Köztisztviselők felmentése

A politikai váltógazdálkodás, amely minden demokrácia természetes velejárója, felveti azt a problémát, hogy vajon a köztisztviselőktől elvárható-e a mindenkori kormányzathoz való lojalitás. (Természetesen nem abban kívánunk állást foglalni, hogy ez ma Magyarországon megvalósul-e.) Mert ha ez a lojalitás – lényegében – kialakult, egy kormányváltást követően az államigazgatás jelentős részében a kinevezett köztisztviselők nagy többségükben a helyükön maradnak, maradhatnak. Ez különösen a nem politikai posztokat betöltő köztisztviselőkre vonatkozik, azokra, akik a köztisztviselői pályát élethivatásuknak tekintik. Vannak emellett politikailag színezett, és kifejezetten ilyenként feltüntetett pozíciók is (lényegesen kisebb létszámmal), ahol ezt a lojalitást nem kell elvárni, és természetesen ezeket a posztokat úgynevezett politikailag elkötelezett személyek töltik be. Az ilyen köztisztviselők jogviszonyának megszűnésére – magától értetődően – más szabályok kell, hogy vonatkozzanak, mint a "hivatásos bürokratákéra".

A felmentésről általában

A munkáltatói jogkör gyakorlója felmentéssel – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint – a következő esetekben szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyt:

– ha az Országgyűlés, a kormány, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség,

– megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták,

– átszervezés következtében a köztisztviselő munkaköre feleslegessé vált.

Mindhárom esetben a felmentés feltétele, hogy a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél az érintett köztisztviselő képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs. Mert ha van, azt a köztisztviselőnek fel kell ajánlani, ha ezzel az érintett közigazgatási szerv vezetője is egyetért.

A köztisztviselő a felajánlott állást nem köteles elfogadni, de ebben az esetben felmentésének további akadálya nincs. Az elutasítás kedvezőtlen hatása, hogy ilyenkor a köztisztviselő az egyébként járó végkielégítés felére jogosult, kivéve ha az áthelyezés elutasításának alapos oka van. A munkáltató által figyelembe vehető, veendő alapos okokat a törvény példálózóan határozza meg. Ilyenként nevesíti, ha

– a köztisztviselő számára az új munkakörrel felajánlott illetmény a korábbi besorolás szerinti illetmény 80 százalékánál kevesebb,

– ha a köztisztviselő számára a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört ajánlanak fel,

– a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett most határozott idejűt ajánlanak fel,

– ha az új munkahelyre bejárás tömegközlekedési eszközzel a napi két órát, illetve tíz éven aluli gyermek nevelése esetén a másfél órát meghaladná.

Nyugdíjasnak minősülő köztisztviselő

A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott felmentés negyedik esete, ha a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül. A nyugdíjasnak minősülő köztisztviselő ugyanis a munkáltató "kegyéből" dolgozik (legfeljebb 70. életéve betöltéséig, amikor jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik). A nyugdíjasnak minősülő köztisztviselőt már semmilyen védelem nem illeti meg, sőt végkielégítésre sem jogosult [Ktv. 19. §-ának (8) bekezdésnek b. pontja].

Nyugdíjasnak egyébként az a köztisztviselő minősül, aki a 62. életévét betöltötte, és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, vagy a 62. életévének betöltése előtt

– öregségi nyugdíjban, vagy

– korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

– előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

– szolgálati nyugdíjban, vagy

– korengedményes nyugdíjban, vagy

– más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, avagy

– rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül.

Kötelező a felmentés

A Ktv. 17. §-ának (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles felmenteni azt a köztisztviselőt, aki olyan közigazgatási szervnél volt állományban, amely – valamely intézkedés nyomán – jogutód nélkül megszűnik. A közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésével esik egy tekintet alá, ha a munkáltató közigazgatási szerv nem szűnik ugyan meg, de olyan szervezeti vagy jogállásváltozást szenved el, melynek következtében már nem tartozik a köztisztviselői törvény hatálya alá. Ha ebben az új formájában a (volt) közigazgatási szerv a (volt) köztisztviselő továbbfoglalkoztatását nem vállalja, illetve ehhez maga a köztisztviselő nem járul hozzá, (kötelező) felmentésének indoka szintén a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése lesz. (Ha vállalja a továbbfoglalkoztatást, az érintett személy áthelyezéssel vagy új munkaszerződéssel kerülhet a megváltozott jogállású munkáltatóhoz. Ilyenkor a köztisztviselőt végkielégítés nem illeti meg.)

Alkalmatlanság

A munkáltató köteles az olyan köztisztviselőt is felmenteni, aki alkalmatlan a feladatai ellátására. Az alkalmatlanság egyik esete az egészségügyi alkalmatlanság. Ilyenkor az is feltétele a felmentésnek, hogy a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél az érintett köztisztviselő képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, illetve azt a köztisztviselő nem fogadja el. Az alaptalan el nem fogadás következménye ebben az esetben is a végkielégítés felére csökkenése.

Az alkalmatlanság másik esete a szakmai alkalmatlanság, amikor a köztisztviselőt a munkáltató minősítési eljárásban találta (szakmailag) alkalmatlannak. Ilyenkor végkielégítés nem jár.

 

Főtisztviselők A főtisztviselők köztisztviselői jogviszonyának felmentése ugyanazokban az esetekben kezdeményezhető, mint általában a többieké (beleértve a vezetői megbízás visszavonását), de van egy további eset is, ugyanis fel kell menteni a főtisztviselőt akkor is, ha a rendelkezési állomány időtartama lejár. Ha a főtisztviselőt köztisztviselői jogviszonyából felmentik, főtisztviselői jogviszonya is megszűnik. A főtisztviselői kinevezés megszűnése A főtisztviselői jogviszony sajátos jellegéből adódik (vagyis a köztisztviselői jogviszonyon felüli, további jogviszonyból), hogy vannak olyan esetek, amikor a munkáltató akaratából csak a főtisztviselői kinevezés szűnik meg, a főtisztviselő ettől még köztisztviselő marad. Ezek a következők: – a főtisztviselő áthelyezésére úgy kerül sor, hogy azután nem a Miniszterelnöki Hivatalban vagy valamely minisztériumban, illetve a kormány irányítása vagy felügyelete alatt álló központi közigazgatási szervnél teljesít szolgálatot, hanem ezektől különböző, más közigazgatási szervnél. – a főtisztviselő a rendelkezési állomány letelte után elfogadja a számára felajánlott köztisztviselői állást, főtisztviselői jogviszonya megszűnik, de köztisztviselő marad. A főtisztviselői kinevezés visszavonása A munkáltatónak lehetősége van arra – egyben kötelezettsége is –, hogy a főtisztviselővel szemben – kifejezetten e minőségében elkövetett kötelességszegése miatt – szankciót alkalmazzon: ez a főtisztviselői kinevezés visszavonása. Vissza kell vonni ugyanis annak a főtisztviselőnek a kinevezését, – aki a számára a Miniszterelnöki Hivatal által előírt továbbképzési kötelezettségének neki felróható okból – egy éven belül kétszer – nem tesz eleget, – aki nem tesz eleget köztisztviselői kötelezettségeinek (közigazgatási stratégiai döntések előkészítése, végrehajtása, integrációs feladatok ellátása stb.), – aki nem járul hozzá főtisztviselői kinevezését nem érintő áthelyezéséhez. A visszavonás nem jelenti a köztisztviselői jogviszony megszűnését. A főtisztviselői kinevezés visszavonása miatt mégis megszűnik a törvény erejénél fogva a főtisztviselő közszolgálati jogiszonya, ha a visszavonásra azért került sor, mert a főtisztviselő – a rendelkezési állomány ideje alatt – nem tesz eleget a munkavégzésre vonatkozó utasításnak. Rendelkezési állomány A főtisztviselő köztisztviselői jogviszonyból való felmentéséhez kapcsolódó sajátos jogintézmény a rendelkezési állomány. A főtisztviselőknek, felmentésük kezdeményezése esetén – a nyugdíjazás esetét kivéve –, fel kell ajánlani a rendelkezési állományba helyezés lehetőségét. A főtisztviselőnek a közléstől számított öt napon belül kell nyilatkozni arról, hogy elfogadja-e. Ha igen, akkor a Miniszterelnöki Hivatalhoz helyezik át, és a miniszterelnök dönt arról, hogy az érintett főtisztviselőt hova osztja be munkavégzésre. A rendelkezési állomány időtartama mostanáig 5 év volt. A köztisztviselői törvény júliusban elfogadott módosítása – 2002. évi XVIII. törvény – ezt az időtartamot kettő évre csökkentette. A rendelkezési állomány időtartama lejártával (hasonlóan a tartalékállomány lejártához) a főtisztviselő számára végzettségének, képzettségének megfelelő másik köztisztviselői álláshely ajánlható fel. Ha elfogadja – az elfogadásáról öt napon belül nyilatkozni kell –, a (most már csak) köztisztviselőt oda át kell helyezni. Ha a főtisztviselő ezt nem fogadja el, a felmondás jogkövetkezményei állnak elő.

Felmentéshez kapcsolódó jogkövetkezmények

Felmentési idő

A köztisztviselő számára – a felmentés közlése után – a felmentési idő még védettséget jelent. A felmentési idő hat hónap, illetve határozott idejű kinevezés esetén legfeljebb annak tartamából még az egyébként hátralévő idő. Ennek az időnek legalább a felére a köztisztviselőt mentesíteni kell a munkavégzés alól, de mentesíteni lehet a teljes időre is. A köztisztviselő ezen idő alatt már létesíthet munkavégzéssel járó jogviszonyt. A felmentési időre az átlagkereset a köztisztviselőt munkavégzéstől függetlenül megilleti.

Tartalékállomány

Ha a köztisztviselő felmentésére létszámleépítés, közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt, vagy azért került sor, mert átszervezés következtében a munkaköre feleslegessé vált, illetve mert megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelyben a köztisztviselőt foglalkoztatták, a köztisztviselő – amennyiben hozzájárul – tartalékállományba kerül. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéshez nem járul hozzá, a rá irányadó végkielégítésnek csak a felére jogosult. Ha pedig a tartalékállomány révén "visszakerül" a közigazgatásba – mivel jogviszonya végül nem szűnik meg –, végkielégítésre nem jogosult.

A tartalékállomány időtartama legfeljebb hat hónap, vagyis a felmentési idővel egyezik meg. Ez alatt az idő alatt a központi közszolgálati nyilvántartás- amely itt mintegy munkaközvetítőként működik – köteles megfelelő munkahelyet találni a köztisztviselő számára.

A tartalékállomány nem érinti a köztisztviselő jogait, kötelezettségeit. A tartalékállományban lévő köztisztviselő felmentése már megtörtént, csak annak jogkövetkezményei teljes mértékben a felmentési idő lejártával állnak be. Ha tehát a köztisztviselő számára időközben találnak állást, a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést vissza kell vonni.

Végkielégítés

Főszabály szerint a felmentett köztisztviselő végkielégítésre jogosult, azaz a felmentési idő kezdetekor irányadó illetményének szolgálati idejétől függő többszöröse illeti meg. A végkielégítés mértéke a korábbiakhoz képest – 1999. április 1-jétől – csökkent, és több a minimálisan szükséges szolgálati idő is. Így jelenleg legalább háromévi szolgálati idő jogosít végkielégítésre, mégpedig egyhavi összegben. Húsz év szolgálati idő után a végkielégítés mértéke nyolchavi illetménynek megfelelő összeg lehet.

A 2001. évi XXXVI. törvény bevezette az emelt összegű végkielégítést. Ez azt jelenti, hogy a 2001. július 1. után meghozott munkáltatói felmentési intézkedések esetén az egyébként járó végkielégítés összegét négyhavi illetmény összegével emelni kell, ha a felmentett köztisztviselő a döntéstől számított öt éven belül öregségi nyugdíjjogosultságot szerezne.

Változások 2002 szeptemberétől

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) legutóbbi, 2002. szeptember 1-jén hatályba lépő módosítása érintette a köztisztviselők végkielégítését is. E szerint a végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

–  3 év: egyhavi,

–  5 év: kéthavi,

–  8 év: háromhavi,

– 10 év: négyhavi,

– 13 év: öthavi,

– 16 év: hathavi,

– 20 év: nyolchavi – felmentési idő kezdetekor irányadó – illetményének megfelelő összeg.

A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra vagy a korengedményes öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson. Az új szabályokat csak a 2002. szeptember 1. után közölt jogviszony megszüntetésre lehet alkalmazni.

A vezető állású köztisztviselők

A vezető állású köztisztviselők helyzete az előbbiekhez képest részben sajátos, mert a felmentésüknek van egy további esete is. A vezetői megbízás bármikor indoklás nélkül visszavonható. Ez elméletileg az adott személy köztisztviselői jogviszonyát érintetlenül hagyja, ugyanis számára harminc napon belül ugyanannál, vagy másik közigazgatási szervnél végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői, vagy ennek hiányában beosztott köztisztviselői munkakört kell felajánlani. De ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, a vezetői megbízás visszavonását, annak napjával, egyben a köztisztviselői jogviszonyból való felmentésnek is kell tekinteni.

Jegyző, körjegyző

A jegyző jogállása szintén speciális. A jegyző ugyan "vezető", de a fenti értelemben nem tekinthető vezető állású köztisztviselőnek, hiszen nála nem válik el a köztisztviselői kinevezés és a "vezetői", jegyzői megbízás. (A köztisztviselői törvény is "a közszolgálati jogviszony létesítése" című részben foglalkozik a jegyzői kinevezés feltételeivel.) Következésképpen nem lehet a kinevezést visszavonni a köztisztviselői jogviszony érintetlenül hagyása mellett. De a jegyzőt nemcsak e fenti szabály alapján nem lehet felmenteni, ugyanis a jegyzőt elméletileg a köztisztviselőkével azonos módon, azaz a köztisztviselői törvény 17. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott esetekben lehet, illetve kell felmenteni. De ha áttekintjük ezeket a szabályokat, közülük több nem jöhet szóba. Létszámleépítés áldozata például jegyző nem lehet. Az sem képzelhető el, hogy egy polgármesteri hivatalnak megszűnjön az a tevékenysége, amelyben a jegyzőt foglalkoztatják, vagy a polgármesteri hivatal jogutód nélkül megszűnjön.

A jegyző elbocsátása

Melyik szabályra tud tehát hivatkozni egy önkormányzat képviselő-testülete, ha a jegyzőt el akarja bocsátani?

Nyugdíj

Nyugdíjasnak minősülő jegyző felmentéséről "szabadon" dönthet a képviselő-testület, amennyiben a jegyzői állásra új pályázatot ír ki.

Alkalmatlanság

Amennyiben a jegyzőt szakmailag vagy egészségileg alkalmatlannak minősítették feladata ellátására, a képviselő-testület köteles a jegyzőt felmenteni.

Átszervezés

Átszervezés is érintheti a jegyző pozícióját, de ez is meglehetősen ritka:

– ha valamely körjegyzőség jogutóddal megszűnik, vagy

– változik a körjegyzőséghez tartozó települések összetétele, és ezért a körjegyzői állásra új pályázatot írnak ki, vagy

– a polgármesteri hivatal szűnik meg, és az önkormányzat körjegyzőséghez csatlakozik, vagy

– több önkormányzat új körjegyzőséget hoz létre, vagy

– valamely önkormányzat megszűnik, vagy új jön létre.

Ilyenkor az érintett jegyző, körjegyző közszolgálati jogviszonya átszervezés miatt, felmentéssel szüntethető meg.

Tartalékállomány kizárt

A jegyző jogállásának sajátossága az is, hogy tartalékállományba nem helyezhető. Ez fogalmilag kizárt, mivel a jegyzői funkció egybeolvad a közszolgálati jogviszonnyal, és áthelyezésére sem kerülhet sor. A tartalékállományból való sikeres "kiközvetítés" eredményeként pedig a köztisztviselő – mint arról már volt szó – áthelyezéssel kerül a fogadó szervhez.

 

Államtitkárok Az államtitkárok nem tekinthetők igazi köztisztviselőknek, hiszen a rájuk vonatkozó szabályok számos ponton eltérnek a köztisztviselőkétől, de azért mégis az államapparátus vezetői, így a közigazgatási kar tagjai. A jogállásukról szóló törvény sajátosan szabályozza jogviszonyuk megszűnésének eseteit, melyeket érdemes egybevetni az általános szabályokkal. Elmondható, hogy nem egyforma a helyzet a szakmai és a politikai posztokon sem. A közigazgatási és helyettes államtitkárok a minisztériumok szakmai vezetői. Kinevezésük határozatlan időre szól, de bármikor, indokolás nélkül felmenthetők, kivéve ha a felmentésre nyugállományba helyezés miatt kerül sor. Tartalékállományba nem helyezhetők. Közigazgatási, helyettes államtitkár A közigazgatási és a helyettes államtitkár számára felmentését megelőzően – kivéve ha arra nyugállományba helyezése miatt kerül sor – képzettségének, végzettségének megfelelő vezető beosztást kell felajánlani valamely központi közigazgatási szervnél. Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást elfogadja, át kell helyezni. Az áthelyezés az államtitkári kinevezést megszünteti. Eltérő rendelkezést tartalmaz a vonatkozó törvény a felmentési időre és a végkielégítésre is. Két esetben illeti meg a közigazgatási és a helyettes államtitkárt felmentési idő: ha a felmentett államtitkár a felajánlott állást nem fogadja el, vagy ha a felmentésére nyugállományba helyezése miatt kerül sor. A felmentési idő itt is 6 hónap, amelynek időtartama alatt az államtitkár munkavégzési kötelezettség alól mentesül. A közigazgatási és a helyettes államtitkárt felmentése esetén – kivéve ha a felmentésre nyugállományba helyezése miatt kerül sor – a felmentési időre járó illetményén túl végkielégítés illeti meg. Ez általánosnál magasabb összegű, amely egyrészt a köztisztviselői törvényben a szolgálati időhöz igazodóan megállapított összegből, és – ha a közigazgatási vagy helyettes államtitkárként eltöltött idő együttesen a 3 évet nem haladja meg – további 6 havi, vagy (ha ez az időszak a három évet meghaladja) még 12 havi illetményének megfelelő összegből áll. Politikai államtitkárok A politikai államtitkárok a minisztériumok politikai vezetői. Megbízatásuk megszűnésének szabályai még a közigazgatási és a helyettes államtitkárokéihoz képest is sajátosak. Kinevezésük határozott időre szól, megbízatásuk a kormány megbízatásának megszűnéséig tart. Jogviszonyuk ezenkívül felmentéssel is megszűnhet. A felmentést – kivéve ha arra nyugdíjazás miatt kerül sor – nem kell megindokolni.

Jogorvoslat

A köztisztviselő a felmentés ellen közvetlenül bírósághoz fordulhat. A döntésnek a bíróság előtt kemény próbát kell kiállnia, a munkáltató a felmentési szabályokhoz szigorúan kötve van, azokra hivatkozva kell döntését írásban meghoznia, és (a néhány esettől eltekintve, ahol a munkáltatót indoklási kötelezettség nem terheli) megindokolnia. A törvényben nem szereplő indok alapján hozott felmentés jogellenes. Az indoklásnak természetesen valósnak, és okszerűnek is kell lennie. Ez azt jelenti, hogy valóban meg kellett, hogy történjen a hivatkozott esemény (pl. létszámleépítés, átszervezés), és igazolni kell, hogy ennek következtében az elbocsátott köztisztviselő munkája valóban feleslegessé vált. Az indoklásból ezeknek a körülményeknek világosan, kellően részletezetten, konkretizálva ki kell tűnniük. Amennyiben a felmentésben felhozott körülményeket a köztisztviselő vitatja, a bizonyítási teher a munkáltatóé. A felmentett köztisztviselő arra is hivatkozhat, hogy – érzése szerint – a felmentési döntés hátterében valójában más áll: olyan körülmény, amely nem minősül felmentési oknak, tehát a munkáltató – érthetően – palástolja. Ilyen lehet valamilyen nézeteltérés, amely a köztisztviselő munkavégzését nem, hanem esetleg a munkáltatóval való kapcsolatot befolyásolja negatívan. Erre a köztisztviselő eredménnyel hivatkozhat, hiszen az ilyen felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik.

Ha a bíróság a köztisztviselő keresetére a jogellenes felmentést hatálytalanítja, a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mint ha közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. Ha azonban a köztisztviselő nem kívánja a jogviszony fenntartását, ezt úgy kell tekinteni, mintha közszolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Ilyenkor – bár közös megegyezés a megszüntetési jogcím – végkielégítést kell fizetni a köztisztviselő számára.

Védettség

Amellett, hogy a felmentésre irányuló döntés csak a törvényben meghatározott okok valamelyikén alapulhat, a döntését a munkáltató köteles megindokolni, az indoklásból a felmentés okán kívül annak is világosan ki kell tűnnie, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. Ezt – jogvita esetén – a munkáltatónak kell bizonyítania. Az 1998 őszétől létező tartalékállomány segíti a köztisztviselőket abban, hogy másik köztisztviselői állást találjanak (amellett, hogy költségvetési megtakarítást jelent, ha az ily módon áthelyezett köztisztviselőnek nem kell kifizetni a végkielégítést). A végkielégítés törvény szerinti mértékei csökkentek, de a nyugdíj előtt állók számára kedvező az emelt összegű végkielégítés.

A vezető állású köztisztviselők helyzete ennél ingatagabb. A vezetői megbízás könnyen elveszíthető. A vezetői megbízás visszavonása után az érintett akár kaphat másik vezető vagy egyéb köztisztviselői állást. De kérdés, hogy az ezzel járó tekintélyvesztés vállalható-e.

Jegyző

A jegyző meglehetősen védett helyzetben van, de az önkormányzati választások után az ő személye is támadások kereszttüzébe kerülhet. Nemcsak politikai indíttatásból, hanem esetleg a személyes szimpátia hiánya miatt (az új polgármester – úgymond – "nem fér össze" a jegyzővel), hiszen a települések többségében a polgármesterek, illetve a képviselők eddig függetlenként nyerték el megbízatásukat.

Államtitkárok, politikusok

A közigazgatási és helyettes államtitkárokra vonatkozó felmentési szabály a vezetői megbízás visszavonásához hasonlít, de a közigazgatási és helyettes államtitkárok helyzete a vezető állású köztisztviselőkéhez képest is ingatagabb, mert itt teljesen egybekapcsolódik vezetői pozíció és köztisztviselői jogviszony. Ez a kapcsolat olyasmi, mint a jegyzőknél, csakhogy a jegyzők nehezen elmozdíthatók.

A politikai pozíciókat (politikai államtitkár, politikai tanácsadó, főtanácsadó) politikusok töltik be, akik az aktuális kormányzatnak elkötelezettek, tisztában vannak azzal, hogy a politikai váltógazdálkodás törvényszerűségeinek vannak kitéve.

Karrier-köztisztviselők

Van egy olyan vezetői kör, melynek tagjai nem politikusok, hanem szakemberek – akár még karrier-köztisztviselőknek is mondhatók –, de politikailag mégis elkötelezettek. Az ilyen – inkább szakmai – vezető állásokban lévő személyek (közigazgatási, helyettes államtitkárok, egyéb vezető állású köztisztviselők) számára nem biztos, hogy szerencsés, ha a politikusokhoz hasonlóan ki vannak téve az időszakos mellőzésnek, majd újbóli kinevezésnek. Az ebből adódó egzisztenciális bizonytalanság ugyanis végleg távozásra késztetheti őket. A főtisztviselői kart azzal a céllal hozták létre, hogy ez ne következzen be. A főtisztviselői kar mint szakmai elit tagjai elbocsátásuk esetén a rendelkezési állomány révén nem kerülnek ki teljesen a közigazgatásból. Ez az elitrendszer Európa-szerte elfogadott.

Politikai főtanácsadók, tanácsadók A politikai főtanácsadók és tanácsadók tevékenysége is kifejezetten az adott kormány, az adott miniszter, az önkormányzati képviselő-testület, a bizottság vagy a polgármester személyéhez kötődik. A köztisztviselői törvény szerint az ő megbízatásuk is határozott időre – az említett testületek, illetve személyek megbízatásának idejére – szól. Ebben az időpontban a politikai tanácsadó, főtanácsadó – feltéve, hogy jogviszonya legalább a két évet elérte, és folyamatos volt – végkielégítés címén kéthavi illetményre jogosult. A politikai tanácsadók, főtanácsadók jogviszonya egyébként az általános szabályok szerint, felmentéssel is megszűnhet. Tartalékállományba helyezésükre azonban nem kerülhet sor