lehet számunkra is. Írország példátlan fellendülését azonban nem ismételhetjük meg reálisan.
|
Növekedési kilátások |
||
|
GDP/fő 2000 EU-15 = 100,01 |
Mikorra várható az EU átlagos GDP-szintje75 százalékának elérése?2 |
|
|
Bulgária |
24 |
2032 |
|
Csehország |
60 |
2016 |
|
Észtország |
38 |
2020 |
|
Lengyelország |
39 |
2034 |
|
Lettország |
29 |
2028 |
|
Litvánia |
29 |
2032 |
|
Magyarország |
52 |
2012 |
|
Málta |
53 |
2031 |
|
Románia |
27 |
2035 |
|
Szlovákia |
48 |
2021 |
|
Szlovénia |
71 |
2002 |
|
Törökország |
29 |
2033 |
|
1 Eurostat (www.europa.eu.int/comm/eurostat) 2 Világgazdaság, 2001. december 7. (forrás: Európai Bizottság) |
||
Átrendeződő ágazatok
Mindenesetre tényként kell megállapítani, hogy a csatlakozás bérszínvonalra gyakorolt hatása a korábban taggá lett országok esetében sem indított el egyöntetű felzárkózást, noha felgyorsította a közeledést a többi tagország bérszintjéhez. A keresetekhez képest a GDP, az árak s az infláció közeledése sokkal markánsabban zajlott le. Portugália, Görögország és Spanyolország esetében is látható, hogy a kezdeti gyors növekedés után a bérek szintje máig az uniós átlag, sőt a korábban csatlakozott országok átlaga alatt maradt.
Egyes kutatók szerint a jövőben a gazdasági ágak várható átrendeződése is javíthatja a hazai bérarányokat. Várhatóan a leggyengébb területek leépülnek, a tőkefelszívó képességgel rendelkező gyengélkedők és a közepesek viszont erősödhetnek. A magyar gazdaság rendszerváltás után megindult szerkezeti átalakulása az uniós csatlakozással várhatóan utolsó jelentősebb szakaszába ér. E folyamat természetesen a keresetekre is hatással volt és lesz a jövőben is.
A '90-es években a bérek rendkívül sok strukturális tényező együttes hatására alakultak mind a növekedésüket, mind belső szerkezetüket tekintve. 1992 és 2002 között a bruttó keresetek 5,1-szeresükre nőttek, ami mögött azonban – ágazati és területi viszonylatban egyaránt – számottevő belső átrendeződés húzódik meg. Ugyanakkor differenciált folyamatok zajlottak le a vállalkozások között a tulajdonos, a tulajdonforma, a vállalkozás nagysága, az alapítás ideje, körülményei szerint is. Sőt: eltérő bérviszonyokat eredményezett az is, hogy milyen nemű és korú, iskolai végzettségű, milyen etnikumhoz tartozó, s milyen besorolású, fizikai vagy szellemi munkakört betöltő dolgozóról van szó. Kiugróan magas keresetet lehet elérni ma egyes ágazatokban, területeken, bizonyos végzettséggel, képesítéssel rendelkezve, vagy például a multinacionális cégeknél, főleg közép- vagy felső vezetői beosztásban. Ezek sorában vannak jogos indokok, mint például a végzettség, a munkakör, de hasonló beosztású dolgozók keresetei között bérpolitikai indok nélkül is nagy eltérések tapasztalhatók, például az ország egyes területein vagy akár a nőknek és a férfiaknak kifizetett bérek között.
|
Bérek és bérköltségek, 1999 (A feldolgozóipari fizikai munkások átlagkereseti szintjén) USD vásárlóerő-paritáson |
|||
|
Munkaerőköltség |
Bruttó kereset |
Nettó kereset |
|
|
Belgium |
41 042 |
30 442 |
17 691 |
|
Németország |
36 742 |
30 428 |
17 669 |
|
Hollandia |
33 802 |
29 157 |
18 821 |
|
Dánia |
31 638 |
31 445 |
17 544 |
|
Olaszország |
31 275 |
23 325 |
16 528 |
|
Luxemburg |
30 889 |
27 207 |
20 196 |
|
Ausztria |
30 544 |
23 205 |
16 519 |
|
Svédország |
30 236 |
22 723 |
14 964 |
|
Finnország |
30 191 |
23 961 |
15 892 |
|
Egyesült Királyság |
28 989 |
26 537 |
20 071 |
|
Franciaország |
28 710 |
20 620 |
14 913 |
|
Írország |
25 200 |
22 500 |
17 024 |
|
Spanyolország |
24 239 |
18 531 |
15 161 |
|
Görögország |
17 898 |
13 987 |
11 502 |
|
Portugália |
14 171 |
11 451 |
9 435 |
|
Magyarország |
10 123 |
7 133 |
4 987 |
|
Csehország |
16 298 |
12 073 |
9 331 |
|
Lengyelország |
13 123 |
10 897 |
7 476 |
|
Forrás: Taxing wages 1999-2000, OECD 2001 |
|||
Kereseti különbségek
A munkavállalók közötti jövedelmi különbségek kialakulására a legnagyobb hatással az iskolai végzettség, illetve a szakképzettség szerinti eltérések voltak, valamint az, hogy vezetőként vagy beosztottként alkalmaztak-e valakit. A '90-es évek végére az indokoltnál jóval nagyobb különbségek alakultak ki a közszférában és a versenyszférában dolgozók között. Különösen a közalkalmazotti bérek lemaradása volt jelentős, ami a legnagyobb létszámot foglalkoztató oktatási, egészségügyi, szociális és kulturális területeken elérte a 35-50 százalékot. Ez a lemaradás az ez évi kiemelkedően magas, átlagosan 50 százalékos béremeléssel mérséklődött.
A legnagyobb aránytalanságok mégis a versenyszférán belül tapasztalhatók. A legkedvezőbb helyzetű ágazat (pénzügy) átlagkeresete háromszorosa a sorban utolsóénak (textilipar), de az ágazati sorrend alsó és felső négy ágazata között is átlagosan kétszeres a bérkülönbség. Jelentős eltérések (10-20 százalék) mutatkoznak az azonos munkakörben és ágazatban dolgozók között aszerint is, hogy az ország melyik régiójában található a vállalkozás. Ezek mértéke 30-35 százalékos is lehet a hasonló foglalkozások között. A külföldi tulajdonban levő cégek – a rendelkezésre álló statisztikák szerint – mintegy 30 százalékkal magasabb bért fizetnek.
Általában elmondható, hogy a menedzseri fizetések közelítenek leginkább az EU hasonló beosztású munkaköreiben megállapított keresetekhez. A bérhelyzetet differenciálja még a béren kívüli juttatások sora is. Vannak olyan munkakörök, ahol e juttatásokkal vagy prémiummal az éves kereset többszörösét is el lehet érni. A munkavállalók és különösen a fizikai dolgozók többségére azonban az a jellemző, hogy az alapbérén és a kötelező pótlékokon túl legfeljebb adómentes étkezési hozzájárulást kapnak. Ez – még ha tehetősebb cégnél dolgoznak is – általában akkor is inkább csak kiegészítő nyugdíjpénztári hozzájárulással, üdülési támogatással, esetleg tikettrendszerű csomaggal párosul.
|
Tulajdonosi összetétel szerinti kereseti arányok a főbb munkaköri csoportokban |
|||
|
Munkaköri csoportok |
Tulajdonosi összetétel |
Együttes átlag |
|
|
Többségi külföldi |
Többségi hazai |
||
|
Vezetők és termelésirányítók |
151,3 |
77,2 |
100,0 |
|
Érdemi ügyintézők |
128,2 |
81,1 |
100,0 |
|
Ügyviteli munkakörök |
133,7 |
87,7 |
100,0 |
|
Fizikai munkakörök |
119,9 |
89,9 |
100,0 |
|
Összesen |
121,4 |
87,1 |
100,0 |
|
Forrás: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium |
|||
Torzító hatások
Középvezetőktől felfelé – különösen, ha a vállalat a fővárosban vagy az ország nyugati térségeiben működik –, valamint keresett szakmák, képesítések (például informatikusok, több nyelvet beszélők) esetén a különjuttatások sora jelenik meg: mobiltelefon- és gépkocsihasználat, külföldi utazások stb. A vezetői kereseteket ma még nem tudja a KSH statisztikája elválasztani a beosztott dolgozókétól. Így olyan torzításokat takar az országos és a vállalati statisztika, amelyek a bérfolyamatok korrekt elemzését is megkérdőjelezhetik.
A vezetői béralakulás torzító hatását az átlagkeresetekre számszerűsíteni is lehet. Például egy 20 fős vállalkozásnál az 5 fős vezetői gárda 20 százalékos bér- és prémiumemelése következtében 13-18 százalékkal megnő az átlagos bérszint akkor is, ha a 20 fő keresete változatlan marad. Ugyanez még egy 250 fős cég esetén is 4-8 százalékos keresetnövekedést mutat. Ha a vezetői pénzeken túl a dolgozói létszámra is számolunk egy 5 százalékos átlagos bérnövekedést (ennyit például a minimálbér emelése önmaga is jelenthet), akkor 20 főnél további 1,5-3 százalékos emelkedés mutatkozik, holott a dolgozók többségének változatlan maradt a fizetése.
Más megközelítésben ugyanezek a példák azt jelentik, hogy 20 fő esetén egy 19 százalékos éves bérnövekedés kijöhet úgy is, hogy a dolgozók pusztán átlagosan 5 százalékkal kapnak többet, míg a vezetők járandósága 20 százalékkal emelkedett. Illetve egy 250 fős vállalatnál az átlagos 10 százalékos keresetnövekedés mögött csak 5 százalékos dolgozói, viszont 20 százalékos vezetői béremelés is állhat.
Előnyben a vezetők
Az Országos Munkaügyi Kutatási és Módszertani Központ (OMKMK) – a Foglalkoztatási Hivatal elődje – reprezentatív adatfelvétele alapján a versenyszférában, az egyes ágazatokban a vezetői kereset az ágazat átlagkeresetének 2,3-3,2-szeresét jelenti (a legutóbbi adatfelvétel idején ugyanez az arány a közszférában még alacsonyabb volt).
Egyes munkaköröket tekintve az adatok a következő arányokat mutatják: a felső szintű vezető a takarítóhoz képest 13,2-szer többet keres a pénzügyi területen, és 6,4-szer többet a kereskedelemben. A gépíró keresetéhez képest pedig a pénzügyi ágazatban 6,1-szeres, a kereskedelemben 4,3-szoros az előnye. Azt láthatjuk, hogy minél magasabb az adott ágazat átlagkeresete, annál nagyobb belső különbségeket takar az átlag.
A vezetők körén belül is igen nagy eltérések tapasztalhatók aszerint, hogy milyen a vállalat mérete, tulajdonosi összetétele, ágazati hovatartozása. A 20 fő alatti és az 1000 fő feletti létszámú vállalkozások vezetőinek alapbérei között hatszoros a különbség. Aszerint, hogy a tulajdonos hazai vagy külföldi, magán- vagy állami tulajdonú-e, az eltérések alacsonyabbak, mintegy 2-5-szörösek, de jellemzően inkább csak 2-3-szorosak. A vezetői beosztások tekintetében ágazatonként még kisebb – 1,5-2,5-szeres – a különbség, és szerkezetében az ágazatok átlagkereseti arányaira emlékeztet.
2001-ben a vállalati felső vezetők keresete 15,8 százalékkal emelkedett, a középvezetőké mintegy 10 százalékkal, a közvetlen termelésirányítóké pedig 20 százalékkal nőtt. Az OMKMK adatfelvétele, illetve becslése szerint az országos átlagkereset-növekedésen belül mintegy 4 százalékot az összlétszámban egyébként elenyésző számú vezetők fizetései hoznak. A nagymértékű minimálbér-emeléssel összefüggésben az első év tapasztalata azt mutatja tehát, hogy a vezetői keresetek követték az átlagos bérnövekedési arányt, a legkisebb bérhez viszonyítva pedig csak kisebb közeledés zajlott le. A minimálbér-emelés tehát jellemzően nem a vezetői keresetek rovására történt meg.
|
Jövedelmi arányok az iskolai végzettség szerint, 1995-2000 |
||||
|
Legmagasabb iskolai végzettség |
1995 |
1997 |
1999 |
2000 |
|
Általános iskola = 100 |
||||
|
Általános iskola |
100 |
100 |
100 |
100 |
|
Szakképző |
116 |
121 |
124 |
121 |
|
Szakiskola |
143 |
151 |
156 |
152 |
|
Gimnázium |
143 |
149 |
157 |
152 |
|
Technikum |
185 |
203 |
210 |
201 |
|
Főiskola |
200 |
207 |
219 |
225 |
|
Egyetem |
291 |
331 |
356 |
375 |
|
Együttes átlag |
146 |
152 |
161 |
161 |
|
Forrás: Országos Munkaügyi Központ, jövedelemfelmérés |
||||
A minimálbér hatása
A fizikai munkaköröket vizsgálva számottevő közeledés ment végbe 2001-re. A szakmunkások átlagos keresete 2000-ben a minimálbér 2,84-szerese volt, 2001-ben pedig már csak 2,08-szerese. A segéd- és betanított munka átlagos keresete is közelebb került a minimálbérhez. Az átlagosnál lényegesen jobban összetorlódtak a kereseti arányok azokban az ágazatokban, ahol a bérszint alacsony. A mezőgazdaságban, a ruhaiparban, a kiskereskedelemben és az idegenforgalomban a szakmunkások átlagos alapbére alig haladta meg 2001-ben az 50 ezer forintot.
A kereseti arányok közeledése 2002-ben – feltehetően – ezen ágazatokban tovább folytatódott a fizikai dolgozók körében. Az első év tapasztalatai szerint a minimálbér emelése tehát nem a kívánatos módon közelítette a bérarányokat, hanem alulról összenyomta azokat, méghozzá éppen azokon a területeken, ahol a különbségek egyébként is kicsik voltak.
Külföldi tulajdonos esetén a keresetek és belső eltéréseik is általában véve magasabbak, mint a hazai tulajdonú vállalkozásoknál. Az azonos munkaköri csoportokon belüli kereseti előny a külföldi többségi tulajdonú vállalkozásoknál mindenütt megfigyelhető, ezen belül a legnagyobb a vezetőknél, és a legkisebb a fizikai munkakörökben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vezetők keresetei is itt térnek el a legnagyobb mértékben az átlagos keresetektől. Ez részben érthető, hiszen a vezetők esetében a külföldi tulajdonos azt honorálja, hogy távollétében is jól megy az üzletmenet, ehhez pedig nagyobb jövedelmet ígér. A beosztottaknál, fizikai munkát végzőknél azonban jórészt nem a külföldi tulajdonosokon múlik a kereset megállapítása, hanem a hazai menedzsereken, akik jobban alkalmazkodnak a hazai bérviszonyokhoz.
|
ágazati kereseti arányok egyes országokban |
|||||||||||||
|
Ágazat |
Magyarország |
Csehország |
Lengyelország |
Portugália |
Hollandia |
Egyesült Kir. |
|||||||
|
2000 |
2000 |
1999 |
1998 |
1999 |
2000 |
||||||||
|
AB |
Mezőgazdaság |
0,696 |
13. |
0,763 |
14. |
0,909 |
10. |
||||||
|
C |
Bányászat |
1,229 |
4. |
1,235 |
2. |
1,735 |
1. |
1,080 |
7. |
1,438 |
1. |
1,149 |
3. |
|
D |
Feldolgozóipar |
0,977 |
7. |
0,977 |
9. |
0,942 |
8. |
0,922 |
9. |
0,954 |
10. |
0,953 |
8. |
|
E |
Vill. energia |
1,310 |
2. |
1,272 |
3. |
1,358 |
3. |
1,471 |
4. |
1,227 |
2. |
1,254 |
2. |
|
F |
Építőipar |
0,770 |
11. |
1,003 |
8. |
0,918 |
9. |
0,884 |
10. |
0,926 |
11. |
0,903 |
11. |
|
G |
Kereskedelem |
0,875 |
10. |
1,044 |
6. |
0,868 |
12. |
1,018 |
8. |
0,905 |
12. |
0,860 |
12. |
|
H |
Vendéglátás |
0,658 |
14. |
0,764 |
13. |
0,712 |
14. |
0,700 |
13. |
0,759 |
13. |
0,644 |
13. |
|
I |
Száll., posta |
1,105 |
6. |
1,100 |
5. |
1,111 |
6. |
1,802 |
3. |
0,959 |
9. |
0,913 |
10. |
|
J |
Pénzügy |
2,086 |
1. |
1,887 |
1. |
1,585 |
2. |
2,181 |
1. |
1,157 |
4. |
1,387 |
1. |
|
K |
Ingatlanü. |
1,176 |
5. |
1,117 |
4. |
1,114 |
5. |
1,813 |
2. |
1,118 |
5. |
1,141 |
4. |
|
L |
Közigazgatás |
1,272 |
3. |
1,034 |
7. |
1,285 |
4. |
0,800 |
12. |
1,108 |
6. |
1,029 |
6. |
|
M |
Oktatás |
0,943 |
8. |
0,836 |
12. |
0,902 |
11. |
1,145 |
6. |
1,164 |
3. |
1,141 |
5. |
|
N |
Eü. szoc. |
0,761 |
12. |
0,871 |
10. |
0,790 |
13. |
0,816 |
11. |
1,006 |
7. |
0,950 |
9. |
|
O |
Szem. szolg. |
0,885 |
9. |
0,846 |
11. |
1,002 |
7. |
1,268 |
5. |
0,964 |
8. |
0,961 |
7. |
|
Nemzetgazdaság összesen |
1,0 |
1,0 |
1,0 |
1,0 |
1,0 |
1,0 |
|||||||
|
Forrás: FMM |
|||||||||||||
Hátrányos megkülönböztetés
A nők bére a '90-es évek közepe óta közel azonos arányban, mintegy 20 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál. Az átlag mögött azonban e téren is nagyobb különbségek mutatkoznak. Minél magasabb képzettséget igényel egy tevékenység, annál nagyobb a férfiak kereseti előnye. Fizikai munkakörökben viszonylag kicsi az eltérés. A legnagyobb különbséget a pénzügyi szolgáltatásoknál és a feldolgozóiparban találjuk. Egyes esetekben az eltérést nem az okozza, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, hanem az, hogy azokat a szakmákat, ahol kevesebb a pénz, a férfiak már eleve igyekeznek elkerülni.
Érdekesség, hogy az építőiparban a nők keresete magasabb, mint a férfiaké, ami biztosan nem azt jelenti, hogy jobban bírják az építőipar nehéz fizikai megterhelését. Sokkal inkább a nők által végzett feladatok magasabb képzettséget feltételeznek: e jelenséget tehát szintén a foglalkozásszerkezeti eltérés, nem pedig a bérkérdés magyarázza. Hasonló tapasztalatok – minden bizonnyal – a többi ágazaton belül is vannak. Érdekesség, hogy a hagyományosan inkább "női ágazatokban" is az országos átlaghoz közeli férfi-nő kereseti arányt mutatnak a statisztikák.
Az uniós országok hasonló statisztikája differenciált képet mutat. Az mindenképpen látható, hogy a női keresetek lemaradása nem az ország gazdasági fejlettségének a velejárója, hiszen például Portugália és Németország tekintetében egyaránt nagy különbségek láthatók. Magyarország a női-férfi keresetarányai révén viszont a középmezőnyben foglal helyet. A helyzet tehát nem jó, de nem is rosszabb, mint sok, a mienknél fejlettebb gazdaságban.
A területi differenciálódás a '90-es évek elején zajlott le a leggyorsabban, aminek már akkor voltak "hagyományai". Kiemelkedő kereseti előnyt mondhat magáénak a főváros és a környéke (központi régió), míg az országos átlagkeresetnek nagyjából megfelelő közepes pozíciót foglalta el Közép- és Nyugat-Dunántúl. A "maradék" – amely az ország területének több mint a felét jelenti –, a dél-dunántúli, az észak-magyarországi, a dél-alföldi és az észak-alföldi régiók pedig jóval az átlag alatti kereseteket produkálnak.
Talán nem véletlen, hogy ez a sorrend szinte teljes egészében megegyezik a gazdasági teljesítményekben kialakult rangsorral is. A régiós különbségek növekedését a legtöbben a hagyományos iparágak elhelyezkedésével és a szakképzett munkaerő jelenlétével, illetve hiányával magyarázzák. A rendszerváltáskor még nem voltak ekkora különbségek a munkaerő képzettségében, viszont a modern ipari kultúrát igénylő tevékenységek már akkor az ország nyugati felére és a fővárosba koncentrálódtak.
A régiók differenciálódásában – a munkaerőpiac és a gazdasági szerkezet eltérésein túl – komoly szerepe volt a fejlett piacok (főleg osztrák) közelségének, valamint az infrastrukturális feltételek meglétének is. A ma hátrányos helyzetűeknek nevezhető régiók az elmúlt évtizedben kevésbé fejlődtek, míg a kedvezőbb pozíciójúak hatalmas fellendülést éltek át. A '90-es évek vége fele nem egy példa volt arra, hogy a gazdaságirányítás tudatosan próbálta a befektetőket az ország keleti felébe csábítani, ők azonban mégis a már prosperáló Dunántúlon választottak telephelyet. Tették ezt annak ellenére, hogy a meglevő vállalkozások a terület szakképzett munkaerejét már szinte teljes egészében "felszívták", így a szükséges munkaerőt vagy a másik cégtől való elcsábítással, vagy távolabbról – nemritkán a határon túlról – történő rendszeres ingáztatással tudták csak megoldani.
|
férfiak és nők keresetarányai, 1999 |
|
|
Országok |
Nő/férfi (%) |
|
Ausztria |
65,0 |
|
Portugália |
72,3 |
|
Németország |
73,0 |
|
Franciaország |
75,8 |
|
Hollandia |
76,0 |
|
Görögország |
76,2 |
|
Spanyolország |
77,8 |
|
Finnország |
80,6 |
|
Magyarország |
80,8 |
|
Nagy-Britannia |
82,0 |
|
Svédország |
82,0 |
|
Dánia |
82,9 |
|
Írország |
84,5 |
|
Luxemburg |
85,0 |
|
Átlag |
78,1 |
|
Forrás: KSH-évkönyv 2001, Budapest 2001, éves intézményi munkaügyi adatgyűjtési rendszer; EIRO. www.eiro.eurofound.ie, KSH |
|
Területi eltérések
A gazdasági teljesítmények eltérésének alapvetően gazdasági okai vannak, azonban a következményeit a dolgozók – a kereseteiken keresztül – maguk is viselik. A területi bérkülönbségek nemcsak a régiók között, hanem az egyes településtípusokat tekintve is a hagyományos, illetve az új beruházásokra épülő vállalkozások alapján alakultak ki. Ahol lezajlott vagy legalább elindult a vidék ipari megújulása, a szolgáltatások fejlődése, ott az átlagkereset jóval meghaladja a területen jellemzően kialakult kereseti szintet.
A területi eltérésekről azt jelzi a statisztika, hogy az országos átlaghoz képest a központi régió keresetei 10 év alatt 17 százalékkal nőttek. Nyugat-Dunántúl nagyjából azonos szinten maradt, az összes többi régió átlagos keresete azonban romlott. Közép-Dunántúl, Észak- és Dél-Alföld keresetei 5-6 százalékkal süllyedtek tovább az átlaghoz képest, míg a legnagyobb visszaesés – 10 százalékot meghaladó mértékben – Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország területén következett be. A folyamat eredményeképpen a régiók közötti kereseti arányok 1989-es, 18,9 százalékos eltérése tíz év alatt, 1999-re már 40,8 százalékra nőtt.
|
Az alkalmazásban álló férfiak és nők keresetarányai, 1995-2000 |
||||
|
Férfi |
Nő |
Együtt |
Nő/férfi (%) |
|
|
1995 |
110,6 |
88,6 |
100,0 |
80,1 |
|
1996 |
111,3 |
87,9 |
100,0 |
78,9 |
|
1997 |
111,9 |
87,4 |
100,0 |
78,1 |
|
1998 |
108,7 |
89,5 |
100,0 |
82,3 |
|
1999 |
110,0 |
88,9 |
100,0 |
80,8 |
|
2000 |
109,1 |
88,8 |
100,0 |
81,4 |
|
Forrás: KSH-évkönyv 2001, Budapest 2001, éves intézményi munkaügyi adatgyűjtési rendszer; KSH |
||||
A textilipar a sereghajtó
Az elmúlt tíz évben az egyes ágazatok közötti kereseti különbségek is nőttek. 1992-ben a legkedvezőbb helyzetű ágazat átlagkeresetének aránya a nemzetgazdasági átlaghoz képest 190,1 százalék volt, majd ez az arány 2002 júniusára 203,1 százalékra nőtt: mégpedig úgy, hogy közben 216 százalék felett is volt. A leggyengébb pozíciójú ágazat átlagkeresetének aránya a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva viszont 66,3-ről 59,1 százalékra csökkent.
A textilipari ágazatcsoport bruttó átlagkeresete végig a mezőny utolsó helyén haladva, és kereseti arányában folyamatosan csökkenve 2002 júniusában bruttó 67 576 forintot ért el, ami nem sokkal magasabb, mint a minimálbér. Az ágazat – nemzetgazdasági átlaghoz viszonyított – kereseti pozíciójának gyengülését a legkisebb bér két éven át tartó jelentős növelése sem tudta megállítani.
Ugyanakkor az átlag feletti keresettel rendelkező ágazatok esetében a kereseti előny csökkenése mutatható ki 2002-re: részben a minimálbér emelésének átlagkereset-növelő hatása miatt (pénzügyi tevékenység, vegyipar, villamosenergia-ipar stb.).
Az országos átlagkereset alatti ágazatok között található – a textiliparhoz hasonlóan 2002-re is romló pozíciójú – feldolgozóipar, az egyéb közösségi személyi szolgáltatás, az élelmiszeripar, a fafeldolgozás, noha olyan is van, amelynek a helyzetén a minimálbér-emelés segített. Ez utóbbi körbe tartozik a mezőgazdaság, az építőipar, a szálláshely-szolgáltatás, illetve a vendéglátás.
A tények azt jelzik, hogy 2002-re a feldolgozóipari, de az ipar egészére vonatkozó átlagkeresetek is az átlag alá kerültek. Az ipari ágazatcsoporton belül igen nagy eltérések vannak. A 2000-es évhez képest közel 6 százalékos arányromlás egyértelműen azt mutatja, hogy a jelentős minimálbér-emelés összességében nem javított a gyengébb helyzetű ágazatok kereseti átlagán annyit sem, mint amennyi a két év országos átlagkereset-növekedési üteme volt.
|
Az ágazatok közötti kereseti arányok eltérése, 1992-2002 |
|||||||
|
1992 |
1994 |
1996 |
1998 |
2000 |
2002* |
||
|
Legmagasabb |
keresetű ágazat átlagkeresetének aránya a nemzet-gazdaságihoz (%) |
190,1 |
184,6 |
187,5 |
210,2 |
216,1 |
203,1 |
|
Legalacsonyabb |
66,3 |
61,4 |
64,9 |
62,3 |
61,0 |
59,1 |
|
|
* júniusi adat Forrás: KSH-gyorsjelentések adatai alapján számolva |
|||||||
Nemzetközi rangsor
Az egyes ágazatok országokon belüli kereseti sorrendjéről ugyancsak készült nemzetközi vizsgálat, amely számos különbséget mutat. Az eltérések azonban nemcsak a csatlakozó és az uniós országok között, de országonként is más rangsort mutatnak. A legnagyobb különbség a közigazgatásban látható: ami Magyarország és Lengyelország esetében az országon belüli 3., illetve 4. helyet jelenti, ugyanakkor Portugáliában csak a 12.
Az oktatásban a keresetek Csehországban és Lengyelországban a 12., illetve 11. helyen állnak, Hollandiában viszont a 3. legjobban fizető ágazatnak számít. Van azonban sok hasonlóság is. Egyformán gyenge kereseti szintet jelez a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás – országonként az utolsó vagy utolsó előtti helyet elfoglalva. Az építőipar és a kereskedelem, valamint a járműjavítás ugyancsak több országban sereghajtó ágazatnak számít. (A mezőgazdaságra vonatkozóan nem teljesek az adatok, azonban mindegyik csatlakozó országban a kereseti rangsor végén található.)
Egyformán jó helyet foglal el viszont a pénzügyi tevékenység, illetve a villamosenergia-, gáz-, hő-, továbbá vízellátási ágazat. A bányászat is igen kedvező kereseti pozíciót foglalt el az összehasonlított országok többségében. A többi ágazat esetében azonban már igen vegyes a kép a vizsgált országokon belül. A legtöbb esetben az ágazati sorrend – az általános tendenciákat leszámítva – az egyes országok gazdasági hagyományait és preferenciáit is tükrözi.
A kereseti arányok különböző vonatkozásait vizsgálva azt láthatjuk, hogy minél kedvezőbbek egy-egy terület pénzügyi feltételei, a keresetek eltérései annál nagyobbak. Magyarország gazdasági felzárkózása tehát a kereseti különbségek problematikáját nem oldja meg, sőt akár fokozhatja is. Láttuk azt is, hogy az uniós országokban szintén jelen vannak azok a különbségek, amelyeket itthon megoldandó problémának tekintünk. Nehezen eldönthető, hogy milyen kereseti arányokat tartunk elfogadhatónak, és mit indokolatlannak. Valószínű, hogy e kérdésekre a szociális partnerek csak együttesen találhatják meg a választ, és a megoldások megkeresése is közösen képzelhető el. Egy azonban bizonyos: a bérfelzárkóztatási folyamat akkor lehet eredményes, ha a bérarányokat a gazdaság és a társadalom számára elfogadható határok között sikerül tartani.
|
A vállalkozási szféra összehasonlító keresetei és a GDP a magyarországi régiókban, % |
|||||||
|
Régiók |
1989 |
1992 |
1994 |
1996 |
1998 |
1999 |
1 főre jutó GDP (PPPs) EU15 = 100,02 1997-99 |
|
Központi régió |
108,3 |
121,0 |
120,7 |
122,3 |
124,5 |
125,1 |
72 |
|
Közép-Dunántúl |
100,5 |
98,7 |
97,7 |
98,1 |
98,4 |
95,8 |
47 |
|
Nyugat-Dunántúl |
93,4 |
93,4 |
92,1 |
93,7 |
93,1 |
92,3 |
54 |
|
Dél-Dunántúl |
96,9 |
88,6 |
89,6 |
90,4 |
87,5 |
86,6 |
38 |
|
Észak-Magyarország |
96,8 |
92,2 |
89,7 |
87,1 |
87,0 |
86,6 |
33 |
|
Dél-Alföld |
90,9 |
89,2 |
87,9 |
86,6 |
84,3 |
84,3 |
37 |
|
Észak-Alföld |
89,4 |
87,1 |
87,4 |
86,7 |
83,9 |
84,8 |
32 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
49 |
|
Forrás: OMMK (2 Eurostat News release No 13/2002 – 29. January 2002) |
|||||||
Tárgyalnak a partnerek
A 2002-es év a keresetek hosszú idő óta nem tapasztalt szárnyalásának az éve. De vajon mi várható 2003-ban, mire törekednek az érdekképviseletek? Nos, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) szeptemberi ülésén Medgyessy Péter miniszterelnök a magyar bérek lemaradásáról és uniós felzárkóztatásának szükségességéről beszélt. László Csaba pénzügyminiszter azonban azt hangsúlyozta, hogy jövőre a kormány országosan 7 százalék körüli bruttóbér-növekedéssel számol, ezen belül a közszférában 17, a versenyszférában pedig 3 százalékos bővüléssel. A szakszervezetek először óvatosan nyilatkoztak, azonban az adóváltozásokat is megismerve egyértelműen kijelentették, hogy a kormány által közzétett mérték számukra elfogadhatatlan. A munkaadói oldal első reakciói is azt mutatták, hogy a 3 százalék kissé alatta van az általuk előzetesen gondolt mértéknek, ennek ellenére azonban azt elfogadhatónak tartják. Azóta megismertük a várható adó- és járulékváltozásokat, s megkezdődtek a tárgyalások.
Az adók és a járulékok alakulása meghatározza mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók jövő évi pozícióit. A várakozásokhoz képest kevesebbet kapnak a munkáltatók, hiszen az egészségügyi hozzájárulás 1500 helyett csak 1050 forinttal csökken, ráadásul ez nem társul további adó-, illetve járulékcsökkenéssel. De a munkavállalók sem elégedettek, hiszen – az előzetes hírek szerint – az adótábla jóval erőteljesebb valorizálására számítottak. Az átlagkereset továbbra is a legfelső adósávba ér, az alacsonyabb kereseteknél azonban a háromszorosára emelt adójóváírás önmagában jelentős nettókereset-növekedést jelent. A munkavállalói nettó pozíciók javulása természetesen a munkaadók bértárgyalási pozícióját is megkönnyíti, hiszen amit a dolgozók adóban megkapnak, azt bruttóban nem kell hozzátenni.
További kedvezmények
A kormány – a szociális partnerekkel szemben – úgy gondolja, hogy az általa javasolt adóváltozások nagymértékben javítják a munkavállalók nettó pozícióját, és egyúttal segítik a tárgyalásokat, hiszen 3-4,5 százalékos bruttóbér-növekedés mellett az adótábla és az adójóváírás változásai 8-9 százalékos nettókereset-növekedést eredményeznek az átlagbér alatti kategóriákban.
A munkavállalók további adókönnyítéseket javasolnak 2003-ra. Véleményük szerint – annak érdekében, hogy az országos átlagnál magasabb keresettel rendelkező dolgozók helyzete is javuljon – az adótábla felső kulcsának határát 1 millió 350 ezerről 1 millió 500 ezer forintra kellene felemelni. Ugyanakkor nem tartják indokoltnak, hogy a tb-járulék-fizetési korlát az átlagkereset 2,5-szeresére emelkedjék, ami az érintettek körében 1-3 százalékos reálbércsökkenést eredményezne. Ezen túl az étkezési hozzájárulás adómentes határát is jelentős mértékben felemelnék, meleg-, illetve hidegétkezés esetén 6000-4000 forintra.
A dolgozói érdekképviseletek valorizálni szeretnék az szja-ban évek óta változatlan mértékkel szereplő kedvezményeket, így azt javasolják, hogy emelkedjék az adómentes üdülési támogatás összege és az önkéntes pénztári befizetések kedvezménye. A munkaadók adó- és járulékágon egyaránt kedvezményeket szeretnének, és kifogásolják az áfa tervezett szigorításait. Az eddigi tárgyalásokon a kormányoldal – néhány ponton – késznek mutatkozik álláspontja módosítására. Mindez a bértárgyalásokat, illetve a megállapodást nagymértékben előmozdíthatja.
|
Ágazati kereseti arányok a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva, 1992-2002 |
|||||||
|
Gazdasági ág, ágazat |
Ágazati bruttó bér/nemzetgazdasági bruttó bér (%) |
||||||
|
1992 |
1994 |
1996 |
1998 |
2000 |
2002* |
||
|
A, B |
|||||||
