Az Országos Érdekegyeztető Tanács rendszere mellett olyan országos hatáskörrel rendelkező fórumok is működnek, amelyek munkájában szintén alapvető a munkaadók és a munkavállalók szerepvállalása. Ezek között is elsőként említendő a három oldal aktív közreműködésével tevékenykedő Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete (MAT), amely az FMM szakmai segítségével végzi feladatát. A MAT, mint a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselőiből álló önkormányzati jellegű tripartit testület, a foglalkoztatási törvény alapján gyakorolja a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, s ebben nem várható változás. A 18 fős testületben a munkaadók és a munkavállalók oldalait 6-6 országos hatáskörű szervezet 1-1 képviselője, míg a kormányzati oldalt a gazdasági, az oktatási, a foglalkoztatáspolitikai és a pénzügyi tárca szakemberei képviselik.
A MAT tagjainak négy évre szóló mandátuma 2001. január 16-án kezdődött és 2005. január 15-ig szól. A testület féléves munkaterv szerint dolgozik, s jellemzően havi rendszerességgel ülésezik. 2001-ben tizenegy alkalommal volt rendes, míg háromszor rendkívüli ülés. Ez utóbbiakat például az árvíz vagy a minimálbér-emelés miatt kialakult rendkívüli helyzetekben kellett összehívni.
A MAT működési feltételeinek megteremtéséért az FMM foglalkoztatáspolitikai helyettes államtitkársága, ezen belül is a MAT titkársága felel, amely folyamatosan kapcsolatot tart a tizenkilenc megyei és a fővárosi munkaügyi tanáccsal, illetve ezek titkáraival. A Munkaerő-piaci Alap 2001-ben – az évközi korrekciót követően – 174 milliárd forinttal gazdálkodott, míg az idén ez az összeg 193 milliárd forint.
Széles kört fog át az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumhoz tartozó Szociális Tanács munkája is, amelynek feladatköre alapjaiban nem változik. Így a jövőben is cél, hogy a munkában részt vevő társadalmi szervezetek és a kormány képviselői együttműködjenek. A tanács feladata az álláspontok ismertetése s az információcsere mellett – a területet érintő jogszabályi változások esetében – az előzetes egyeztetés. A Szociális Tanács munkáját hét rétegtanács segíti. Ezek között megtalálható – egyebek közt – az Idősügyi Tanács, a Fogyatékosügyi Tanács, a Nőképviseleti Tanács, illetve a Szociális Szolgáltatást és a Szociális Képzést Nyújtók Tanácsa.
Területfejlesztési elvek
A hazai területfejlesztés intézményrendszerének jogi hátterét az 1996-ban elfogadott, s az 1999-ben módosított területfejlesztési törvény biztosítja. E struktúra lényege, hogy a különböző szinteken működő tanácsok nem alá-, hanem mellérendelt viszonyban tevékenykednek. Az országos szintű szervezet az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT).
Annak érdekében, hogy az érdekegyeztetés minél szélesebb körre terjedjen ki, az OTT-ben – a megyei területfejlesztési tanácsok képviseletében – régiónként egy-egy fő vesz részt, de helyet kaptak az országos kamarák elnökei, az érintett szakminisztériumok képviselői, a főpolgármester, illetve képviselője, az országos önkormányzati érdekszövetségek közös képviselője, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank és az MTA elnöke vagy képviselője.
Az OTT ügyrendjét maga állapítja meg, s fő feladata – egyebek mellett – a kormánydöntések előkészítése, a területfejlesztési politika előzetes véleményezése. E testület ugyanakkor javaslatot tesz a központi források elosztására, s összehangolja az egyes területfejlesztési stratégiákat. Az eredeti, 1996-os törvény a megyei területfejlesztési tanácsok felállításáról rendelkezett, majd a regionális rendszer bevezetésére a három évvel későbbi módosítás biztosította a jogi hátteret. Így hét statisztikai régió jött létre, valamint – különleges helyzete miatt – a Balatoni Regionális Területfejlesztési Tanács. A régiók és a megyék önállóak, és saját pénzügyi forrásokkal rendelkeznek. Bár a munkaadói és a munkavállalói szervezetek szavazati joggal részt vesznek az OTT munkájában, ugyanezt a jogot – a törvény módosításakor – elvették tőlük a megyei és a regionális tanácsokban. Ekképpen most csak tanácskozási, megfigyelői státusban vehetnek részt a munkában. Ezt az érintettek jelentős visszalépésnek értékelik, s mind a szakszervezetek, mind a munkaadói szervezetek lépéseket tesznek az eredeti állapot visszaállításáért. Ugyanis – az érintettek szerint – olyan jelentős pénzforrások vannak a rendszerben, amelynek elosztása széles körű társadalmi egyetértést igényel.
Előtérben a képzés
A kormányzat számára kiemelt feladat a felnőttképzés, az egész életen át tartó tanulás gyakorlatának megvalósítása. E cél elérését segíti az FMM felnőttképzési főosztályának segítségével működő Országos Felnőttképzési Tanács. A testület – amelynek tagjai a munkaadók, a munkavállalók, a kamarák, az illetékes szaktárcák és több szakértő – a miniszter szakmai döntését segítő, véleményező, tanácsadó fórum a felnőttképzés terén. A tanács a stratégiáról, a támogatási rendszer elveiről, az e területet érintő jogszabályok tervezetéről, az akkreditációs eljárás rendjéről, illetve a Munkaerő-piaci Alapban az e célra fordítható pénz felhasználásáról egyeztet. E testületnek javaslattételi joga is van.
A Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT) ugyancsak az érdekegyeztetés országos hálózatába tartozik. Tevékenysége nemcsak az akkreditálásra terjed ki, de ellenőrzi is a felnőttképzésben részt vevő szervezeteket. E testület munkájában rész vesznek az oktatás- és a foglalkoztatáspolitikáért, a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek beilleszkedéséért felelős minisztériumok, az egyházak, a helyi önkormányzatok, a felnőttképzést folytató intézmények képviselői, valamint a terület szakértői, összesen tizenheten. A testület elnökét a miniszter kéri fel három évre.
Az Országos Szakképzési Tanács (OSZT) – amely szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő – a szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok megoldását segíti. Tagjai a munkaadók, a munkavállalók, a kamarák, az iskolafenntartók, valamint a szakképzésért felelős minisztériumok képviselői. Az OSZT tagjait az oktatási miniszter kéri fel három évre, s a testület működésének feltételeit szintén az oktatási tárca biztosítja. A legfontosabb feladata – egyebek mellett –, hogy véleményt mondjon a szakképzés rendszerének fejlesztéséről, s az aktuális jogszabálytervezetekről. Értékeli továbbá a szakmai tananyagok és követelmények alkalmazását, évente figyeli a szakképzésben képesítést szerzett pályakezdők elhelyezkedésének lehetőségeit, értékeli a tapasztalatokat, s javaslatokat dolgoz ki.
Érdekegyeztetés tegnap és maAz érdekegyeztetés makroszintű intézményei az 1980-as évek végén, a rendszerváltással nagyjából egy időben alakultak ki. Elsőként 1988 decemberében létrejött az Országos Érdekegyeztető Tanács, majd e testület röviddel ezután, 1990-ben átalakult Érdekegyeztető Tanáccsá (ÉT). A munkaadói oldalon mindvégig kilenc szervezet, a munkavállalói oldalon hat szakszervezet vett, illetve vesz részt a munkában. Ez az intézmény kilenc évig a háromoldalú egyeztetés kulcsfóruma volt. Szakértők szerint a rendszer 1999-ig jól vizsgázott, hiszen a munkaadói és munkavállalói szervezetek tevékenysége mind tartalmában, mind formájában letisztult az évek alatt. Ennek eredményeképpen e fórum – a kormányokkal együttműködve – képessé vált a munka világának tudatos alakítására. Igaz, az egyes szervezetek reprezentativitása korábban vita tárgya volt, és ma is az. Az ÉT az elmúlt évek során több mint száz plenáris ülés tartott, és közel 250 napirendi pontot tárgyalt meg. A témák a nemzetgazdaság szinte minden területét lefedték. Az ÉT az 1991. szeptember 20-ai ülésén fogadta el az alapszabályát, amely szerint a testület feladata, hogy foglalkozzék a munka világának szereplőit érintő gazdasági, jövedelmi, szociális és munkaügyi kérdésekkel. E deklaráció alapján a legfontosabb gazdaságpolitikai, stratégiai kérdésekről és koncepciókról konzultált, illetve a legjelentősebb gazdasági jogszabályokról mondott véleményt. Ugyanakkor ajánlást dolgozott ki a versenyszektor számára az éves keresetemelés mértékéről, illetve megállapodott a legkisebb bér mértékéről. Az ÉT 1999-ben átalakult Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT), majd ezt követően számos területen csorbult a hatásköre. A legérzékenyebb pont a legkisebb bér meghatározásának korlátozása volt, illetve az, hogy az adóval, a társadalombiztosítással, valamint a központi költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket az akkori kormányzat nem kívánta az OMT-ben megvitatni. E témák ismertetésére hívta életre a Gazdasági Tanácsot, amely azonban ritkán ülésezett, s munkája – egyes vélemények szerint – csupán formális volt. Az OMT életre hívása egyértelművé tette, hogy a kormányzat nem kíván jövedelempolitikai megállapodást kötni a szociális partnerekkel. Ennek lényege ugyanis – a korábbi években – éppen abban állt, hogy míg a kormány a költségvetési és adótörvényekhez figyelembe vette, esetenként elfogadta a munkaadók és a munkavállalók módosítási javaslatait, addig a partnerek elfogadták és támogatták a kormány gazdaságpolitikáját. Amikor ezek az egyezségek a korábbi években megszülettek, akkor a mindenkori pénzügyminiszter úgy állhatott a parlament elé, hogy javaslatainak megvolt a támogatottsága. Igaz, ilyen egyezségek korábban sem születtek minden évben, hiszen erre az ÉT fennállása alatt 1991-ben, 1992-ben, 1993-ban, 1994-ben és 1997-ben került sor. A jövedelempolitikai egyezségek azonban általában megalapozták az időben ezek után lefolytatott bértárgyalásokat. Az átlagkereset emeléséről egyébként az OMT időszakában is kötöttek kétoldalú megállapodásokat a szociális partnerek, s ezekhez olykor csatlakozott a kormány is. Ám volt olyan év, amikor ettől elzárkózott a kabinet. Az OMT az elmúlt kormányzati ciklus alatt 41 plenáris ülést tartott. |
