A gazdaság igényei meghatározók
A felkészült munkaerő befektetésösztönző tényező
A foglalkoztatásbővítéshez elsődlegesen olyan képzési stratégia kapcsolódhat, amely a gazdaság igényeihez igazodik, és a beruházások ösztönzéséhez is hozzájárul. El kell érnünk, hogy a szakképzett munkaerő megléte előkelő helyen szerepeljen a befektetéseket motiváló tényezők között – nyilatkozta lapunknak Benedek András, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Hozzátette: a képzés során a munkaerő rugalmasságát kell fejleszteni, ami mind a szakmastruktúra korszerűsítését, mind pedig a képzettségi, iskolázottsági szint emelését feltételezi. A magyar képzési rendszer fejlődésének egyértelműen azt az üzenetet kell közvetítenie, hogy a már letelepedett beruházások termelésbővítése mennyiségi és minőségi szempontból is megoldható.
Mivel a befektetők készséggel vállalnak szerepet a képzésben, ehhez aktív támogatást kell nyújtani számukra. Segíteni kell őket a szakmai képzés tematikájának a kidolgozásában, az elméleti és a gyakorlati arányok meghatározásában, a gyakorlati oktatás megszervezése és ellenőrzése során, illetve az oktatási-kutatási intézmények és a vállalatok közötti együttműködési formák fejlesztésében. Éppen ezért lényeges, hogy egy átfogó humánerőforrás-fejlesztési stratégia érvényesüljön.
A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a gazdaság igényei jelenleg csupán részlegesen tükröződnek a felnőttképzési stratégiákban. Szerinte ennek az az oka, hogy eddig jórészt hiányoztak azok a fórumok, amelyek keretében egyeztetni tudtak volna a gazdaság és az oktatás képviselői. Ezért kiemelt feladat, hogy a szociális párbeszéd rendszerét az európai normák szerint fejlesszük tovább, s a munka világával foglalkozó kérdések mellett az egész életen át tartó tanulás, a képzés és ezeken belül a felnőttképzés kérdéseit is tűzzük napirendre. Ezt a folyamatot erősíti az Országos Felnőttképzési Tanács létrejötte és az is, hogy a szociális partnerek szerepe erősödik a képzési érdekegyeztetésben.
A felnőttképzési koncepció kialakításakor törekedni kell a fejlett piacgazdaságban már jól működő érdekérvényesítési mechanizmus kialakítására, amely teret ad a munkavállalók és a munkaadók javaslatainak. Ennek konkrét formája például, hogy a képző szervezetek mellett létrehozandó tanácsadó testületekben helyet kaphatnak a gazdaság képviselői. További fontos feladat a pályáztatási struktúrák és a programtanácsok intézményesülése, amelyek a második félévben kezdenek el működni.
A szakember szerint a felnőttképzésben részt vevők kor szerinti összetétele jelenleg torz. A résztvevők fele – zöme – 25 év alatti, míg az idősebb korosztályok – a 40 fölöttiek – aránytalanul kis mértékben kapcsolódnak be a felnőttképzésbe. Emellett a hátrányos helyzetű csoportok (fogyatékkal élők, romák, nők) problémáira a jelenlegi felnőttképzés nem kellően érzékeny.
A magyar felnőttképzési rendszer gyengeségének oka az is, hogy rendkívül gyorsan fejlődött. Közel háromezer intézmény szerepel a nyilvántartásban, amely nemzetközi összehasonlításban is sok.
A felnőttképzés intézményi háttere sem felel meg teljesen a kor követelményeinek, ezért fejleszteni kell – hangsúlyozta Benedek András. Különösen fontos, hogy legyen egy olyan országos kutatóhely, amely a nemzetközi együttműködést segíti, a korszerű ismeretek hazai elterjesztését támogatja, s az akkreditációs folyamatokat is képes megszervezni. Ezért a foglalkoztatási és munkaügyi miniszter 2002 júliusában megalapította a felnőttképzési törvény szerint a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet.
A kisvállalkozások szempontjaira is figyelni kell
A magyar felnőttképzés gyenge pontjai: az alapszakképzés elégtelen színvonala, a mikrovállalkozásoknál nem készülnek képzési programok, kevés a hozzáértő szakember, illetve hiányoznak az állami támogatási, ösztönzési rendszerek – sorolja Solti Gábor, az IPOSZ nemzetközi és oktatási igazgatója. Ugyanakkor azt is tapasztalni, hogy a szakképzésben – az elmúlt időszakban – háttérbe szorultak a mikro- és kisvállalkozások (mkv), holott a vállalkozások 96 százaléka 1-10 főt foglalkoztat. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a gyakorlati képzés színvonalát meg kell erősíteni, és jobban kellene igazítani a gazdaság igényeihez.
Erről azonban nemcsak szavakban kellene értekezni, hanem – például – át kell gondolni a 9-10. osztályosok szakképzését is. E korcsoportban ugyanis konkrét szakmát még nem lehet tanulni, jóllehet a 11-12. osztályos tanuló sem alkalmas a gyakorlati szakképzési ismeretek teljes elsajátítására. Ezért tehát szükség lenne arra, hogy a gyakorlati szakképzést a kerettantervekben átgondoltabban kezeljék.
Noha a felnőttképzés területén az elmúlt években sok pozitív intézkedés történt – például a munkáltató a szakképzési alap 0,5 százalékát e célra fordíthatja –, azonban a mikro- és kisvállalkozások felnőttképzési, továbbképzési rendszere továbbra sem megoldott. Pedig az Európai Unió államaiban olyan hatékony rásegítő rendszer működik, amely a kisvállalkozók dolgozóinak továbbképzésére, programjaira fókuszál. Solti Gábor szerint ki kellene választani, hogy mely szakképző iskolák tanműhelyei alkalmasak technikailag és felszereltségükben a továbbképzések lebonyolítására. Ezeket kellene tökéletesíteni, ami sokkal olcsóbb lenne, mint az újak létrehozása. Ehhez azonban területi regisztrációs központokat kell kialakítani, amihez természetesen kormányzati forrás is szükséges. A szakképzési törvény módosításakor azonban azt is figyelembe kell venni, hogy elkülönüljön a mikro- és a középvállalatok pályázati és támogatási rendszere. Vagyis az IPOSZ szerint nem feltétlenül több forrásra, mint inkább az állami támogatási pénzek elosztási rendszerének megváltoztatására lenne szükség.
Bár az Országos Szakképzési Tanácsban ott vannak az IPOSZ, illetve a mikro- és kisvállalkozások képviselői, de véleményük meghallgatásával gondok vannak. Még az is nyitott kérdés, hogy a szakképzésen belüli érdekegyeztetés rendszere hogyan fog alakulni a jövőben: jóllehet bizakodók, mert a Horn-kormány idején e terület volt az egyik legjobban működő rendszer az Érdekegyeztetési Tanácson belül.
Az IPOSZ szakértője szerint az EU-csatlakozás előtt döntő kérdés, hogy a felnőttképzés rendszere jól működjék, ellenkező esetben a mikrovállalkozások az integráció vesztesei lehetnek.
Középtávú és éves akciótervek
Ma a fő követelmény a munkaerő fizikai, szellemi értékének a technológiai fejlődéssel összhangban lévő folyamatos fejlesztése. Ezért az érdek-képviseleti munka középpontjába a felnőttképzést mint az egzisztencia biztosításának egyik alapvető feltételét kell állítani – mondta Zsíros Sándor, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) társelnöke.
Az Autonómok által képviselt közszolgáltatásban dolgozók a speciális tevékenységük és a szakképesítésük miatt hátrányban vannak a munkaerőpiacon. Ezért a foglalkoztatási igényeknek a munkavállalók alapképzettségétől lényegesen eltérő változása esetén intézményes segítségre van szükségük, hiszen esetenként teljesen új szakmát kell elsajátítaniuk.
Jelenleg a gazdaság igényei csak részben tükröződnek a felnőttképzés stratégiájában. A nemzetközi tőkebeáramlás utóbbi időben tapasztalt lelassulásának az egyik oka éppen a megfelelően képzett munkaerő hiánya. Emellett a szakmai alapképzettséget adó alap-, közép- és felsőfokú intézmények által kibocsátott munkaerő végzettsége sincs összhangban a gazdálkodó szervezetek foglalkoztatási igényeivel.
Az ASZSZ ezért szükségesnek tartja, hogy a Nemzeti Felnőttképzési Intézet munkájában hangsúlyozottan jelenjenek meg a foglalkoztatási igényekhez igazodó – több évre előre jelzett – feladatok. Ugyanakkor a felnőttképzés általános intézményrendszerét át kell tekinteni és beilleszteni a magyar képzési rendszerbe, mivel erőteljes piaci viszonyok érvényesülnek a felnőttképzési piacon is.
Zsíros Sándor szükségesnek tartja a közszolgáltatás munkaadói és munkavállalói érdekképviseleteinek részvételét az Országos Felnőttképzési Tanácsban, és szerinte meg kell vizsgálni a törvényben megfogalmazott regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok működési feltételeit is. Az ASZSZ felnőttképzéssel kapcsolatos alapvető feladatai a törvény érvényesülésének áttekintése, továbbá annak kezdeményezése, hogy a közszolgáltatási törvény szabályozza a közszolgáltatás fogalomkörét, az ott dolgozók speciális munkajogi helyzetét, s a munkahelyi előmenetelüket biztosító képzés feltételeit.
