Munkahelyi diszkrimináció

A Munka Törvénykönyve (Mt.) tavalyi módosítása során Magyarország vállalta, hogy az uniós jogharmonizáció céljából kilenc közösségi irányelv rendelkezéseit építi be a magyar jogrendbe. Ezek közül kettő, a nemek alapján történő diszkrimináció felszámolása s az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítése egyaránt az esélyegyenlőség megteremtésének a feltétele. A törvényerejű rendelkezések ez év szeptember 2-ától hatályosak.

Kísérleti programok

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – hasonlóan az 1994 és 1998 közötti időszakhoz – a szaktárcán belül létrehozta az esélyegyenlőségi főigazgatóságot, amelynek vezetője dr. Lévai Katalin, aki egyben e terület miniszteri biztosa is. A főigazgatóság hatáskörébe – alapvetően – a romák foglalkoztatásának megoldása, a fogyatékosok foglalkoztatási rehabilitációja s a női esélyegyenlőség megteremtése tartozik. Az érintettek száma becslések szerint mintegy kétmillióra tehető.

A foglalkoztatási problémák kezelése kiemelt kérdés, de nem csupán munkaügyi, hanem szociális, mentális és gazdasági szempontból is – mondta dr. Lévai Katalin. Mint kifejtette: 2002-ben indult el Magyarországon az a PHARE-program, amelynek célja a nők és a férfiak egyenlő munkapiaci esélyeinek erősítése, s az inaktív nőknek a munka világába történő visszavezetése. (A téma kutatója Frey Mária.)

A program kiemelt célcsoportjai a gyesről, a gyedről, a gyetről visszatérni kívánók, valamint a 45 év feletti inaktív, de munkát vállalni szándékozó nők. Olyan kísérleti alprojektek megvalósításáról is szó van, amelyek keretében nonprofit jellegű vállalkozások foglalkoztatják a képzésben részt vevő, s azt sikeresen elvégző nőket. Ez a munkavállalási lehetőség – amely egyébként történhet önfoglalkoztatás vagy akár alkalmazotti munkaviszony keretében – igen eredményes lehet a szociális gazdaságban, elsősorban a hiányzó humán és a személyi szolgáltatások létrehozásával és működtetésével, illetve egyéb, térségi szinten kielégítetlen lakossági, közösségi szükségletekre épülő tevékenységekben.

Külön fejezetet érdemel a gyermekgondozási támogatásokat igénybe vevők visszailleszkedése a munka világába. Kétségtelenül nagy hátránnyal indulnak, és sokak számára bezárulnak a kapuk.

A gyermekgondozási támogatásokat igénybe vevők között az évtized végére egyre nagyobb hányadot képviseltek azok, akik a szülést megelőzően nem dolgoztak. Ehhez a munkaerő-piaci viszonyok átrendeződése mellett érdemben az is hozzájárult, hogy 1996 óta a gyes folyósításához nem szükséges biztosítási előzmény. A gyed újbóli bevezetésével némileg módosult a helyzet.

Cserélhető szerepek

A nők tartós távolmaradását a munkaerőpiacról el lehetne kerülni, ha a gyermeknevelési támogatásokat – némely kivételtől eltekintve – nem kizárólag a nők igényelhetnék. Megfontolandó ugyanakkor a szülői szerepek "váltogatása", mert így a munkahelyről való távollét egyik félnek sem okozna pótolhatatlan kiesést, és nem lehetetlenítené el a túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokat, vállalkozásokat, szakmákat. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a társadalmi támogatottság. Az e kérdést firtató felmérés statisztikái azt mutatják, hogy a bizonytalan válaszadók (30,5 százalék) aránya magasabb Budapesten, mint a vidéki városokban és a községekben. A válaszadók 60,7 százaléka támogatná a szülési szabadság és a gyed megoszthatóságát az anyák és az apák között.

A munkaerőpiactól való kényszerű távolmaradás erodálja a korábban megszerzett tudást, s ezáltal rontja a gyermekgondozási szabadságon lévők foglalkoztathatóságát. E probléma kezelésére ad lehetőséget a foglalkoztatási törvény, amely kimondja: tandíjmentesség illeti meg a második vagy a további alapképzésben, kiegészítő alapképzésben részt vevő, gyermekgondozási segélyben, illetve gyermeknevelési támogatásban részesülő hallgatót. Ám minden jogszabály annyit ér, amennyi a gyakorlati hasznossága. A felmérés során megkérdezettek 54,5 százaléka nem ismeri ezt a lehetőséget.

Jogsértő interjúk

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy csupán a gyermekgondozási támogatásokban részesülőket sújtja az esélyegyenlőtlenség. A diszkrimináció a 40 éven felüli nők körében is érzékelhető, nem véletlen tehát, hogy e réteg megsegítésére létezik egy PHARE-program, amely 2 millió euró támogatást nyújt azoknak a pályázóknak, akik vállalják projektjeikben a 10 százalék önrészt. De a Munkaerő-piaci Alap központi keretében további 1 millió euró szolgálja azokat a programokat, amelyekben a munkaadók vállalják, hogy 40 éven felüli nőket foglalkoztatnak. A pályázat azonban csakis konzorciumban nyújtható be, azaz össze kell fogniuk az önkormányzatoknak és a munkáltatóknak. Az esélyegyenlőségi főigazgatóság – tekintettel a feladat sokrétűségére – tíz helyen úgynevezett help-desket állított fel az országban, ahol az érdeklődők minden részletre kiterjedő tájékoztatást kaphatnak a pályázati lehetőségekről.

Lévai Katalin egyáltalán nem bánja, hogy a főigazgatóságot esetleg az a vád is érheti, miszerint feminista szemléletű. Véleménye szerint a nők esélyegyenlősége és a férfiak "szabadságjoga" között még mindig nagy a különbség. Ha ugyanis egy nő gyereket vállal, máris hátrányba kerül, és ez addig tart, amíg a gyermekei fel nem nőnek. Az EU-országok diszkriminációs törvénye tiltja, hogy a munkáltató rákérdezzen a munkavállaló családi körülményeire, nálunk azonban ez bevett gyakorlat, s a kérdésekre adott válasz máris kategóriába sorolja a jelentkezőt.

Regionális hátrány

A legkirívóbb a romák esélyegyenlőtlensége, hiszen körükben a munkanélküliség hetven, egyes régiókban pedig 100 százalékos. A kedvezőtlen statisztikának számos összetevője van, azonban a regionális hátrány s a képzési hiányosságok mellett jelentős súllyal esik latba az előítélet is. Ez utóbbi leküzdéséhez, a szemlélet lassú átalakításához sok segítséget nyújthat a sikeresen tevékenykedő romák életútjának bemutatása a médiákban. De az előítéletek oldásában nagy szerepet vállalhatnak majd a szociális asszisztensek is – a pályázatok kiírásával máris kezdetét vette munkába állításuk előkészítése –, akiktől azt is várják, hogy gyakorlati tevékenységük során részt vállaljanak a szemléletformálásban.

A főigazgatóságon belül szeptember másodikától tevékenykedik a roma foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozó team. A csapat vezetője Ádámné Dunai Irén, a politikai tanácsadó Szirmai István. Mivel az osztály most formálódik, ezért egzakt költségvetéssel még nem rendelkezik, stratégiai irányvonallal azonban igen. Ezek szerint a felülről, központilag irányított intézkedések helyett – éppen a már említett szociális asszisztensek segítségével – a helyi igények elemzésére és értékelésére helyeződik a hangsúly. Ez viszont olyan hálózatépítési munkát feltételez, amely a regionális sajátosságok alapján segítheti a legjobb megoldásokat. Az adott régióban természetesen számos olyan eszköz "bevethető" – például a bérszubvenció, az adó- és járulékkedvezmény –, amely a munkaadókat, elsősorban a kis- és középvállalkozókat ösztönzi a romák foglalkoztatására.

A közmunkára elkülönített 4,5 milliárd forint – ha nem is teljes egészében – túlnyomórészt a romák foglalkoztatásához teremt forrást. Természetesen a kötelező képzési programban való részvétel is fontos, hiszen az esélyegyenlőtlenség egyik fő oka az alulképzettség. Átmeneti megoldás lehet olyan munkalehetőségek megteremtése – illetve a helyi önkormányzatok, a munkáltatók és a civil szervezetek segítségével ezek fenntartása –, amelyek betöltéséhez nem kell szakmai ismeret. Ilyen például az árvízi prevenció – az erdőtelepítések, a védművek kiépítése –, ami folyamatos munkát jelenthetne.

OFA-programok

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) tíz éve vesz részt a hátrányos helyzetűek, köztük a roma munkanélküliek foglalkoztatása és munkaerő-piaci reintegrációja elősegítésében. Az OFA-programok e hosszú távú és többszereplős munkában nem csupán a romák munkaerő-piaci pozícióit kívánják javítani, de egyúttal az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtését, a társadalmi jogegyenlőség s a kirekesztettség elleni küzdelem elvét is követik és szolgálják. E programokat Eszik Orsolya és Nemoda István fogja össze. Tapasztalataik összegzéseként elmondható, hogy a romák részére többelemű integrációs modellprogramok életre hívása szükséges. A mérföldkő az 1995-ös év volt, amikor az OFA kuratóriuma első ízben segítette az Autonómia Alapítványt. (Ez addig kizárólag nemzetközi forrásból működött.) A támogatás célja a roma családok önfenntartó képességét elősegítő projektek – vállalkozóvá válás, képzés stb. – elindítása volt, amelyek hozzájárultak a tartós munkanélküliség csökkentéséhez.

A fogyatékkal élők problémáinak megoldása ugyancsak nagy erőfeszítéseket igényel. Mint Lévai Katalin kifejtette: a törvény útmutatását mellőzve még mindig nem vált általános gyakorlattá az akadálymentes környezet megteremtése. Olyannyira, hogy e rendelkezést még az újonnan épült közintézmények is figyelmen kívül hagyják. Ugyanakkor a fogyatékosok körében még mindig jellemző az alulfoglalkoztatottság; a munkaadók többsége igyekszik elhárítani a kétségtelenül több odafigyeléssel járó alkalmazásukat. Az esélyegyenlőségi főigazgatóság elsőrendű feladatának tartja a fogyatékosok integrációs képzését – azt, hogy az egészségesekkel együtt nevelkedjenek. Ez hosszú távon biztosíthatja, hogy az ép emberek megtanulnak együtt élni fogyatékos társaikkal, átérzik problémáikat, és segítik beilleszkedésüket.

Egyenlő bánásmód

A Munka Törvénykönyvének módosításával egy időben több minisztérium és civil szervezet is szorgalmazta az antidiszkriminációs törvény megalkotását, amely minden – nem csak a munka világával összefüggő – diszkriminációt megtilt. A javaslat különleges passzusa, hogy egyben meghatározza az úgynevezett közvetett diszkrimináció fogalmát is (hiszen semleges intézkedések is okozhatnak hátrányokat). A jogszabály-előterjesztés ugyanakkor azt a kitételt is tartalmazta, miszerint az egyenlő munka díjazása során ne lehessen megkülönböztetéseket tenni, illetve: vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem sértette meg a rendelkezéseket. (Ez jelen pillanatban fordítva van.) A javaslattal egyetértett a kisebbségi ombudsman, és támogatta az elképzeléseket a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) is. Szirmai Péter társelnök megjegyezte: úgy érzi, amennyiben munkaerő-kínálat van, akkor a munkaadók – a törvény rendelkezései ellenére – továbbra is azokat a munkavállalókat fogják előnyben részesíteni, akik a leginkább megfelelnek a minőségi munkavégzés követelményeinek. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Kósáné Kovács Magda szocialista parlamenti képviselő javaslata szerint bővíteni kell az ombudsman hatáskörét is, és szabálysértési szankciókkal kell sújtani azokat, akik megsértik a diszkriminációs törvényt. Úgynevezett egyenlő bánásmód bizottság felállítását javasolták. E 15 fős testület tagjait a köztársasági elnök felkérésére az egyházak, a nemzetiségiek, a jogvédő testületek, érdekvédelmi szervezetek ajánlásai alapján hat évre választanák meg. Fontos szelete a javaslatnak az is, hogy amennyiben a bíróság megállapítja, hogy jogsértés történt, akkor a szankciók között szerepelhessen az is, hogy az elmarasztalt vállalkozásokat kizárnák az állami megrendelésekből. Sőt: az oktatási intézmények is elesnének az állami pályázatokon való indulás lehetőségétől. A tervezet még nem került a parlament elé, s hogy erre mikor kerül sor, azt egyelőre nem lehet tudni.

Inkorrekt hirdetések

Dr. Nosztrai Judit, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szociálpolitikai és munkavédelmi vezető szakértője arról számolt be, hogy az MGYOSZ alapvetően egyetért a Munka Törvénykönyve módosításaival. Ám mivel az Unió munkajoggal kapcsolatos logikája bizonyos kérdésekben eltér a magyar jogi gyakorlattól, így a fogalmakat összefüggésükben kell kezelni. Ezért a törvénykönyv egyes fejezetei átértékelést, esetenként a jogalkalmazásnak, a gyakorlatnak megfelelő kiegészítést is igényelnek.

Ilyen megjegyzés például az 5. paragrafust illetően az, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés legyen tilos akkor is, ha nyugdíjas áll munkaviszonyban, s illessék meg ugyanazok a járandóságok, mint az azonos feltételek mellett foglalkoztatott nem nyugdíjaskorú dolgozót.

Az MGYOSZ ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy már az álláshirdetéseknél és a pályázatoknál, tehát a szerződéskötést megelőzően is előfordulhat, hogy a leendő munkáltató diszkriminatív módon jár el. Nosztrai Judit szerint el kell tűnniük az álláshirdetésekből azoknak a kitételeknek, miszerint "csak férfit" vagy "csak 30 év alattit" foglalkoztatnának.

Változatlan gyakorlat

A szakértő kifejtette, hogy bár a Munka Törvénykönyve változott, az esélyegyenlőségről a gyakorlatban – egyelőre – nem lehet beszélni. A diszkrimináció ugyanis annyira beépült a magyar közgondolkodásba, hogy megszokottá vált, s az emberek többségének eszébe sem jut fellépni ellene. A civil szervezetekre hárul az a felelősség, hogy különböző akcióprogramokkal felhívják a figyelmet a kirekesztés minden formája ellen. A gyakorlati tapasztalatok azt jelzik, hogy a versenyszféra – éppen a teljesítményorientáltság miatt – nem tud "mit kezdeni" az 50 százaléknál súlyosabb rokkantakkal. A megoldás a másodlagos munkaerőpiac létrehozása lehet, amely az EU-ban – a civil szervezetek, az egyházak és az önkormányzatok szervezésében – már jól működik. Nálunk erre még csak bátortalan kezdeményezések tapasztalhatók. Ugyanakkor elengedhetetlen a szervezett szakmai képzés s az egész életen átívelő tanulás szükségességének tudatosítása. Nosztrai Judit elmondta továbbá: a magyar társadalom a kétkeresős családmodellre van "beprogramozva", s egyelőre nincs realitása annak, hogy egy nő a gyermeknevelés időszakában úgymond "kivonja magát" a munkából. A kérdés még mindig ugyanaz: család és/vagy karrier?

Az MGYOSZ 1999-ben tagja lett az Európai Munkaadói Szervezetek Szövetségének (UNICE), melynek egyik rendezvényén – Stockholmban – a magyarországi bérügyekről hangzott el előadás. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve ugyan kimondatott, de a gyakorlatban a férfiak – ugyanabban a munkakörben – többet keresnek, mint a nők. A tapasztalatok szerint ez az Unióban is így van, a különbség mintegy 20 százalék a férfiak javára.

Piaci esélyek

Nagy baj azonban, hogy az antidiszkriminációs törvény megalkotása még mindig várat magára – mondta a szakértő asszony. Ha már megszületett volna, akkor is késő lenne, hiszen további feladatok várnak megoldásra. Ilyen például az esélyegyenlőségi hatóság felállítása. Ez még az EU-ban sem általános, eleddig egyetlen államban – Írországban – működik, s egyelőre komoly gondok merültek fel a gyakorlati tevékenysége során.

Csomor Gábor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) ügyvezető igazgatója kifejtette: a Munka Törvénykönyve módosítását végigkövették, és egyetértenek az antidiszkriminációs törvény megalkotásával is. A kis- és középvállalkozások továbbra is kiemelkedően fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban, hiszen a vállalati szférában a munkahelyek több mint kétharmadát ez a kör adja. Az esélyegyenlőség követelménye ebben a vállalati csoportban is prioritást élvez, azonban ennek érvényesítéséhez arra is szükség lenne, hogy ezeknek a vállalkozásoknak éppen olyan piaci-üzleti esélyeik legyenek, mint a nagy cégeknek. Ez teremthetne lehetőséget és forrásokat arra, hogy érdemben és eredményesen vegyék fel a küzdelmet a diszkrimináció minden formája ellen.

A hazai mikro-, kis- és középvállalkozások EU-integrációs, átfogó felkészítését a gazdasági tárca koordinálja, amely erre cselekvési programot dolgozott ki. Ennek része az esélyegyenlőség követelményének teljesítése is, mely program megvalósításában a VOSZ-hoz tartozó vállalkozások is részt vesznek.