A minimálbér adómentessé tétele azért csak részleges, mert az egyéni és társas vállalkozók társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségei is szorosan összefüggnek a mindenkori minimálbér nagyságával, emiatt sok egyéni vállalkozó a minimálbérrel megegyező vállalkozói kivétet vesz fel a vállalkozásban végzett személyes közreműködés ellenértékeként (mintha fizetést adna saját magának). Ugyanez a helyzet sok társas vállalkozásnál is, a személyesen közreműködő tagok jellemzően minimálbért kapnak, a többi jövedelmet osztalékként veszik fel a nyereségből. Ezek a minimálbér összegéhez kötődő jövedelmek bizony adókötelesek maradnak, hiszen nem bérjövedelemről van szó, így adójóváírás nem vehető rájuk igénybe.
A kétéves költségvetés módosítására hozott 2002. évi XXIII. számú törvényben találhatjuk meg az adójóváírás új szabályait, melyek visszamenőleg január elsejével lépnek életbe, de az adókötelezettség csökkenése csak 2002. szeptember elsejétől jelentkezik.
Az adójóváírásról általában
Az adójóváírás lényegében hasonlít az adókedvezményekhez, de azokhoz képest elsőbbséget élvez az érvényesítés tekintetében. A kompenzációs törekvés nem új keletű, az adójóváírás mai formája sok kísérletezgetés után alakult ki. Érdemes a fejlődését egy kis történeti áttekintéssel nyomon követni.
Az első szja-törvény szabályozása
Már 1988-ban, az első személyijövedelemadó-törvényben szerepelt havi 1000 forintos összjövedelmet csökkentő tétel a munkaviszonyban állók számára, és ez az összeg évente növekedett.
Új elnevezés, új szabályok
1991-től az összjövedelem-csökkentő tétel adócsökkentővé alakult át, alkalmazotti kedvezmény néven havi 250, 1993-ban havi 200 forint adómérséklést jelentett. 1992-ben és 1994-ben nem volt ilyen kedvezmény, de 1995-ben megjelent az adójóváírás.
Az új elnevezés a korábbiakhoz képest új szabályokat is jelentett. 7200 forinttal csökkenthette a személyi jövedelemadóját mindenki, akinek az összes jövedelme a nyugdíjjal és nyugdíjszerű jövedelmekkel, valamint az értékpapírból származó jövedelmekkel együttesen sem haladta meg az 500 000 forintot. Tehát nem csak a munkaviszonyban állók érvényesíthették ezt az adókedvezményt, félmillió forint összes jövedelem alatt az bárkinek járt.
Változás és megújulás az adójóváírásban
1996-ban az adójóváírás újra csak a munkaviszonyra tekintettel vált igénybe vehetővé. A levonható összeget ebben az évben lehetett a legbonyolultabban megállapítani. Ha valakinek az adóévben a munkaviszonya mellett más jövedelme is volt, két adótáblával, valamint a munkaviszonyból származó jövedelmének az összes jövedelemhez képest kiszámított arányával kellett az adójóváírást meghatározni. Szerencsére a kettős adótábla használatát mindenki örömére csak egyetlen évig kellett alkalmazni.
1997-ben az adójóváírás megint megújult, az adóból levonható összeg a bér 20 százaléka, de legfeljebb havi 3600 forint lett. Akár egyetlen napra fizetett bér is jogosultságot teremtett az adócsökkentésre. 1998-ban továbbra is a bér 20 százaléka vonható le az adóból, de a havi felső tétel 4200 forintra emelkedett.
Az adójóváírás napjainkban
Az adójóváírás a mai formáját 1999-ben érte el, amikortól az adójóváírás mértéke a bér 10 százaléka, de legfeljebb 3000 forint jogosultsági hónaponként. Fontos újdonság, hogy az adójóváírás érvényesítésének még egy korlátja lett, az éves bevallott összes jövedelem összege. Mivel az adójóváírás eredeti célja az alacsony jövedelemmel rendelkező munkavállalók közterheinek könnyítése, meg kellett szabni egy olyan összeghatárt, amely jövedelem alatt az adójóváírás igénybe vehető. Ez 1999-ben és 2000-ben 1 millió forint volt.
A bevallott összeg meghatározása
A bevallott összeg alatt nemcsak az önadózóként benyújtott személyi jövedelemadó-bevallást kell érteni, hanem az azzal egyenértékű munkáltatói elszámolást is. Mivel az értékhatár bevallott összes jövedelemre vonatkozik, nem pedig bevallott összes bérjövedelemre, bárkit érhet meglepetés az adóév végén. Ugyanis az összevont adóalap (például munkaviszony, a társaság tevékenységében közreműködő tag jövedelme, tiszteletdíjak, vállalkozói kivét, szellemi tevékenység, önálló tevékenység, egyéb jövedelmek, adóterhet nem viselő, de bevallási kötelezettség alá eső jövedelmek) és a külön adózó jövedelmek (például bérbeadás, vállalkozói osztalékalap, árfolyamnyereség, osztalék, ingó- és ingatlanértékesítés jövedelme) együttes összegének kell alatta maradnia az adójóváírásra jogosító értékhatárnak. Különösen az ingatlanértékesítés jövedelmének beszámítása szokott indulatokat kelteni olyan esetben, amikor a törvény adta lehetőséggel élve a magánszemély e kimutatott (bevallott) jövedelmét lakásszerzésre fordítja, és ezért adót nem is kell fizetnie utána.
1999-ben még nem gondolt a jogalkotó arra a problémára, amit egy jogvesztő értékhatár jelenthet, vagy ha gondolt is rá, nem rendelkezett annak áthidalásáról az első évben. Ugyanis az egymillió forintos összes bevallott jövedelem mint jogvesztő értékhatár azzal a következménnyel járt sok esetben, hogy a karácsonyi jutalom esetlegesen a 36 000 forint adójóváírás elvesztését jelentette. Ha a jutalom elérte a körülbelül 70 000 forintot (ez természetesen bruttó, tehát a levonások nélküli teljes összeg), akkor a dolgozó az adójóváírás elvesztésével ugyanott tartott, mint jutalmazás előtt. Tehát egy csekély mértékű jutalom egyenesen büntetés is lehetett a munkavállaló számára, és a munkáltató kerülhetett olyan képtelen helyzetbe, hogyha nem tudott kellően magas összeget adni a dolgozójának, akkor azzal jutalmazott, ha nem osztott jutalmat.
Ami nem számít be a jóváírásra jogosító értékhatárba
Nem kell azonban az adójóváírásra jogosító értékhatárba beszámítani az adómentes jövedelmeket, mint például az örökség, a családi pótlék, az étkezési jegy havi 1400 forintig, a munkáltatótól nyugdíjba vonuláskor kapott ajándék értékéből 10 000 forintot meg nem haladó rész stb. hiszen ezek bevallási kötelezettség alá sem esnek.
Csökkentett mértékű adójóváírás
A fentiekben vázolt, pénztárcába vágó probléma megoldására a következő évben megjelent a csökkenő mértékű adójóváírás. A kiszámításának nehézségéért kárpótol, hogy ezáltal nem fordulhat elő olyan méltánytalan helyzet, hogy például 20 000 forint jutalom miatt 36 000 forint adócsökkentéstől eshetünk el. Ennek értelmében tehát, ha az összes bevallott jövedelem meghaladja a jogosultsági határt, az ezt meghaladó összeg 18 százalékával kell csökkenteni az adójóváírást. Példával alátámasztva: ha a magánszemély összes bevallott jövedelme 10 000 forinttal haladja meg a jogosultsági összeghatárt, akkor csak a 10 ezer forint 18 százalékával, azaz 1800 forinttal csökken az éves (maximum) 36 000 forint összegű adójóváírása. Minél nagyobb az az összeg, amely meghaladja a megszabott értékhatárt, annál nagyobb lesz annak 18 százaléka, végül 200 000 forintos "többletjövedelemnél" annak 18 százaléka már 36 ezer forint, tehát az adójóváírás nullára csökken, elfogy.
Jogosultsági határ 2001-ben és 2002-ben
A jogosultsági összeghatárt a törvény 2001-től az adótábla legmagasabb adókulcsú sávjának kezdő összegéhez köti, ezáltal ha változnak az adósávok, az adójóváírásra jogosító értékhatár automatikusan igazodik ehhez. A jogosultsági határ az adótáblának megfelelően 2001-ben 1 050 000 forint volt, 2002-ben pedig 1 200 000 forint. Ezt a jövedelmet meghaladóan az adójóváírás fogyni kezd, majd 200 000 forinttal meghaladva nullává csökken.
Ezzel el is érkeztünk a legutolsó módosításhoz. Az adójóváírás legújabb szabályait 2002. szeptember elsejétől kell alkalmazni, tehát az október elején kézhez kapott fizetésnél érezzük először a hatását.
Az új szabályozás
A régi szabályok alkalmazása
Augusztus 31-éig változatlan szabályok szerint, adójóváírás címén volt csökkenthető a személyi jövedelemadó a bérjövedelem 10 százalékával, ez azonban nem haladhatja meg a havi 3000 forintot, akkor sem, ha a bérjövedelem 10 százaléka ennél több lenne. 50 000 forint minimálbér 10 százaléka 5000 forint, de legfeljebb 3000 forinttal csökkenthető az adó. Ha az összes bevallott jövedelem meghaladja az 1 200 000 forintot, az adójóváírást csökkenteni kell a meghaladó rész 18 százalékával, így 1 400 000 forint összes jövedelemnél fog nulláig csökkenni az adóból levonható összeg.
Adójóváírási szabályok 2002. szeptember 1-jétől
Az adójóváírás összege
A hatályba lépő új rendelkezés szerint 2002. szeptember elsejétől a bérjövedelem 18 százaléka, legfeljebb azonban havi 9000 forint adójóváírás érvényesíthető, ez megegyezik az 50 000 forint minimálbér 18 százalékával. Tehát mondhatjuk, hogy az augusztusig érvényes szabályokhoz képest havi 6000 forinttal több adójóváírás vehető igénybe. Így a 2002. évi felemás adóévben összesen 60 000 forinttal csökkenthetjük az adónkat, az éves szinten igénybe vehető adójóváírás 24 000 forinttal nőtt. Mivel az adójóváírásra jogosító 1 200 000 forintos értékhatár változatlan maradt, ha ezt a magánszemély éves összes bevallott jövedelme meghaladja, a változatlanul kötelező, 18 százalék mértékű csökkentéssel 1 533 333 forint jövedelemnél fogy el az adójóváírás. A maximum-adójóváírásra jogosító értékhatár és az adójóváírás elfogyását eredményező jövedelmek közötti különbség 333 333 forint.
Alkalmazás 2003-ban
Ha a szeptembertől hatályos új szabályok 2003-ban egész évben alkalmazhatók lesznek, a jóváírásra jogosultaknak évi 108 ezer forint adócsökkentést eredményeznek. A fizetendő 8 százalék mértékű nyugdíjjárulék 25 százalékos mértékű engedménye (a bér 2 százaléka) és a 18 százalék mértékű adójóváírás együtt a legkisebb adókulccsal, a 20 százalékkal egyenlő, tehát a minimálbérnél nem nagyobb fizetésből a munkáltató nem fog adóelőleget vonni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mind az 50 000 forintot a dolgozó kézhez kapja, hiszen a nyugdíj- és egészségbiztosítási, valamint a munkavállalói járulékot (ami együtt összesen 12,5 százalék) továbbra is levonják.
Automatikus alkalmazás
Amennyiben az adójóváírás igénybevételének feltételei fennállnak, a munkáltató azt havonta figyelembe veszi a dolgozója adóelőlegének levonásakor, hacsak a munkavállaló írásban nem kéri az adójóváírás mellőzését. 2002. szeptember elsejéig a régi, ezt követően az új mértékű adójóváírást kell figyelembe venni, tehát ez egy évközi bérszámfejtési átállást jelent a munkáltatóknál.
Lényeges, hogy a munkáltatónak még abban az esetben is figyelembe kell vennie az adójóváírást – ha a dolgozó ezt kéri –, hogyha a munkavállaló várható jövedelme előre láthatóan meg fogja haladni az 1 200 000 forintot. Ugyanis a dolgozó szíve joga havonta érvényesíteni az adójóváírást, amit mondjuk egy év közben igénybe nem vehető más adókedvezménnyel (például tandíj- vagy lakáshitel-kedvezménnyel) kíván kompenzálni a bevallásában. Akkor is kérheti az adójóváírás érvényesítését a havi adóelőlege megállapításánál, ha év végén ezt egy összegben vissza kell fizetnie más adókedvezmény hiányában. Egyébként az adójóváírás figyelembevételére vagy mellőzésére vonatkozó nyilatkozatát a dolgozó év közben a hátralévő időszakra nézve bármikor módosíthatja, a bevallásában pedig az összesített tényleges adatok alapján jár vagy nem jár az adócsökkentés lehetősége, függetlenül attól, hogy év közben mit kért a munkáltatójától.
A családi adókedvezmény szabályainak "átfogalmazása"
Az adójóváírás szabályainak megváltoztatása magával vonta a személyijövedelemadó-törvény családi adókedvezményről rendelkező 40. §-a (3) bekezdésének átfogalmazását is. Szándékosan nem a módosítás szót használjuk, hiszen tartalmi változás nem történt, egy eltartott esetén 3000, kettő esetén 4000, három és minden további eltartott esetén 10 000 forint családi adókedvezmény érvényesíthető fejenként és jogosultsági hónaponként. Azért kellett hozzányúlni ehhez a törvényhelyhez, mert a családi adókedvezmény mértékét a jogalkotó egy fiktív adózó vélelmezett bruttó keresetének az előírásos levonásokkal (köztük az adójóváírással is) csökkentett jövedelme adójának egytizenketted részében határozta meg, így jött ki a 3, a 4 és a 10 ezer forint.
Munkavégzés alkalmi munkavállalói könyvvel
A bérjövedelem meghatározásánál láttuk, hogy az alkalmi munkavállalói könyvvel megszerzett jövedelem is ilyen, tehát adójóváírás jár rá.
Mentesség a bevallási kötelezettség alól
Ha a fentiek szerint megszerzett jövedelem eddig nem haladta meg a 350 000 forintot, 2002. szeptember elsejétől pedig a 433 333 forintot, e jövedelmet nem is kötelező bevallani.
Közterhek megfizetése
Az alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező személyek közterheit a munkáltató az általánostól eltérő módon, úgynevezett közteherjegy beragasztásával fizeti meg, amelyeket a munkavállaló egész évben gyűjt a könyvében, és év végén ezt leadva a munkaügyi központhoz, tőlük kap az adóévről jövedelemigazolást. A közteherjegyeknek a napi munkadíjhoz igazodó összege megközelítőleg a felére csökkent azoknál a magánszemélyeknél, akiket a munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vett. A munkáltatónak meg kell bizonyosodnia a nyilvántartásba vételről, mielőtt beragasztaná a bélyeget az alkalmi munkavállalói könyvbe. (Az alkalmi munkavállalásról bővebben lásd cikkünket a 43. oldalon.)
FogalmakAdójóváírás Az adójóváírás a bérjövedelmet szerző személyek által érvényesíthető olyan adócsökkentő tétel, amely azt a helyzetet kívánja ellensúlyozni, miszerint egy munkaviszonyban a munkáltatótól kapott összeg egésze jövedelem, annak költségeit a munkáltató viseli, ezért a magánszemély jövedelmével szemben további költség már nem számolható el (kivéve a kifejezetten valamely költség megtérítése céljából kapott összegek esetét, például a gépjárműhasználatot). Míg az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek, illetve a vállalkozások törekednek minden kiadást adóalap-csökkentő költségként elszámolni, a munkaviszonyban állóknak erre nincs lehetőségük. Jogosultsági hónap Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér illette meg. Ha valakinek a főállása mellett egy második munkaviszonya is van egy időben, vagy ha a dolgozó hónap közben munkaviszonyt vált, ugyanarra a hónapra mindkét munkáltatótól szerezhet bérjövedelmet, adójóváírás szempontjából azonban egy évben legfeljebb 12 jogosultsági hónapot vehetünk figyelembe. Bérjövedelem A személyijövedelemadó-törvény meghatározza a bérjövedelem fogalmát. A munkaviszonyból származó jövedelmek kevés kivétellel mind bérnek tekintendők. Nem bér a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj és a munkaviszony megszűnésekor kapott végkielégítés. 1999-ig nem számított bérnek a munkáltató által a dolgozója javára az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett összeg sem, onnantól pedig ez a kifizetés nem munkaviszonyból származó jövedelem, ezért nem is bérjövedelem. A bérjövedelem azonban nem csak munkaviszonyból származhat (ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel megszerzett jövedelmeket is), bér az adóköteles társadalombiztosítási ellátás is (például a táppénz), a munkanélküli-járadék, pályakezdők munkanélküli-segélye, az átképzési és a képzési támogatás, a tartalékos katona illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés vagy keresetpótló járadék, ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is. Bér továbbá az adóköteles szociális ellátás, kivéve azokat a jövedelmeket, amelyek a nyugdíj adómentessé válásáig azzal azonosan adóztak. Ezeket a hatályos szabályok szerint adóterhet nem viselő járandóságoknak nevezzük, ilyen például: gyes, nevelőszülői díj, ápolási díj, szociális gondozói díj évi 48 ezer forintig, a felsőoktatási meghatározott ösztöndíj, tankönyv-, jegyzet- és lakhatási támogatás, hallgatói munkadíj stb. Tehát az utóbb felsorolt jövedelmekre adójóváírás nem jár, hiszen adóterhet sem viselnek. Mivel a bérjövedelem sokkal tágabb fogalom a munkabérnél, megállapíthatjuk, hogy az az egyéni vállalkozó is szerezhet bérjövedelmet, akinek az adóévben nincs munkaviszonya. Ugyanis kaphat táppénzt, a vállalkozói igazolvány kiváltását megelőzően még az adóévben részesülhetett képzési vagy átképzési támogatásban, (pályakezdők) munkanélküli-ellátásban, vagy bármikor kaphat egy korábbi munkaviszonyra tekintettel jövedelmet pótló kártérítést stb |
