Nem késlekedhet a kereseti pozíciók javítása
Folyamatos feladat a bérszínvonal javítása
A kormány legfontosabb bérpolitikai célja a reálbérek folyamatos emelése, a minimálbér – európai mértékkel is méltányosnak tekinthető – arányának megőrzése, továbbá a bérfeszültségek, a béraránytalanságok feloldása, illetve a bérekre rakódó terhek fokozatos mérséklése. Ám mindez nem csupán bérpolitikai feladat, hanem más gazdaságpolitikai eszközök bevetésére is szükség van – foglalja össze a kormány elképzeléseit Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter.
Az uniós csatlakozást megelőzően talán természetesnek tekinthető, hogy a hazai béreket az EU átlagához, illetve az ottani, kevésbé fejlett országok bérszínvonalához hasonlítjuk. A felzárkózási folyamat azonban már korábban megkezdődött. A reális értékeléshez hozzátartozik annak a ténynek a rögzítése is – mondja a miniszter –, hogy a bérek uniós felzárkóztatása már a 2001-2002-es évben kezdetét vette. Az elmúlt két évben összesen mintegy 18-19 százalékkal emelkedtek a reálbérek. Ez a mérték az idén – átlagosan – 12, a versenyszektorban pedig 8-9 százalék körül várható. Ugyanakkor az EU-országok átlagában a bérnövekedést 2-3 százalék körülire teszik. A kormány várakozásai szerint a gazdasági bővülés üteme a következő években is meg fogja haladni az EU átlagát, így jó esély nyílik a bérek további közelítésére.
A kormányzati elképzelések szerint jövőre – nemzetgazdasági szinten – a 4-4,5 százalékos gazdasági bővülést meghaladó, 6-7 százalék körüli reálbér-növekedés várható, mégpedig a foglalkoztatás kismértékű bővülése és az infláció csökkenése mellett. A versenyszektorban ez azt jelenti, hogy – éves ötszázalékos inflációval számolva – a nemzetgazdasági teljesítmény növekedésével közel megegyező reálkereset-emelkedést 3-4,5 százalékos bruttókereset-növekedés biztosíthat. Ennek oka, hogy az adóintézkedések hatására a nettó keresetek átlagos növekedése 8-9 százalék körül várható. Fontos – mondja Kiss Péter –, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács tárgyalásain olyan reális ajánlások fogalmazódjanak meg, amelyeket a munkáltatók a jövő évi bérdöntéseikkor érvényesíteni tudnak. A kormány abban érdekelt, hogy olyan nominális keresetnövekedés valósuljon meg a versenyszektorban, amely biztosítja a versenyképesség megőrzését, sőt erősödését úgy, hogy eközben a reálkeresetek is számottevően emelkedjenek. Ez utóbbit kívánja a kormány az adóterheléssel, illetve a fix összegű egészségügyi hozzájárulás (eho) végső megszüntetésével elősegíteni. E munkaadói teher első lépésként, jövőre 1050 forinttal mérséklődik, ami elsősorban az alacsonyabb keresetszintű, élőmunka-igényesebb ágazatok mozgásterét szélesíti.
A bértárgyalások másik fontos kérdése a kötelező legkisebb kereset. Az adószabályok változása miatt az 50 ezer forint reálértéke – ötszázalékos inflációval számolva – 4,9-5 százalékkal megnő. Az idén meghozott intézkedéseknek 2003-ban is lesz folytatásuk, tehát az ez évi 50 százalékos közalkalmazotti béremelést követően jövőre markáns bérfelzárkóztatási lépésekre számíthatnak a köztisztviselők.
Az idei és a tervezett jövő évi lépések eredményeképpen – ágazatonként eltérően – 26-34 százalék közötti átlagkereset-növekedés várható a főbb közszolgálati ágazatokban. A közszféra egészében pedig a növekedés átlagosan meghaladhatja a 17 százalékot. Ez már a versenyszektor béreihez viszonyítva is elbírja az összehasonlítást – állítja a miniszter. A következő négy évben – 2003-tól – az a cél, hogy a fizetések vásárlóereje legalább 25 százalékkal emelkedjen. Eközben az alacsony és a közepes béreknek erőteljesebben kell növekedniük. A kormány azt szeretné elérni, hogy ne nyíljon a bérolló.
Jó esélyek a megegyezésre
A kormány eddigi intézkedéseinek köszönhetően kedvező kilátásokkal kezdődhetnek meg a bértárgyalások.
A hangulatot ugyanakkor az a gesztus is javítja, miszerint a kormány, illetve képviseletében a foglalkoztatási miniszter nem kíván élni a Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján – a tárgyalási határidő lejárta után – a minimálbér meghatározásának jogával – összegezi az idei bértárgyalások előzményeit Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szakértője.
A munkáltatók fellélegeztek a kormány eddigi, a béremelési lehetőségeket alapvetően meghatározó intézkedései láttán. Egyebek közt fontos lépésnek minősül az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, aminek az alacsony átlagkeresetű ágazatokban – mint például a kereskedelem –, illetve főként a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok körében van, lesz kedvező hatása. Emellett a nettó bérek pozíciójának javítása is fontos elem, annál is inkább, hiszen nemcsak a munkavállalóknak, de a munkaadóknak is fontos a bérszínvonal javítása, s az EU-felzárkózás elősegítése e szempontból is. A munkáltatók ugyanakkor támogatnak minden olyan javaslatot – ezeket várhatóan a szakszervezetek megteszik az OMT szakbizottságában, illetve a plenáris ülésen –, amelyeknek bérkiváltó hatása van, s az adókedvezmény miatt jó a munkaadóknak. Ilyen lehet például az étkezési jegy, illetve az üdülési csekk adómentes határának felemelése.
A minimálbér emelése az idei év nagy kérdése, hiszen az 50 ezer forint elérése igen komoly terhet jelentett a cégek egy részének. Emlékezetes, hogy mind az ez évi mérték meghatározása, mind a 15 milliárdos kompenzációs keret felosztása sok vitát váltott ki. Ami a jelent illeti: a legkisebb bér ma már a kívánatos szinten van, az átlagkereset 55-60 százaléka. Ráadásul a kormány – mintegy előrehozott béremelésként – az szja eltörlésével mintegy hatezer forinttal már "meg is emelte" azt. Így bár egyeztetett munkaadói álláspont ezzel kapcsolatban még nincs, nem kizárt, hogy jövőre a jelenlegi szinten marad a minimálbér, bár a néhány százalékos emelés sem elképzelhetetlen. Ez utóbbinak pozitív üzenete lenne. A munkaadók szerint a következő években az a kívánatos, ha a legkisebb havi munkabér és az átlagkereset azonos ütemben növekszik. Azaz: ha jövőre 3-4,5 százalék körüli lesz az átlagkereset emelkedésének ajánlott mértéke, akkor maximum ugyanekkora lehessen a legkisebb bér növekedési üteme is. Az idén az első félévben a bruttó bér átlagosan 18,3 százalékkal, a nettó pedig 17,9 százalékkal növekedett, míg reálértéken a javulás 11,3 százalék volt. Ezt a mértéket a magyar gazdaság nem viseli el, így jövőre vigyázni kell arra, hogy ez ne történjék meg újra – vélekedik Dávid Ferenc.
Béremelési programra lenne szükség
Az uniós csatlakozás közeledtével immár nem jelent megoldást a néhány százalékos béremelés, hiszen a belépés idejére kívánatos lenne, ha a hazai bérek elérnék legalább Portugália bérszínvonalát, ami ma még a magyar átlagkereset duplája – vélekedik Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke. Így van mit tenni, hiszen a portugál bérszínvonal elérése azt jelenti, hogy 2006-ig a mostani béreknek száz százalékkal kellene emelkedniük – mondja a szakszervezeti vezető. Ekkora léptékű fejlődésre az MSZP-SZDSZ kormány hivatalba lépése előtt, az ígéretek időszakában még volt remény, ám ezek a várakozások lassan szertefoszlanak.
Természetesen a béremelés kérdését nem lehet egyik évről a másikra ad hoc jelleggel kezelni, ezért szükség lenne egy kormányzati szintű béremelési program kidolgozására. Így elkerülhető, hogy a béremelés ügyében más-más álláspontot képviselnek az egyes kormányzati illetékesek. A szakszervezeti vezető szerint az előző évek minimálbért érintő lépései pozitívak voltak, s ugyancsak kedvező a mostani kormány azon intézkedése is, amely adómentessé tette a legkisebb bért. Ugyanakkor éppen a jelentős emelés miatt komoly bérfeszültségek alakultak ki, így jövőre már nem lenne célszerű e bérkategóriához hozzányúlni. Ellenben a bértorlódás kezelésére megoldást kell találni. E probléma megoldásában a helyi szakszervezeteknek, illetve a munkaadóknak is fontos szerepük van. A legkisebb bér és az átlagkereset viszonyában azonban arra mindig vigyázni kell, hogy az arányok megmaradjanak, azaz a minimálbér az átlagbér 60 százaléka körül alakuljon. A jelentős béremelésre annál is inkább lehetőség kínálkozik, hiszen az elmúlt 10-12 évben az ipari termelés növekedése meghaladta a tíz százalékot, ugyanakkor a munkavállalók bére az 1989-es átlagbérekhez viszonyítva mintegy 20 százalékot csökkent. Ezt mindenképpen kompenzálni kell. El kellene érni, hogy a béremelést ne a gazdasági bővüléshez, hanem az ipari termelékenységhez viszonyítva határozzák meg. Azaz: éves szinten a bérek az éves ipari termelékenység növekedésének kétharmadával emelkedjenek. Már csak emiatt sem fogadható el az a munkaadók körében gyakorta hangoztatott kijelentés, miszerint az emelkedő bérek rontják a hazai ipar versenyképességét.
